A főszereplő nagyon jó munkát végez, a sztori kőkemény valóság. Bár úgy állítja be magát, mint egy kedves történet, kimondottan fejbe tud kólintani a realitásával.
Ami felkeltette az érdeklődésemet a filmmel kapcsolatban, a szereposztás volt. De sajnos akármennyi jó színészt is felsorakoztathatunk, ha a sztori ennyire üres és unalmas. Abszolút nonszensz. Viszont a sötét hangulatot jól elkapták legalább.
Értem én, hogy ennek a fajta humornak megvan a maga célközönsége, de a helyzet az, hogy kiderült, egész biztosan nem én vagyok az. Nekem mindenképp csalódás volt, megspórolhattam volna magamnak az időt.
Nem estem hasra tőle, pedig imádom Bill Murray-t, csak hát sajnos ez a film nem rajta múlt. Mindenesetre, ha bírod őt, érdemes megnézni, de az állóvizet nem igazán kavarja fel.
Erős alakítások, jó történet és összességében nem egy rossz film. Viszont képtelen voltam megszabadulni az érzéstől, hogy nagyon direkt és a rasszizmus szerintem nem így működik.
Úgy indul, mint egy tipikus bébiszitteres horror és az ember azt gondolja, már tudja mi történik majd az egész a feje tetejére fordul és az alkotók összedörzsölhetik a kezeiket, hogy csapdába csalták a gyanútlan nézőt.
Tudnám sorolni a dalokat, de a Rhiannon így koncertfelvételen baromi jó volt, nem is tudom, hogy fair-e így kiemelni egyet ebből a nagyszerű repertoárból. Maradjunk annyiban, hogy igen élveztem.
Eleinte tetszett, de idővel elkezdett idegesíteni az átlagossága. Semmi izgalom, semmi feszültség, a Netflixtől nem ezt vártam. Süt róla, hogy nagyon meghúzták a nadrágszíjat a költségvetés készítésénél.
Nem ez életem legjobb animációs flmje, de szerintem egyszer simán meg lehet nézni. A képi világa nekem egy kissé túlcsorduló, ez valahol zavart is. A történet kedves és aranyos meg minden, de valóahol én ezt egyszerűen hatásvadásznak éreztem. Mindenképpen érzelmet akartak kicsalni tőlem, de az egész történetvezetés annyira infantilis, hogy úgy éreztem, túlságosan az alacsonyabb korosztályt célozták meg.
Ez egy nagy katyvasz, amiről szerintem az alkotók sem tudták eldönteni, mi is szeretne lenni. A tartalom és a főszereplő (!) alapján egy mély, drámai sc-fi-féleségre számítottam, ehelyett egy vontatott és jellegtelen filmet kaptam. Időpocsékolás.
Az a legnagyobb baj a filmmel, hogy egyszerűen túl sok. Egyik karakter sem kap annyi időt, hogy meg lehessen kedvelni, vagy azonosulni lehessen vele. Így teljesen hidegen hagy a cselekmény, ami valljuk be, nem épp pozitívum egy film esetében.
62 Gyerünk, kutyus! Gyerünk! (2021)