Igencsak kényes témát dolgoz fel, nagy szükség volt rá, hogy valaki végre megpiszkálja a darázsfészket. Tipikusan olyan film lett, amiről nehéz bármit írni, mert annyira a hatása alá kerültem, hogy valószínűleg napokig kavarognak majd a fejemben a gondolatok. Mély, leplezetlen és hiánypótló.
Nem értem, mi ez a felhajtás körülötte, sok jót olvastam róla, de engem sokkal kevésbé nyűgözött le. A történet jó, vannak érdekes fordulatok is, de a karakterek már sokkal kevésbé szerethetők, egyszerűen nem hitelesek. Jó lett volna, ha a 17-18 körüli kamaszokat nem 25+ színészek alakítják... De ez csak egy a sok apróság közül. Nem mondom, hogy rossz, de nem igazán emelkedik ki az átlagból.
Na, ez az a film, amire azt szokják mondani, hogy egynek elmegy, és szerintem az se marad le túl sok mindenről, aki egyszerűen csak kihagyja majd ezt a filmet. Igazából jól megírt sztori, némi ripacskodással fűszerezve, de összességében nem egy emlékezetes alkotás.
Erős üzenet, precíz rendezés és operatőri munka és Luca Marinelli erős alakítása, így tudnám összefoglalni a Martin Edent. Komolyabb hibák nélküli, közepesnél egy kicsit erősebb filmdráma, ami 4-es értékelést jelent a részemről.
Őszinte leszek, óriási csalódás volt számomra a film. Az egész történet szörnyen zavaros; érződik rajta, hogy volt egy jó elképzelés, amit újabb, szintén jó ötletek követtek, de az összkép valahogy nem lett az igazi. A főszereplő egy roppant idegesítő karakter, és bár Virginie Efira szerintem jó színésznő, ezzel a szereppel nem sikerült teljesen azonosulnia. Nem mondom, hogy ez volt életem legrosszabb filmélménye, de sokkal jobbat vártam.
Klasszikus Rohmer film, aminek a hangulatára és stílusára nem mindenki vevő. Végig belengi egy kellemes, lábfétisből fakadó erotikus hangulat, miközben az egész a férfi-nő kapcsolat elemzésére van kihegyezve. Ez a része még rendben is lenne, de a rengeteg párbeszéd nálam kiverte a biztosítékot. Láttam már Rohmertől meggyőzőbb filmet is, ezt szerintem élete valamilyen hullámvölgyében készítette.
Kétségekkel teli, de mégis adtam egy esélyt a filmnek, és milyen jól tettem. Tartottam tőle, hogy a borzasztó hosszú játékidő felénél ráunok az egészre, de Tarantino zsenialitásának köszönhetően nem ez történt, sőt. Teljesen lenyűgözött. A cselekmény kissé lassan építkezik, de az ember gyorsan felveszi a tempót, mert a film minden perce tökéletesen átgondolt és lenyűgöző. Oscar gyanús.
Hm, hát korrektnek korrekt film, de sajnos nem több ennél. Tetszett, hogy jól meg van írva a sztori, és bár nem mondanám kifejezetten hosszúnak azt a csaknem két órás játékidőt, én személy szerint többször is elvesztettem a fonalat, mert azért eléggé sokszor érdektelenségbe fulladt a cselekmény, amit nagyon sajnálok, mert bőven lett volna potenciál még az egészben.
Nem akarom bőlére engedni, született egy instant, kihagyhatatlan kulfilm. A Heavy Túra az év legjobb vígjátéka, és ha rám cáfol egy másik film a jövőben (de nem fog :) ), én leszek a legboldogabb. Semmiképp ne hagyd ki!
Nem hiszem, hogy a török filmek valaha is belopják magukat a szívembe, egyszerűen a török színészeket látva nem tudok elvonatkoztatni a tv-ben futó szappanoperáik teátrális alakításaitól, és bár ebben a filmben klasszisokkal jobbak a karakterek és a színészek is, számomra ez még mindig idegenként hat. A cselekménye viszont egész érdekes, emiatt próbáltam szemet hunyni az említett probléma felett.
Nagyon ötletesnek találtam, szerintem a hangulata nagyon ott van a szeren, és igazából nekem ennél nem is nagyon kellett több. A történet végig kitartotta azt a fajta feszültséget, amely már a játékidő elejétől kezdve megvan.
Nem akarok senkit sem megbántani a véleményemmel, de szerintem ez a film eléggé középszerűre sikeredett. Nincs vele nagy gond, meg szerintem az is nagy siker, hogy épphogy nem lett valami szörnyen kínos alkotás. Szóval, egyszer meg lehet nézni, de sajnos ennyi van benne, nem több.
Nem tartozom azok közé az emberek közé, akiknek bármilyen gondjuk lenne beleélni magukat egy egy filmbe, úgy hogy közben elfelejtkezzenek ítélkezni róla. Ezzel viszont volt egy kis gondom ezt illetően. Nem tudom, hogy a színészi játék, vagy a rendezés volt a ludas. Meg a hülye szexviccek sem jöttek be.
Michael Weatherlytől nem volt jó húzás erre váltani az NCIS-t. Érdekes az alapötlet, a kivitelezésben viszont csupa Dr. House és Mentalista koppintás. Remélem javul időközben :)
Leginkább B.B Thornton miatt kezdtem bele, és nem bántam meg. Nagyszerű! A sorozatnak leginkább a karakterrajzolás az erőssége, de az annyira, hogy alig bírtam kivárni mi lesz a következőben. :)
Kisgyerekként lehet élveztem volna, hiszen szerettem a Herculest és a Xenát is. (Ennyi év távlatából nem értem, miért rajongtam értük.) Ez a film kb. ugyanaz a kategória. Felnőttként teljesen élvezhetetlen.
78 Szép csendben (2019)