Reese Witherspoon szerintem jó színésznő, de nem ez a legjobb filmje. Hollywood nagyjából minden évben csinál egy olyan romantikus filmet, amiben előkerülnek a szellemek. Nem mintha ez annyira érdekes volna, de valamiért el lehet adni. Összesítve ez egy közepesnek mondható romantikus film, amit egyáltalán nem fontos megnézni, ha eddig nem tettük volna.
Nem szeretem Owen Wilsont, de még Wes Anderson filmjeiben sem, hát még egy butácska vígjátékban. És ennek igazán semmi köze sincs a törött orrához, ahhoz viszont talán egy fokkal több, hogy szerintem egy kifejezetten rossz színész. Az, hogy szomorúan tud csücsöríteni, még nem vesz le a lábamról. Legalább ott volt mellette Vince Vaughn, aki azért húzott valamit a színvonalon. Christopher Walken meg nem tudom, mit keresett ott. Biztos a tortákat.
Ha kitakarom az orosz hazafias érzelmeket belőle, akkor megvan benne minden, amit egy háborús filmnek tartalmaznia kell. Szerintem nagyon ütős jelenetek, epizódok vannak benne.
Érezhető, hogy annyi mindent akartak belepakolni a készítők, hogy a végén egy nagy katyvasz lett ez a film. Szerintem túl sok irányból lehet ezt az egészet megközelíteni, az átlagos néző, mint én, teljesen eltéved benne.
Nagyon klassz film a szerelemről, ráadásul a képi világa és a történt struktúrája is nagyon bejött, ráadásul humoros, és a színészek játékára sem lehet panasz. Sikerült egy kedves, maradandó alkotást létrehozni egy olyan műfajban, ahol nagyon könnyen átcsúsznak a rendezők a giccsparádéba és klisékbe.
Csak egy voltam a sok kíváncsi mozilátogató közül, amikor elmentem megnézni az Elveszett jelentést. Tudni akartam, hogy mi olyan pokoli jó ebben a filmben, hogy a kritikusok az év legjobb filmjének és egy modern mesterműnek nevezik. Amikor először megnéztem, tetszett, de nem voltam tőle elragadtatva. Aztán megértettem, hogy milyen különös lelki társak a főszereplők, és hogy ebben rejlik Coppola munkájának szíve-lelke. Az operatőr munkásságáról sem szabad elfeledkezni, kiváló munkát végzett.
Nem igazán volt olyan izgalmas, mint amire számítottam. Összességében nagyon túldramatizált a történet, amiből még a színészek ripacskodásai is rengeteget elvesznek. Próbáltam komolyan venni, de sajnos nem sikerült.
Bármennyire szerettem kamaszként az Amerikai pitét, és talán még a második részét is valamennyire, elkeserítő volt látni, ahogy szépen lassan csúszik lefele a széria színvonala, holott egyébként némely szereplője egész szép karriert futott be máshol. Ezért nem értem, hogy mégis mi céljuk volt ezzel a filmmel, mert hogy sem a sztori, sem a megvalósítása nem sikeredett túl jóra. Nagy rajongóknak talán még csak-csak.
Igazából a film szórakoztató, amolyan egyszer nézhető alkotás, de sajnos eléggé felejthető. A történet nem túl eredeti, maga az egész ötlet is eléggé sablonos, de azért aranyos kis film. :)
Szerintem alul értékelik ezt a filmet, háromszor néztem meg egy hét alatt. Mondjuk ebben az is közre játszott, hogy kissé magam alatt voltam. Brad Silberling megfelelő érzéssel nyúl a történethez, hogyan esik szerelembe egy angyal, és hogyan választja a földi létet. A filmben egyetlen baki van, de még ez sem zavart különösképpen, nevezetesen, hogy a biblia szerint az angyaloknak nincs saját akarata.
Amikor lelkileg padlón vagyok, és úgy érzem, hogy engem nem szeret senki, akkor ez a film mindig segít. Gondolkodás nélkül azt mondhatom, hogy ez a film a kedvencem, annyira feltölt érzelmileg. Igazából egy tökéletes alkotás! Richard Curtis egy zseni, az összes filmje egytől-egyig telitalálat, kezdve Mr.Beantől egészen Bridget Jones naplójáig. Ez a bájos karácsonyi film egy igazi érzelemdömping. Van benne gyász, öröm, csalódás, szomorúság. Curtis tökéletesen megtalálta a határt a giccs és a jóízlés között.
80 Ha igaz volna (2005)