A legutolsó csepp

Amerikai nyomorpornó. Egy nap alatt játszódó dráma egy nő legrosszabb napjáról, ahol minden félremegy, és minden rossz irányba csavarodik. Néha kicsit melodráma, néha kicsit klisés, néha annyira túltolt, hogy nehéz komolyan venni. Mégis, a színészek többnyire ügyesek, és szépen eladják az érzelmeket. Eget rengető sztorira vagy újszerű üzenetre nem érdemes számítani, de ami itt van, az egy okés történet, néha nem kell felfedezni a spanyol viaszt. Ugyanakkor ez egy kissé szájbarágós ábrázolása a témakörnek. Amivel megpróbálták megdobni, az a film végi csavar, ami őszintén szólva valahogy csökkentette a történet erejét, és igazából majdnem semmi szükség nem volt rá. A film elején már látod, hova fog ez kifutni, és a narratíva nem is ugrál el ettől a vonaltól. A vége felé kicsit túltolták a gonoszságot, és a modellkinézetű rendőrnőt még csak kicsit sem tudtam elhinni, olyan, mintha valami Vogue magazin címlapját dobták volna rendőrjelmezbe, műkörmökkel és teljes sminkben. Nem értem, mi volt az elképzelés ezzel. Egy közepes film, nagyon többet tényleg nem tudok mondani.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Megmondom őszintén, egy ilyen témához nyúlni kell bátorság. Napjaink egyik pillanatát láthatjuk a filmen, amikor semmi nem jön össze, és szinte minden és mindenki ellenünk fordul. Szerintem a film jól dolgozza fel ezt a helyzetet, de túl is lépi azt. Az ember nap mint nap szembesül ezekkel a helyzetekkel, csak lehet mondani, nem így egyszerre. Pocsék érzés, és a film hangsúlyt ad arra, hogy ilyenkor esik az eső, és egyre agresszívabb emberek kerülnek elő. Persze az ember ilyenkor elveszítheti a kontrollt, de valljuk be, nem tudni, mi mit csinálnánk, ha ebbe a helyzetbe kerülnénk. Szóval a téma nehéz, és a forgatókönyv egy pontig nagyon szépen felvezeti az érzést, aztán úgy gondolom, átmegy egy kis álomvilágba az egész, még az FBI is megjelenik, meg tüntetés, és a végére kiderül, hogy a kislány már nem is él, csak annyira erős az anyai ösztön, hogy mindenhol őt látja. Ez így akkor már pszichológia, és tényleg az őrület határán járunk. Én biztosan sokkal vidámabb befejezést adtam volna ennek a produkciónak. Összességében a forgatókönyv jó, a rendezés nálam közepes. A színészek közül csak a főszereplőt tudom kiemelni, szerintem hozza azt, amit elvárunk. A többi színész viszont próbál erőlködni, de a közepesnél többet nem adnak. Bár az összhatás jónak tűnik, így a színészi teljesítmény egy háromnegyed. A hangi és képi effektek rendben voltak. Így megadható egy gyenge négy csillag erre a produkcióra, főleg azért, mert a mondanivalója az, ami életszerű és tanulságos is lehet. Egy remek kikapcsolódásnak jó, na nem gyermekeknek ajánlom. Üdv, Yosi

Elhiszem, hogy sokan vannak azok, akiket érdemes érzékenyíteni a rasszista előítéletesség ügyében, de én szerintem már meghaladtam az a szintet, hogy 110 percig rágják a számba az afroamerikai nagy közös búbánatot, hogy megértsem végre. Hihetetlen didaktikus tanmese, melyben a szerencsétlen fekete nőt, aki a beteg gyerekét neveli, és napról napra élnek, sorban érik a megpróbáltatások, ráadásul egy rablás áldozata lesz olyan módon, hogy elkövetőként kerül gyanúba. Nagyon valószínűtlen az egésznek a lefolyása, olyan, mintha egy tizenkét éves írta volna.

A történet drámaian erős, a világban annyi ehhez hasonló lehet, hogy azt számolni se tudnánk... Amikor azt hiszed, neked van rossz napod, akkor ennek az anyának a történéseinek még a közelében sem jársz egy nap leforgása alatt. Szívszorító érzés látn... Többi, ahogy teljesen elveszíti a valóságérzetét maga körül, és ragaszkodik egy már nem létező dologhoz foggal-körömmel, és eme helyzet még inkább eldurvul. Taraji P. Henson hatalmasat alakít itt is, a többiek csak épphogy részlehajló játékban vannak mellette. Pontosan ezért adok "csak" 2 csillagot (ez is csak Taraji-nak jár).

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Én nagyon nem bírom, ha egy filmben ennyi fekete van. De elindítottam ezt a filmet, és egyszerűen vitt magával a történet. Az elején, amikor főhősünk a csekkért esdekel a bunkó főnökének, azt egy kicsit soknak éreztem, pedig igazából csak a pénzét sz... Többerette volna megkapni. Ez a nő csak el akarta tartani a lányát, és megfelelő életet szeretett volna biztosítani mindkettejüknek. Ebben a filmben rengeteg érzés kapott helyet, amit talán mi, nők, édesanyák jobban megértünk és átérzünk. Néha belegondolok, hogy milyen az egyedülálló anyák élete. Szerintem ők a hétköznapi hősök, elképesztő terhelés, nyomás és felelősség van rajtuk. Ez a nő egy borzalmas pechsorozat részese. Vele minden megtörténik, amitől az ember egyedülálló anyaként tarthat. Nem lehet hibáztatni azért, amiért olykor elborult aggyal cselekszik. Nagy hangsúlyt fektet a film a rasszista vonalra. A rendőr, a munkáltató, a főbérlő... Mindenki lekezelő és tiszteletlen vele. A fiókvezető és a rendőr csajszi melegszívűen áll hozzá, és ez igazán jó érzéssel töltött el. A végső kifejletnél azonban eltátottam a szám, nem gondoltam volna, hogy még ezt is bevetik, ez volt az igazi tőr a szívben. Jó filmnek mondanám. Nem is értettem ezt a jó néhány közép rossz és negatív kommentet, mert nekem teljesen más jött át ezek szerint, mint másoknak.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A film nagyszerűen indít, hiszen már az első néhány percben elénk tár egy melegséggel és szeretettel telített anya-lánya kapcsolatot, és rögtön megkedvelteti velünk a szereplőket, vagy legalábbis szimpátiát érzünk irántuk. Aztán elkezdenek fokozatosan egyre megmagyarázhatatlanabb dolgok történni: furcsa tekintetek az emberektől, a tanárnő bizonytalan, már-már megilletődött integetése. Aztán megtörténik a tragédia, a félreértés és a balszerencse láncolatának bekövetkezése. Láthatjuk, ahogy az elején még szimpatikus, keményen dolgozó anya kezdi elveszíteni az uralmat a saját gondolatai és cselekedetei felett. Össze van zavarodva, kétségbeesett, feldúlt, impulzív. Tökéletes ábrázolása a besokalltság érzetének és a tehetetlenségnek. Aztán a végén jön az a csavar, amire a lelkedben végig készültél, pedig nem is tudtad, hogy ez lesz az a sorsfordító elem, a hiányzó kirakós darab, amitől megérted az összes addigi eseményt, és a kérdésekkel teli jelenetek válaszokat kapnak. Nagyszerű film, csak ajánlani tudom.

Hasonlít kicsit az Összeomlás című filmhez, én nem fűznék hozzá többet, de az biztos, hogy most már, ha sz*r napom van, eszembe fog jutni, hogy másnak még rosszabb. Taraji P. Henson alakítása itt is briliáns és nagyszerű, nagyon szeretem mint színésznőt.

Nem a világ legjobb filmje, de olyannyira drámaian adja át egy anya és gyermeke kapcsolatát, hogy bevallom, megkönnyeztem.

Na, ez egy olyan film, ami nem engedi el az embert még a vége után sem. Taraji P. Henson alakítása egyszerűen lenyűgöző; hitelesen mutatja be egy anya küzdelmét a mindennapi nehézségekkel és a társadalmi igazságtalanságokkal szemben. A film feszült, ... Többérzelmes és mélyen elgondolkodtató, anélkül hogy túlzó lenne. Nem könnyű nézni, de pont ez teszi igazán értékessé, hiszen ráébreszt arra, milyen összetett és nehéz lehet az élet egyesek számára. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a mély, emberi történeteket.

Nagyon sokáig tartja a feszültséget és a drámát a film. Nagyon jól megmutatja, hogy sokszor egyedül vagyunk a világ ellen. A kis "csavar", ha már az elején nem jövünk rá, sokkoló hatással bírhat. Néha kicsit túl volt már tolva a dráma, olyan idegesítő módon. Egyszeri filmnek jó volt egyébként, de többször nem nézném meg.

Ez a történet olyan, mintha a valóság pofonja lenne. Egy anya, aki mindent megtesz a lányáért, és mégis minden ellene fordul. Taraji P. Henson alakítása zseniális, le a kalappal előtte.

Bár eléggé kiszámítható és didaktikus, de azért az utolsó percig bizonytalanságban tart. Az operatőri munka mint olyan, nem érhető tetten, a figurák sablonosak, a színészek gyengék, talán a főszereplő a legelviselhetőbb. Ha nics sok felesleges időd, nyugodtan kihagyhatod.

A történet felépítése kissé kiszámítható volt, de a színészi játék kárpótolt érte. Henson a generációjának egyik legjobbja, ehhez nem fér kétség.

Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen történet ennyire megérint. Az anya-lánya kapcsolat szívszorító, és a társadalmi kritikák is betalálnak. Elég fájdalmas dráma, de egyáltalán nem bánom, hogy megnéztem.