Farkasember

Nem nagyon tartottam félelmetesnek a filmet, illetve sokkal inkább szólt egy családi problémáról, családon belüli erőszakról, mint valami félelmetes átváltozós farkasemberről. Elég nehezen bontakozik ki a cselekmény, az eleje elég lassú, kissé unalmas. Én többet vártam a filmtől: nagyobb izgalmat, nagyobb félelmet.

Összességében nézhető a film, de van benne a vége felé egy akkora baromság, hogy majdnem a fejemet vertem a falba... Amúgy jó volt.

Azon agyaltam, miközben néztem, hogy miért kell egy ilyen jó sztorit telecsöpögtetni egy családi drámával. Mert nem volt? Lehet, nem véletlenül nem nyúltak még ehhez a témához.

Jól indul, aztán lelankad, bár nem igazán lehet farkasemberes történetből újat mutatni. Több helyen azonban logikai bukfencek és fizikai lehetetlenségek tarkítják, így összességében nekem nem jött át.

Újszerű megközelítés a farkasemberes filmekhez. Emberibb oldalról van megközelítve, logikusan felépített történet. Nem egy tündérmese.

Jaj, de kíváncsi voltam a filmre. Kicsit csalódtam, mert több lett volna ebben. De alapjában véve egy nagyon átlagos horrorfilm, néhol többet tud nyújtani, de nem fog a tucat horrorfilmek közül kiemelkedni.

Számomra ez a film igazi meglepetés volt. Már az első percektől beszippantott a különleges hangulata, és végig fenntartotta az érdeklődésemet. Nem egy szokványos horrorfilmről van szó, sokkal inkább egy mélyebb, elgondolkodtató történetet kaptunk, amely a természet, az emberi lélek és az ösztönök határvonalait feszegeti. Külön tetszett, hogy a film nemcsak a látványvilágra és a feszültségre helyezte a hangsúlyt, hanem gondolatébresztő kérdéseket is felvetett. Vajon mennyire uralhatjuk a bennünk lakozó "vadállatot"? Hol húzódik a határ ember és szörny között? Összességében számomra a Farkasember nemcsak egy izgalmas filmélmény volt, hanem egy olyan alkotás is, amely még napokkal a megtekintése után is a gondolataimban maradt. Bátran ajánlom mindenkinek, aki valami mást, valami mélyebbet keres a műfajban.