Fene se eszi meg Hát ezt a fajta menekülős, harcolós, túlélős filmet már láttam, sokszor. Csak annyi a különbség, hogy ez pont oroszlános, és a főszereplő Idris Elba.
Elba egy nem túl komplex karaktert alakít, aki két lányával meglátogatja Dél-Afrikát, hogy újra találkozhasson régi barátjával és múltjával. Azonban egy gonosz, hipertaktikus oroszlán hamar rövidre zárja a vakációjukat.
A két lány meglepően antipatikus, de pánikolásuk és Elba színészkedése teljesen rendben volt, és hihető volt, hogy a karakterek nem mindig tudják, mi a legjobb megoldás. A probléma inkább az, hogy nincs elég feszültség és félelem a jelenetekben. Ez egy csomó apróságon bukik el, legyen ez túltolt, nem túl szép CGI, lassan induló ... több»
Nem hagyott nyomott A Sting sajnos egy gyenge pókos film. Valahogy hiányzott a horrorfaktor végig, és inkonzisztens ijesztések, utálható karakterek és repetitív jelenetek jellemezték a legjobban.
Főszereplőnk egy kiscsaj, aki majdnem érdekes figura volt, mert voltak jó és rossz karakterisztikumai, de érdeklődése és hobbijai egy komplex karaktert sejtettek. Azonban, a forgatókönyvben csak egy érdekes szereplőre volt pénz, a többiek lényegében pókkaják egy visszaszámlálóval a fejük felett. A filmnek nincs mondanivalója vagy más érdekessége, csak egy agresszív pókja, ami valahogy képes mindenkit és mindent kinyírni. Sosem lehetett nagyon félni, és a film nem volt elég fura vagy undorító, nem vitte elég izgalmas he... több»
Le a kalappal a VFX stúdiók előtt... Ezt a filmet nagyon nehéz értékelni. Mármint konkrétan azt nehéz kitalálni, hány csillagot érdemel.
Ha az egyik oldalról nézzük, teljesen elérte, amit akart. Lényegében a belső ötévesem gyerekszobai pillanatát elevenítette meg tökéletesen. A film pontosan az, amire gyerekként gondoltam, amikor két dinófigurát ütögettem egymásnak. Ez romboláspornó, úgy, ahogy a Fast and Furious-filmek autópornók. Végtelen hosszan nézzük, ahogy mindenféle hatalmas szörnyek péppé verik egymást városokban, erdőben, sziklákon, a piramisokon, más szörnyek hátán, lényegében mindenhol, ahol van mit rombolni. Eközben pedig mindegyik üvölt, minden jelenetben. Kb. 25%-a a szörnyes pillanatoknak csak üvöltős beállítások... több»
Álommanó A Dream Scenario bemutatja, milyen az, amikor a felfoghatatlan az emberi magatartással találkozik, illetve az absztrakt és szürreális milyen gyorsan beolvad és eltűnik. Azt, ahogy az új megoldások és technológiák papíron közelebb akarnak hozni mindenkit egymáshoz, mégis inkább kihasználják primitív majomagyunkat, hogy mindenből tartalmat vagy terméket vagy egy meghatározó érzést váltsanak ki. Mindezt egy remek emberi drámába csomagolja, egy szerethető karakterrel, akit Nic Cage tökéletes formázott meg.
A24-es film, úgyhogy kellemesen absztrakt és indie, mégis gyönyörűen fotózott, és remek látványvilággal operál. A történet kihasználja furcsa alapszituációját, hogy érdekes képet fessen, és sz... több»
Munkamorál Az Emma és Eddie egy nagyon érdekes, többnyire dokumentarista film egy nem konvencionális párkapcsolatról. Bár eleinte azt hinnénk, a szexmunka mindennapi életre való hatását láttatja a film, igazából inkább egy lélektani dráma két taszító személyiséggel. Aki OnlyFans vagy valami hasonló filmre vágyik, az csalódni fog, csak nagyon minimálisan tér ki erre az iparra a film. A jelenetek kemények és valóságszagúak. Folyamatosan kényelmetlenül éreztem magam, és a pár jelenlétéhez mindig valamilyen feszültség társult. Ez egy kerek történt, a konfliktusok kifutnak valahová, de a naturalista felvételtechnika miatt bármi, bárhogy alakulhat, így sosem biztos mennyire komoly az, amit látunk.
Itt bejön ... több»
Se füstje, se lángja Emlékszel a Clone Wars sorozatra? Na, már én sem annyira, de itt van egy kb. semmilyen folytatás hozzá, mely annak stílusát és egyszerű történetmesélését hozza, pár ott látott mellékszereplővel, akiket meg sem próbált érdekesen kibontani.
Minden sztori túl gagyi és kiszámítható, kb. mintha Chat GPT-vel írtak volna Star Wars történetet. Semmilyen izgalmas felismerés vagy meglepő helyszín vagy furcsa karakterfejlődés sincs itt. Totál egyszerű minden, és csak pillanatokra érezni valami kis mélységet.
A sztori egy csomó birodalmi ember körül forog, de a legtöbb figura sekélyes és egyoldalú. Tényleg csak az Andorból kellett volna egy nagyon kicsit másolni. Sajnos, mivel mindenki ilyen karikaturis... több»
Uram bátyám Guy Ritchie most jót alkotott, visszatért a komfortzónájába, de legalább végre nem bugyuta akciófilmeket vagy fantasyket csinál. A Gentlemen első epizódja a zsáner minden kliséjét felhalmozza, de nem baj, mert a karakterek szórakoztatóak, a cselekmény izgalmas és fordulatos, és kíváncsian vártam, milyen őrültség jön a következő jelenetben. A látványvilág átlagos, szegény Ritchie sokat romlott a Sherlock-filmek óta, itt sajnos a beállítások nagy része unalmas, és nem annyira illik az extrémák találkozásához.
Ez nem egy X-Men-film? A Le régne animal egy szimbolikus apa-fiú sztori egy változó világban. A film azonban nagyon lassú, meglepően repetitív és nem túl eredeti, narratívája nem igazán fut ki érdekes helyekre, és cselekménye nehezen hihető, ha metaforáját félretesszük.
Mutánsok bukkannak fel, emberek hónapok alatt valamilyen állat karakterisztikáját veszik át, és gyorsan végleg elveszítik emberi formájukat. Főszereplőnk egy tini, aki szintén ezt a folyamatot kezdi felfedezni magát, azonban biológiáját nem tudja sokáig rejtegetni.
Eldönthetjük, hogy ez egy coming of age sztori a tinédzser szexualitás felfedezéséről, vagy egy történet a másság elfogadásáról, esetleg a káros szenvedélyekkel való együttélés láttatása... több»
Hálás pont nem vagyok Eli Roth visszatért a zsáneréhez, de hamar konfrontálódunk a ténnyel, hogy sosem volt jó rendező. Egy tipikus slasher a Thanksgiving, mely érdekes módon pont a végére laposodik el, annak ellenére, hogy egy fantasztikus jelenettel indul.
A Thanksgiving nyitójelenete remekül berakott a sztoriba. Megismertünk pár bajos tinédzsert (akik inkább 28 éveseknek néztek ki, de ez mindegy), és már a korai jelenetektől utálni lehet őket, alig vártam, hogy antagonistánk elnáspángolja őket. Majd megkapjuk azt, amivé az amerikai ünneplés fejlődött: Végtelen és erőszakos konzumerizmus. Az országban majdnem tradíció, hogy hálaadás után, a fekete pénteken a középosztály egy kicsit olcsóbb gofrisütőért majdhogy... több»
Színpadi félelem A Late Night with the Devil egy stílusos horror. Nem az a fajta ijesztgetős film, ahol spriccelő vértől és szörnyektől kell félni, inkább az, ami hangulatával bevonz, majd ismerősnek ható világát a feje tetejére állítja. Az alapkoncepciója és felvezetése tökéletes, és már önmagában kiemelkedik más horrorfilmek közül. Bár története viszonylag kiszámítható és egyszerű, karakterei karizmatikusak és dinamikusak, kimondottan szórakoztató beszélgetéseiket figyelni, miközben a háttérben egyre nő a feszültség. A film pedig remekül játszik a hetvenes évek esztétikájával és második felében akad pár meglepő ijesztés, azonban mélyebb üzenettel vagy magyarázattal nem biztos, hogy kecsegtet.
Az IFC támoga... több»
Színház a klinikán A Semmelweis egy remek történelmi film lehetne egy nagyon érdekes karakterről, azonban gyenge főszereplői és közhelyekkel zsúfolt narratívája miatt nem igazán tudom ajánlani. A romantikus szála kimondottan gyenge, körülbelül annyi kémia van a szereplők között, mint két műanyag szék. Mindketten érzelemmentes robotok, és úgy beszélnek, mintha valaki fegyvert fogna rájuk, és most olvasnák fel először a soraikat.
A történet szerint Semmelweis és Emma egy bécsi klinikán dolgoznak, ahol sorra halnak meg asszonyok egy megmagyarázhatatlan lázban. Semmelweis agresszív és kissé erőszakos válaszkeresésre azonban nem tetszik a gonosz, osztrák klinika igazgatójának, Kleinnek és segédjének, akik mindig ak... több»
Átlagos szörnyes film egy érdekes időpontban A Godzilla Minus One sajnos nem volt olyan jó, mint gondoltam. Ez nem Shin-Godzilla féle szórakoztatóan kifordított társadalom-kritika volt, hanem egy tipikus kaijus film, azok összes erényével és hátrányával. Egyedüli érdekessége, hogy közvetlen a világháború utáni Japánban játszódik, ami egy meglepően ritkán látott helyszín és időpont.
A főszereplőnk, Koichi Shikishima a japán katonaság egy pilótája, a háború végén találkozik a címszereplő gyíkkal, akinek erejét és vérszomját hamar láttatja velünk a film. Shikishimát azóta marja a bűntudat, úgy érzi nem tett eleget. A film szépen láttatja a háborús trauma feldolgozást, és hogy mennyire magukra vesznek lehetetlen feladatokat a katonák. Hisz... több»
Amitől a gazdagok félnek A Saltburn egy enyhén metaforikus és szürreális társadalmi dráma, mely két eltérő családból érkező egyetemista barátságát és kapcsolatát taglalja. Ugyanakkor, a film elsőrangú hangulata és stílusa kissé elviszi fókuszát kiszámítható narratívájáról, és a rendező mondanivalója sajnos feloldódik a csavarokat követően, olyannyira, hogy szinte ellentétes üzeneteket is ki lehetne olvasni a történetből.
A sztorit a hányattatott sorsú és introvertált Oliver szemszögéből ismerjük meg, aki összebarátkozik Felixszel, egy gazdag család sarjával. Felix meghívja magához a visszahúzódó fiút, így megismerjük komikus, de mindent kimondó családját, illetve az undorító gazdagságot, amiben élnek. Azonban, szere... több»
Kavarodás Az Alienoid annyi sci-fi elemet mutat be folyamatosan, többnyire látványos jelenetsorokban, de valahogy elfelejt karaktereinek motivációt és célokat adni, így a történet nagy része furcsán érzelemmentes. A CGI néha nagyon jó, néha nagyon hiteltelen. Időugrások, tech gizmók, szerteágazó karakterdilemmák. A filmnek egy kicsit jobban össze kellett volna szednie, miről akarna szólni, mert jelenlegi főszereplőink – bár extravagáns viselkedésük meglepő – nem hatnak valódi karaktereknek. A hatás azonban végig az, mintha két külön filmet néznénk, amik nem annyira passzolnak egymásba, és csak elvesznek egymás erejéből, hogy félóránként váltunk.
Zagyvaság A Haunting of Queen Mary sokat markol, de keveset fog. A film számos idősíkban, több eltérő perspektívából meséli keszekusza történetét, mely olyannyira rossz vágással van prezentálva, hogy sok jelenet közel értelmezhetetlen. A narratíva leginkább talán a Mementóra emlékeztet, folyamatosan ugrálunk ide-oda karakterek között, a film vagy háromszor újra kitalálja, mi a konfliktusa, és emellett hihetetlen unalmas.
Tényleg meglepő, hogy lehet egy ilyen izgalmasnak hangzó, generációkon átívelő eredeti horror ötletet ilyen gyengén és altatóan bemutatni. A film egyszerűen képtelen épkézláb ok-okozatokat felállítani, egyszer egy 30-as évekbeli családot látunk, majd egy modern családot, mindketten el... több»
Hátrahagyva A The Holdovers rengeteg érzelmet és életet kever nagyon szórakoztatóan és okosan ebben az egyszerre romantikus, vicces és melankolikus drámában. Mindezt szerethető karakterekkel tálalja egy remekül összerakott sztoriban, mely pont annyira komplex, amennyi belefér a játékidejébe.
A történet három össze nem illő szereplőre fókuszál, akiket a téli szünet két hétre összezárt egy főiskolába. Mindhárom figura élete nem úgy alakult, ahogy azt eltervezték, bármennyire is leplezni próbálják sorsukat és döntéseiket. Kisebb hazugságok, ferdítések és elhallgatások azonban a szeretet ünnepén nem tudnak rejtve maradni. Szép lassan és komótosan megtörik a jég, és közelebb kerülünk az összes figurához, és ... több»
Hol a sztori? A DUST egy érdekes platform, rengeteg kisfilmet gyártanak, de ezek minősége is hullámvasútként száguld. A Lunatique a gyengébb filmek egyike, ahol valahol leírt valaki annyit, hogy posztapokaliptikus világ, hamueső a Holdról és szörny, majd ezek között egy egyenes vonalat húzott, ahelyett, hogy élettel töltötte volna fel ezeket a koncepciókat.
Főszereplőnk egy random nő, aki egy bunkerben valahogy túlélte a katasztrófát, és természetesen néha felmegy a felszínre körbenézni, de persze valami furcsa lény üldözőbe veszi. Itt kéne rengeteg kérdést megválaszolni, vagy legalább a válasz lehetőségét vagy a dilemma mibenlétét belengetni. Miért volt a katasztrófa, miért van hamueső, hogy él túl a lén... több»
Butított streamerek A Hashtag egy alternatív világot láttat, ahol egy X nevű influenszert követünk. Az a fajta film, ami egy az egyben egy metaforáról szól, de olyannyira, hogy minden mást likvidál történtéből. Azonban, ez a fajta narratíva inkább olyan társadalompszichológiával foglalkozó filmeknél működik, mint mondjuk A platform vagy a Cube. Itt elég értelmetlennek hat, csak azért, mert az influenszerkedés nem vákuumban történik. Épp ellenkezőleg, rengeteg külső hatás, más híresség és random emberek vagy események befolyásolják, hogy lesz valakiből ismert személy. Egy nagyon érdekes út, hisz nagyon sok változik egy emberen egy ilyen folyamat alatt. De a film nem ezt mutatja be, hanem egy végtelenül lebutítot... több»
Embertelen emberiség A Humane központi konfliktusa nagyon érdekes, azonban karakterei túl apatikusak, hogy szurkoljunk nekik, szituációi túl elrugaszkodottak, hogy hihetőek legyenek, és történetének lezárása katarzismentes. Könnyebb egy nagy metaforának felfogni a sztorit az önrendelkezésről, az élet áráról és a kollektivizmusról (?).
A közeli jövőben az Földnek le kell csökkenteni a populációját 20%-kal, az emberek pedig jelentkezhetnek eutanáziára az államhoz. A film egy tehetős családot mutat be, ahol a gazdag apuka úgy dönt, ő is belép a programba feleségével. Amikor élettársa visszalép, 4 gyerekének egymás közül kell választaniuk valakit, akinek meg kell halnia.
A szituáció tehát adott egy jó zárt drámához,... több»
Lightos vámpíros Az Abigail egy laza nyári film (csak tavasszal), melyben egy egész oké akció-vígjáték keveredik némi horror elemmel. Pár bűnöző próbál kordában tartani egy vámpírt, miközben néha kicsit egymással is harcolniuk kell. Egy egyszerű és a zsanér ismert elemeivel telezsúfolt, de mégis szórakoztató történet ez. Akad benne pár humoros szituáció, pár vérengzés és mindenki által ismert „ház az erdő mélyén” horror, ahol szereplőink egymás után halálukat lelik, miközben elfogy a popcorn a kezünkből.
A szereplők papírvékonyak, de elég karakterjegyük van, hogy megkülönböztethetőek legyenek, és jó nézni, ahogy kicsit versengenek a küldetés különböző pontjain. De a film figyel rá, hogy ne túl szerethető fig... több»
60 Fenevad (2022)
Hát ezt a fajta menekülős, harcolós, túlélős filmet már láttam, sokszor. Csak annyi a különbség, hogy ez pont oroszlános, és a főszereplő Idris Elba. Elba egy nem túl komplex karaktert alakít, aki két lányával meglátogatja Dél-Afrikát, hogy újra találkozhasson régi barátjával és múltjával. Azonban egy gonosz, hipertaktikus oroszlán hamar rövidre zárja a vakációjukat. A két lány meglepően antipatikus, de pánikolásuk és Elba színészkedése teljesen rendben volt, és hihető volt, hogy a karakterek nem mindig tudják, mi a legjobb megoldás. A probléma inkább az, hogy nincs elég feszültség és félelem a jelenetekben. Ez egy csomó apróságon bukik el, legyen ez túltolt, nem túl szép CGI, lassan induló ... több»