Binoche ismét egészen zseniális, nem csak, hogy remek ízléssel választ filmeket, de tényleg ezer arca van, és gyakorlatilag bármilyen szerepet el tud játszani. Érzelmes, intelligens romantikus vígjáték lett a Kettős életek, már most várom, mivel áll elő Assayas legközelebb!
Ez egyszerűen egy nagyon megható, csodálatosan emberi történet, én legalábbis nem tudtam betelni vele. Annyira élvezetes az egész, hogy nálam bekerült a legjobb száz film közé, amiket valaha láttam.
A film remekül ötvözi a régi és az új Star Trek sorozat elemeit. A legjobban a Kirk és Spock között lejátszódó közjátékokat élveztem, nagyon a lényegénél sikerült megragadni mindkét karaktert. A látvány természetesen oltári, ennyi pénzből lehet is ilyesmire számítani. Összegezve nagyon tetszett a film, remélem jön még néhány hasonló!
Az látszik, hogy van benne energia és idő. Nagyon jó helyeken járnak, csak azt sajnálom, hogy a felvételek nem olyan jók, mintha szűk optikát használtak volna, így sokszor nem tudsz mindent jól megnézni.
Érdekes helyzetben volt a Stargate, ami miatt az egyik szemem sír, a másik nevet. Az első évad alapján simán megérdemelte a kaszát, de a második évad második fele már kezdett szépen beindulni, és végre azt a színvonalat hozni, amit a rajongók elvártak. De hát akkor jött a felsőbb utasítás, így már soha nem tudhatjuk meg, mi lehetett volna belőle. Szóval felemás érzésekkel ez egy 3-as tőlem.
Ez egy nagyon jól sikerült film. Tele van utalásokkal az eredeti sorozatból, és az azt követő szériákból, de voltaképpen az egész Star Trek univerzumból. A legnagyobb különbség (szerencsére), hogy ebben az új filmben a karakterek a film során sokat fejlődnek. A történet nagyon jól sikerült, és bár kapcsolódik a régi sorozatokhoz, akár egy teljesen új franchise is indulhatna belőle. Az űrcsaták jobban hasonlítanak a Star Wars egyes jeleneteihez, amivel új mércét állítottak az elkövetkező Star Trek filmek csatajeleneteinek. A színészek nagyon jól játsszák a szerepeiket, a párbeszédek dinamikusak, J. J. Abrams pedig kitűnő munkát végzett a rendezői székben.
Ez a film egy gyönyörű érzést kelt benned, majd elvisz egy útra, ahonnét nem térhetsz vissza. Szerintem azok az igazán jó filmek, amit ha megnézel, utána más emberként jössz ki a moziból. És ez egy ilyen film. Egy olyan utat jártam be vele, hogy azt hittem, sosem fogom elhagyni a mozit többé. A legnagyobb hatással a karakterek voltak rám, akiket a szívembe zártam. Nem elhanyagolható a humor és az akció sem.
Jim Carrey nagyon furcsa ebben a szerepben, mert a legkevésbé sem ezt szoktuk meg tőle. Walter szerepében még oké, kicsit szerencsétlen, kicsit elveszett és simán elhisszük neki, ahogy rácsavarodik egy könyvre, viszont amikor megpróbálja magát beleélni a nyomozó szerepébe, az nagyon idegen ettől a figurától. Egyébként nincs a filmmel akkor baj, de messze nem a legjobb filmje, és érződik rajta egy kicsit az izzadtságszag.
Talán ez már csak a nosztalgia számlájára írható, de én nagyon kedvelem Ace Ventura figuráját. Még csak hasonló vígjátékot sem tudom mondani, ami szerintem azért (igaz, nem feltétlenül, és nem minden esetben) erény, így pedig csak ajánlani tudom az enyémtől eggyel fiatalabb generációnak is. Ha otthon túl unalmas lenne két Transformers rész között, akkor valamelyik házibulin izzítsátok be, nem fog ártani a hangulatnak, az biztos.
Ha levesszük a filmről a digitális trükköket és a speciális sminkeket, akkor valójában marad egy szerelmes sztori, amiben van egy nagyon béna fiú és egy mérsékelten szimpatikus lány, akik nem igazán tudják, hogyan közeledjenek a másikhoz. Szóval egy klasszikus tinifilm, csak ráhúztak egy másik réteget, és megnézték, hogy működnek együtt. Én nem bántam volna, ha okosabban használják ki az alkotók az alaphelyzetet, mert így csak hiányérzetem maradt a filmtől.
A Black Sails olyan könnyedén veri kenterbe a Crossbonest, hogy nézni is rossz. Malkovich ide vagy oda, ennek így semmi értelme, gagyi, és ezer sebből vérzik. Ha már kalózos téma, százszor jobban megéri a BS, na nem azért, mintha az egy tökéletes sorozat lenne, de bőven van még benne potenciál, és nagyon jó irányba is halad.
A rendező utánozhatatlan hangulatot teremt a mozivásznon. Lenyűgöző, hogy hogyan varázsolja az embert a ma már klasszikusnak mondható mozik világába. Ez bizony nem a plázák tömegmozija, hanem egy igazi szentély, ahová fiatalok és idősebbek egyaránt be akarnak jutni. Budapesten egyedül az Uránia mozi és Filmszínház tud efféle hangulatot teremteni.
Nagyon amerikai ízű ez a sorozat, emiatt nem igazán jött be. Egy-két epizódot láttam, de ez pont elég volt ahhoz, hogy kialakult véleményem legyen róla.
Szerintem egy kicsit unalmas lett. Én legalábbis picit kínlódtam a nézés alatt. Semmi extra, középszerű B kategóriás mozi, bár vannak jó alakítások, de ez nem dúcolja alá az egészet.
A díszlet és a látvány nagyon eltalált, és látszik, hogy sok energia van benne. A forgatókönyvről és a fényképezésről sajnos ez már nem mondható el. Eléggé hanyag munka ebből a szempontból, és a színészi alakítások se valami meggyőzőek. Nagyon átlagos és uncsi film.
Nem sok dokumentumfilmet láttam a mozikban, talán hármat, így nincs sok viszonyítási alapom, de ez kimondottan tetszett. Örülök, hogy ilyen hazai alkotások is eljutnak a mozikba.
Úgy gondolom, hogy ez a film valójában egy blöff. Kibúvó azok alól az aspektusok alól, amik fontosak, hogy egy film egyáltalán működőképes legyen. Pocsék kamerabeállítások, trivilális párbeszédek, és semmitmondó történet. Ez jellemzi az egész filmet. Szerintem gyakorlatilag nézhetetlen.
Szerintem egyszerűen nem túl szerencsés dokumentumfilmet ennyire rövidre venni. Túl sok megválaszolatlan kérdés maradt meg bennem. Minden esetre a film kiváló hangulat a mindenért kárpótolt.
73 Kettős életek (2018)