Nagyon rendben van a film, igazi hatvanas évekbeli macsós amerikai film egy laza főszereplővel, aki mindig kemény, de derűs, nem lehet összetörni, és még bendzsózni is tud. Szerintem nagyon eltaláltak egyfajta életérzést, ami ma már eléggé kiveszőben van a világból, és nem biztos, hogy ez jó. Aztán meg persze ilyen nagy színészek mint Newman sincsenek már nagyon a környéken.
Kurosawa nagyszerű alkotása egy csodálatos történetet dolgoz fel, a bölcsességről, hazaszeretetről, hatalomvágyról. Az első részben dráma, a második felében harc, mint azt a keleti filmekben megszoktuk, igényesen filmezve.
Szerintem ez egy alapmű. Komoly morális kérdéseket boncolgat és a szexualitás erejének mércéit vizsgálgatja. Mennyire uralja a szexus az embert, s mennyire vagyunk képesek uralni a testünk által generált vágyainkat? Sokak számára megbotránkoztatóak lehetnek az egyes jelenetek, ezért mélyen vallásos személyek ne nézzék meg!
Hatásvadász, neohippi film az egész. Ha tudhatnánk, mire gondolt a fiú, aki belesodródott a valóságban ebbe a helyzetbe, valószínűleg nem erőltette volna, hogy filmet készítsenek belőle. Sőt, igazából nagyon kínosan érezte volna magát miatta. Akárhogy is, hordoz azért vadromantikát, csak nem elfelejti, hogy a valóság nem lehet ilyen ábrándos, ahogy egy ember halála sem.
Szerintem első osztályú az ötlet! mármint a film és a cég ötlete. Szerintem hatalmas lóvékat lehet leakasztani a sok hűtlenkedő félrekefélőről. A főszereplő szimpatikus arc volt és tökéletesen illett a szerepébe. A csaj annyira nem jött be....
A Becstelen Brigantyk Taratino legjobb filmje a Ponyvaregény óta. Elképesztően erős atomszférájú alkotás, a rendező fekete humora talán sosem volt még ennyire jellegzetes és átütő, miközben a film sokszor igen drámai jeleneteket is tartalmaz. Fassbender, Waltz és Pitt remek alakítást nyújtanak. A forgatókönyv feszes és lendületes, a rendező pedig nagyon jól adagolja a feszültséget, és remekül mozgatja a párhuzamos történetszálakat. Zseniális!
A film műfaja meghatározhatatlan, valamiféle romantikus drámai musical lenne ez, de a musical stíluskövetelményei nem igazán engedik a drámai részeket kibontakozni. Amíg a dalok jók és a zenés részek abszolút élvezhetők, a drámából vajmi kevés jön át. Az opera kedvelőinek mindenképp ajánlom a filmet, akik viszont nem szeretik a műfajt, meg se próbálkozzanak vele.
Izgalmas, vidám, drámai frodulatokkal. A nagyszerű táncos részek egy bónusz. A színészi játék nagyszerű...a szereplők dögösek. Biztosan hatással lesz a kémiádra...:)
Amerikai Kapitány – A Tél Katonája követi a bevált receptet, de ez a kémsztori nagyon távol áll a Marvel eddigi megszokott filmjeitől. Persze mondhatnám, hogy a változatosság lehet jó, de engem nagyon untatott. Ez is csak egy a matinéközönségnek készült tucatfilmek közül jóképű főhőssel és szexi társával. A történet többé-kevésbé rendben van, vannak fordulatok, morális kérdések, és ezt értékelem is, de az egész olyan vontatottan építkezik, hogy legfeljebb csak azt tudom rá mondani, hogy közepes. Épp annyi erénye van, mint gyengesége, ez adja ki az átlagot.
Nem véletlen, hogy a film megjelenésének évében számos díjat besöpört. Magam is úgy vélem, hogy ritkán látni ennyire alaposan és megfontoltan felépített történetet, s ilyen kimagaslóan hiteles színészi játékokat. Remek film, csak ajánlani tudom a műfaj kedvelőinek!
A Diploma előtt minden idők egy legjobb vígjátéka, a mai mezőny legnagyobb része a közelébe sem tud érni. Műfajának egyik nagy úttörője, amit legalább egyszer mindenkinek látnia kéne, aki annyira rajon a Másnaposokért vagy a Förtelmes főnökökért.
Nem nagyon tudok belekötni a Mielőtt meghaltamba, még akkor sem, ha azért egy kicsit szeretnék – de az egész film annyira hiteles és ügyes, nem gyalulja le teljesen a lelkem már az elején, nem akar hatásvadász, szomorú zenével minduntalan egyre mélyebbre és mélyebbre taszítani a nyomorba, és nem akarja hősöknek beállítani a szereplőket. Csak megmutat egy történetet, annak minden szánalmasságával és bátorságával egyetemben. Kicsit ki is nevet, és egy kicsit meg is sirat.
Vannak, akik a Solarishoz hasonlítják ezt a filmet, hát szerintem max a gyenge utánzatok mintapéldája lehet. A történet legalább olyan erőltetett, mint a színészi játék, a jéghegyni plothole-okról nem is beszélve. Kevés ilyen film van, de ezt még vasárnap délután főzés közben sem tenném be, csak ideges lennék tőle, hogy hogy tudnak ilyen filmeket csinálni.
Ezt a filmet igazán sajnáltam, de nagyon megérdemelte a negatív kritikai hullámot. Sigourney Weaver ismét remekül alakított, de a forgatókönyv botrányosan ostoba volt. Mindig meglepődök ilyenkor, hogy annyi kompetens ember vesz részt egy film munkálataiban, senki nem szólt, hogy ez így nem lesz jó?
76 Bilincs és mosoly (1967)