Szerintem nem moziszint. Egyszer meg lehetett nézni, de elég közhelyes és kiszámítható a története.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Talán annyit már az elején elárulhatok, hogy ez a feldolgozás áll legközelebb a játékok világához, Johannes Roberts (47 méter mélyen 1-2, Hívatlanok 2) megpróbálta a legautentikusabban megjeleníteni a már ismert helyszíneket, karaktereket, és ez mind... teljes kritika»

Az eleje jól és izgalmasan indult a filmnek, utána kicsit átcsapott a szokványos horrorokba, és a film második fele már nem volt akkora durranás, mint az várhattuk tőle.

A legújabb, 2021-es Kaptár (Racoon city visszavár) sokkal inkább passzol a videójáték világához, mint a Milla Jovovich-filmek többsége. A nyomasztó hangulatról az éjszakai eső és a fekete-fehér képi világ gondoskodik. A rendező, Johannes Roberts nem újonc a horrorműfajban, hiszen ő készítette a 47 méter mélyen 2-t és előtte, 2011-ben a Kéjutazást is, mely ugyan nem klasszikus horror, de kiváló feszültségfokozó thriller. A Racoon city visszavár realistán indul: Claire (Kaya Scodelario) visszatér gyermekkora helyszínére, ahol egy árvaházban élt. Csakhogy már minden más: a Védernyő vállalat elköltözött, ellenben egy sereg furcsa jelenség jellemzi a várost. Felbukkannak az élőholtak, és elszabadul a pokol. A gond az, hogy bár van kísérlet fordulatokra és csattanókra, valahogy leül a sztori, majd a végén a szörnyes rész gagyivá teszi az egészet. Nálam közepesnél alig jobb, 60%-os. Az is Kaya Scodelario miatt, aki minden filmjében remek.

Van néhány ötletesebb jelenet, és a hangulat is elég hátborzongató, de meg se közelíti az első részt.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Johannes Roberts rendezői székbe ültetése nagyszerű ötlet volt, Paul W. S. Anderson ezúttal csak producerként vett részt a munkálatokban. Elsősorban a hangulaton érződik a rendezőváltás, talán Rodriguez mára már klasszikussá vált Terrorbolygójához tudnám hasonlítani. Iszonyú jók a zenei aláfestések, az atmoszféra nagyon el lett találva, és talán az eddigi feldolgozások közül ez áll a legközelebb a Capcom legendás játékához. Nagyon tetszett még, ahogy a cselekmény beúsztat egy-egy popslágert betétdalként, a rendőrörsre zenére bemasírozó zombifáklya például meglehetősen szürreálisra sikerült. Sokszor valóban ijesztő, a karakterek jól el lettek találva, egyetlen negatívuma, hogy túl sokmindent akartak belezsúfolni, és talán ennek köszönhető, hogy a főgonosz meglehetősen súlytalan, és a végső "bossfight" sem lett túlkomplikálva. Ettől eltekintve, nekem kifejezetten tetszett a stílusváltás, hangulatos film kerekedett belőle.

Sajnos nem volt nagy durranás. Voltak benne olyan jelenetek, amin elgondolkozik az ember, hogy "simán csinálhatta volna ezt, és akkor nem történik ez meg az."