Borzalmasan szép, de rettenetesen önismétlő film. Anderson saját kis buborékjában maradt: minden ugyanúgy néz ki, mint máskor – rendezett szimmetria, pasztellszínek és egész alakos kompozíciók. Hiába a hosszú stáblista, a legtöbb sztár-cameo felejthető. A sztori unalmas, mély tartalom alig van – csak Benicio Del Toro és Mia Threapleton menti meg a filmet.
Érdekesen elkészített dokumentumfilm, gondosan válogatott, szemléltető korabeli felvételekkel. Az én élményemet nagyon elrontotta a legvégén egy történész beszólása, aki egy olyan festő örökségét kommentálta, akinek alkotásai egyébként sem tükrözték a kor társadalmi változásait.
Úgy érzem, hogy nagyon kellet már egy ilyen film a hangulatomhoz. Nagyon feldobott, még akkor is, ha a poénok itt-ott teljesen kiszámíthatóak voltak. Mindenesetre egyszer szerintem mindenképp érdemes megnézni.
Egész korrekt film, nem mondanám éppenséggel korszakalkotónak, de igényes alkotás mind látványra mind az alakítások terén. Egészen véletlenül futottam bele, de nem bántam meg, hogy adtam neki egy esélyt.
Volt Bruggerben valami megmagyarázhatatlanul taszító - valami fellengzős, ami miatt nem igazán tudtam értékelni az előadását. De ki tudja, lehet, hogy csak én nem voltam jó passzban.
Hát, először is a plakát fogott meg, mert egy-két vizuál nagyon rendben van. Maga a sorozat viszont már nem annyira látványos, de nincs is ezzel semmi baj: az alaphelyzet elég érdekes ahhoz, hogy ott tartsa a nézőt. Szerintem egészen jó lett.
Hát ez egyszerre volt szörnyű és jó. Szörnyű volt nézni a túltolt poénokat, mégis jól szórakoztam rajta. Összességében egy pörgős, de nem kiemelkedő vígjáték.
Gyerekek, ez egy igazi emberi történet, amit egyszerűen mindenkinek látnia kell, legalább egyszer az életben. Annyira magával ragadott, hogy többször meg is néztem, szerintem hibátlan, még így sokadjára is. Mindenkinek csakis ajánlani tudom, a lehető legmelegebben.
Meg merem kockáztatni, hogy az Amit nem akarsz tudni a szüleidről ott lesz az év végi legrosszabb filmek listáján, de a legrosszabb vígjátékokén egészen biztosan. Fárasztóan humortalan semmitmondó és sablonos, erre nem is igazán tudok mentséget mondani. Én Baldwint és Hayeket is kedvelem, hozzájuk képest is igen méltatlan ez a produkció. Legjobb esetben is csak egy kettesre tudom értékelni.
Érdekes problémát vet fel a film: vajon van még esély "újrakezdeni", ráadásul egyedül, miután az ember több évtizedet, cca. az egész életét leélte a házastársa mellett, akivel a jelek szerint teljesen eltérő vágyaik és céljaik vannak? Van értelme mindent felrúgni egy hobbi miatt, vagy érdemes benne maradni a kapcsolatban, de feladni egy részünket, az álmunkat? Ebből a szemszögből megközelítve ez a film korántsem vígjáték, bár akad benne egy-két, néhol erőltetett poén. Végső soron jó ki film, szórakoztató és elgondolkodtató is egyben.
Számomra nem volt több egy teljesen átlagos filmnél, ami egy egészen mindennapi problémát dolgoz fel. Rengeteg család küzd a megélhetésért nap mint nap. De talán emiatt tudott mégis a képernyő elé szögezni a film, hogy mindennapi "hősöket" mutat be.
Nem értek egyet az előző hozzászólóval, szerintem van a filmben frissesség és újítás az előzőhöz viszonyítva. Nagyon eltalált popcornmozi lett, a maga műfajában ez bőven megállja a helyét. Ha a Bosszúállók 3 a popcornfilmek csúcsa, ez sem marad el tőle sokkal. Négy erős csillag jár neki.
61 A föníciai séma (2025)