Yesterday

Anno a zenetanárom (Ivasivka) nagyon szigorúan vette a zenetörténetet, minden fontos korszak zeneszerzői és műfajait be kellett magolni. Az ő jegyzetében a XX. században csak két „könnyűzenei” együttes szerepelt korszakalkotóként: a Beatles és az ABBA. Milyen lenne a világ a Beatles-dalok nélkül? Szegényebb, ez nem kérdés. A könnyűzene olyan szintig, minőségig jutott el általuk, amit nehéz felülmúlni. A rendező, Danny Boyle szatirikus ötlete, hogy a Földről, az emberek elméjéből eltűnik a Beatles, remek felütés. A megvalósításon persze lehet vitatkozni. Valóban meseszerű lett, de a humor kárpótol ezért. Ed Sheeran tisztelgő karaktere is imádnivaló. John Lennon boldog, egyszerű karaktere hetvennyolc évesen könnyeket csalt a szemembe. Mert mi fontos az életben? A siker? Lehetünk-e egyszerre sikerek és boldogok? Ha választhatnánk, vajon idősen, ismeretlenül látnánk Johnt, vagy visszakérjük a sikeres, de durván félbeszakított életét? Sok kérdést pendített meg számunkra Boyle, érdemes kicsit eltűnődni rajtuk. Vajon másként kéne tennem valamit az életemben? Vajon a valóban fontos dolgokat csinálom?

A Beatles feledhetetlen és örök. Már, ha egy olyan univerzumban élünk, amelyben létezik. A Yesterday az elmúlt időszakban bemutatott zenés, életrajzi jellegű filmekkel ellentétben (gondolok itt a Bohém rapszódiára vagy éppen a Rocketmanre) úgy idézi ... Teljes kritika

A klasszikus Beatles, valahogy őket is meg kellett filmesíteni, ha már manapság annyira beindult a hírességekről készült filmek. Bár ez nem olyan mint Elton John vagy Freddie Mercury filmje, de hasonlónak mondhatjuk. A zenék nagyon jók, ezt el sem tu... Többdták volna rontani, hiszen ezek adottak voltak. A történet ötletes, tetszett az egész felvetés és a megvalósítás. Egyszer nézhetős szerintem, mert annyira azért nem volt nagy szám, de azért egy délutáni mozizáshoz remek tud lenni főleg azoknak, akik szeretik is a híres Beatles zenéjét.

Hogy én ezt mennyire untam... Az előzetes és a sok pozitív kritika alapján valami különlegesebbre számítottam. A dalok jók, de ezt eddig is tudtam. A története elég gyermeteg.

Annyi felesleges jelenet volt volt benne. A fogkitörésnek semmi értelmes nem volt. A zenék sem adtak akkora élményt, mint vártam.

Nagyon keveset hoztak ki a jó alapból a készítők, ráadásul Danny Boyle keze nyomát én abszolút nem éreztem a rendezésen. A zenei vonal helyett egy inkább nem túl érdekes romantikus szálra helyezi a hangsúlyt, emiatt a második felére nálam elfogyott a kezdeti lendülete. Végeredményben egy aranyos, de középszerű romkom.

Egész jó lett végül pedig az elején nagyon nehezen indult be a történet. Nagyon poén az alapkonfliktus, hogy csak ő emlékszik minden dalra és a bandáraXD Laza kis kikapcsolódás a romantikus komédiák kedvelőinek.

Számomra igazán kellemes meglepetést okozott a film. Beatles rajongóknak ajánlott, sok utalást találni az együttes munkásságára, a zenéiken kívül is.

Érdekes volt Beatles számokat hallgatni, miközben széles vásznon ment a film. Maga a történet nekem elég zavaros és sok érelmét nem láttam.

Nekem nagyon zavaros volt az egész. Mi miért is történt? Vagy az tök lényegtelen? A dalokat szerettem, de a film nem volt egy nagy eresztés.

Bármi, ami Beatles, számomra alap, hogy meghallgatom/megnézem, így ezzel a filmmel sem lehetett másképp. Nagyon kellemes kis filmről van szó, kellemes kikapcsolódást nyújt, bármikor szívesen újranézem. Külön kiemelném Lily Jamest, mindig öröm őt látni.

Ed Sheeran egyre több filmben tűnik fel, aminek én nagyon örülök. Kicsit meseszerű a film, de kedvelhető és a dalok fantasztikusak. Hey dude! :)

A történet komolytalan, többet érdemelt volna ez a film. A zenék kiválóak. Összességében élvezhető mozi.

HOZZÁSZÓLÁSOM CSELEKMÉNYMEGJELENÍTÉST TARTALMAZHAT! Lehet, meglepő lesz, amit írok, de a Beatles valahogy nem az én világom. Nem azt mondom, hogy rossz együttes, megértem a népszerűségüket, és elismerem, hogy korszakalkotók voltak. Ismerem körülbelül... Teljes kritika