Ki változott? Nem tudom, hogy én változtam-e akkorát, vagy ez a műsor, de ötéves kihagyás után újra ránéztem az utolsó két évadra, mert kezdett a valóság nagyon komor lenni, és az aktuálpolitikai és kulturális humor már ritka Magyarországon. De egy kezem meg tudom számolni, hány épkézláb poén volt egy-egy epizódban. A komikusok fele majdnem ugyanazokat a témákat érinti, sokszor elég hasonló poénokkal, amik meglepően kicsit ütnek, sokszor azért, mert valahogy nem tudják jól kivitelezni a viccek végét. A humor lényeges eleme a tapintat és időzítés, és bár az elsőt össze is hozzák sokan, a másodikat valahogy nem tudják kivitelezni.
A stand-up műfaj tudtommal nem csak random viccek mesélése, az az életre való... több»
Stílus vs. sztori A The Gentlemen szinte teljesen stílusvezérelt. Londoni bűnszervezetek tagjait ismerjük meg, de ezúttal nem piti gengsztereket, hanem a felsőbb osztály tagjait követjük, ahogy különböző problémákat oldanak meg. A nyolc epizód, nyolc kis Guy Ritchie-féle történet, azonban a negyvenperces sztorik valahogy túl rövidnek hatnak, hogy érdekes, fordulatos és jól kitalált történeteket tartalmazzanak.
Ami marad, az a stílus, és igen, a sorozat remek ebben. A történetmesélés, a Guy Ritchie-s kameramozgások, az effektek, a furcsa túltolt sztereotípiák és valótlan szituációk a sorozat elején nagyon szórakoztatóak. A bemutatott világ egyszerre annyira komikus és idegen, hogy remekül tölti meg atmoszféráv... több»
Sablon Film+ sorozat Igen, a Defiance nem a legeredetibb sztori, nem sorakoztat fel meglepő karaktereket, de mégis egész jól működött kb. egy évadig, ami még így is hosszabb, mint más, hasonló sorozatok. Utána sajnos kifutott energiából, és szinte minden újdonságfaktor felszívódott. Hány ezerszer láttuk már a western és a sci-fi keverékét?
A Defiance legérdekesebb része a világépítése. Egy földönkívüli invázió után a Föld romokban hever, a társadalom visszafejlődött, alien menekültek, banditák és harci törzsek garázdálkodnak mindenhol. Régi űrhajók zuhannak az égből, és az emberek és különböző földönkívüli népek együtt próbálnak túlélni. A városok a civilizáció utolsó mentsvárai, ahol még valamennyi kultúra és t... több»
Az idő által homályosan Idejétmúlt, leginkább ez jutott erről a filmről eszembe. A film tényleg hosszú idő alatt készült, mert három különböző évtized elemeit is látni benne, a gond csak az, hogy ezek nem túl érdekes vagy izgalmas kombinációk. A történet és karakterek archaikusnak hatnak, a vizuális nyelvezet elöregedett a történet pedig 90-es évek gyermek kalandfilmjeit eleveníti meg leginkább.
Hőseink egy természettudós és régi egyetemi tanára. Többedmagukkal Nepálba utaznak, hogy a stop-motion animációs Yetit elkapják. A hatvanas évekből lopott műanyag sziklás díszletek előtt járkálva, tv-sorozatos bevilágításban néznek beöltözött figurákat A majmok bolygójából. Egy ponton kiderül, hogy stop-motion gyurma űrlény... több»
Igénytelenség és méz Szereted az olyan filmeket, ahol folyamatosan olyan sötét van, vagy annyit rázzák a kamerát, hogy fogalmad sincs, mi történik? És az olyat, ahol meg sem próbálnak egy koherens történetet összelapátolni, csak egymástól független jelenetek sokaságát kapjuk, néhol egy-két, gyengén koreografált vérengzős jelenettel? Olyat, ahol erőfeszítést kell tenned, hogy nyitva tartsd a szemed, annyira unalmas minden?
Az akciójelenetek gyengék, az CGI-effektek amatőrök, a főszereplők totál érdektelenek, és az egész filmből érződik, hogy egy nap alatt találták ki, és meg sem próbáltak kreatív elemeket belecsempészni. Talán maszkok az egyetlen oké dolgok ebben a katyvaszban. Nyilván nem vártam Scorsese-filmet,... több»
Láttunk már jobbat és rosszabbat is A The Acolyte nem annyira bűnrossz, mint amit az internet megpróbált elhitetni velem, csak teljesen középszerű. Átlagos Star Wars-dolgokból meg Dunát lehetne rekeszteni, és nem is kell időt pazarolni rá.
Ez is ilyen, nem kell időt pazarolni rá. A karakterek sekélyesek és érdektelenek. A színészek vagy nagyon újoncok (akkor meg mit keresnek egy milliárd dolláros franchise-ban?) vagy direkt faarccal nyomják le a soraikat. Nem igazán jelenik meg komplex érzelem senki fején, kb. mintha egy felolvasóesten vennénk részt a középiskolásokkal. Ezek a karakterek sajnos totál hidegen hagytak, és a sorozat központi konfliktusa is tipikus Star Wars-ásítás.
Az akció oké, még mindig nem értem, mért extrán ... több»
Tartalom Is Missing Ironikus, hogy valóságos veszélyeket és problémákat tárgyaló film egy valószínűtlen történettel, közhelyes karakterekkel és a színészkedés legszélét is alig súroló színjátszással operál. A film kényelmetlenül rossz, és a szereplők dialógusai kb. annyira autentikusak, mint egy mexikói étterem Finnországban. A rendező azzal, hogy mindent telefonos beszélgetéseken akart bemutatni, kicsit túl sokat áldozott fel a koncepció oltárán, és az egész totál gagyi és erőltetett hatású. Hozzájárul ahhoz, hogy a filmben bemutatott barátság kb. semennyire sem hihető, és minden szereplő annyira, de annyira buta, hogy nehéz együttérezni velük.
Tömény science fiction Ritka a jó sci-fi, és még ritkább a majdnem tökéletes, mint a Mars Expressz. A filmnek egy érzelmes és mesterséges intelligencia körüli sztorija van, de ami miatt kiemelkedő, az a világépítés komplexitása, a jövőkép bemutatása és a történetmesélése, mely nem nézi butának a nézőit, és olyan tempót diktál, hogy szinte lehetetlen elszakadni a filmtől.
A történet egy detektívsztori és misztikus thriller keverék, rengeteg csavarral, furcsasággal és meglepetéssel. Egy olyan sztori ez, mely elemei miatt csakis a jövőben játszódhat, és bár témaköre a zsáner tipikus problémáit feszegeti, stílusa és kivitelezése egyedülálló és hihető. Ugyanakkor kimondottan sűrű a film, rengeteg alapdolog természetese... több»
A Ghosted jó változata A borzasztó magyar cím ellenére a Hit Man egy remek nyári vígjáték. Van benne kis romantika, kis fekete humor, jó pár mókás csavar és remek karakterek, akik nagyon ügyesen viszik előre a sztorit.
Fog ez a film bármilyen díjat vagy elismerést nyerni? Nem hiszem, de nem is ez volt a célja. Ehelyett egy érdekesen csavaros, néhol komoly, de nagyrészt laza sztori egy tanárról, aki bérgyilkosnak adja ki magát, hogy elkapjon különböző embereket, akik fel akarják bérelni. Remek alapsztori, de a rendező nem hagyja annyiban, főszereplőnk ugyanis beleszeret egy nőbe, aki férje meggyilkolására akarja felbérelni, de miután lebeszéli erről, rájön, hogy nem fedheti fel valódi énjét. Ez aztán kiszámítható, ... több»
Az idegen esztétikája A Scavengers Reign első epizódja majdnem inkább dokumentumfilm, mint játékfilm. Pár szereplőt követünk egy földönkívüli tájon, ahogy megpróbálnak túlélni, vagy kitalálni, hogy jussanak haza. De, a történet világa ugyanannyira karakter itt, mint az emberek. Minden jelenet valami ténylegesen idegen folyamatot láttat a bolygó ökoszisztémájában, legyen az egy furcsa legelési módszer, állati parazitizmus vagy elmekontroll. Ez a történet sokkal inkább erről szól, nem grandiózus túlélésről, hanem a természet gyönyöréről.
Egyelőre a történet elejét láttuk csak, szép lassan bontakozik ki minden, de közel sem unalmas vagy eseménytelen az epizód, minden pillanat valami szürrealitást vagy furcsaságot re... több»
Kliséjéghegy Hát ennek a filmnek nem én vagyok a célcsoportja. Ez valszleg 35 éves, egyedülálló nőknek készült, akik nem tudják, mit csináljanak a Fifty Shades of Grey után. De sebaj, itt van Dakota Johnson új projektje, mely sikeresen demonstrálja, mennyire rossz színésznő. Konkrétan kínszenvedés őt és erőtlen vergődését nézni. Főszereplőnk egy apatikus, értelmét vesztett ember, aki még érett nőként sem tudja saját szexualitását felismerni. Biztos, hogy vannak ilyen emberek, de ez az alakítás kimagaslóan taszító volt, mintha nyomorpornót néznénk 90 percen keresztül.
A film központi konfliktusa Dakota által alakított Lucyról szól, aki annyira szét van esve, azt sem tudja, mit rendeljen egy étteremben. A ... több»
Guy Ritchie sablon film Egy egész jó Guy Ritchie-filmnek indult ez, de valahogy ellaposodott, és hiányzott belőle az akció, az izgalom, vagy az érdekes karakterek. Valahogy nem állt össze egésszé a mozi, mintha a rendező nem tudott volna mit kezdeni a figurákkal. Individuális jelenetek szórakoztatóak, a náci hentelés mindig működik, de nem nagyon tartja össze a filmet egy nagyobb sztori. Valószínűleg azért, mert a rendező egy valós eseményt akart feldolgozni, és nem tudta eléggé filmesen megfogni ezt a történetet. Még így is Guy Ritchie jobb filmjei közé tartozik, de azért nem egy The Gentlemen vagy Blöff kategória.
Nagyon kevés konfliktus van a filmben, a nácik minden jelenetben erőfeszítés nélkül hullanak, hősein... több»
Filler majmos epizód Szükség volt még egy majmok bolygója-filmre? Még mindig nem vagyok biztos ebben. Ez a mozi meglepően keveset tett le az asztalra, a korábbi filmek többszintű morális dilemmáihoz képest. A tempója emellett nagyon lassú, az antagonistánk és a főkonfliktus majdnem csak a történet végén jelent meg. A karakterdinamikák szinte nem léteztek, a szereplők olyan keveset beszéltek egymással, és mindenki nagyon egy síkon mozgott. Nem volt érdekes karakterfejlődés vagy jó akció, az egész film olyan semmilyen, mintha csak ki kellett volna tölteni az űrt egy majmos filmmel. A készítők már most belengették, hogy mennyi új folytatás készül majd, de tekintve, hogy ez a film pénzügyileg bukott, nem hiszem, hog... több»
Inkonzisztencia A Parallax egy lassú, monoton, indie sci-fi, amit hullámzó tempója, gyenge dialógusai és még gyengébb színészei fognak leginkább vissza. A film alapsztorija egész érdekes, még akkor, ha az első órában majdnem semmit sem tudunk meg, és lényegében csak főszereplőnk fel-alá járását figyeljük.
Tényleg a tempó a legnagyobb baja a filmnek. Főszereplőnk egy festő, aki egy baleset miatt elvesztette identitását és emlékeit. A film alatt megpróbál mindenféle ingereken keresztül emlékezni, miközben a kimondottan unalmas belső monológjait hallgatjuk. Nincs baj a lassú filmekkel, de a film nem nagyon ad semmit, amin gondolkozni lehetne, vagy ami vizuálisan stimuláló lenne. Egy ponton a forgatókönyvíró me... több»
Nemet mondani A Hogyan szexeljünk egy naturalista film a tinédzserek közti megfeleléskényszerről és a konszenzusról. Elsősorban egy meghatározott női élményt mutat be, és talán pont ezért bizonyos embereknél nagyobbat fog ütni. Azonban hiszek abban, hogy a legtöbb történet univerzális, így ezzel a fejjel néztem végig Molly Manning Walker első egészestés rendezését. A film üzenete viszonylag egyszerű, de számomra nem igazán fejtette ki eléggé a témakörét, nem viszi érdekes konfrontációba karaktereit, és messze túl lassan jut el egy narratív szempontból érdekes helyre, hogy aztán ne csináljon semmit a feldobott szituációval. Mindezek mellett egy szépen felvett történet ez, ügyes színészekkel és számos ismer... több»
Black on black A They Cloned Tyrone egy remek szatíra, szórakoztató karakterekkel, magával ragadó hangulattal és jól megírt szövegekkel. A sztori egy kissé misztikus vígjáték, enyhén társadalmi üzenettel fűszerezve. Ha a Jordan Peele-filmek viccesek lennének, ezt a filmet kapnánk. Egy biztos, fogalmam sincs magyarul, hogy hangozhat ez, a dialógusok miatt csakis angolul érdemes nézni. A feketék szlengje, hanghordozása és az angol nyelv csavarása csak az eredetiben jön át igazán.
Lássuk be, a film története az amerikai fekete kultúra körül forog egyébként is, így valószínűleg sok elem kicsit idegen lesz a magyar nézőknek, de a narratíva teljesen fogyasztható és még egész izgalmas is, annak ellenére, hogy a k... több»
Keresztesek vs. űrlények Predator a középkorban. Remek alapszituáció, és a Prey már láttatta, hogy egy indiános sztoriban remekül működött ez az űrlény, akkor pont egy középkoriban mért ne lenne jó? Sajnos, egy jó lovagos feldolgozásra még várnunk kell, ez a fanfilm harmatgyenge volt.
A jó dolgokból hamar kimerülök, sz'al kezdjük azzal. A kosztümök és generálisan a technikai oldala a filmnek rendben volt. A felsorakoztatott karakterek szinte csak közhelyekben kommunikáltak, de a maguk felszínességében érdekesek voltak. A színészi játék tűrhető volt, nem színészekhez képest. ...és ennyi.
Minden más nagyon lehúzta a filmet. Az akciójelenetek összevissza vágott és rángatott kaotikus, unalmas jelenetsorok voltak. A tört... több»
Egy szamár élete Az Eo egy karaktermentes sztori, melyben egy szamár viszontagságain keresztül kapunk bepillantást az emberi magatartásba és az állatokhoz fűződő viszonyunkba. Nem egy komplikált narratíva ez, egy epizodikus történetet mesél, mely pontosan azokat az elemeket emeli ki, amikre számítani lehet egy ilyen filmnél, sok meglepetéssel nem szolgál. De az Eo célja szerintem az, hogy kicsit elgondolkodjunk a témájáról, nem az, hogy egy szamár kalandjait figyeljük.
Ezt teszem ezért én is. Érdekes dilemmákat látok a filmben, egyrészt a készítők nagyon ügyesen használtak egy olyan állatot, amire nagyon könnyű volt minden nézőnek majdnem bármilyen mélyebb személyiséget projektálni. Teljes mértékig humanizál... több»
Jó kísérlet volt Egy furcsa kreatív terv a Quantum Break, ami megpróbált két eltérő médiumot vegyíteni. Ez egy érdekes kreatív döntés, és alapvetően szeretem, ha a készítők ekkora fába vágják a fejszéjüket. Így, bár maga a sorozat elég gyenge, mindenképp örülök, hogy legalább megpróbáltak valami újfajta történetmesélést.
Most már tudjuk, hogy ennek a kiforrott változata hogy fest a Controlban, illetve az AW 2-ben. Mindkettő jelentősen visszavett a dologból, valószínűleg komplett filmek berakása egy másik médiumba nem volt jó öltet, de valós elemek keverése játékmotorokkal remekül működik.
Na, de térjünk át erre a sorozatra. Egyrészt, meglepően olcsónak hat, az ismert színészek ellenére. Az akció középszerű, ... több»
Szenny Bár nem a kedvenc zsánerem, a ZS kategória lehet jó is. Itt nem az, minden vontatott és unalmas. Igen, a film technikailag a 2000-es évek elején maradt, és igen, a színészi játék pornós színvonal alatti, de ez mind oké lenne, ha a készítők kicsit nagyobb erőfeszítéssel mentek volna bele a filmbe, és legalább a próbálkozás látszott volna a jeleneteken. Lássuk be, az a fajta rossz, ahol legalább megpróbáltak jók lenni, sokkal izgalmasabb, mint az, ami csak igénytelen és gagyi.
Miről szól a film? Hát kb. elolvasod a filminfót, és annyiról. Konkrétan nulla értelme van a történeseknek. Ez még mindig oké lett volna, de az akciójelenetek alig-alig bukkannak fel, így még azt sem tudom mondani, hogy ... több»
82 Showder Klub (2008)
Nem tudom, hogy én változtam-e akkorát, vagy ez a műsor, de ötéves kihagyás után újra ránéztem az utolsó két évadra, mert kezdett a valóság nagyon komor lenni, és az aktuálpolitikai és kulturális humor már ritka Magyarországon. De egy kezem meg tudom számolni, hány épkézláb poén volt egy-egy epizódban. A komikusok fele majdnem ugyanazokat a témákat érinti, sokszor elég hasonló poénokkal, amik meglepően kicsit ütnek, sokszor azért, mert valahogy nem tudják jól kivitelezni a viccek végét. A humor lényeges eleme a tapintat és időzítés, és bár az elsőt össze is hozzák sokan, a másodikat valahogy nem tudják kivitelezni. A stand-up műfaj tudtommal nem csak random viccek mesélése, az az életre való... több»