Őszintén szólva eléggé meglepődtem azon, hogy mennyire nem tudták a filmet összeegyeztetni a felcsendülő dallamokkal, holott Django maga volt a zene, az élete, mindene. Disszonáns hatást gyakorolt rám a film, őszintén szólva valamivel azért többet vártam egy ekkora zseniről szóló filmtől.
Hát mit mondjak, nem voltam tőle igazán elragadtatva. Az eredeti színvonalához nem ér fel, és számomra az volt a mérce. Az alapsztori okés, a megvalósítás is, de az egész is csk legfeljebb okés. Nem épp maradandó élmény.
Nem mondanám, hogy King egyik legütősebb története lenne, de nagyon intenzív élményt tud adni. Egy kicsit perverz, szóval csakis erős idegzetűeknek ajánlanám. A műfaj kedvelői azonban garantáltan jól szórakoznak majd.
Egész izgalmas kérdéseket vet fel a film, de úgy érzem, sokkal több volt ebben, mint amit a végeredmény nyújtott. Érdekes sztorival dolgozik, de ott, ahol igazán erős lehetne, az én szememben nem igazán tudott maradandó és erős lenni.
Nagyon egyedi film, azt meg kell hagyni. Már amikor megláttam pár hónapja, hogy Terrence Malick doksija jön a magyar mozikba, már dörzsöltem a tenyerem, bár némileg többre számítottam, de végsősoron elégedett voltam azzal, amit a mozijegy áráért kaptam.
A végtelenségig kifinomult erotikus jelenetek szerintem zseniálisan vannak felvéve. Természetesen ez az erőssége a filmnek, de ennél többet nem igazán lehet kiemelni. Kristel nem igazán tud mást eljátszani, benne is ragadt ebben a karakterben.
Fantasztikus volt! Csak gratulálni tudok a rendezőnőnek és mind a 6 szereplőnek. Megdöbbentő volt látni, hogy milyen munka van egy- egy műsor elkészülése mögött, és látni, hogy milyen úgy élni, hogy folyamatosan úton vagyunk. Mindenkinek ajánlani tudom.
Megosztó film, az tuti. Vagy szereted, vagy nem bírod elviselni. Ez a nyitottságról, meg tapasztalatokról is szól, mármint hogy hogyan ítélkezel. De hadd mondjam el, hogy sokkal gázabb filmeket az egekig magasztal a közönség. Ezért kiállok mellette. JÓ
Az egész film egy nagy beszélgetés. Sorba vesznek körülbelül minden témát, ami felmerülhet egy ilyen szituációban. Mire unni kezdhettem volna megjelent Nick Cave. A film vége sokat javított az egészen. Egy kellemes nyári nap hangulatát keltette, ahol mondhatni az idő megáll.
a mostani fiataloknak ez egy hiteles, élvezetes Winnetou-legenda lehet, nem kell feltétlenül a régihez hasonlítgatni, az még más generációt szólított meg
az elején kétségeim voltak, mert azok a westernek, amik Mexikoban játszódnak és az ottani háborús helyzetét mutatják be, csalódást szoktak okozni, ez viszont az elejétől felkeltette az érdeklődésemet a jó történettel, a szereplőkkel és a környezettel is, ahol játszódik. Kicsit lelaposul ugyan a harci jeleneteknél, amik akaratlanul is kissé komikusak.
A The Salvation nem teljesen rossz western, de nagyon lehúzza az iszonyat gyenge forgatókönyv, primitív történetvezetés, semmilyen különösebb fordulattal, vagy pár pillanatnyi meglepetéssel, szóval nincs semmi ami hozzátegyen. A sablonos bosszú-sztori az ötvenes évekből ma már nem elég, így Levringnek csak egy átlagos akciós westernt sikerült leforgatnia, jó vizualitással. A színészi teljesítmények is nagyon vegyesek, Mads Mikkelsen sármos mint mindig, de nem nagyon volt mit játszania, Eric Cantona játéka viszont tragikus volt.
Az egyik legjobb közös filmjük, és én már csak tudom, az összes Bud Spencer-Terence Hill filmet láttam. Apukámtól örököltem ezt a függőséget, ez volt az első amit közösen láttunk, azóta még hatszor :)
62 Kiváltság (1967)