Kóros Aranyos kis rövidfilm az elfogadásról, a megértésről és arról, hogy mindenkinek helye van a társadalomban. Mindezt úgy adja, át, hogy szürreális, humoros és egyszerű marad, ötletes látványvilággal és felvételtechnikával. A cselekmény tényleg betonegyszerű, és inkább a hangulaton van a hangsúly, a bemutatott világ pedig egyszerre idegen és nem is, és csak emiatt érdekes a sztori. Nyilván ne várjunk nagyon mély társadalmi konfliktusokat vagy mélyebb megoldásokat, a film nem tér ki társadalmi problémákra, csak egy egyszerű kis sztorit ad át, szépen.
Crowe karrierjének ördögűzése Nagyon gyenge film. Egyedül azért adtam neki két csillagot, mert egy filmes set legalább egy érdekes és eredeti ötlet volt egy ijesztgetős film helyszínének. Ez az egyedüli pozitívum, amit el tudok mondani, a film meglepően unalmas és horrormentes. Rossz színészek és még rosszabb ijesztések egysége, és nevetséges, hogy még egy eredetibb címet sem tudtak hozzá kitalálni. Közepesen érdekesen indul, de nagyon hamar minden érdekesség eltűnik belőle, és repetitív ijesztgetések után egy olyan gyenge lezárást kapunk, hogy totál komolyanvehetetlen lett a sztori.
Russell Crowe kicsit színészkedik, és igazából nem is annyira rossz, amit csinál, csak hát fogalmam sincs, mit keres ilyen kis költségvetés... több»
Agresszívan középszerű Shyamalan leánytól nem vártam túl jó filmet, így már azt erénynek tartom, hogy nem aludtam be teljesen ezen a mozin. A film egy teljesen közepes, sematikus horror, mely érdekesen indul, de elég hamar átmegy totál ostobaságba és lezárása olyan fájdalmasan gagyi, hogy azon gondolkozom érdemel-e három csillagot ez egyáltalán.
Dakota Fanning sajnos nem elég jó színésznő, hogy egymaga elvigye a hátán a sztorit, és a többi karakter is inkább olyan, mintha az utcáról rugdosták volna be őket a díszletre. A forgatókönyv kimondottan rossz volt, karakterek sokszor megálltak, és kb. a kamerába nézve lenyomtak egy paragrafusnyi expozíciót a torkunkon, gondolom, a rendező képtelen volt organikusabb dialóg... több»
Vontatott népi horror A Hagazussa az a fajta független film, melyet kizárólag a hangulata miatt tudnám ajánlani. Cselekménye, mögöttes tartalma vagy mondanivalója csak nagyon nagy vonalakban van, története olyan tágan értelmezhető, hogy majdnem olyan, mintha ott sem lenne. Ha nem szereted a lassú filmeket, olyan messze kerüld el ezt, amilyen messze csak tudod. Tudom, pár kritika az Eggers-féle The Witch-hez hasonlítgatta ezt, de az egy jóval mélyebb és eseménydúsabb mozi volt. A Hagazussa inkább olyan, mint egy nagyon hosszú klip, mivel zenéje remek, de története azt kéri, hogy mi töltsük meg tartalommal.
A késő középkori Ausztriában járunk, ahol furcsa dolgok történnek egy közösségéből kitagadott lánnyal, Albrun... több»
Annyira rossz, hogy az vicces Igen, ez egy olyan film, amin csak és kizárólag nevetni lehet. Majdnem minden forgatókönyvírói és filmes baki megtörténik benne. Minden túltolt közhely és klisé, gyenge színészek és még gyengébb rendezés és kényelmetlenül rossz akciójelenetek sorozata. De mégis, látszik, hogy egy filmet akartak csinálni, és tekintve, hogy ez a második rész, elképzelni nem tudom, mekkora katasztrófa lehetett az első.
Sugárzik a dilettantizmus rendesen. Náci orvosok 2025-ben, akik minden jelenetben németül köszönnek el, egy gyógyszercég főnöke, aki inkább úgy néz ki, mint egy olcsósított maffiózó, akciójelenetek, ahol a legviccesebb a képernyő szélén lévő karaktereket nézni, akik random mozdulatokat csinálnak,... több»
Dokumentumfilm addikció Néha úgy érzem, a Netflix valahogy kiszámolta, hogy egy csomó ember szívesen néz dokumentumfilmeket elborult dolgokról, és elkezdte zsákszámra gyártani ezeket. A probléma ott van, hogy a legtöbb sztori egyszerűen nem komplikált annyira, hogy két órás filmet lehessen belőle forgatni. Ez a film is ilyen, egy kb. egyoldalas szöveg tartalmát húzza és feszíti. Az érdekesség az, hogy maga a film teljesen kompetensen van megcsinálva, kb. oké a tempója, megszólalt random embereket, akik valahogy kapcsolódtak az eseményhez, és egy nagyon érdekes figurát tesz meg főszereplőnek. De egyszerűen nem tudta elrejteni, hogy ez a sztori betonegyszerű, és nem igényel 10 repetitív jelenetet vagy unalmas interjú... több»
Ez nem BKV-ellenőrökről szól? A Control egy rövidfilm történetét nyújtja 90 percig. Egy érdekes sztori lehetett volna, de ehelyett egy altató, repetitív út lett ez az egyetlen autóban játszódó thriller. Ha Kevin Spacey érdekel, ne aggódj, nincs benne, csak a hangját hallani, és még ő sem tudott ebből a forgatókönyvből épkézláb karaktert kihozni.
A sztori lényege, hogy egy belügyminiszter AI autóját meghackeli egy rejtélyes idegen, és mindenféle dologra kényszeríti az áldozatát. Ha nem csinálja azt, amit mond, az autót ártatlan járókelőknek vagy falnak vezeti. Egy politikust szembeállítani döntéseinek kimenetelével, és dilemmákkal bemutatni munkájának kettősségét izgalmasnak hangzik. Ez még Black Mirrorba hajló thriller i... több»
Csak felfelé A Rogue Nationnél kezdett a Mission: Impossible franchise igazán magára találni, és több lenni egy tucat kémfilmnél. Christopher McQuarrie rendezése egy akciódús, fordulatos és magával ragadó sztori, mely egy pillanatra sem pihen meg, és izgalmas jelenetből izgalmas jelenetbe folyik át cselekmény, ahol az egyoldalú karakterekből a legtöbb lett kihozva. Igen, a sztori kicsit kiszámítható egy ponttól, de ez nem hiszem, hogy zavaró, mert a film tartogat elég meglepetést és érdekességet, és Tom Cruise-t nézni, ahogy folyamatosan az életbiztosítójára hozza a szívrohamot, fantasztikus.
A film talán egyetlen nagyon érezhető hibája, hogy a leggrandiózusabb és legkomplikáltabb jelenete a film elejére... több»
A régi Trónok Harca újra A Sárkányok háza második évadának első két epizódja szépen épít a korábbi évad eseményeire. Látványosabb és érzelmesebb, mint eddig, de mégis leginkább az eredeti sorozat korai évadjaira emlékeztet, ahol a drámához nem végtelen sárkányos és háborús jelenet kellett, hanem csak pár karakter beszélgetése egy teremben.
A színészek jobbak, mint valaha, és rengeteg érzelmi kitörést látunk, hihetetlen jó dialógusokkal és monológokkal. Otto és Rhaenyra pillanatai kimagaslanak, de a többi szereplő is remekül építi a rengeteg szálon futó cselekményt. Nem minden jelenet kötődik a történethez teljesen, olykor érezni, hogy csak egy későbbi konfliktust építenek az interakciók, de ezek is az adott dilemmát... több»
Jó ötlet, pocsék kivitelezés Az In A Violent Nature alapkoncepciója, hogy ezúttal a horrorfilm gyilkosát követjük, és az ő perspektívájából látjuk az öldökléseket. Bár öldöklések valóban voltak, a film csak nagyon elvétve próbálta meg tartalommal feltölteni jeleneteit ,és nem kezdtek semmit ezzel az ötlettel. A jelenetek nagy részében majdnem semmi sem történik, és a dialógus fájdalmasan rossz.
Ha csak pár véres haláleset elég arra, hogy egy filmet végignéz, akkor hajrá, akad itt is néhány, rendesen gusztustalan pillanatokkal. Olykor a jelenetek egész szépen lettek bevilágítva, és a látványvilág álomszerű. Ennél több pozitívumot nem tudok elmondani, a film sajnos altató és bugyuta. Semmi érdekes vagy korábban nem látott... több»
Toxikus pozitivitás Valószínűleg kisebbségben vagyok ezzel, de számomra ez a show egy vontatott, butított melodráma volt, egy meglepően taszító karakterrel. Nincs konfliktus, amit semmiből ne lehetne egyből megoldani, nincs nagyobb dilemma, amikkel karaktereink konfrontálódnak, és ez egészet gyermeteg humorral tálalja a sorozat.
Ennek ellenére, a történt szórakoztató a maga módján, és amolyan feel-good-féle, konzekvenciamentes tartalomnak elmegy, de a gyerekfilm szintű hozzáállás egy teljes sorozatra kivetítve vontatottnak és kissé mesterkéltnek hatott. Ezen nem segít, hogy majdnem minden karakter totál sztereotipikus.
Főszereplőnk, Ted Lasso, egy mindent barátsággal és jókedvvel fogadó amerikai, aki az Egyesül... több»
Tartja a színvonalat, de ennél több kell A Boys negyedik évadának első epizódja nem tökéletes vagy borzasztó. Tartja a korábbi epizódok színvonalát, azonban még bármit hozhat az évad.
A harmadik évad érezhetően gyengébbnek sikerült, mintha inkább egy köztes sztori lett volna, ami időt húz két sztorielem között. Ezt a luxust a negyedik évad már nem engedheti meg magának, hisz az ötödik évad már az utolsó lesz. Muszáj itt fontos dolgokat bemutatni, karaktereket megölni, vagy viszonyrendszereket kialakítani, hogy a lezárás nem a további lejtmenet képviselője legyen.
Ez az epizód is alig szólt valamiről, de legalább bemutatta az évad új karaktereit és egy-két véresebb pillanata is akadt, ami lássuk be, a Boys nézésnek egy legfőbb oka. ... több»
Én mást láttam A trailer nagyon félrevezető, ha azt hiszed, a film két barát, egy furcsa, varázslatos sorozat és valamilyen kozmikus horror kapcsolatáról szól, akkor nagyon nagyot tévedsz. Az I Saw the TV Glow sokkal inkább egy lélektani dráma a kiútkeresésről és traumafeldolgozásról. Mindezt meglepőn sötét és komor hangulatban mutatja be, a főszereplő útja nagyon szomorú, és az egész film elég melankolikus.
A film Owent követi, aki megismerkedik egy iskolatársával, és titokban együtt a Pink Opaque c. misztikus sorozatot néznek. Ez azonban a történet legfelsőbb szintje csak, sokkal többet kell ásnunk, hogy a film valódi üzenetét és sztoriját megértsük. Egy kis art movie-t kapunk, rengeteg időugrással, dime... több»
Elfelejtették a film munkacímét lecserélni? Ha sci-fit csinálunk, kicsit menjünk már rá jobban a világépítésre. Alapvető ok-okozatok nincsenek feltárva a filmben, és ismételten sokan idiótán viselkednek, ami szinte minden hasonló film közösségeire igaz. Ez nem izgalmas vagy érdekes, csak fájdalmas és komolytalan, és a legszomorúbb az, hogy egy érdekes sztori volt itt elrejtve, ami képtelen volt kibontakozni. Chloë Moretz ügyes ebben, de amikor valótlan szituációból még valótlanabba csöppen, nehezen hiszem el.
Nem pont Meglepő módon Jessica Alba kb. az egyetlen dolog, ami működött ebben a filmben, látszott, hogy komolyan vette a szerepét meg a harci koreográfiát, de egyedül még ő sem tudta elvinni a hátán ezt az unalmas katyvaszt.
Hősünk hazatér valami háborúból, hogy apja furcsa halálát felderítse. Kiderül, hogy valami összeesküvés áll a háttérben, amit csak gagyi akciójelenetek és nagyon hosszú, altató jelenetekkel lehet megoldani. Bár akad pár csavar, annyira érdektelen és közhelyekkel tele préselt minden karakter, hogy totál érdektelen a film alig létező központi szála. Nem mintha lenne itt bármilyen mondanivaló, vagy izgalmas mese. Az egész valahogy totál lapos.
Talán a legnagyobb hiba a forgatókönyvb... több»
A világ végén megint Az Amikor leszáll az éj lényegében Nicolas Cage Hang nélkül filmje. Posztapokaliptikus világ, kis közösségek, éjszaka támadó szörnyek, fura szabályok és elkeseredett túlélés, van itt minden, amit a zsáner rajongói már kívülről fújhatnak. Benjamin Brewer rendezése nagy meglepetésekkel nem kecsegtet, narratív szempontból ott ér véget, ahol végre érdekes kezd lenni. Kissé olcsónak ható, kézi kamerás, dokumentarista felvételtechnikáján és meglepően ijesztő szörnyein kívül nem sok új dolgot tud felmutatni. Központi szála két tizenéves testvér történetét dolgozza fel.
Bár a film marketingje szinte csak az ő arcát használta, Nic Cage szerepe meglepően elenyésző a történetben, kétlem, hogy pár sorná... több»
Mindenből közepes Őszintén szólva, ez a filmtrilógia leggyengébb epizódja. Valahogy kevés, hiányzik az okosnak hangzó és gyors tempójú történetvezetés, a központi konfliktus is kevésbé grandiózus, és mintha a film nagy részében jelen sem lenne.
Nincs nosztalgiám a széria iránt, így nekem nem mondott semmit, amikor egy régi űrhajót találnak, és annak ruháit öltik magukra a karakterek. A sztori is olyan, mintha egy rosszabb epizód lenne egy sorozatban, ahol alig történik valami, mert főszereplőink egy unalmas erdőben flangálnak fel-alá. Az első filmben megjelenő remek csapatmunka sincs jelen, mert a sztori nagy részében külön vannak a szereplőink. A második rész adott egy remek antagonistát, aki egyszerre veszé... több»
Lejárt M. Night Shyamalan televan egész jó ötletekkel, a hiba a kivitelezésben rejlik. Általában kapunk tőle egy misztikus sztorit, tele furcsaságokkal és elsőre (vagy másodszorra is) megmagyarázhatatlan elemekkel. Adott pár karakter, akik jól összevesznek az adott probléma megoldásán, de aztán valahogy sikerül kimenekülniük. Ez a formula nem változik, mégis egy jó forgatókönyvíró és egy kompetens rendező életet tud lehelni egy ilyen lejárt struktúrába is.
Ez itt nem sikerült, az Idő paradox módon kínosan lassú, alig-alig akad konfliktus, a karakterek nyávognak folyamatosan, nem túl emberien állnak hozzá az adott dilemmához. Azért szomorú, mert legalább a témakör most izgalmas, és annyi oldalról me... több»
Olyan rossz, hogy az már jó Ez egy tökéletes gagyi film. Katasztrófa rossz, majdnem minden elem amatőr és véletlenszerű, ugyanakkor karakterei és jelenetei már inkább nevetségesnek hatnak, annyira hiteltelenek. Mintha a színészek, a forgatókönyvíró és rendező is tudták volna, hogy értelmes film ebből már nem lesz. Már a nyitójelenet tele van olyan humorral, amit biztos nem direkt tettek bele. Semmilyen szinten nem ajánlom a film fogyasztását. Értelmetlen az egész.
A legviccesebb a dialógus, aki ezt írta, valószínűleg nem beszélt még emberrel életében. Szanaszét röhögtem magam. Egy ponton főhősünk, aki mellesleg egy tini kiscsaj, le akar lőni egy nőcit, de valahogy másfél méterről mellélő. Ezután elfut, a nőci fia megje... több»
Gyengusz fantasy A Boudica elég olcsó és gyenge film. Teljesen bebetonozta a tényt, hogy Olga Kurylenko egy borzasztó színésznő, aki kb. TikTok celeb minőségben tud csak beleélni egy szerepbe. A rendező sajnos kicsit túl sokat markol, egy grandiózus filmet akar prezentálni, de még csak másfél harci jelenetre sem volt elég a büdzséje. Emellett meg nagyon unalmas, az első felében alig történik valami, főszereplője pedig inkább csak vergődik a film nagy részében.
Nincs bajom az alternatív történelemfilmekkel, épp ellenkezőleg, ugyanannyira érdekesek, mint a sci-fik vagy a jövőben játszódó sztorik, azzal a hozzáadott értékkel, hogy itt mi találhatjuk ki a lezárásuk és a köztünk lévő történetet. A Boudica szinte ... több»
78 Kórtalan (2016)
Aranyos kis rövidfilm az elfogadásról, a megértésről és arról, hogy mindenkinek helye van a társadalomban. Mindezt úgy adja, át, hogy szürreális, humoros és egyszerű marad, ötletes látványvilággal és felvételtechnikával. A cselekmény tényleg betonegyszerű, és inkább a hangulaton van a hangsúly, a bemutatott világ pedig egyszerre idegen és nem is, és csak emiatt érdekes a sztori. Nyilván ne várjunk nagyon mély társadalmi konfliktusokat vagy mélyebb megoldásokat, a film nem tér ki társadalmi problémákra, csak egy egyszerű kis sztorit ad át, szépen.