A rendező széles nézőpontja nagy teret enged annak, hogy a történetek és igazi és nagy érzelmekkel és vágyakkal teljenek meg, miközben azokat hitelesen és manírok nélkül jeleníti meg.
Társadalmi vitákat úgy bemutatni, hogy a legavatatlanabb néző is megértsen belőle valamit, mellette pedig a filmélmény se vesszen el, kevesen tudnak. A Mrs. America rendezőinek sikerült olyan sorozatot tető alá hozniuk, ami valóban ontja az információkat, mégis élvezhető, szóval óriási taps jár nekik.
Imádnivaló film, az első jelző, ami eszembe jutott róla, az édes őrület volt. Kicsit meseszerű, mégis komoly, megmosolyogtat, ugyanakkor elgondolkodtat az életről, az idő múlásáról. Hiánypótló.
A hiányosságai és az apróbb hibái ellenére is úgy gondolom, érdekes történet egy fura figuráról. Jó kis társadalomkritikát és egy kis kulturális ismertetőt is tartalmaz, most döbbentem csak rá, mennyire nem ismerjük azt a világot. Szerintem érdemes megnézni.
Ritkán mondom ezt egy dokumentumfilmre, de engem ez a film teljesen lebilincselt. Mámint mellőzi a monotonitást, izgalmasan tálalja a témát. Többet nem is szeretnék mondani erről, szerintem érdemes megnézni!
Nem vagyok a romantikus filmek híve, de el kell ismernem, ez a film tud valamit. Szórakoztató volt, ugyanakkor egyből el is gondolkodtatott, mennyi középkorú nő szembesülhet hasonló magánéleti problémákkal, mint Gloria. Nagyon jó az egyensúly a dráma és a vígjáték közt, nem az az erkölcsi odamondogatós típusú mozi, de azért nem mondanám rá, hogy kizárólag a nevettetés a célja.
Scarlett Johansson alighanem ebben a filmben nyújtotta az eddigi legjobb alakítását, a karaktere hitelesen emberi és őszinte, nagyban növeli a film élvezeti faktorát. A történet humorosan mutatja be, hogyan végződhet válással még egy ideálisnak tűnő házasság is. Erősen ajánlott a megtekintése, nem csak a drámák kedvelőinek.
Meglepően jó sorozat, tökéletesen ábrázolja azt a lelkesedést, majd az azt követő első csalódásokat és a fájdalmat, amit egy idegenbe szakadt ember vagy család érezhet. Érzelmes, izgalmas és szórakoztató, nem mellesleg tanulságos is.
Megható film egy depressziós emberről, aki elég sajátos módon tanul meg újra élni és örülni a mindennapoknak. Elég lassú és eseménytelen, inkább lelkizős típusú nézőknek ajánlanám.
Depresszív hangulatú film egy morcos öregemberről, aki végtelenül kiállhatatlanul viselkedik mindenkivel, másoktól azonban megkövetelné, hogy hibátlanok legyenek. Hát, nekem cseppet sem sikerült együttéreznem vele. Nem igazán fogott meg a film, és nem csak az említett komorsága miatt. Nem tetszett a felépítése, a rendező sok helyen húzta a történetet, mint a rétest, aztán félbemaradt az egész, mintha azt akarná, hogy a néző gondolja tovább. Nekem ez a stílus nem jön be.
Figyelemre méltó, szerintem kihagyhatatlan film, ami tapintatosan fogalmaz meg nagyon kemény kritikát a macedón társadalommal szemben, de nyugodtan kivetíthetjük más konzervatív társadalmakra is a bírálatot. Mentalitásokat és világnézeteket ütköztet; az egyik oldalon ott van a hagyományokhoz görcsösen ragaszkodó társadalom, a szociális problémákat megoldani képtelen állam és az őt kiszolgáló rendőrség, na és az egyház, aki/ami jobb híján egy vallási rítussal kínál látszólagos megoldást a boldogság elérésére. Na és ezzel az óriási tehetetlenséggel és tétlenséggel szemben a főszereplő, Petrunija a tenni akarást, szenvedélyt, haladást, egy új világrendet képvisel. A két, egymásnak ellentmondó... több»
A remek szereplőgárda ellenére nem voltam elragadtatva a filmtől, talán túl sokat vártam tőle. Valójában nem számít, melyik korban játszódik a cselekménye, minden generáció életében eljön a pillanat, amikor visszatekint a múltra, és elmereng azon, mit lehetett volna még kihozni az elröppent évekből. Az egész film ezt a balladisztikus hangulatot hordozza magán, valami mégis hiányzott belőle, az érdekes felvetés ellenére a történet érdektelen maradt.
A gyermekkor és a felnőttkor határán álló fiatal lány története, aki ráadásul állandóan két szék közt találja magát: a szülei, országok, kultúrák, szokások, világnézetek közül kell választania. Ebből is látszik, hogy a téma rengeteg lehetőséget rejt magában, néha mégis úgy éreztem, nem értem, merre halad a film, mi a célja egy-egy jelenetnek. Na meg elég "steril" az egész, de ez lehet, csak megszokás kérdése. Az érdekes problémafelvetés, de nem túl jó kivitelezés miatt nálam erős közepesre szerepelt.
80 Fűzfa (2019)