Nem tudom hova tenni a filmet. Kíváncsiságból néztem meg, mert annyira betegesnek tűnt, hogy egy férfit magával ragadjon egy térd látványa. De igen , valóban erről van szó, hosszasan ecseteli is, mit szimbolizál számára egy testrész. Azt hiszem, pont a lényeget nem sikerült megértenem. Viszont festői környezetben játszódik, jó kis párbeszédek vannak benne, a színészi alakítások is egész meggyőzőek. Azt hiszem, a jövőben újra előveszem, hátha sikerül a művészi oldalát is megkedvelnem.
Sose értettem a Daniel Steel regények és a belőlük készült filmek sikerét, teli vannak egyforma karakterekkel. Ez a film se tagadhatná le a szerzőjét, stílusában teljesen tipikus. Jó, hát egyszer végül is meg lehet nézni, ha épp nincs jobb, de ilyen azért szerencsére ritkán fordul elő.
Ez az a film, amit egyszerűen látni kell. Nagyon emberi és nagyon lebilincselő. Az alakításokon túlmenően van valami a filmben, ami még a megnézése után is órákig dolgozik az emberben. Csakis ajánlani tudom mindenkinek!
Ez tipikusan az a fajta film, amit olyankor veszek elő, amikor nincs kedvem mondanivalót vagy értelmet keresni a látottak mögött. Ezt elindítja az ember, aztán bambul rajta, az se baj, ha pár percig nem figyel, nem marad le semmiről.
Számomra nem egy nagy eresztés ez az egész, igaz, hogy rengeteg érzelemmel van teli, de ettől függetlenül szerintem elég gyakran átfordul egyszerű limonádéba. Nagyon leperegett nálam.
Van egy jó hangulata, ami teljesen magába tudja szippantani az embert, de nálam ez még így is csak "egyszernézős" kategória. Főleg a története miatt, ami nekem valahogy nem egyszer érdektelenségbe fulladt. Utána pedig elég nehezen vettem fel a fonalat újra.
Hát ez valami vicc lesz gondolom... Förtelmes, üres DVD-film, nem meglepő, hogy külföldön el is kerülte a mozikat. Stallone ennél többre hivatott, ilyen alja produlcióban szerepet vállalni elég karrierromboló dolog. Az első rész még rendben volt, de ez egy erőltetett, színvonaltalan szemét, sajnálom.
A kétezres évek elején láttam először a filmet, és úgy emlékeztem, hogy nagyon tetszett, ezért most újra megnéztem, és elégedetten nyugtáztam, hogy most sem okozott csalódást. Gyönyörű kosztümös film, az ember szinte a viktoriánus Angliában érzi magát. Nagyszerű adaptáció.
Szerintem a romantikus komédiák kedvelőinek egész biztosan nem okoz majd csalódást. Én bírom a műfajt, és amit ebből ki lehet hozni, azt javarészt ki is hozza a Táncterápia. Ha egy kis laza romantikával összekapcsolt szórakozásra vágysz, ez a film lehet a választásod.
Számomra igencsak kellemes meglepetés volt ez a film, szerintem remekül megvan írva. A karakterek sem azok az egysíkúak, mint amire számítottam. Minden kidolgozott és precíz, ugyanakkor tartalmilag mélyenszántó.
Őszintén szólva csodálkozom, hogy mindeddig elkerülte a figyelmemet ez a film. Egyszerűen McKellen annyira fenomenálisan alakít, hogy azt nem is egyszerű feladat leírni. Fraser játéka is igencsak kiemelkedő, remekül működnek ők ketten együtt a vásznon, nem árnyékolják be egymást. A történet szerintem jól megírt, nem mondom, hogy sodró lendületű, de annyi bizonyos, hogy a tempója kellemesen visz előre.
Nehéz eldöntenem, hogy ez egy jó film, csak épp gyenge a dramaturgiája, vagy egy igencsak ütős történet ez, csak túltolt a hangulata. Én egyszerűen kihagyhatatlannak mondanám.
Imádom az írónő történeteit, az összes regényét olvastam, és a filmjeit is igyekszem megnézni. Ez a film is magával ragadott, nagyon együtt tudtam érezni a lányokkal, még meg is könnyeztem a történetüket.
Nem is tudom megmondani, hogy a képi világa vagy maga a történet a szebb. Mindenesetre nagyon különleges film, amely szinte minimális anyagokból építkezve készült. Remekül van felvéve és szemmel láthatóan nincs is igazán ennél többre a koncepciónak ahhoz, hogy jól is működjön.
Már Cameron Diaz Rossz tanár című filmjében is irritálónak tartottam az ilyen nőt. Persze nekem az egész film valahogy nem tetszett, sosem jött be az ilyen humor. Bár egyszer meg lehet nézni, ha másért nem is, de Lambert Wilson szereplése miatt igen.
Volt ebben a filmben minden. Mintha csak egy Bunuel filmet láttam volna. Egy kicsit abszurd és pszichedelikus. Annak, aki nem szereti ha egy film ha jobban elrugaszkodik a sémáktól, szerintem nem fog tetszeni.
Valahogy az összes R.P. adaptáció komikusnak tűnik nekem, ugyanazok a nem reális szerelmi motívumok ismétlődnek. Ez még hozzá unalmas is volt, nagyon gyenge színészi játékkal, és még a környezet, ahol játszódik, sem fogott meg.
rafináltan humoros, könnyed, ahogy Jane Austen általában, remekül sikerült eltalálni a regények hangulatát. Gwyneth Paltrownak nagyon illett ez a szerep, huncut volt, a kosztümök pedig mesések.
64 Várom a párom (1988)