Wild-W

Statikus érdektelenség a képernyőn történő dolgokkal kapcsolatban.

Ami örök, az örök - és a western műfaja az bizony az. A poros, kietlen tájon élet-halál harcra menni egy nagyobb adag aranyért olyan helyzet, amivel mindenki tud azonosulni. És nyilván ennek a műfajnak is megvannak a maga koronázatlan királyai, akár Clint Eastwoodról, akár Sergio Leonéről, akár Ennio Morriconéről beszélünk. A filmnek minden képkockája aranyat ér, mert kiváló arányérzékkel lőtte be azt, hogy miből mennyit kell mutatni. Mint egy cowboy, aki tudja, mikor kell megszólalni.

A nagy balhé egy igazi, hamisítatlan kalandfilm, amely jutalomjáték lehetett mindegyik szereplőnek is, mert a történet izgalmas, pimasz és trükkös - amilyennek egy jó csalónak lennie kell. A jó negyven éves filmen természetesen érződik a kora, és hogy egy kicsit lassabb, mint amihez mostanában hozzászokhattunk, de így van időnk olyan színészóriások játékán merengeni, mint Redford, Newman vagy Shaw. Élményszámba menő film, kellemes végkifejlettel.

Egy percig se akarom se az amerikaiakat mentegetni, se rosszat mondani az indiánokról, de azért ez a film enyhén szólva nyálas lett. Nem igazán mond semmi újat az egész kérdésről, kiderül, hogy a fehérek rosszak, az ártatlan indiánok, akik persze "nemes vademberek" pedig jók, és ennyi. Hát ezért kár végignézni a 3 órás filmet. Arról nem is beszélve, hogy enyhén szólva álszent az egész, elvégre a fehér pasi véletlenül sem jöhet össze egy indián nővel, csak egy másik fehérrel, aki "véletlenül" ott van a faluban - milyen kényelmes.

Azon kevés filmek egyike, amelyben egyáltalán nem zavaró, sőt, üdítő a női szereplők hiánya, mert így csak és kizárólag azzal kell foglalkoznia a karaktereknek, hogy életben maradjanak és minél hamarabb megszökjenek. Semmilyen érzelmi szál nem viszi tévútra a filmet, és ettől egy nagyon pörgős, izgalmas és kalandos alkotást kapunk - a kalandfilmek legjavát gyakorlatilag. McQueen és Bronson is frenetikus a filmben, de a többi szereplő is odateszi magát, hogy hiteles és markáns férfiakat alakítsanak.

Ez a film mindent tud, amit egy westernnek tudnia kell, ráadásul meglepően régi. Ennek ellenére sem unalmas, még ha már tucatszor láttam is. A színészek alakítása kifogástalan, a filmzene legendás, az egész film igényes és jól áll össze. Olyan westernélményt tud nyújtani, amit az ember nem tud elfelejteni. Kár, hogy manapság már nem ilyenek készülnek.

Ez a film egyszerre szórakoztató és ijesztő. Pont a kellő mennyiségben van jelen a humor, az akciók pedig káprázatosak. Jake Gyllenhaal alakítása remek, talán eddig ez volt a legjobb, amit tőle láttam. A filmben azt a Los Angelest látjuk, amelyik nem kegyelmez a gyengéknek, csak a legerősebb élheti túl. Mindig is így képzeltem LA-t, a bűnös várost.

Ez egy igazi western klasszikus. Minden a helyén van benne, nem zavarnak még az apró hibák sem. A színészi alakítások időt álló remekek, akárcsak a rendezés, amely a későbbi korok előtt példaként áll a mai napig. Ez a film még akkor született, amikor a western a fénykorát élte.

Egy igazi időt álló klasszikus tisztességes feldolgozását tisztelhetjük ebben a filmben. Michael Mann nem hozott szégyent James F. Cooper regényére. Látszik, hogy a színészek is igyekeztek. A film nem zökken ki, hiteles és izgalmas marad a legvégéig, annak ellenére, hogy mindenki ismeri a történetet. Ezentúl karácsonykor már nem a régi filmet fogom megnézni, hanem ezt az újat.

A Tom Clancy történetek egészen jók, a legtöbbet nagyon szeretem, bár a Ben Affleckes Jack Ryan nem volt a kedvencem, de Harrison Ford egész jó ebben a szerepben. Szerintem ő egy egész karizmatikus akcióhős, de nem az a tipikus fajta, mint mondjuk Bruce Willis, hanem inkább kisugárzása van és személyisége.

Tipikus nyolcvanas évekbeli akciófilm a jó értelemben. Az az évtized sok jó filmet adott nekünk, mint például a Terminator, meg ez. Kurt Russell baromi jól játssza a szerepét, de az egész sztorija meg hangulata is nagyon ott van a topon. Abszolúte ötös.

Elég érdekes film volt, azért a végén letettem az állam, hogy akkor most mit is láttam. Szóval végülis tudom ajánlani.

Jajj ne, megint egy Nic Cage film, ami annyira borzasztó, hogy a nézhetetlenség határát súrolja.

Tisztázzuk gyorsan, ha izgalomra vágy ne a Madárkákat nézd, de ha egy tartalmas filmre vágysz, feltétlenül érdemes próbát tenned vele.

Kár, hogy a harmadik részre már csak a látvánnyal akarnak minket megfogni, a többi pedig... Szó se róla, szépen kitalálták ezt a filmet, és tény, hogy megvan a hatása, de eközben az egész valahogy az üresség érzését keltette bennem. Okés, és most akkor mi? - tettem fel a kérdést. Nálam egyértelműen elmaradt az élmény, amit az előző két rész hozni tudott.

Nem hozott semmi újat a film, pontosan azt kaptam, amit vártam, de mindezt színvonalas verzióban. Nem tökéletes alkotásról van szó, de remek színészi és rendezői munkáról. Semmis em sok vagy kevés, minden a helyén van.

Szerintem nagyon helyes története volt ennek a résznek. Persze alapvetően kislányoknak szól, de egynek így is elmegy.

Volt ebben a filmben potenciál, Fassbender természetesen megint nagyszerűen játszik, de valahogy mégsem áll össze. Azt hiszem leginkább a forgatókönyvvel voltak problémák. Egyszeri alkalomra megteszi, de sajnos eléggé felejthető lett a végeredmény.

Egy kicsit többet várok egy ilyen animációs, vagyis pontosabban stop-motion gyurma filmtől. karaktereket változó mértékben dolgozták ki. Vannak teljesen reális karakterek, kissé szürreális, de vicces karakterek, és hihetetlenül elnagyolt, életképtelen karakterek is...

Eredetileg Apanacsi valaki egész más volt, az Old Surehandben férfi, de ebben a rengeteg összevissza epizódban már ki bírná követni. Egyébként ez is egy következő hozzátoldás, ami teljesen felesleges volt