Értem én, hogy mesefilmről van szó, de nekem akkor is kínos volt nézni ezt a vergődést. PErsze, mire számítottam, ez egy matiné tévéfilm, de ez nálam nem mentség. Mondjuk az sem, hogy képes voltam végignézni. :)
A film egy igazi különlegesség, az pedig, hogy Puskás Ferenc is cameozik benne egyet, az már csak hab a tortán. Szerintem eleve telitalálat a színészgárda. A többit nem mondom el. Egyszerűen látni kell!
Egy korrekt, ámde mégis felejthető dráma/thriller, ami tele van klisékkel és a nyolcvanas évek sémáival. Ezzel nem is lenne gond igazából, ha nem lenne tele üresjárattal és rosszul megírt dialógusokkal. Kár érte, mert bőven volt potenciál a sztoriban.
Nagyon szeretem általában a túlélős sorozatokat, Bear Grills-é mondjuk pont nem jött be, talán pont azért mert nagyon látszott rajta, hogy megjátszott. Nem áltatom magam azzal, hogy teljesen magukra lennének hagyva ilyenkor a szereplők, de nekem fontos, hogy elhiggyem amit látok. És ez a sorozat képes erre.
Egyszer megnézhető film, nem a legrosszabb persze a műfajában. Végül is az, aki szereti a műfajt, az mindent meg is kap, és talán nem annyira agyatlan az egész, mint amilyennek látszik. Próbáltak egy kicsi lélektant is belevinni, de sajnos a főszereplőt alakító színész nem igazán tudta ezt "átadni".
Nem véletlenül keverik össze a rendező nevét állandóan valami 20. századi festővel. A látványvilága felülmúlhatatlan, és van abban valami csodálatos és ritka, hogy a regény és a film egyszerre készült, és utóbbi felülmúlta a szöveg „varázsát”.
A Blade Runner nem csak a Philip K. Dick regény miatt nagyon fontos film, hanem látványvilága, története, megvalósítása és korszakalkotó látásmódja miatt is. A sci-fi egy olyan ronda világban játszódik, ahol helyenként azért fellelhető némi esztétika, akár a replikánsokat, akár a bábukészítő lakását, akár a város lenyűgöző dzsungelét látjuk. Mai szemmel kicsit lassúnak tűnhet, mégis borzasztóan érdekes látni, hogy mennyit hatott a film a későbbi cyberpunk-alkotásokra.
Egy nagyon precízen megkomponált történet ez, szinte egy jelenetet sem lehetne elvenni belőle, semmi sem fölösleges, és hozzátenni sem lehet. A testiség az emberi érzelmek ez a fajta ábrázolása szerintem remekművé teszi ezt a filmet. Igaz, nem egy formabontó alkotás, de rendkívül merész!
Engem valahogy elgondolkodtatott. Végül is a sztori jó, egész jól van felvéve. Az atmoszférája is egész tűrhető a filmnek. De valahogy gagyi a megvalósítás mégis. Nem tudom, ez még talán a nyolcvanas évek utórengése.
Na, ez az a film, amire egy héttel a megnézése után már nem fogok emlékezni. Egész egyszerűen nem igazán képes túllépni a katasztrófafilmek már annyiszor ellőtt sablonjain és kliséin. Ráadásul nem is valami látványos, az effektek egyszerűen zavaróak.
A Totall Recall egy izgalmas és tömör sc-fi, amibe jut mindenből, ami egy ilyen filmet élvezhetővé és szerethetővé tesz: jövőbeli technika, ami jóra és rosszra is használható, titkok, érzelmek, Schwarzenegger, és az a fajta bájos vizualitás, ami akkor nagyon menőnek számított. Az egyik kedvenc filmem, mert van annyira érdekfeszítő és feszes, hogy az ember újra és újra át tudja élni a történetet.
Mérhetetlenül gyenge és alapból gagyi a sztori, de maga a film is rémesen gyenge. Oké, hogy ez egy horror és ehhez mérten ijesztgeti az ember itt-ott, de beteges az egész és unalmas.
Oké, hogy disztopikus alaptörténetnek megfelelő a cselekménye, olvasva még érdekes is. De ahogy megvalósítják, és átmegy romantikus akciófutásba az egész, elvész valahogy az a nyomasztó, társadalomkritikus jelleg. Vagy a felszínes látványba szublimál, vagy a lebutított mesemotívumokba. Ásítoztam, és már az elején borítékoltam, mi lesz a film vége. Ilyen kiszámítható disztopikus filmet régen láttam. Ezt hívnák úgy, hogy sablonos?
A Hold egy okos, jól átgondolt, ügyesen rendezett és vágott film, amiben egytől egyig helyükön vannak az effektek, a látványvilág, a minimalista stílus, és nagyon jól teremt úgy feszültséget, hogy csak egy, azaz egyetlen egy darab színész van benne. Az a fajta sci-fi, ami nem a fantasztikus technikával, a jövőbe vetett naiv hittel akar lenyűgözni, hanem érdekesen tálalja a jövő hétköznapi munkásának nyomorát.
A történet sajnos eléggé túl van tolva. Mintha nem tudták volna a készítők, hogy mit is szeretnének pontosan. McGregor és Judd is kiválóan alakít, valahogy mégsem áll össze a film egységessé.
Hát, én nagyon próbáltam szeretni ezt a filmet, de sajnos nagyobb a füstje, mint a lángja. Igyekszik nagyon, nagyon vicces lenni, de igazából jobbára csak idétlennek mondanám. Lee Marvinról például teljesen lepereg ez a szerep, egyszerűen nem az ő számára találták ki a vígjátékokat.
Én személy szerint nagy cyberpunk rajongó vagyok. Az eredetit is imádtam, és a látványvilága miatt ezt is imádom. Igen, látom a gyerekbetegségeit, ahogy elfelszínesedik, eltinisedik, elkorcsosul az eredetihez képest. De mégis, szerintem moziban nézve így is nagy élmény: akciódús, fantáziadús és egyszerűen egy olyan világ, ami nem jön csak úgy szembe akármikor. Én igenis ajánlom.
Bár nem igazán vagyok oda Jókai Anna regényeiért, eleve nem érdekelt sosem a munkássága, de ez a film most egyszerűen meghozta hozzá a kedvemet. Nem pusztán a fociról van itt szó, talán pont ez az erőssége a filmnek, hogy egy sokkal mélyebb értelmet nyit ennek a témának. Szerintem zseniális alkotás!
53 A fiú, aki világgá ment, hogy megtanuljon félni (2014)