Hát én nem tudom, rendben van ez a film, de valahogy többre számítottam, kiváltképp az első rész után. A rendező- és főszereplőváltással azt hittem, hogy egy még lendületesebb filmet kapunk majd, egy kőkemény krimit, ehhez képest néhol unalmas, kicsit alibimozi érkezett, amit meg lehet nézni, de nem épp maradandó élmény.
Alapvetően nem indul rosszul a film, és az üzenete is rendben lenne, de a humora nem igazán fogott meg. Okés, jobb lett, mint az Átejtve, de aki látta azt a filmet, az tudja, hogy ez nem egy nagy dícséret. Szóval az időt el lehet vele ütni, de túl sokra azért ne számítsatok tőle. ... több»
Hm, szerintem ez a film a sztoriját tekintve semmi újat nem hoz, így az elmúlt egy évben több olyan alkotás született, amelyek jobban megragadták ezt a témát. Bár azt le kell szögeznem, hogy több ponton is jobban tetszett, mint mondjuk a "Szólíts a neveden".
Azt hiszem, hogy Agnes feje az egyik lenagyszerűbb és leglebilincselőbb mágikus hely a világon. Elképesztő, hogy egy ilyen alkotó elméjébe láthattam bele, ebből a szempontból a film a teljesség igényével tár elénk egy olyan személyt és annak munkásságát, akit mindenképp érdemes megismerni.
Ez a film sok sebből vérzik, de nem szeretném végig spoilerezni a hozzászólást. A kilencvenes éveket idézi, 2009-ben szerintem ez már kevés volt. Nulla feszültség (pedig a téma megkívánná...), előrelátható cselekmény, klisék sorozata és mindezt egy végtelenül bugyuta befejezéssel tetézik. Azon csúszhatott el a dolog, hogy az amerikai katasztrófa filmek stílusát majmolva akartak európai filmkészítők európai filmet csinálni. Hát, ez nem sikerült. Rossz forgatókönyv, nem éppen élvonalbeli színészek, katasztrófális film.
Fuh, gyerekek ezt a filmet mindenkinek látnia kell, egyszerre van benne valami olyasmi mint Heller regényeiben, egy kissé provokatív - felháborító, hogy mi mindent meg nem tettek az emberekkel, ugyanakkor elképesztően szép a történet.
Vannak dolgok, amin egyszerűen muszáj nevetni, máskülönben megbetegítenek minket. Noha egy diktátor rémuralma inkább a kollektív tudatba ágyazódik be, nehéz nem empátiát érezni az általa gerjesztett rezsim rémuralmának áldozatai iránt, ez a film megadja azt, amire igazából régóta vágyunk. Egyfajta feloldást egy szörnyű múlt iránt, amin végre talán kell is már egy kicsit nevetni.
Engem elsősorban a hangulatával nyert meg magának, és igazából ezzel teljesen el is teltem. Persze egyáltalán nem elhanyagolható a történet sem, amely nagyon jól van felépítve szerintem. Ugyanakkor mégsem éreztem annyira hangsúlyosnak ezt a film során. Az egész sztori olyan habkönnyű, mégsem komolytalan, így bármikor meg lehet nézni.
Igazán kellemes meglepetés ez a film, az idejét se tudom már, hogy mikor nevettem fel hangosan egy moziban. Még szerencse, hogy teltházas előadás volt. :) Igazából nem is tudok negatívumot kiemelni, remek vígjáték, ami engem személy szerint teljesen kikapcsolt. Nem az a fajta primitív humor, nagyon élvezetes, csakis ajánlani tudom!
Bár nem igazán szeretem King ezt a regényét a sorozat elképesztően jól sikerült. Nagyon ütős hangulata van. Tetszett, hogy a feszültség szinte már az első pillanattól ki van tartva, ettől nagyon izgalmassá válik az egész koncepció.
Nehéz megmagyarázni, de annyi bizonyos, hogy a Rózsaszín flamingók az egyik legfigyelemreméltóbb és legbizarabb vígjáték az utóbbi ötven évből. Nem mondanám kötelező darabnak, mivel eléggé erős idegzetek kellenek hozzá, minden esetre egy nagyon szórakoztató film.
Amandla Stenberg telitalálat volt erre a szerepre, nagyon imádtam a karakterét, pedig maga a film nem kifejezetten érdekes. Egy picit talán csalódott is vagyok, mivel olyan elnagyoltnak érzem a történetet. Bár nagyon megható és szívhez szóló az egész, mégis egy kicsit gejl, pedig sok lehetőség van az egészben, amit valahogy nem aknáztak ki a készítők.
Egy zseniális rendezésű film az elridegülésről és egy empátia nélküli világról. Erre a hangulata és a képi világa a filmnek csak rátesz egy lapáttal. Én lúdbőröztem tőle személy szerint. Volt egy kis Tarkovsky beütése a filmnek.
Nagyon ütős egy film, szinte átérzem azt a szorongó érzést, amit a katonáknak át kellet élniük. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi is ez pontosan, látni kell. A film végig ezzel a feszültséggel operál, ami tökéletesen ellenpontozza a gyengébb alakításokat.
Egy igazi trash film, nekem abszolút bejött, szétröhögtem magam egyszerűen az egészen. Nem szabad komolyan venni, csupán ennyi a titok. Annyira elborult az egész, hogy az egyszerűen már zseniális! :)
Willem Dafoe egyszerűen viszi a prímet ebben a filmben, bár azt is kell mondjam, hogy az ő alakítása dúcolja alá az egész koncepciót. A másik pozitívumként a film hangulatát emelném ki, amely szerinte hihetetlenül egyedi. Szóval eme két dolog miatt biztosan érdemes megnézni. :)
63 Hölgy (2018)