A régi Trónok Harca újra A Sárkányok háza második évadának első két epizódja szépen épít a korábbi évad eseményeire. Látványosabb és érzelmesebb, mint eddig, de mégis leginkább az eredeti sorozat korai évadjaira emlékeztet, ahol a drámához nem végtelen sárkányos és háborús jelenet kellett, hanem csak pár karakter beszélgetése egy teremben.
A színészek jobbak, mint valaha, és rengeteg érzelmi kitörést látunk, hihetetlen jó dialógusokkal és monológokkal. Otto és Rhaenyra pillanatai kimagaslanak, de a többi szereplő is remekül építi a rengeteg szálon futó cselekményt. Nem minden jelenet kötődik a történethez teljesen, olykor érezni, hogy csak egy későbbi konfliktust építenek az interakciók, de ezek is az adott dilemmát... több»
Jó ötlet, pocsék kivitelezés Az In A Violent Nature alapkoncepciója, hogy ezúttal a horrorfilm gyilkosát követjük, és az ő perspektívájából látjuk az öldökléseket. Bár öldöklések valóban voltak, a film csak nagyon elvétve próbálta meg tartalommal feltölteni jeleneteit ,és nem kezdtek semmit ezzel az ötlettel. A jelenetek nagy részében majdnem semmi sem történik, és a dialógus fájdalmasan rossz.
Ha csak pár véres haláleset elég arra, hogy egy filmet végignéz, akkor hajrá, akad itt is néhány, rendesen gusztustalan pillanatokkal. Olykor a jelenetek egész szépen lettek bevilágítva, és a látványvilág álomszerű. Ennél több pozitívumot nem tudok elmondani, a film sajnos altató és bugyuta. Semmi érdekes vagy korábban nem látott... több»
Toxikus pozitivitás Valószínűleg kisebbségben vagyok ezzel, de számomra ez a show egy vontatott, butított melodráma volt, egy meglepően taszító karakterrel. Nincs konfliktus, amit semmiből ne lehetne egyből megoldani, nincs nagyobb dilemma, amikkel karaktereink konfrontálódnak, és ez egészet gyermeteg humorral tálalja a sorozat.
Ennek ellenére, a történt szórakoztató a maga módján, és amolyan feel-good-féle, konzekvenciamentes tartalomnak elmegy, de a gyerekfilm szintű hozzáállás egy teljes sorozatra kivetítve vontatottnak és kissé mesterkéltnek hatott. Ezen nem segít, hogy majdnem minden karakter totál sztereotipikus.
Főszereplőnk, Ted Lasso, egy mindent barátsággal és jókedvvel fogadó amerikai, aki az Egyesül... több»
Tartja a színvonalat, de ennél több kell A Boys negyedik évadának első epizódja nem tökéletes vagy borzasztó. Tartja a korábbi epizódok színvonalát, azonban még bármit hozhat az évad.
A harmadik évad érezhetően gyengébbnek sikerült, mintha inkább egy köztes sztori lett volna, ami időt húz két sztorielem között. Ezt a luxust a negyedik évad már nem engedheti meg magának, hisz az ötödik évad már az utolsó lesz. Muszáj itt fontos dolgokat bemutatni, karaktereket megölni, vagy viszonyrendszereket kialakítani, hogy a lezárás nem a további lejtmenet képviselője legyen.
Ez az epizód is alig szólt valamiről, de legalább bemutatta az évad új karaktereit és egy-két véresebb pillanata is akadt, ami lássuk be, a Boys nézésnek egy legfőbb oka. ... több»
Én mást láttam A trailer nagyon félrevezető, ha azt hiszed, a film két barát, egy furcsa, varázslatos sorozat és valamilyen kozmikus horror kapcsolatáról szól, akkor nagyon nagyot tévedsz. Az I Saw the TV Glow sokkal inkább egy lélektani dráma a kiútkeresésről és traumafeldolgozásról. Mindezt meglepőn sötét és komor hangulatban mutatja be, a főszereplő útja nagyon szomorú, és az egész film elég melankolikus.
A film Owent követi, aki megismerkedik egy iskolatársával, és titokban együtt a Pink Opaque c. misztikus sorozatot néznek. Ez azonban a történet legfelsőbb szintje csak, sokkal többet kell ásnunk, hogy a film valódi üzenetét és sztoriját megértsük. Egy kis art movie-t kapunk, rengeteg időugrással, dime... több»
Elfelejtették a film munkacímét lecserélni? Ha sci-fit csinálunk, kicsit menjünk már rá jobban a világépítésre. Alapvető ok-okozatok nincsenek feltárva a filmben, és ismételten sokan idiótán viselkednek, ami szinte minden hasonló film közösségeire igaz. Ez nem izgalmas vagy érdekes, csak fájdalmas és komolytalan, és a legszomorúbb az, hogy egy érdekes sztori volt itt elrejtve, ami képtelen volt kibontakozni. Chloë Moretz ügyes ebben, de amikor valótlan szituációból még valótlanabba csöppen, nehezen hiszem el.
Nem pont Meglepő módon Jessica Alba kb. az egyetlen dolog, ami működött ebben a filmben, látszott, hogy komolyan vette a szerepét meg a harci koreográfiát, de egyedül még ő sem tudta elvinni a hátán ezt az unalmas katyvaszt.
Hősünk hazatér valami háborúból, hogy apja furcsa halálát felderítse. Kiderül, hogy valami összeesküvés áll a háttérben, amit csak gagyi akciójelenetek és nagyon hosszú, altató jelenetekkel lehet megoldani. Bár akad pár csavar, annyira érdektelen és közhelyekkel tele préselt minden karakter, hogy totál érdektelen a film alig létező központi szála. Nem mintha lenne itt bármilyen mondanivaló, vagy izgalmas mese. Az egész valahogy totál lapos.
Talán a legnagyobb hiba a forgatókönyvb... több»
A világ végén megint Az Amikor leszáll az éj lényegében Nicolas Cage Hang nélkül filmje. Posztapokaliptikus világ, kis közösségek, éjszaka támadó szörnyek, fura szabályok és elkeseredett túlélés, van itt minden, amit a zsáner rajongói már kívülről fújhatnak. Benjamin Brewer rendezése nagy meglepetésekkel nem kecsegtet, narratív szempontból ott ér véget, ahol végre érdekes kezd lenni. Kissé olcsónak ható, kézi kamerás, dokumentarista felvételtechnikáján és meglepően ijesztő szörnyein kívül nem sok új dolgot tud felmutatni. Központi szála két tizenéves testvér történetét dolgozza fel.
Bár a film marketingje szinte csak az ő arcát használta, Nic Cage szerepe meglepően elenyésző a történetben, kétlem, hogy pár sorná... több»
Mindenből közepes Őszintén szólva, ez a filmtrilógia leggyengébb epizódja. Valahogy kevés, hiányzik az okosnak hangzó és gyors tempójú történetvezetés, a központi konfliktus is kevésbé grandiózus, és mintha a film nagy részében jelen sem lenne.
Nincs nosztalgiám a széria iránt, így nekem nem mondott semmit, amikor egy régi űrhajót találnak, és annak ruháit öltik magukra a karakterek. A sztori is olyan, mintha egy rosszabb epizód lenne egy sorozatban, ahol alig történik valami, mert főszereplőink egy unalmas erdőben flangálnak fel-alá. Az első filmben megjelenő remek csapatmunka sincs jelen, mert a sztori nagy részében külön vannak a szereplőink. A második rész adott egy remek antagonistát, aki egyszerre veszé... több»
Lejárt M. Night Shyamalan televan egész jó ötletekkel, a hiba a kivitelezésben rejlik. Általában kapunk tőle egy misztikus sztorit, tele furcsaságokkal és elsőre (vagy másodszorra is) megmagyarázhatatlan elemekkel. Adott pár karakter, akik jól összevesznek az adott probléma megoldásán, de aztán valahogy sikerül kimenekülniük. Ez a formula nem változik, mégis egy jó forgatókönyvíró és egy kompetens rendező életet tud lehelni egy ilyen lejárt struktúrába is.
Ez itt nem sikerült, az Idő paradox módon kínosan lassú, alig-alig akad konfliktus, a karakterek nyávognak folyamatosan, nem túl emberien állnak hozzá az adott dilemmához. Azért szomorú, mert legalább a témakör most izgalmas, és annyi oldalról me... több»
Olyan rossz, hogy az már jó Ez egy tökéletes gagyi film. Katasztrófa rossz, majdnem minden elem amatőr és véletlenszerű, ugyanakkor karakterei és jelenetei már inkább nevetségesnek hatnak, annyira hiteltelenek. Mintha a színészek, a forgatókönyvíró és rendező is tudták volna, hogy értelmes film ebből már nem lesz. Már a nyitójelenet tele van olyan humorral, amit biztos nem direkt tettek bele. Semmilyen szinten nem ajánlom a film fogyasztását. Értelmetlen az egész.
A legviccesebb a dialógus, aki ezt írta, valószínűleg nem beszélt még emberrel életében. Szanaszét röhögtem magam. Egy ponton főhősünk, aki mellesleg egy tini kiscsaj, le akar lőni egy nőcit, de valahogy másfél méterről mellélő. Ezután elfut, a nőci fia megje... több»
Gyengusz fantasy A Boudica elég olcsó és gyenge film. Teljesen bebetonozta a tényt, hogy Olga Kurylenko egy borzasztó színésznő, aki kb. TikTok celeb minőségben tud csak beleélni egy szerepbe. A rendező sajnos kicsit túl sokat markol, egy grandiózus filmet akar prezentálni, de még csak másfél harci jelenetre sem volt elég a büdzséje. Emellett meg nagyon unalmas, az első felében alig történik valami, főszereplője pedig inkább csak vergődik a film nagy részében.
Nincs bajom az alternatív történelemfilmekkel, épp ellenkezőleg, ugyanannyira érdekesek, mint a sci-fik vagy a jövőben játszódó sztorik, azzal a hozzáadott értékkel, hogy itt mi találhatjuk ki a lezárásuk és a köztünk lévő történetet. A Boudica szinte ... több»
Ki változott? Nem tudom, hogy én változtam-e akkorát, vagy ez a műsor, de ötéves kihagyás után újra ránéztem az utolsó két évadra, mert kezdett a valóság nagyon komor lenni, és az aktuálpolitikai és kulturális humor már ritka Magyarországon. De egy kezem meg tudom számolni, hány épkézláb poén volt egy-egy epizódban. A komikusok fele majdnem ugyanazokat a témákat érinti, sokszor elég hasonló poénokkal, amik meglepően kicsit ütnek, sokszor azért, mert valahogy nem tudják jól kivitelezni a viccek végét. A humor lényeges eleme a tapintat és időzítés, és bár az elsőt össze is hozzák sokan, a másodikat valahogy nem tudják kivitelezni.
A stand-up műfaj tudtommal nem csak random viccek mesélése, az az életre való... több»
Stílus vs. sztori A The Gentlemen szinte teljesen stílusvezérelt. Londoni bűnszervezetek tagjait ismerjük meg, de ezúttal nem piti gengsztereket, hanem a felsőbb osztály tagjait követjük, ahogy különböző problémákat oldanak meg. A nyolc epizód, nyolc kis Guy Ritchie-féle történet, azonban a negyvenperces sztorik valahogy túl rövidnek hatnak, hogy érdekes, fordulatos és jól kitalált történeteket tartalmazzanak.
Ami marad, az a stílus, és igen, a sorozat remek ebben. A történetmesélés, a Guy Ritchie-s kameramozgások, az effektek, a furcsa túltolt sztereotípiák és valótlan szituációk a sorozat elején nagyon szórakoztatóak. A bemutatott világ egyszerre annyira komikus és idegen, hogy remekül tölti meg atmoszféráv... több»
Sablon Film+ sorozat Igen, a Defiance nem a legeredetibb sztori, nem sorakoztat fel meglepő karaktereket, de mégis egész jól működött kb. egy évadig, ami még így is hosszabb, mint más, hasonló sorozatok. Utána sajnos kifutott energiából, és szinte minden újdonságfaktor felszívódott. Hány ezerszer láttuk már a western és a sci-fi keverékét?
A Defiance legérdekesebb része a világépítése. Egy földönkívüli invázió után a Föld romokban hever, a társadalom visszafejlődött, alien menekültek, banditák és harci törzsek garázdálkodnak mindenhol. Régi űrhajók zuhannak az égből, és az emberek és különböző földönkívüli népek együtt próbálnak túlélni. A városok a civilizáció utolsó mentsvárai, ahol még valamennyi kultúra és t... több»
Az idő által homályosan Idejétmúlt, leginkább ez jutott erről a filmről eszembe. A film tényleg hosszú idő alatt készült, mert három különböző évtized elemeit is látni benne, a gond csak az, hogy ezek nem túl érdekes vagy izgalmas kombinációk. A történet és karakterek archaikusnak hatnak, a vizuális nyelvezet elöregedett a történet pedig 90-es évek gyermek kalandfilmjeit eleveníti meg leginkább.
Hőseink egy természettudós és régi egyetemi tanára. Többedmagukkal Nepálba utaznak, hogy a stop-motion animációs Yetit elkapják. A hatvanas évekből lopott műanyag sziklás díszletek előtt járkálva, tv-sorozatos bevilágításban néznek beöltözött figurákat A majmok bolygójából. Egy ponton kiderül, hogy stop-motion gyurma űrlény... több»
Igénytelenség és méz Szereted az olyan filmeket, ahol folyamatosan olyan sötét van, vagy annyit rázzák a kamerát, hogy fogalmad sincs, mi történik? És az olyat, ahol meg sem próbálnak egy koherens történetet összelapátolni, csak egymástól független jelenetek sokaságát kapjuk, néhol egy-két, gyengén koreografált vérengzős jelenettel? Olyat, ahol erőfeszítést kell tenned, hogy nyitva tartsd a szemed, annyira unalmas minden?
Az akciójelenetek gyengék, az CGI-effektek amatőrök, a főszereplők totál érdektelenek, és az egész filmből érződik, hogy egy nap alatt találták ki, és meg sem próbáltak kreatív elemeket belecsempészni. Talán maszkok az egyetlen oké dolgok ebben a katyvaszban. Nyilván nem vártam Scorsese-filmet,... több»
Láttunk már jobbat és rosszabbat is A The Acolyte nem annyira bűnrossz, mint amit az internet megpróbált elhitetni velem, csak teljesen középszerű. Átlagos Star Wars-dolgokból meg Dunát lehetne rekeszteni, és nem is kell időt pazarolni rá.
Ez is ilyen, nem kell időt pazarolni rá. A karakterek sekélyesek és érdektelenek. A színészek vagy nagyon újoncok (akkor meg mit keresnek egy milliárd dolláros franchise-ban?) vagy direkt faarccal nyomják le a soraikat. Nem igazán jelenik meg komplex érzelem senki fején, kb. mintha egy felolvasóesten vennénk részt a középiskolásokkal. Ezek a karakterek sajnos totál hidegen hagytak, és a sorozat központi konfliktusa is tipikus Star Wars-ásítás.
Az akció oké, még mindig nem értem, mért extrán ... több»
Tartalom Is Missing Ironikus, hogy valóságos veszélyeket és problémákat tárgyaló film egy valószínűtlen történettel, közhelyes karakterekkel és a színészkedés legszélét is alig súroló színjátszással operál. A film kényelmetlenül rossz, és a szereplők dialógusai kb. annyira autentikusak, mint egy mexikói étterem Finnországban. A rendező azzal, hogy mindent telefonos beszélgetéseken akart bemutatni, kicsit túl sokat áldozott fel a koncepció oltárán, és az egész totál gagyi és erőltetett hatású. Hozzájárul ahhoz, hogy a filmben bemutatott barátság kb. semennyire sem hihető, és minden szereplő annyira, de annyira buta, hogy nehéz együttérezni velük.
Tömény science fiction Ritka a jó sci-fi, és még ritkább a majdnem tökéletes, mint a Mars Expressz. A filmnek egy érzelmes és mesterséges intelligencia körüli sztorija van, de ami miatt kiemelkedő, az a világépítés komplexitása, a jövőkép bemutatása és a történetmesélése, mely nem nézi butának a nézőit, és olyan tempót diktál, hogy szinte lehetetlen elszakadni a filmtől.
A történet egy detektívsztori és misztikus thriller keverék, rengeteg csavarral, furcsasággal és meglepetéssel. Egy olyan sztori ez, mely elemei miatt csakis a jövőben játszódhat, és bár témaköre a zsáner tipikus problémáit feszegeti, stílusa és kivitelezése egyedülálló és hihető. Ugyanakkor kimondottan sűrű a film, rengeteg alapdolog természetese... több»
75 Kegyetlen Rhaenyra (2024)
A Sárkányok háza második évadának első két epizódja szépen épít a korábbi évad eseményeire. Látványosabb és érzelmesebb, mint eddig, de mégis leginkább az eredeti sorozat korai évadjaira emlékeztet, ahol a drámához nem végtelen sárkányos és háborús jelenet kellett, hanem csak pár karakter beszélgetése egy teremben. A színészek jobbak, mint valaha, és rengeteg érzelmi kitörést látunk, hihetetlen jó dialógusokkal és monológokkal. Otto és Rhaenyra pillanatai kimagaslanak, de a többi szereplő is remekül építi a rengeteg szálon futó cselekményt. Nem minden jelenet kötődik a történethez teljesen, olykor érezni, hogy csak egy későbbi konfliktust építenek az interakciók, de ezek is az adott dilemmát... több»