Ez nem egy X-Men-film? A Le régne animal egy szimbolikus apa-fiú sztori egy változó világban. A film azonban nagyon lassú, meglepően repetitív és nem túl eredeti, narratívája nem igazán fut ki érdekes helyekre, és cselekménye nehezen hihető, ha metaforáját félretesszük.
Mutánsok bukkannak fel, emberek hónapok alatt valamilyen állat karakterisztikáját veszik át, és gyorsan végleg elveszítik emberi formájukat. Főszereplőnk egy tini, aki szintén ezt a folyamatot kezdi felfedezni magát, azonban biológiáját nem tudja sokáig rejtegetni.
Eldönthetjük, hogy ez egy coming of age sztori a tinédzser szexualitás felfedezéséről, vagy egy történet a másság elfogadásáról, esetleg a káros szenvedélyekkel való együttélés láttatása... több»
Hálás pont nem vagyok Eli Roth visszatért a zsáneréhez, de hamar konfrontálódunk a ténnyel, hogy sosem volt jó rendező. Egy tipikus slasher a Thanksgiving, mely érdekes módon pont a végére laposodik el, annak ellenére, hogy egy fantasztikus jelenettel indul.
A Thanksgiving nyitójelenete remekül berakott a sztoriba. Megismertünk pár bajos tinédzsert (akik inkább 28 éveseknek néztek ki, de ez mindegy), és már a korai jelenetektől utálni lehet őket, alig vártam, hogy antagonistánk elnáspángolja őket. Majd megkapjuk azt, amivé az amerikai ünneplés fejlődött: Végtelen és erőszakos konzumerizmus. Az országban majdnem tradíció, hogy hálaadás után, a fekete pénteken a középosztály egy kicsit olcsóbb gofrisütőért majdhogy... több»
Színpadi félelem A Late Night with the Devil egy stílusos horror. Nem az a fajta ijesztgetős film, ahol spriccelő vértől és szörnyektől kell félni, inkább az, ami hangulatával bevonz, majd ismerősnek ható világát a feje tetejére állítja. Az alapkoncepciója és felvezetése tökéletes, és már önmagában kiemelkedik más horrorfilmek közül. Bár története viszonylag kiszámítható és egyszerű, karakterei karizmatikusak és dinamikusak, kimondottan szórakoztató beszélgetéseiket figyelni, miközben a háttérben egyre nő a feszültség. A film pedig remekül játszik a hetvenes évek esztétikájával és második felében akad pár meglepő ijesztés, azonban mélyebb üzenettel vagy magyarázattal nem biztos, hogy kecsegtet.
Az IFC támoga... több»
Színház a klinikán A Semmelweis egy remek történelmi film lehetne egy nagyon érdekes karakterről, azonban gyenge főszereplői és közhelyekkel zsúfolt narratívája miatt nem igazán tudom ajánlani. A romantikus szála kimondottan gyenge, körülbelül annyi kémia van a szereplők között, mint két műanyag szék. Mindketten érzelemmentes robotok, és úgy beszélnek, mintha valaki fegyvert fogna rájuk, és most olvasnák fel először a soraikat.
A történet szerint Semmelweis és Emma egy bécsi klinikán dolgoznak, ahol sorra halnak meg asszonyok egy megmagyarázhatatlan lázban. Semmelweis agresszív és kissé erőszakos válaszkeresésre azonban nem tetszik a gonosz, osztrák klinika igazgatójának, Kleinnek és segédjének, akik mindig ak... több»
Átlagos szörnyes film egy érdekes időpontban A Godzilla Minus One sajnos nem volt olyan jó, mint gondoltam. Ez nem Shin-Godzilla féle szórakoztatóan kifordított társadalom-kritika volt, hanem egy tipikus kaijus film, azok összes erényével és hátrányával. Egyedüli érdekessége, hogy közvetlen a világháború utáni Japánban játszódik, ami egy meglepően ritkán látott helyszín és időpont.
A főszereplőnk, Koichi Shikishima a japán katonaság egy pilótája, a háború végén találkozik a címszereplő gyíkkal, akinek erejét és vérszomját hamar láttatja velünk a film. Shikishimát azóta marja a bűntudat, úgy érzi nem tett eleget. A film szépen láttatja a háborús trauma feldolgozást, és hogy mennyire magukra vesznek lehetetlen feladatokat a katonák. Hisz... több»
Amitől a gazdagok félnek A Saltburn egy enyhén metaforikus és szürreális társadalmi dráma, mely két eltérő családból érkező egyetemista barátságát és kapcsolatát taglalja. Ugyanakkor, a film elsőrangú hangulata és stílusa kissé elviszi fókuszát kiszámítható narratívájáról, és a rendező mondanivalója sajnos feloldódik a csavarokat követően, olyannyira, hogy szinte ellentétes üzeneteket is ki lehetne olvasni a történetből.
A sztorit a hányattatott sorsú és introvertált Oliver szemszögéből ismerjük meg, aki összebarátkozik Felixszel, egy gazdag család sarjával. Felix meghívja magához a visszahúzódó fiút, így megismerjük komikus, de mindent kimondó családját, illetve az undorító gazdagságot, amiben élnek. Azonban, szere... több»
Kavarodás Az Alienoid annyi sci-fi elemet mutat be folyamatosan, többnyire látványos jelenetsorokban, de valahogy elfelejt karaktereinek motivációt és célokat adni, így a történet nagy része furcsán érzelemmentes. A CGI néha nagyon jó, néha nagyon hiteltelen. Időugrások, tech gizmók, szerteágazó karakterdilemmák. A filmnek egy kicsit jobban össze kellett volna szednie, miről akarna szólni, mert jelenlegi főszereplőink – bár extravagáns viselkedésük meglepő – nem hatnak valódi karaktereknek. A hatás azonban végig az, mintha két külön filmet néznénk, amik nem annyira passzolnak egymásba, és csak elvesznek egymás erejéből, hogy félóránként váltunk.
Zagyvaság A Haunting of Queen Mary sokat markol, de keveset fog. A film számos idősíkban, több eltérő perspektívából meséli keszekusza történetét, mely olyannyira rossz vágással van prezentálva, hogy sok jelenet közel értelmezhetetlen. A narratíva leginkább talán a Mementóra emlékeztet, folyamatosan ugrálunk ide-oda karakterek között, a film vagy háromszor újra kitalálja, mi a konfliktusa, és emellett hihetetlen unalmas.
Tényleg meglepő, hogy lehet egy ilyen izgalmasnak hangzó, generációkon átívelő eredeti horror ötletet ilyen gyengén és altatóan bemutatni. A film egyszerűen képtelen épkézláb ok-okozatokat felállítani, egyszer egy 30-as évekbeli családot látunk, majd egy modern családot, mindketten el... több»
Hátrahagyva A The Holdovers rengeteg érzelmet és életet kever nagyon szórakoztatóan és okosan ebben az egyszerre romantikus, vicces és melankolikus drámában. Mindezt szerethető karakterekkel tálalja egy remekül összerakott sztoriban, mely pont annyira komplex, amennyi belefér a játékidejébe.
A történet három össze nem illő szereplőre fókuszál, akiket a téli szünet két hétre összezárt egy főiskolába. Mindhárom figura élete nem úgy alakult, ahogy azt eltervezték, bármennyire is leplezni próbálják sorsukat és döntéseiket. Kisebb hazugságok, ferdítések és elhallgatások azonban a szeretet ünnepén nem tudnak rejtve maradni. Szép lassan és komótosan megtörik a jég, és közelebb kerülünk az összes figurához, és ... több»
Hol a sztori? A DUST egy érdekes platform, rengeteg kisfilmet gyártanak, de ezek minősége is hullámvasútként száguld. A Lunatique a gyengébb filmek egyike, ahol valahol leírt valaki annyit, hogy posztapokaliptikus világ, hamueső a Holdról és szörny, majd ezek között egy egyenes vonalat húzott, ahelyett, hogy élettel töltötte volna fel ezeket a koncepciókat.
Főszereplőnk egy random nő, aki egy bunkerben valahogy túlélte a katasztrófát, és természetesen néha felmegy a felszínre körbenézni, de persze valami furcsa lény üldözőbe veszi. Itt kéne rengeteg kérdést megválaszolni, vagy legalább a válasz lehetőségét vagy a dilemma mibenlétét belengetni. Miért volt a katasztrófa, miért van hamueső, hogy él túl a lén... több»
Butított streamerek A Hashtag egy alternatív világot láttat, ahol egy X nevű influenszert követünk. Az a fajta film, ami egy az egyben egy metaforáról szól, de olyannyira, hogy minden mást likvidál történtéből. Azonban, ez a fajta narratíva inkább olyan társadalompszichológiával foglalkozó filmeknél működik, mint mondjuk A platform vagy a Cube. Itt elég értelmetlennek hat, csak azért, mert az influenszerkedés nem vákuumban történik. Épp ellenkezőleg, rengeteg külső hatás, más híresség és random emberek vagy események befolyásolják, hogy lesz valakiből ismert személy. Egy nagyon érdekes út, hisz nagyon sok változik egy emberen egy ilyen folyamat alatt. De a film nem ezt mutatja be, hanem egy végtelenül lebutítot... több»
Embertelen emberiség A Humane központi konfliktusa nagyon érdekes, azonban karakterei túl apatikusak, hogy szurkoljunk nekik, szituációi túl elrugaszkodottak, hogy hihetőek legyenek, és történetének lezárása katarzismentes. Könnyebb egy nagy metaforának felfogni a sztorit az önrendelkezésről, az élet áráról és a kollektivizmusról (?).
A közeli jövőben az Földnek le kell csökkenteni a populációját 20%-kal, az emberek pedig jelentkezhetnek eutanáziára az államhoz. A film egy tehetős családot mutat be, ahol a gazdag apuka úgy dönt, ő is belép a programba feleségével. Amikor élettársa visszalép, 4 gyerekének egymás közül kell választaniuk valakit, akinek meg kell halnia.
A szituáció tehát adott egy jó zárt drámához,... több»
Lightos vámpíros Az Abigail egy laza nyári film (csak tavasszal), melyben egy egész oké akció-vígjáték keveredik némi horror elemmel. Pár bűnöző próbál kordában tartani egy vámpírt, miközben néha kicsit egymással is harcolniuk kell. Egy egyszerű és a zsanér ismert elemeivel telezsúfolt, de mégis szórakoztató történet ez. Akad benne pár humoros szituáció, pár vérengzés és mindenki által ismert „ház az erdő mélyén” horror, ahol szereplőink egymás után halálukat lelik, miközben elfogy a popcorn a kezünkből.
A szereplők papírvékonyak, de elég karakterjegyük van, hogy megkülönböztethetőek legyenek, és jó nézni, ahogy kicsit versengenek a küldetés különböző pontjain. De a film figyel rá, hogy ne túl szerethető fig... több»
Folklore úr A Lord of Misrule egy egész oké népi horror. Nyilván, a The Wicker Man közelébe sem ér, pedig azt a filmet próbálja legjobban koppintani, de még így is egy közepesen izgalmas ijesztős filmet össze tud hozni.
A sztori tipikus folk horror elemekre építkezik, reformált kereszténység vs. pogányság, város vs. vidék, tudomány vs. hit. Ezeket azonban csak viszonylag felszínesen érinti, valódi szembeállítással vagy érdekes morális dilemmára nem igazán kerül sor. A karakterek leginkább metaforákban beszélnek, és senki sem néz rá a másikra, hogy mondjon már egy kerek mondatot, ami értelmes, és nem csak egy bujtatott közhely. És sajnos egy folk horrornál ez baj, mert nincs nagyon más, amiről a film szó... több»
CGI fejfájás Hihetetlen, de a Rebel Moon folytatása valahogy még rosszabb, mint az első rész. A film legnagyobb gondja, hogy giccses és túltolt látványvilágán kívül az égvilágon semmi érdekesről sem szól, minden karaktere papírvékony, és a történet fejfájást okoz, ha bele akarunk gondolni. Ezúttal még az agyonlassított harci jelenetek és epikusnak szánt pillanatok is álmosnak és erőtlennek hatnak, mert már láttuk ezt a CGI szemetet máshol, ezerszer.
Zack Snydernek nem szabadna soha forgatókönyvet írnia, és ezek után valószínűleg rendeznie sem. A Snyder rajongóknak is ideje felismerni, hogy messiásuk szinte végtelen pénzt és szabadságot kapott két filmhez, és az eredmény egy ronda, unalmas és semmilyen sc... több»
Élet-halál közti undor Az Asphalt City egy mentős srác mindennapjairól szól, és lényegében egy karakterdráma a munkája során felszedett traumáról, morális dilemmákról és borzasztó szituációkról. A film meglepően hosszú, és kellően gusztustalan, New York legrosszabb helyszíneit és legalsóbb társadalmi rétegét látjuk, és akad pár kimondottan gyomorforgató jelenet, azonban ezek sem tudják levetkőzni a dokumentumfilm jellegét a műnek, ahol az első órában nem sok történik.
Nem annyira egy narratíva ez, inkább egy zuhanást látunk, azonban ehhez egy kicsit repetitív a film, mert a rendező belőlünk is azt akarta kiváltani, amit főszereplőjéből. Hogy undorodjunk, hogy megkérdőjelezzük az emberi létet és, hogy mennyire érde... több»
Elvesztegetett lehetőség Ez egy nagyon jó koncepció nagyon gyenge felhasználása. Története kicsit gyerekes, de szórakoztató, karakterei egyszerűek, és színészei nem túl erősek. Mondhatni, egy átlagos sci-fi feldolgozás ez, enyhén izgalmas alapsztorival és kiszámítható történetvezetéssel. Az igazi probléma ott van, hogy ez az űrlényes, testrablós narratíva kiváló lett volna az emberi érzelmek és az emberi magatartás elemzésére. Lett volna hely itt filozofálni vagy érdekes morális kérdésekkel dobálózni, és a sorozat majdnem bele is megy ezekbe, de végül csak egy CGI-al megálmodott inváziósztori marad, ahol pont a karakterek a leghiteltelenebbek.
A sorozat azzal kezdődik, hogy parazita űrlények érkeznek a Földre, és á... több»
Még egy Marvel-film... Nem nagyon értem, mért lett ennyire földbe tiporva a film. Brie Larson nem rossz színésznő, és látszott, hogy jól szórakozott ezen az amúgy teljesen átlagos Marvel-filmen, aminek legnagyobb hibája ironikusan nem főszereplőjével van, hanem antagonistájával. Jude Law el lett vesztegetve egy alulfejlesztett és aluldimenzionált szerepben, mely kb. egy huszadrangú színészhez is alig lett volna méltó.
Filmünk Carol Danverst követi, ahogy mindenféle CGI környezetben CGI dolgokat csinál. A film nagyon erőlködött, hogy folyamatosan olyan szituációkba tegye, ahol valahogy limitálva van, de sajnos ez van, ha egy hatéves találja ki a szereplőket a hatvanas években. Annyira erős ez a karakter, hogy nem i... több»
Fura, hogy ez egy hatalmasat bukott A John Carteren nagyon érezhető, hogy könyvadaptáció, mert kissé fölöslegesen ragaszkodik egy történeti struktúrához, ami filmben nem annyira működik. Karakterei pedig sekélyesek, mert nem töltünk elég időt velük, még az antagonista motivációját is homály fedi. Egy átlagos Disney fantasy film ez, gyönyörű látvánnyal, de tipikus mesefigurákkal és egyszerű narratívával. Egyszer meg lehet nézni, mert legalább nem ugyanaz a live action remake szemét, amit a stúdió mostanában nyom ki magából.
Főszereplőnk, John Carter valahogy a Marsra teleportálódik, ahol pont három frakció háborújába esik bele. Azonban az alacsonyabb gravitáció miatt főszereplőnk igazi szuperhőssé válik a bolygón, és mindenkit ... több»
Szabvány Liam Neeson-film Liam Neeson karrierje szép lassan azzá válik, amit Jason Statham csinál már egy ideje, de ő legalább nem unottan megy neki szerepeinek. Egyre több random, átlagos akciófilmbe szerepel, melyek olyanok, mint a romcomok vagy a karácsonyi filmek. Teljesen kiszámíthatóak, mégis szórakoztatóak és azt, amit akarnak, adekvátan lehozzák. Nyilván, nem ezért fog bárki díjakat bezsebelni, pedig akad itt ismert színész bőven. Még a látvány sem annyira olcsó, igaz, ezúttal meglepően kevés akció akadt a filmben.
Különbség talán annyi, hogy Liam Neeson karakterei mind amolyan szerethető, mindentudó, de mégis humoros és visszahúzódó figurák, és érezhető, hogy a színész szereti ezeket a szerepeket, és nem csa... több»
73 Mutánsok (2023)
A Le régne animal egy szimbolikus apa-fiú sztori egy változó világban. A film azonban nagyon lassú, meglepően repetitív és nem túl eredeti, narratívája nem igazán fut ki érdekes helyekre, és cselekménye nehezen hihető, ha metaforáját félretesszük. Mutánsok bukkannak fel, emberek hónapok alatt valamilyen állat karakterisztikáját veszik át, és gyorsan végleg elveszítik emberi formájukat. Főszereplőnk egy tini, aki szintén ezt a folyamatot kezdi felfedezni magát, azonban biológiáját nem tudja sokáig rejtegetni. Eldönthetjük, hogy ez egy coming of age sztori a tinédzser szexualitás felfedezéséről, vagy egy történet a másság elfogadásáról, esetleg a káros szenvedélyekkel való együttélés láttatása... több»