kabel

Lassú víz
A King Tide egy nagyon jó szocio-horror. Egy isten háta mögötti szigeten furcsa gyermeket találnak egy vihar után. A gyermek látszólag képes bármilyen betegséget vagy sebet begyógyítani, illetve varázslatosan megoldja a sziget majdnem minden gondját. Az Isla nevet kapja, és a közösség polgármestere fogadja be. A film lényegében azt mutatja meg, hova vezet, ha egy közösség megpróbálja elferdíteni a természetet a saját javára. Isla képességének ára van, de az emberi gyarlóság nem foglalkozik ezekkel. A történet alatt folyamatosan nő a feszültség, ahogy megpróbálják minél jobban kihasználni a gyermeket, mindenféle magyarázatok mögé bújva, miközben szülei tanácstalanok. Az év egyik leggonoszabb ... több»

Túl a túlvilágon
Ez egy olyan rossz, hogy azon csak szórakozni lehet film. Komolyanvehetetlen, kaotikus, rosszul koreografált, egymásnak ellentmondó jelenetsorokkal és karakterekkel, akik annyira egydimenziósak, szerintem ott sem voltak a forgatáson, csak később zöld háttérrel beillesztették őket a jelenetbe, rosszul. Az akciójelenetek szintén nevetségesek, ez még a csináljunk lassított 3D filmek korából származik, szóval ócska lassítás van itt bőven, ami kimondottan vicces, mert felhívja a figyelmet, mennyire gyengén volt kitalálva minden. Főhősnőnket a vágó menti meg szinte mindig. A legnagyobb poén a film zárása, rég röhögtem ekkorát egy antagonistán.

Még egy áldozat az adaptációk oltárán
Nem tudom, mit vártam. A film nagyon gyenge volt, minden téren. Szeretek minden filmnél legalább egy pozitívumot megemlíteni, vagy valamit mondani, ami miatt valakinek megérheti megnézni, de itt tényleg nem tudok. Talán ha szereted a játékot, akkor itt pár szörnyet viszontláthatsz? De talán jobban teszed, ha inkább újrainstallálod. Paul W. S. Anderson nem tudott mit tenni a Resident Evil széria után, így ismét legyőzhetetlenné tetté a feleségét egy újabb borzasztó videójáték-adaptációban. Uwe Boll-lal, ez a két rendező felelős azért, amiért olyan rossz szájízzel ülünk be a legtöbb hasonló filmre. És lehet, vannak játékok, amikből nem lehet filmet csinálni. Olyasmire gondolok, mint mondjuk a ... több»

Lejtmenet csattanóval
A parádés lezárás nem elég arra, hogy megmentsen egy helyben toporgó évadot. Nem viccelek, ha azt mondom, hogy az utolsó két epizódban több dolog történet, mint az összes többi részben együttvéve. A The Boys évadjai a második óta kissé lejtmenetben vannak, és bár az előző etap karizmatikus Soldier Boy története és jelenléte megmentette az évadot, a mostani epizódok nem büszkélkedhetnek hasonlóan megnyerő új karakterekkel vagy szituációkkal. Az erőszak és szexualitás ugyanúgy jelen van, talán még erősebben is, de már elvesztette azt az újdonságfaktort, amivel évekkel korábban berobbant a köztudatba, és csupán azért van, hogy a történetmentes epizódok ne hassanak teljesen üresnek. Nincs minden... több»

Régi és modern
A Sacrifice lényegében egy horror-thriller akart lenni, azonban gyenge cselekménye és mondanivalómentes története miatt csak nehezen tudom ajánlani. A remek színészkedés és témaválasztás egyszerűen nem elég. Egy kultuszos film ez, ezúttal Berlinben, de még a techno-vonala sem volt rendesen kihasználva a városnak, és a sztori inkább véletlenszerű. Egy amerikai lányt követünk, aki hihetetlen gyors tempóban radikalizálódik bele egy csoportba, akikkel sajnos a film sem tudja, hogy pontosan mit kellene kezdeni. Sokáig misztikus vonalon mozgunk, néha átugorva a detektív sztoriba, és horrort nyaldosva, miközben a sztori szép lassan családi drámába megy át, majd pszichothrillerben végződik. Sajnos e... több»

Body horror Pókember
Nem sok történik, lényegében az egész kisfilm egyetlen jelenetre épül a legvégén. Csávót megmarja egy pók, és szép lassan átváltozik valami groteszkbe. Kb. ennyi. Nincs nagyon mélyebb gondolat vagy sztori itt. A VFX-szel nincs gond, nagyrészt szép effektek vannak, párszor érezni csak a zöld háttér effektet. A felvétel meg a világítás is meglepően jó, látszott, hogy volt büdzsé erre, mert számos különböző helyszínre is elmentünk. Én örültem volna, ha egy kicsivel többről szól a film, vagy valami érdekes csavar lett volna benne. Egy ijesztés a végén kicsit kevés.

Történet nélkül
Szükség volt erre a filmre? A Quiet Place előzményfilm sajnos meglepően üresnek hat. Nem egy akció vagy horror, nem színesíti a mitológiáját a világnak, nem mutat új vagy meglepő pillanatot egy földönkívüli invázióról. Ehelyett egy visszafogott, személyes drámát taglal egy nem konvencionális főszereplővel. Egy olyan sztori ez, ami a franchise szörnyeit nagyon ki sem használja, inkább egy tragédiát láttat, ami sajnos nem lett kibontva eléggé, hogy érzelmileg kötődni tudjunk a szereplőkhöz. Alapvetően bátor döntésnek tartom, hogy a főszereplő egy halálos betegségben szenved, és az invázió lényegében az utolsó útja és bakancslistája. (Ez nem spoiler, a film első jelenete ezzel kezdődik.) Szerin... több»

Behatárolt történet a határtalan éj alatt
A Vast of Night szanaszét van dicsérve indie körökben, de sajnos a film közel sem éri el az izgalmas szintet. A történet nagyon lassan indul el, és sajnos nem igazán megy érdekes helyekre, vagy fejteget eredeti gondolatokat. A hatvanas évek látványvilágán túl nincs nagyon értelme megnézni, karakterei inkább idegesítőek, mint érdekesek, és cselekménye nem használja ki remek technikai megvalósítását. Igen, ez egy olcsó film, ami nagyon ügyesen elrejti az apró büdzséjét, de mégis látványos set designnal operál. A mindig alulról felfelé néző kamera, a világítás és a film eleji autentikus beszélgetések remek atmoszférát kölcsönöznek a sztorinak. A gond az, hogy ezek a beszélgetések konkrétan nem ... több»

Ütős thriller
A következő három nap az a film, ami egész végig építi a feszültséget, hogy aztán egy remek lezárást hozzon össze, ahol tényleg tűkön ülve szorítunk a főszereplőknek. A film lényegében egy börtönből szabadulós mozi, egy olyan főszereplővel, aki saját eltökéltségével, átlagos eszközökkel és egy kis szerencsével megy neki a lehetetlennek. Talán kicsit az a hatás, mint a Martian c. filmben, ahol egy ember minden követ megmozgat, és a film ügyesen kezeli ezt az érzelmi motivációt. A sztori tényleg elég lassan indul, főszereplőnk, John feleségét bebörtönzik, azonban a film nem igazságszolgáltatás erejéről szól, John pedig hamar elkezd dolgozni azon, hogy hozhatná ki a feleségét bármi áron. A fela... több»

Kóros
Aranyos kis rövidfilm az elfogadásról, a megértésről és arról, hogy mindenkinek helye van a társadalomban. Mindezt úgy adja, át, hogy szürreális, humoros és egyszerű marad, ötletes látványvilággal és felvételtechnikával. A cselekmény tényleg betonegyszerű, és inkább a hangulaton van a hangsúly, a bemutatott világ pedig egyszerre idegen és nem is, és csak emiatt érdekes a sztori. Nyilván ne várjunk nagyon mély társadalmi konfliktusokat vagy mélyebb megoldásokat, a film nem tér ki társadalmi problémákra, csak egy egyszerű kis sztorit ad át, szépen.

Crowe karrierjének ördögűzése
Nagyon gyenge film. Egyedül azért adtam neki két csillagot, mert egy filmes set legalább egy érdekes és eredeti ötlet volt egy ijesztgetős film helyszínének. Ez az egyedüli pozitívum, amit el tudok mondani, a film meglepően unalmas és horrormentes. Rossz színészek és még rosszabb ijesztések egysége, és nevetséges, hogy még egy eredetibb címet sem tudtak hozzá kitalálni. Közepesen érdekesen indul, de nagyon hamar minden érdekesség eltűnik belőle, és repetitív ijesztgetések után egy olyan gyenge lezárást kapunk, hogy totál komolyanvehetetlen lett a sztori. Russell Crowe kicsit színészkedik, és igazából nem is annyira rossz, amit csinál, csak hát fogalmam sincs, mit keres ilyen kis költségvetés... több»

Agresszívan középszerű
Shyamalan leánytól nem vártam túl jó filmet, így már azt erénynek tartom, hogy nem aludtam be teljesen ezen a mozin. A film egy teljesen közepes, sematikus horror, mely érdekesen indul, de elég hamar átmegy totál ostobaságba és lezárása olyan fájdalmasan gagyi, hogy azon gondolkozom érdemel-e három csillagot ez egyáltalán. Dakota Fanning sajnos nem elég jó színésznő, hogy egymaga elvigye a hátán a sztorit, és a többi karakter is inkább olyan, mintha az utcáról rugdosták volna be őket a díszletre. A forgatókönyv kimondottan rossz volt, karakterek sokszor megálltak, és kb. a kamerába nézve lenyomtak egy paragrafusnyi expozíciót a torkunkon, gondolom, a rendező képtelen volt organikusabb dialóg... több»

Vontatott népi horror
A Hagazussa az a fajta független film, melyet kizárólag a hangulata miatt tudnám ajánlani. Cselekménye, mögöttes tartalma vagy mondanivalója csak nagyon nagy vonalakban van, története olyan tágan értelmezhető, hogy majdnem olyan, mintha ott sem lenne. Ha nem szereted a lassú filmeket, olyan messze kerüld el ezt, amilyen messze csak tudod. Tudom, pár kritika az Eggers-féle The Witch-hez hasonlítgatta ezt, de az egy jóval mélyebb és eseménydúsabb mozi volt. A Hagazussa inkább olyan, mint egy nagyon hosszú klip, mivel zenéje remek, de története azt kéri, hogy mi töltsük meg tartalommal. A késő középkori Ausztriában járunk, ahol furcsa dolgok történnek egy közösségéből kitagadott lánnyal, Albrun... több»

Annyira rossz, hogy az vicces
Igen, ez egy olyan film, amin csak és kizárólag nevetni lehet. Majdnem minden forgatókönyvírói és filmes baki megtörténik benne. Minden túltolt közhely és klisé, gyenge színészek és még gyengébb rendezés és kényelmetlenül rossz akciójelenetek sorozata. De mégis, látszik, hogy egy filmet akartak csinálni, és tekintve, hogy ez a második rész, elképzelni nem tudom, mekkora katasztrófa lehetett az első. Sugárzik a dilettantizmus rendesen. Náci orvosok 2025-ben, akik minden jelenetben németül köszönnek el, egy gyógyszercég főnöke, aki inkább úgy néz ki, mint egy olcsósított maffiózó, akciójelenetek, ahol a legviccesebb a képernyő szélén lévő karaktereket nézni, akik random mozdulatokat csinálnak,... több»

Dokumentumfilm addikció
Néha úgy érzem, a Netflix valahogy kiszámolta, hogy egy csomó ember szívesen néz dokumentumfilmeket elborult dolgokról, és elkezdte zsákszámra gyártani ezeket. A probléma ott van, hogy a legtöbb sztori egyszerűen nem komplikált annyira, hogy két órás filmet lehessen belőle forgatni. Ez a film is ilyen, egy kb. egyoldalas szöveg tartalmát húzza és feszíti. Az érdekesség az, hogy maga a film teljesen kompetensen van megcsinálva, kb. oké a tempója, megszólalt random embereket, akik valahogy kapcsolódtak az eseményhez, és egy nagyon érdekes figurát tesz meg főszereplőnek. De egyszerűen nem tudta elrejteni, hogy ez a sztori betonegyszerű, és nem igényel 10 repetitív jelenetet vagy unalmas interjú... több»

Ez nem BKV-ellenőrökről szól?
A Control egy rövidfilm történetét nyújtja 90 percig. Egy érdekes sztori lehetett volna, de ehelyett egy altató, repetitív út lett ez az egyetlen autóban játszódó thriller. Ha Kevin Spacey érdekel, ne aggódj, nincs benne, csak a hangját hallani, és még ő sem tudott ebből a forgatókönyvből épkézláb karaktert kihozni. A sztori lényege, hogy egy belügyminiszter AI autóját meghackeli egy rejtélyes idegen, és mindenféle dologra kényszeríti az áldozatát. Ha nem csinálja azt, amit mond, az autót ártatlan járókelőknek vagy falnak vezeti. Egy politikust szembeállítani döntéseinek kimenetelével, és dilemmákkal bemutatni munkájának kettősségét izgalmasnak hangzik. Ez még Black Mirrorba hajló thriller i... több»

Csak felfelé
A Rogue Nationnél kezdett a Mission: Impossible franchise igazán magára találni, és több lenni egy tucat kémfilmnél. Christopher McQuarrie rendezése egy akciódús, fordulatos és magával ragadó sztori, mely egy pillanatra sem pihen meg, és izgalmas jelenetből izgalmas jelenetbe folyik át cselekmény, ahol az egyoldalú karakterekből a legtöbb lett kihozva. Igen, a sztori kicsit kiszámítható egy ponttól, de ez nem hiszem, hogy zavaró, mert a film tartogat elég meglepetést és érdekességet, és Tom Cruise-t nézni, ahogy folyamatosan az életbiztosítójára hozza a szívrohamot, fantasztikus. A film talán egyetlen nagyon érezhető hibája, hogy a leggrandiózusabb és legkomplikáltabb jelenete a film elejére... több»

A régi Trónok Harca újra
A Sárkányok háza második évadának első két epizódja szépen épít a korábbi évad eseményeire. Látványosabb és érzelmesebb, mint eddig, de mégis leginkább az eredeti sorozat korai évadjaira emlékeztet, ahol a drámához nem végtelen sárkányos és háborús jelenet kellett, hanem csak pár karakter beszélgetése egy teremben. A színészek jobbak, mint valaha, és rengeteg érzelmi kitörést látunk, hihetetlen jó dialógusokkal és monológokkal. Otto és Rhaenyra pillanatai kimagaslanak, de a többi szereplő is remekül építi a rengeteg szálon futó cselekményt. Nem minden jelenet kötődik a történethez teljesen, olykor érezni, hogy csak egy későbbi konfliktust építenek az interakciók, de ezek is az adott dilemmát... több»

Jó ötlet, pocsék kivitelezés
Az In A Violent Nature alapkoncepciója, hogy ezúttal a horrorfilm gyilkosát követjük, és az ő perspektívájából látjuk az öldökléseket. Bár öldöklések valóban voltak, a film csak nagyon elvétve próbálta meg tartalommal feltölteni jeleneteit ,és nem kezdtek semmit ezzel az ötlettel. A jelenetek nagy részében majdnem semmi sem történik, és a dialógus fájdalmasan rossz. Ha csak pár véres haláleset elég arra, hogy egy filmet végignéz, akkor hajrá, akad itt is néhány, rendesen gusztustalan pillanatokkal. Olykor a jelenetek egész szépen lettek bevilágítva, és a látványvilág álomszerű. Ennél több pozitívumot nem tudok elmondani, a film sajnos altató és bugyuta. Semmi érdekes vagy korábban nem látott... több»

Toxikus pozitivitás
Valószínűleg kisebbségben vagyok ezzel, de számomra ez a show egy vontatott, butított melodráma volt, egy meglepően taszító karakterrel. Nincs konfliktus, amit semmiből ne lehetne egyből megoldani, nincs nagyobb dilemma, amikkel karaktereink konfrontálódnak, és ez egészet gyermeteg humorral tálalja a sorozat. Ennek ellenére, a történt szórakoztató a maga módján, és amolyan feel-good-féle, konzekvenciamentes tartalomnak elmegy, de a gyerekfilm szintű hozzáállás egy teljes sorozatra kivetítve vontatottnak és kissé mesterkéltnek hatott. Ezen nem segít, hogy majdnem minden karakter totál sztereotipikus. Főszereplőnk, Ted Lasso, egy mindent barátsággal és jókedvvel fogadó amerikai, aki az Egyesül... több»