A két pápa (2019)

Félénk megoldás leegyszerűsített üzenetet közvetíteni. Gyáva, ha ez már amúgy is benne van a köztudatban. És megalkuvó, ha történetesen tévesen. És a művészet erejével való felelőtlen visszaélés dokumentumfilmeket imitáló színekkel, kameramozgással, beállításokkal sulykolni az amúgy igaztalan képet egy jófej újítóról és egy önhitt maradiról. Ha legalább nem létező emberek nevét használták volna az egyszerű tanmeséjükhöz... Paolo Sorrentino pápás mozgóképei sokkal érdekesebbek, őszintébbek.

Szép, szép, de...! Kitűnő színészekkel oldották meg a főszerepek eljátszását. A történet sem rossz, és számos okos párbeszéd is emeli a film színvonalát. Ha a valóságot nem ismernénk valamivel jobban, azt mondhatnánk, hogy egy kitűnő film. Tényleg, ha csak a film hangulatára szorítkozunk, akkor az is. (Ráadásul nekem Hopkins az egyik örök kedvencem!). De! Egyáltalán nem tudom elhinni, hogy a pápaváltás ilyen egyszerűen történt, hisz a két pápa ég és föld! Benedek és Ferenc véleménye már a Bibliát tekintve is hatalmas ellentmondásokat mutat. A konzervatív és a reformer ennyire egymásra talált volna? A film ezért nem négy, hanem csak háromcsillagos. Sok a ferdítés, és persze a nézők többségének nem tűnik fel...

trágya

Nem egy akció vagy kaland film, az adrenalin örültek nem fogják szeretni ebben biztos vagyok. Érdekes és jó film véleményem szerint. Egyoldalúnak lehet mondani a történt vezetést mert lényegében csak Ferenc pápa szemszögéből mutatják be, de ez nem akkora baj a filmben is szerethetőbbnem van beállítva Ferenc. Egy kis kellemes film én csak ajánlani tudom.

Anthony Hopkins és Jonathan Pryce alakítása szerintem nagyon ott van ebben a filmben, az ő kettősük szerintem elképesztően jól működik, igaz, maga a film nem annyira érdekes. Azt tetszett az egészben a legjobban, hogy maga a mondanivaló lényegében egészen kockára tudja tenni az ember gondolkodásmódját.