Semmi meglepetés, semmi újdonság, egy újabb jól összehangolt Marvel mozi, annyi plusszal, hogy végre a képregényfilmekben is megjelennek a háromdimenziós karakterek, akiknek végre van egy kis mélységük. Ez mindenképp előrelépés, meg hát Branagh-től erre azért számítani lehetett, de azért lenne még ezt hova fokozni.
Ez az egyetlen jó Disney-rajzfilm, de valahogy azon mindig csodálkozom, hogy van egy ekkora stáb, és arra nem képesek odafigyelni, hogy az arabok jobbról balra olvasnak. Ennyi hiba beleférne akkor, ha nem a világ egyik legismertebb rajzfilm-stúdiójáról beszélnénk. Értem, ez akadékoskodásnak tűnhet, de nem annak szánom.
Szerintem itt az a döntő, hogy mennyire szereti az ember a Disney karaktereket, mert a történetet szerencsére más is feldolgozta. Én már kinőttem ezekből a filmekből, de a család kisebb tagjaival megnézem, mert rajtuk keresztül kicsit újraéli az ember ezeket a történeteket.
Gótikus és letargikus hangulata az évtized egyik kultfilmjévé tette az Ollókezű Edwardot. A karakter egyszerre borzaszt el, szánnivaló, mégis nagyon szerethető. Tim Burton freakshow filmjeinek ez az egyik legerősebb darabja. És hát a Pygmalion-történetekből sohasem elég.
Nézzünk szembe a ténnyel: ez sem minden idők legokosabb, legátgondoltabb és összerakottabb izgulós filmje, de elég szép kísérleteket tettek rá az alkotók. Végül is a dramaturgiával annyira nincs gond, vannak nagyon szép, és akadnak nagyon csúnya szereplők, ügyesen ugrálnak meg rugdosnak meg küzdenek a színészek, és látszik, hogy sikerült elszórni egy tonna lóvét a kellékekre és a látványra. De az biztos, hogy a stábból azért olyan nagyon senki sem izzadt meg.
Szerencsére jócskán rendelkezik maffiózós húzásokkal. Másrészt sajnos nem válik előnyére a sok teleregényes momentum...mindezekért kárpótol némelyest a főszereplő személye.
Érdektelen történet érdektelen megvalósítása. Olyan érzést kelt, mintha a stábból senki sem szeretett volna igazán filmet készíteni, így pedig nehéz valami kézzelfogható eredményt elérni.
Az egy dolog, hogy már kinőttem a mesékből meg a rajzfilmekből, és már nem izgat annyira, hogy milyen látványvilágot tudnak teremteni elborult grafikusok és programozók, de hogy még izgalmas történetet sem tudtak ebből csinálni egy-két kikacsintós poénon kívül, az viszont már fáj egy picit. Úgy vagyok a Pixar-filmekkel, mint régen voltam a Disney-mesékkel: ha egyet láttál, láttad az összeset. A Szörny Rt. nem egy kiugró alkotás, de mondjuk karácsony másnapján jólesik.
Kicsit felemás érzéseim vannak, mert bár a Looper nem egy rossz alkotás, azt is mondanám, hogy kiemelkedik a scifik mezőnyéből, valami mégis visszatart. Mert hiába jó, hiába működik, de én vártam volna, hogy adjon valamit, valami személyeset, vagy csak egy tanulságot, esetleg egy belátást, de ahogy jött, úgy véget is ér, és semmi nyomot nem hagy. Ez egy vígjátéknál persze nem alapkövetelmény, de az igazán nagy scifiknek van mélységük is, ebből pedig nem sok jutott a Loopernek.
Ez teljesen korrekt hollywoodi popcornmozi, amikor csak egy kis laza kikapcsolódásra vágysz, simán elmegy vele az idő, és egész szórakoztató is tud lenni. Pontosan azt adja, amit ígér, egy bökkenő van vele: ne gondoljatok bele, mennyivel jobb filmet is le lehetett volna forgatni ilyen címmel, akkor nem fogtok csalódni.
A könyveket imádtam, szerintem egy ügyes forgatókönyvíró jó szövegkönyvet írhatott volna, de ez a film botrányosan rossz lett. A zene meg a látvány jó iparos munka, de minden más sajnos nagyon gyenge. Sokkal jobbat lehetett volna ebből kihozni, mint amennyit elsütöttek belőle, és még a karakterek rendes kidolgozására sem figyeltek. Nagy csalódás, de persze nem az első.
Örök szerelem marad a Süsü a sárkány az én korosztályom számára azt hiszem, Bodrogi Gyula zseniális hangján szólt ki belőle a csupa szív szörnyeteg...:)
Hát ez egy bombasztikus film, amit érdemes megnézni. Az elejétől a végéig elképesztően humoros. Jack Black karakterét rettenetesen imádtam. Csakis ajánlani tudom.!
72 Thor (2011)