A láthatatlan ember bekattan, és senki sem tudja, hogy mikor vagy kire csap le. Kicsit olcsó történet meglehetősen drágán megvalósítva. Nem véletlen, hogy a kritikusok nagyon gyengén értékelték a filmet, a történet nem fejlődik, nem tart sehova, csak van a gyilkolás. A filmet akkor lehet élvezni, ha nem várunk tőle sokat és élvezni tudjuk a látványt.
A rendező nem mert teljesen elszakadni az előző, ikonikus részek hangulatától és történetétől, és bágyad, CGI-jal vegyes nosztaligával gondolt vissza az időkre, amikor még minden jobb volt, Schwarzenegger pedig fiatal. Bár az úriember mentségére legyen mondva, kevés embernek áll ilyen jól egy vállra kapott, fegyverekkel teli koporsó, mint neki. Látványos és mozgalmas film, csak olyan lécet szerettek volna vele megugrani, amit nem lehetett.
Nekem személy szerint nagyon bejött a film mozaikos felépítése, igaz, hogy így egy kicsit nehezebben felfejthető a történet. De ettől függetlenül szerintem remekül össze van rakva.
A filmben nekem az tetszik, hogy nincs elválasztva egymástól határozottan a jó és a rossz. Csak egy csapat menekülőfélben lévő embert látunk, akik keresik az útjukat a veszélyes égbolton. Könnyű azonosulni a szereplőkkel annak ellenére, hogy legtöbbünk sosem fog hasonló helyzetbe kerülni. A hajó neve pedig szerintem mélyebb értelemben azokat a dolgokat jelképezi, amit a karakterek valójában keresnek, szabadságot és otthont.
A legtöbb embernek ez csupán egy átlagos film, de számomra nagyon sok mindent adott. Hihetetlenül jó történet, ami egy percig sem csap át melodrámába. Ajánlom mindenkinek, aki szeretné, hogy egy picit is megváltoztassák a gondolkodását.
Kiábrándítóan gyengére sikerült ez a film, pedig ott van Ryan Raynolds és Jeff Bridges is. A két színész egyébként jól működik együtt, a film a sok tucat klisén és a tökéletesen megjósolható történeten bukik meg. Miközben hiányzik az igazi tartalom egymást érik a közepesen rossz poénok és nitrogéngőzben generált CGI elemek. Ilyen az, amikor Hollywood mellényúl.
Sidney J. Furie legjobb filmje, kár, hogy később már nem tudta tartani ezt a szintet. A Lélekvesztő egy ütős természetfeletti horror, nálam simán többször nézős.
Nekem ez a kedvencem a szériából, egyszerűen nagyon jól működik ez az olaszos hangulat. Nagyon erotikus még mindig és be tudja indítani az ember fantáziáját. Persze a film nem lép át bizonyos határokat, és ezt jó látni.
A régi sci-fi akciófilmeknek megvan az a bája, hogy nagyon keménynek tűnő fickók küzdenek egy nagyon keménynek tűnő ellenfél ellen, de mivel az egész keménység a trükkökre és a technikára alapoz, pár évvel később már nem az átütő erő, hanem a cuki bénaság süt át róla. A Predator egyébként még ezt leszámítva is egy izgalmas film tud lenni, ha korabeli szemmel, és nem a mostani CGI-hoz szokottal nézi az ember.
Végignéztem, de nem igazán fogott meg, a színhely nem igazán illeszkedik magához a történetnek a hangulatához. Lehet, hogy bennem van a hiba, de ez a film eléggé hígra sikeredett. Mindenesetre korrektnek tartom, mivel nem akar több lenni, mint ami.
Nagyon ócska és gagyi volt, egy rossz minőségű erotikus film, amire nem számítana az ember, én ezt becsapásnak mondanám, mivel próbál a film lavírozni a zsánerek között, közben nem több annál, ami.
Zseniális alkotás, nem is tudom, mit mondjak. Szerintem minden el van ebben a filmben találva. A hangulata és a története egyszerűen magával ragadó. Biztos, hogy még meg fogom nézni, mert rettenetesen jól megírt a történet és az alakítások pedig frenetikusak!
Nem voltak túl nagy elvárásaim, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a film ennyire jó lesz. Van benne valami, amit szerintem még ennyi idő után is a valóságra tudunk vonatkoztatni, és néha az ember tényleg érezheti így magát, mint Henri. Én ezt mindenkinek csak ajánlani tudom, mert azt hiszem nagyon jó mondandója van a filmnek, ami segíthet megismerni, vagy épp kiismerni a saját életünket.
Benigni és Trossimi kettőse hihetetlenül jól működik, látszik, hogy rendezőpárosként is megállják a helyüket. Szerintem nagyon humorosra és szórakoztatóra sikeredett a film, igaz a koncepció nem túl fantáziadús, de mindent pótol a jól megírt párbeszéd és helyzetkomikum.
77 Őrjítő vágy (1992)