Rettegek, mert nem tudom, mit láttam Fura film ez, egyfelől szépen bemutatja, milyen az ismeretlen megértésének vég nélküli keresése és az abszurd természetfeletti furcsaságok emberekkel való találkozása. De csak azért, mert fogalmam sincs, mit néztem majdnem egy órán keresztül...
Borzasztó színészek jelenetekben kínlódtak, és mondogattak szavakat egymásnak, de minden elég véletlenszerűnek és randomnak tűnt. Motivációk, vagy egyszerű narratív pontok alig vannak létrehozva, és megérteni, miért történnek dolgok, szintén inkább talány, mint tény. A trailer alapján azt hittem, ez valami lovecraftos sztori szatíra és fekete humor keverék kalandfilm lesz, de még mindig nem vagyok biztos, a rendező direkt rakott bele viccesnek ható je... több»
Sablon Horror Szerintem elérkeztünk a véghez, legalábbis ez a film azt akarja velem elhitetni, hogy elfogytak az érdekes ötletek, és most már random dolgokból kell horrort gyártani: ezúttal egy medencéből. Alig várom a stúdió következő filmjét egy démoni garázsról vagy egy vámpír betonkeverőről. Először pajtát akartam írni, de rájöttem, pont most karácsonykor azt már megpróbálták.
Az Éjszakai merülés tényleg paródiának hat, a zsáner összes közhelyét felsorakoztatja: flashback valami múltbeli halálesettel, jobb napokat látott átlag amerikai család, idegesítő gyerekek, hatodrangú színészek gyalázatos alakításokkal, végtelen sok – szörny szemszögéből cél nélküli – ijesztgetés, lámpakapcsolgatós jump scare cs... több»
Horror képkockákból A Stopmotion egy egész eredeti látványvilágú body horror. Egy animátort követünk, ahogy munkája és karakterei szép lassan átveszik az élete fölötti irányítást, és kicsavart története életre kel. A film folyamatosan flörtöl több témakörrel és metaforával, melyek sajnos a sztori végére sem állnak teljesen össze.
A film hangulat- és látványvilága kiváló, a stop-motion animációk furcsasága és gusztustalansága, valamint a bábuk anyagszerűsége és a miniatúrák keveredése a valódi szereplőkkel rengeteg eredeti horror elemnek ad teret. Talán a pár éve megjelent egeres animált filmhez, a The House-hoz vagy a Mad Godhoz tudnám hasonlítani, azonban a Stopmotionben a szépen meganimált figurák szinte töké... több»
Szubjektivitás Az Anatomy of a Fall egy haláleset felderítéséről szól, de nem egy krimi, és a történet többször kihangsúlyozza, hogy a valóság sosem annyira fontos, mint a valóságról alkotott, szubjektív képünk. Az egész sztori egy kis metaköntösben létezik emiatt, hisz – bár mi is a megoldást, a válaszokat keressük – a film is csak egy szegmensét mutatja a valóságnak. Röviden, ha nem szereted a lezáratlan történeteket, akkor ne nagyon nézd meg ezt a filmet, itt csak érdekes kérdések vannak, katarzis nélkül.
A történet központjában Sandra áll, akinek férjét holtan találják házuk előtt, valahogy az erkélyről odaesett. Mi történt? Baleset? Öngyilkosság? Gyilkosság? Bár a filmet nagyrészt Sandra szemszögéből ... több»
Karaktermentes jellemtanulmány Nos igen, a film a nem sok dologról szól. A címből már kitalálható, hogy témája a depresszió és öngyilkossági hajlam, és a történet lényegében ezt láttatja nagyrészt vontatott, minimalista és kényelmetlen stílusban. Ha olyan filmek, mint a Lost in Translation vagy a The Assistant tetszettek, akkor ez a mozi is ideális lehet, bár, sajnos nem olyan jó, mint a fenti filmek.
Nem igazán van nagyon központi konfliktus vagy narratíva, úgyhogy ha nem bírod a hangulatfilmeket, olyan messze kerüld el, amennyire csak tudod. Itt majdnem minden attól függ, együtt tudsz-e érezni, vagy benne voltál-e hasonló jellegű szituációba, mint a főszereplő. Azért akad pár mindennapi elem, amivel szerintem sokan szim... több»
Szappanopera Pókember A Spider-Man: Lotus egy indie film, minden indie filmes erénnyel és hibával. A sztori lényege, hogy főhősünk barátnője halála után nem igazán tudja feldolgozni érzelmeit, és hosszú-hosszú jeleneteken át sétál fel-alá. Nagyon nincs Pókember ebben a filmben, nagyrészt egy unalmas dráma ez egy srácról, és 20-on éves barátairól. Abból is egy elég gyengén kivitelezett dráma.
A színészkedés, rendezés, kameramunka mind elég rossz. Rengeteg jelenet borzalmasan van bevilágítva, sokszor jeleneteken belül is élesen változik a fényhatás, mintha több napon át lett volna forgatva minden. Fura kritika ez, de a kameramunka folyamatosan zoom optikákat használ, és mindig karakterek arcait mutatja, emiatt az e... több»
Akciófilm Netflix módra A Spectral nem találja fel a spanyolviaszt, egy egyszerű, egyszer nézhető, egyszer élvezhető, látványos és üres akciófilm ez, ahol az amerikai hadsereg szanaszét lövi kis hazánk fővárosát.
Ez a film bebizonyította, hogy Budapest egy dologra tökéletes, és az a lepusztult, háborús helyzet megjelenítése. Elég pár kőrakást elszórni az utcákra, és kész is a a tökéletes posztapokaliptikus háttér. A Spectral remekül használja ezt, és egy egész látványos szellemekkel harcolós, sci-fi akciófilmet produkál, ahol Netflix pénzből szépen robbanásokat és szörny CGI-t kapunk. Lássuk be, ez az egyetlen ok, amiért érdemes ezt a filmet benyomni, azon túl, hogy vicces felismerni a Kálvin teret a csata hátteréb... több»
Sárkányméretű történeti lyukak A Damsel központjában egy nagyon gyengén kifordított mese áll, melynek főszereplője egy alig kidolgozott hercegnő, akit házassága után átadnak egy sárkánynak. Kár, hogy egy ilyen sztori ennyire unalmasra és lyukasra sikerült.
Ez a rendezőnek első nagyobb filmje a 28 héttel később című – alulteljesítő folytatás – után, de nem hiszem, hogy nagyon követni fogom munkásságát a Damsel alapján. Juan Carlos Fresnadillo egy teljesen közepes fantasy filmet rendezett, nagyon kevés eredeti gondolattal vagy érdekességgel. Csak fogott egy gyerekmesét, és kicsit véresebbé és nagyon kicsit felnőttesebbé tette, de sajnos nem annyira, hogy érdekes vagy gondolatébresztő legyen. Kicsit úgy éreztem, nem tudta el... több»
Hol vannak a viccek? Kb 40 percet bírtam... vagy hát addig vártam az első tényleg vicces poénra, és ott csuktam le a laptopot. Vígjátéknak is gyenge, filmnek meg túl bugyuta. Bár lehet, a célcsoport inkább a 10 év körüli korosztály, és nem én, ezt elfogadom. Nem mondom, hogy a készítők nem próbálták meg, mert számos jelenet tele van viccesnek szánt pillanattal, de minden egyes poén kiszámíthatónak és igénytelennek hatott. A színészek csakis extrémákban tudtak gondolkodni, a viccek nagy része ugyanarra épült, és minden jelenet a kényelmetlenség felé tendált. Attól tartok, itt tényleg csak a színjátszás hiányán és a tehetségtelenségen bukott el ez a filmnek alig nevezhető valami.
A főszereplő karakterrel van talán... több»
ChatGPT elrabolva A film majdnem egy az egyben a Taken olcsóbb és gagyibb változata. Érdekel egy olyan revenge film, ahol a jelenetek annyira gyengén vannak kivitelezve, hogy nézni is kényelmetlen, ahogy a színészek vergődnek? ...és egy olyan, ahol a rendőrség valamiért együtt dolgozik egy csávóval, akiről csak annyit tudnak, hogy random embereknek töri el a kezét? ...na de egy olyan film csak érdekel, ahol minden harci jelenetben olyannyira szanaszét rázzák a kamerát, hogy fel sem tűnik, hogy az ütések nagy része közelében sincs az embereknek?
A sztori főszereplője egy birkózásoktató, akit az egyik jelenetben annyira nem érdekli tanítványa, hogy konkrétan azt mondja neki, menjen más sportot csinálni, majd a... több»
Gazdag élet A Poor Things le sem tagadhatja, hogy Yorgos Lanthimos-film: a szürrealista látványvilág keveredik egy rétegelt metaforával és extravagáns karakterek, közel sem természetes, de hihetetlen vicces dialógusai színesítik a keszekusza narratívát, melynek üzenete mindenkinek szól.
A sztori központjában Bella Baxter áll, aki a Frankenstein-jellegű, sokatmondó nevű tudós, Godwin Baxter kreálmánya. A történet ennek a „lénynek” a felnövését követi, ahogy különböző helyszíneken rengeteg érdekes karakterrel találkozik, kik mindig valahogy befolyásolják a filozófiáját. A film egy nagy kaland köntösébe csomagolt korkép, rengeteg mély gondolattal és dilemmával.
A film egyszerre annyi mindenről szólhat, és... több»
Akciófilmnek gyenge, viccnek erős A Nőnap alkalmából a Phantom Warriorra esett választásom, mely leírása alapján egy fantasy sci-fi egy mindent elvesztett nő álomvilágban játszódó bosszúhadjáratáról. Bár ezek a motívumok valóban jelen vannak, a film szinte minden része katasztrofálisan rossz. De legalább viccesen rossz...
Igen, ez egy „olyan rossz, hogy már jó” alkotás, mert látszik, hogy volt akarat, csak a tehetség, kreativitás és a szaktudás hiányzott. A színészkedésnél gyengébbet rég láttam. Amit ezek a karakterek produkáltak olyan szinten kritikán aluli volt, hogy fizikai fájdalom volt dialógusjeleneteket nézni. Mintha exkluzív olyan embereket vettek volna fel, akik a színjátszás leghalványabb jelét sem mutatták. Aztán ... több»
Az közöny Milyen lehet egy olyan világ, mely majdnem egyezik miénkkel, de mégis a karakterek olyan dolgokat mondanak és tesznek, melyek minden morális és etikai nézetünknek ellen mennek?
A történt az auschwitzi SS vezetőt és családját mutatja be kényelmetlen pontossággal. A második világháború alatt zajló jelentsorok nem a harcok borzalmait láttatják, és a film nem mond semmi igazságot szájbarágósan az arcunkba. A haláltábor mellett élő család életvitelének átlagossága egyszerre feszélyező és visszataszító, és mindez anélkül történik, hogy a film bármi csúnyát, erőszakosat vagy drámait mutatna.
A The Zone of Interest képi világa steril és visszafogott. Nincs művészkedő felvétel technika, stilizált vil... több»
Robotok és poénok A Transformers-filmekre nem valószínű, hogy pár év múlva emlékezni fogunk.
Az első rész talán a legjobb, de azért lássuk be, egy olyan marketingtermékről van szó, melynek egyetlen szerepe, hogy több játékot adjon el 3-16 év körüli célcsoportjának. Így aztán nincs értelme itt bármilyen mélyebb sztorit várni, ez egy hosszú reklám, melyet meg kell hagyni, nagyon látványosan rakták össze. Michael Bay ért az akcióhoz, és tudja, hova kell tenni a kamerát, és mit kell mutatni. Máshoz nincs tehetsége nagyon, a forgatókönyv lényegében csak platform egész vicces szituációkhoz vagy robbanásokhoz.
Meglepő módon, mintha egy kis kritikát is betett volna valamelyik író a sztoriba. Ez nincs nagyon kifejtve,... több»
Kőkori történetnek is gyenge Az Out of Darkness egy hiteltelen, repetitív és unalmas horrorfilm, mely egy ősember csoportot követ, akik kétségbeesetten keresnek új otthont maguknak. Az éjszakáik a legveszélyesebbek, egy gyors, szinte emberfeletti lény tartja őket rettegésben. Ennek ellenére sokszor az álom kerülgetett a film lassú tempója és gyenge karakterei miatt.
Na most, egy prehisztorikus történet remek alap lehetne valamilyen kultikus, népi babonákra épülő horrornak, és ezt a készítők is egész jól felismerték, csak sajnos kreativitásuk kimerült abban, hogy ugyanazt a jelenetet eljátszatták a színészekkel 20-szor: hőseink nagy lélegzések közepette a sötét semmit nézik, miközben néha elszórnak pár jump scare hangeff... több»
Nincs homokszem ebben a gépben A Dűne második része egy grandiózus sci-fi, érdekes karakterekkel, politikai ármánykodással, akcióval és egy olyan atmoszférával, melyről más filmek csak álmodni tudnak. Egy biztos, mindenképpen moziban kell megnézni, rég voltam olyan filmen, mely ennyire magával ragadott, és olyannyira beszívott fantasztikus látványával és hangjaival, hogy el is felejtettem, hogy moziban vagyok. Általában azt mondanám, hogy ha nem jött be az első rész, ne nézd meg ezt, de úgy érzem a második rész tempója és történetvezetése még azoknak is tetszeni fog, akik az elsőt túl lassúnak vagy száraznak találták.
A könyvet viszonylag rég olvastam, így nehezen tudom megítélni, mennyire pontos adaptáció ez, de úgy érz... több»
Panelos tipikus A kisfilmet egy filmfesztiválon láttam, és az összes rövidfilm közül ennek a látványvilága és humora ragadt meg bennem a legjobban.
A Pá kis panelom! egy lányt követ, aki valami miatt elhagyja panellakását, és a történet utolsó napját mutatja, ahogy lustálkodik az erkélyén, és a szomszédai és kerülete lakóinak tevékenységét nézi. Ezek egyszerűségét és átlagosságát végtelen fantáziával tölti meg, és rengeteg kreatív energiával látja el, mintha csak gyerekként egy legó építményt vagy azt a bizonyos városos szőnyeget néznénk. Szerintem ez a nosztalgia és a révület maga, terek, emberek és emlékek megfestése és felnagyítása, egy olyan állapot idealizálása, ami a legkevésbé sem volt az. Az animáci... több»
Egy férfi élete A Manodrome egy Taxi Driver jellegű film szeretne lenni, azonban antipatikus főszereplője és kaotikus narratívája nem engedi, hogy rendesen kibontakozzon, és egy fókuszált üzenetet átadjon.
A Jesse Eisenberg által alakított Ralphot követjük a sztoriban. Ralph élete nincs rendben, nem találja helyét a világban, állásából kirúgták, barátnője terhes, és nem ad neki elég figyelmet, és nem tud kiállni magáért, és bizonytalansága kihat a kapcsolatára. Kilátástalan helyzetére ad választ egy férfiklub vezetője, aki mindenféle kultista szertartáson keresztül irányítja tanítványait egy jobb élet reményében. A téma kurrens, hisz a férfiak mentális egészsége nem annyira volt a köztudatban, mégis nagyon ... több»
A nyúlon túl? Alap film. Végtelenszer nézhető. Ne olvass kritikákat, inkább nézd meg. Ha már láttad, akkor itt az idő újranézni. ...vagy megegyezünk döntetlenben.
Stílus és akció Sokáig azt hittem, a Dredd amolyan guilty pleasure tartalom, de az igazat véve kész vagyok megvédeni a filmet, bármilyen erősebb kritikától. Ez egy remek akciófilm egy érdekes világgal, izgalmas központi drámával és egyszerű, de karizmatikus karakterekkel. Az akciójelenetek pedig egyáltalán nem repetitívek, mindegyik valami más érdekességgel szolgál.
A film lényege, hogy a közeljövő egy disztópikus városában Dredd bíró, az igazság egyik utolsó képviselője, vasszárnyai alá vesz egy félig mutáns újoncot, aki képes emberek fejébe férkőzni. Ketten mennek neki egy toronyház maffiavezérének, Mamának, aki egy időlassító drogot terjeszt, és követői ellenállás nélkül gyilkolnak és pusztítanak. Hősein... több»
41 H. P. Lovecraft's the Old Ones (2024)
Fura film ez, egyfelől szépen bemutatja, milyen az ismeretlen megértésének vég nélküli keresése és az abszurd természetfeletti furcsaságok emberekkel való találkozása. De csak azért, mert fogalmam sincs, mit néztem majdnem egy órán keresztül... Borzasztó színészek jelenetekben kínlódtak, és mondogattak szavakat egymásnak, de minden elég véletlenszerűnek és randomnak tűnt. Motivációk, vagy egyszerű narratív pontok alig vannak létrehozva, és megérteni, miért történnek dolgok, szintén inkább talány, mint tény. A trailer alapján azt hittem, ez valami lovecraftos sztori szatíra és fekete humor keverék kalandfilm lesz, de még mindig nem vagyok biztos, a rendező direkt rakott bele viccesnek ható je... több»