A Titanic és Leonardo di Caprio kamaszkorom meghatározó élményei, úgyhogy annyiszor néztem már meg ezt a filmet, ahányszor nem szégyelltem. Persze sokkal inkább a romantikus és tragikus szerelmi történet, mintsem a hihetetlenül látványos statisztamészárlás miatt. Cameron tehát fogott egy rettentően banális, de épp ezért egyszerűen érthető szerelmes sztorit, majd az egészet elsüllyesztette, és mindenki sírt. De most eszembe sem jutna megnézi.
Na, hát nem volt ez annyira rossz, mint sejtettem. Végtére is a téma egészen ütős, csak dramaturgiailag van gyengén felépítve. A színészek jól hozzák a formájukat és igazából a film képi világában van is valami hátborzongató, ahogy mindez fel van véve.
A katasztrófafilmek néhány alapvető csapdájába ez a film is alaposan belesétált. A látvány rendben van, a Posseidon gyönyörű, a vihar is teljesen jó, nem ezzel van a gond. A karakterek nincsenek rendesen kidolgozva, sablonosak vagy következetlenül cselekszenek, amit esetleg még a helyzetre is lehetne fogni, de nem akarom. A cselekmény viszonylag vérszegény, nem sikerült mellékszálakkal feldobni, de látszik, hogy megpróbálták.
Flightplan - Légcsavar, hát persze. A Repülési terv túl hű fordítás lett volna. Egyébként a film nem rossz, inkább olyan átlagos. Jodie Foster alakítása jónak mondható, kellő mennyiségben láthatunk sztárokat. Egyedül a film tempója az, ami nem megfelelő, hagyják ellaposodni, holott jó sztori ez.
Félig fájdalmas, néha vicces, de nem nézhetetlen. Érződik rajta, hogy szériában legyártott film John Travoltával, aki ebben a filmben is hozza tőle megszokott átlagot, de kiemelkedni nem képes.
Nem az a tipikus bérgyilkosos akciófilm/krimi, inkább a szereplőkre koncentrál, a belső fejlődésükre. Ez mondjuk szerintem annyira nem is illik ehhez a típusú történethez, kicsit furcsák a szereplők, és a történet is nagyon lassúnak tűnik.
Bár nekem nem igazán jönnek be ezek a régi filmek, szerintem abszolút rendben volt. Kicsit furcsák voltak számomra az alakítások, de ettől eltekintve szerintem nagyon különleges hangulata és képi világa van. Nem egy pörgős történet, egyszóval kell hozzá némi türelem.
Nem olvastam Babitsnak ezt a művét, de a film egészen hangulatosra sikeredett. Bár annyira nem jött be az, hogy az alakítások kicsit túljátszottak voltak, gondom részben ez is hozzátartozik a műfajhoz, ami egy kissé kabaré volt, de annyi baj legyen.
Végül is szerintem egy egészen korrekt bűnügyi krimi a hetvenes évekből. Nincs túlspilázva, látszik, hogy olcsó költségvetésű, így abból a maximumot hozták ki. Amolyan igazi egyszer nézhető.
Érdekes koncepció, amiből nekem jöhet szinte bármennyi. Egyébként gyakorlatilag nagy szerencse kell ahhoz, hogy ezt a filmet az ember elcsípje a tévében. Nagy kár, mert nem egy rossz alkotás.
Ötletes a sztori és a körítés, ráadásul tele van fordulatokkal a film. A rendező képes megteremteni azt a feszültséget, ami miatt még jobban figyelünk a film minden pillanatára. Engem nagyon érdekelt, hogy mi az igazság. Sajnos ezt a feszült figyelmet nem képes végig fenntartani a mozi, és néha csak húzzák az időt.
Nagyon szeretem ezt a filmet, mert lassúnak, vontatottnak és körülményesnek tűnik, holott egyáltalán nem az, csak a rendezés megadja a lehetőséget arra, hogy belehelyezkedhessünk a hangulatba. A szereplők nem kapkodnak, nem rohannak, nem fejetlenkednek, mert pontosan tudják, hogy mit csinálnak és hova tartanak. A főszereplők pedig, Bardem és Jones tökéletesen hozzák a rájuk bízott karaktereket. Bardem sosem volt ilyen ijesztő, Jones pedig még űrlény-üldözés közben sem volt ennyire fáradt.
A film tele van kiváló színészekkel, ám karaktereik mégis rettentően kidolgozatlanok. Ez nagy csalódás volt számomra, mivel a történet is egész érdekes volt. Ráadásul a látványvilága is nagyon bejött. Valahogy kár így az egészért.
Arra gondoltam, hogy ez egy eléggé klisés dráma-vígjáték lesz majd, de Bernard és Doris kapcsolatának ábrázolása elképesztően jóra sikeredett. Kevés film tudja ezt a mélységet hozni ebben a műfajban, de Sarandon alakítása engem rabul ejtett. Csakis ajánlani tudom!
84 Titanic (1997)