A pápa ördögűzője

A képi megjelenés jó. Ennyi jót tudok elmondani a filmről. Teljesen átlagos démonmegszállós, imádkozós, tárgyrepkedtetős tucatfilm. Ha szereted az ilyen témájú filmeket, akkor viszont érdemes megnézni, mert ez a jobbak közül való...

Nem tudom Russel Crowe mennyire volt magánál, amikor igent mondott erre a filmre. Ez egy teljesen átlagos ördögűzős film, mely kilencven százalékban arról szól, hogy egy démon ordít, miközben mindenki bőszen imádkozik. Nincs érdekes konfliktus, morális dilemma, izgalmas misztikum az ördög személye vagy motivációi körül. A forgatókönyvíró meg sem próbált tartalmat kovácsolni, csak megnézett pár hasonló filmet, és egybegyurmázta őket. Két pozitívumot tudok csak felhozni, az egyik a gyerekkarakterek szinészkedése jó volt a másik pedig Russel Crowe karaktere egész rendben volt, ritkán látni egy vicceskedő, magáért kiállni tudó, angolul csak ritkán beszélő, kicsit részeg ördögűzőt. Kár, hogy nem csináltak többet vele.

A sátános-ördögös-zombis műfajt nagy ívben kerülöm, a komédia jellegű változatok kivételével. Ezzel azért tettem kivételt, mert Russel Crowe miatt adtam neki egy esélyt. Összességében nem bántam meg, egész jó volt. A végkifejlet szokás szerint egy óriási nagy látványfesztiválba torkollott, ami engem inkább megnevettetett időnként, minthogy megijesztett volna. Úgy általában nem bírtam rémüldözni, nem tudom, ez ennek a konkrét filmnek a hibája-e (végül is azért csinálták, hogy ijesztő legyen), vagy én vagyok túlságosan megedződve. Mindegy, mert elszórakoztatott végig, azt a pár megmosolyogtató megoldást pedig nagylelkűen elnézem.

...nos, ez Amort atya egyik legendás mondása, és valljuk be, ez sokszor simán igaz is. Szinte borítékolható volt, hogy előbb vagy utóbb Gabriele Amorth is filmet fog kapni. Hiszen nem egy a társadalmat megosztó személyről készítettek már filmet. Lásd Ted Bundy, Warren házaspár... stb. Egyébként úgy gondolom, hogy Russell Crowe (aki valaha kifejezetten szexi pasi volt) pocakosan és színészi stílusában remek választás volt az atya szerepére. Szenvtelen, néha talán bunkó is. És míg a való világban azért szívünk mélyén megkérdőjelezzük Amorth atya ténykedését (még ha az egyház hivatalos ördögűzője is), addig a film nagyon is hihetően mutatja be. A legendás ördögűzőről azonban nem ez a film készült először. Az ördög és Amorth atya címmel elkészült már a mozifilm előtt egy dokumentumfilm, mely egy igazi ördögűzést örökített meg. A készítő szerint az akkor és ott látottak nagyon megviselték őt és egyik producertársát is. Ha menet közben pedig úgy érzed, hogy emlékeztet A rítus című filmre, akkor nem tévedsz. Jómagamban is felötlött ez a gondolat. Bátran merem megnézésre ajánlani (már persze csak azoknak, akik bírják az ilyen filmeket). Nem fog különösebben sem újat mutatni, sem mondani, mégis akár többször is simán megnézhető. Javaslom, aki teheti eredeti nyelven nézze meg és csak utána szinkronizálva. Tovább nem is szaporítom a szót, és végezetül csak ennyit írok: Szóval, filmre fel, és jó szórakozást!