Dame Angela Brigid Lansbury az angliai Poplarban született, 1925. október 16-án. Édesanyja szintén színésznő volt, míg édesapja politikus és üzletember. A férfi halálát követően anyja összeköltözött egy ír családos férfivel, akit azonban erőszakos és féltékeny természete miatt a német bombázások idején elhagyott; gyermekeivel Amerikába szökött és New Yorkban találtak új otthonra.
Anyja folytatta színésznői karrierjének kiépítését: egy Noel Coward darabbal bejárta szinte az egész országot. Ismeretségeinek köszönhetően megpróbált színdarab vagy filmszerepet szerezni lányának is. Az otthonukban rendezett egyik partin ismertette össze Angelát Mel Ballerinoval, aki beajánlotta a Gázláng és a Dorian... TöbbDame Angela Brigid Lansbury az angliai Poplarban született, 1925. október 16-án. Édesanyja szintén színésznő volt, míg édesapja politikus és üzletember. A férfi halálát követően anyja összeköltözött egy ír családos férfivel, akit azonban erőszakos és féltékeny természete miatt a német bombázások idején elhagyott; gyermekeivel Amerikába szökött és New Yorkban találtak új otthonra.
Anyja folytatta színésznői karrierjének kiépítését: egy Noel Coward darabbal bejárta szinte az egész országot. Ismeretségeinek köszönhetően megpróbált színdarab vagy filmszerepet szerezni lányának is. Az otthonukban rendezett egyik partin ismertette össze Angelát Mel Ballerinoval, aki beajánlotta a Gázláng és a Dorian Gray arcképe című alkotásokba. Lényegében neki köszönheti karrierje elindulását.
Első filmszerepe kapcsán a magyar származású rendezőfenoménnal, George Cukorral dolgozott együtt a már említett Gázláng (1944) című filmdrámában. A filmben nyújtott alakításért Oscarra jelölték. Nancy, a kissé gonosz szolgálólány szerepében Ingrid Bergman és Charles Boyer oldalán játszott. Következő munkája, az Oscar Wilde regénye alapján készült Dorian Gray arcképe (1945) szintén az Akadémia legrangosabb elismeréséig repítette.
Az 1950-es évektől számos színdarab színesítette művészi repertoárját. Első ilyen jellegű sikereit a Broadway musicaljeinek köszönheti; alakításaiért többször is elnyerte a rangos Tony-díjat, többek között 1966-ban és 1969-ben, majd ezt követően még további három alkalommal.
Játszott a The Harvey Girls-ben (1946), a Samson and Deleilah-ban (1949), majd begyűjtötte harmadik Oscar-jelölését A mandzsúriai jelölt (1962) című alkotás kapcsán. Játszott az Ágygömb és seprűnyél (1971) című filmben, majd két Agatha Christie krimi filmfeldolgozása következett: Halál a Níluson (1978) és A kristálytükör meghasadt (1980) – ez utóbbiban a legendás Miss Marple bőrébe bújt.
Talán ez utóbbi játéka adott ihletet a korszak egyik legnépszerűbb tévésorozatának főhősnőjéhez - Jessica Fletcher írónő szerepét dolgozta ki a kritikusok számára is kiválóan a Gyilkos sorok (1984-1996) című krimisorozatban. A széria produceri teendőit is ellátta a későbbiekben.
Mrs. Emily Pollifaxként találkozhattunk vele A hölgy, aki túl sokat tudott (1999) című alkotásban, majd Emma Thompson és Colin Firth oldalán formálta meg Adelaide nagynénit a Nanny McPhee (2006) című családi vígjátékban.
Az 1949-ben Peter Shaw-val megköttetett, második házasságából két gyermeke született: Anthony Peter Shaw (1952) és Deirdre Angela Shaw (1953).
Alkotótevékenységének egyik legrangosabb elismerését nyerte el 1994-ben, amikor II. Erzsébet angol királynő A Brit Birodalom Rendje parancsnoki fokozatával tüntette ki, majd 2013-ban életművéért végre megajándékozták az Oscar-díjjal is. (erare)