Isten hozott Marwenben

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Remek film arról, hogy egy traumát átélt férfi hova tud elbújni a gondok elől. Imádtam, ahogy megjelenítették a kis képzeletbeli világát, párbeszédeit, akcióit. Nagyon egyedi darab lett ez a film. A való életben a főszereplőnk egy szomorú, meggyötört és magányos lélek, míg Marwenben ő a csúcs. Bár, néha ebben a világában is célzott arra, hogy nem enged magához közel senkit, mert nem akar megint egyedül maradni. Tehát, képzelet ide vagy oda, a valóság elemei ott is megjelentek. A film végét nagyon szerettem, jól esett látni, ahogy ilyen sok fájdalom és elzárkózás után a főhős felülemelkedett.

Ha nem olvasom el előre, hogy Steve Carell játszik benne, komolyan fel sem ismertem volna az első percekben annyira jól azonosult a karakterrel. Nekem nagyon tetszett az egész film. A mai technológiának köszönhetően ma már mindenből lehet élőt csinálni és nagyon tetszett a film megvalósítása, és hogy a történet is folyamatosan fedte fel az életrajzi elemeket is. Az is nagyon tetszett, hogy egyálltalán nem volt teljesen kiszámítható a cselekmény (nekem legalábbis biztosan nem). Kalandos, fantázia dús bár azért a vígjátéktól messze áll. Tehát ha nevetős vígjátékra vágysz, akkor ez nem te a filmed. Ugye megtudhattuk azt is, hogy ez egy valós történeten alapszik, hát őszintén mondva a főhös szerintem nem kicsit beteges. Egy kicsit talán odarepített vissza amikor még gyerek voltam és sokat játszottam mindenféle plüssállatokkal, figurákkal, hangot adva neki, és hát igen nem egyszer álmodtam róla, hogy bárcsak valósak lennének, de ezzel szerintem sok gyerek van így, viszont ebben a röpke 2 órában ez a film magával ragad egy szuper elképzelt világba, és talán így már a főhöst is meg lehet érteni, hogy sokszor miért kényszerül abba a világba elmenekülni. Hogy kiválót adjak rá, valami icipici kis dolog hiányzott a filmből, nem tudom miért éreztem így, de az biztos hogy nagyon sok munka van a mögötte a megvalósítás miatt.

Kellemes és szép film, habár nem ez lesz Robert Zemeckis pályafutásának csúcsa. A játékfigurák világában zajló részek kreatívak és ötletesek, amik jól össze vannak fűzve főszereplőnk lelki világával, illetve magánéletének alakulásával.

Rég láttam ennyire szomorú filmet. Engem megérintett a főszereplő története, drámája. Nem tud abban a világban élni, amelybe született, ezért teremt magának egy sajátot.

Bevallom nagyon vártam ezt a filmet, már a puszta téma is nagyon érdekel. Mélymerülés egy eltört sorsba mindig tanulságos és fontos szembesülés arra, hogy jobban megértsük egymást. Ezt kínálná elvileg az Isten hozott Marwenben, de sajnos ahogy haladt előre a cselekmény a számos üresjáratával, úgy trivializálta a saját mondandóját. Szerintem jelen esetben egyszerűen nem működött az a narrációs technika, hogy szinte a játékidő végére tartogatták a karakter "leleplezését" önamaga előtt, és nem gondolom, hogy ezt ne lehetett volna megoldani másképp. Hősünk teljesen idegen önmaga számára, de nekünk, nézőknek nem kellett volna, hogy az legyen.