Végre egy jó magyar film, valami, amit érdemes megnézni, van mondanivalója és kifejezetten izgalmas. Ennyire jó magyar film nem született az ezredforduló óta, és ezzel mindent elmondtam a magyar film helyzetéről, és erről a filmről is. Kiváló alkotás!
Nagyon nagyon jó film. Külön érdeme, hogy az amerikai akciófilmeken felnevelkedett generáció számára is szép és érthető. Igazából semmi zavaró elem nincs benne, sőt, inkább azzal az aha-élménnyel találkozik az európai néző, hogy nahát, így is lehet akciófilmet készíteni? Kifejezetten ajánlom mindenkinek, aki szereti a szép és megkoreografált akciójeleneteket.
Nagyon jól néz ki a film, de én összességében csalódtam, nem annyira kidolgozottak a karakterek, mint amit igényelt volna a történet, olyan összecsapott az egész. Ennek ellenére szerintem egyszer mindenképp érdemes megnézni.
Izgalmas, hátborzongató és tényleg elképesztő sorozat arról, hogy a világon bizony ilyen helyek is vannak. Komoly tény tudni azt, hogy ez nem egy párhuzamos valóság, hanem itt és most történik - annak ellenére, hogy sokszor talán nem volt elég precíz a szerlesztés.
Akinek bejött az előző epizód, az bátran vágjon bele az Endgame-be is, nem fog csalódni. Ellenben az, aki nem látta, nem biztos, hogy mindennel tisztában lesz, amit ebben a filmben lát majd. A zombis részét biztosan élvezi majd, mert ezek jók; nagyon odafigyeltek a kidolgozásra.
Nagyon kőkemény rock and roll. Erről szól egy profi zenész élete. Ez a ránézésre dokumentum filmnek tűnő komédia valóban nagyon jól dokumentálja, hogy hogyan is néztek ki a turnék és a nagy zenélések. A film friss, üde, hihetetlenül vicces és tele van apró utalásokkal, amit csak a rock zene szerelmesei értenek meg. Nekik viszont kötelező darab.
Így utólag belegondolva nem feltétlenül érzem azt, hogy egy ilyen filmélményre lett volna szükségem. De összességében egészen egyedi a maga nemében ez az alkotás. Nem egy könnyű falat, de végül is eléggé hiánycikk manapság az ilyen film.
Gyönyörű képsorok, fantasztikus szimfonikus zene, szépen megcsinált jelenetek. Az első is nagyon megfogott, és ez a második rész is tetszett. Talán kicsit túl is ment a szentimenti, és hát lehetne kissé konkrétabb is néha.
Ez egy nagyon nem átlagos spanyol vígjáték volt. Persze a testiséggel és az erotikával kapcsolatosan a spanyolok mindig előrukkolnak valami elképesztővel. Így voltak most is. Nekem nagyon tetszett a film humora és a sok kis apró szextörténet, melyek egymás mellé fűzve adtak egy egészet. Nem volt központi történeti szál, mely köré csavarodtak volna, de így is jó volt.
A pilot után rögtön megkedveltem, de összességébe nézve azért azt kell mondanom, hogy a teljesítménye nem győzött meg teljesen. Volt pár nagyszerű rész, de ezekre nagyjából ugyanennyi átlagos is jutott. Viszont csak olyan hibákat látok, amiket simán ki lehet javítani, mert az, ami működik ebben a szériában, vagyis a két főszereplő közti dinamika, és a humor, az tényleg nagyon jó, csak egy kicsit jobban kéne egyensúlyozni, és máris helyben lennénk. Biztos maradok a második évadra. Szóval részemről ez egy négyes, kiderül a folytatásból, merre tud még fejlődni a dolog.
Azt gondolná az ember, hogy a hongkongi verekedős filmek között manapság már nem lehet olyasmit találni, amit érdemes megnézni. Ehhez képest a Yip Man pozitív csalódás volt. Verekedés van a filmben épp elég, ami viszont külön díjazandó, hogy a bunyón kívül igazi drámát és érzelmeket is láthatunk a vásznon, és nem csak cirkuszi poénokat meg vérbosszút.
A Legújabb testamentum az idei év meglepetésfilmje a számomra. Nem egészen tudtam, mire számítsak, de miután láttam, csak pislogtam ki a fejemből, és minden ismerősömnek azt mondtam, hogy ezt mindenképpen pótolják, mert ilyet még garantáltan nem láttak.
Szerettem ezt a filmet; szerintem különleges a hangulata. Kellemes film noir, de mellőzi azon elemeket, melyektől az olcsó és könnyed feledhető táborát gyarapította volna.
Megfogott az a világ, mely életre kelt Meg Ryan első rendezőként jegyzett filmjében. Nagyon szépen kelti életre a szereplőket, finoman bontakoztatja ki személyiségüket és a történet valódi mondanivalója is velük párhuzamosan nyílik meg előttünk. Azt hiszem minden a helyén van: a színészek, a zene, a jelenetek. Nincsenek óriási drámai motívumok, de van sok egyszerű emberi gesztus. nekem nagyon a szívembe írta magát ezzel a projektjével a szőke színésznő.
Próbálom összerakni, mit is láttam, de egyszerűen nem megy. Nem azért, mert a film annyira összetett lenne, épp ellenkezőleg. Annyira lebutított, hogy azon agyalok egy ideje, hogy ez valami blöff. Ez inkább egy trash, semmint horror.
Elég ötletesnek mondanám, de annyira giccses a látványvilága, hogy egy kicsit fájdalmas volt nézni a túlzásba vitt fényerővel. Szerintem inkább megmosolyogtató és kissé dilettáns film ez, amit semmiképpen sem szabad egy percig sem komolyan venni.
70 Örökké egymásé (2002)