Rossz vízeken A Bad Travelling a harmadik évad három legjobb epizódjának egyike. Ez nem is túl nagy csoda, hisz David Fincher rendezte. Egy karakterdrámát kapunk, mely 17. századi tengeri szörny mitológiájával vegyül. A kisfilm szereplőinek kinézete se nem sablonos, se nem túl stilizált vagy hiperrealisztikus, valahol a kettő között mozog. Stílusban egységes, mégis a karakterek egyediek, és mindegyik mögé odakölthetünk egy teljes történetet, anélkül, hogy egyetlen szót is szólnának. Az epizód helyszíne és szörnyei meseszerűek, de mégis olyan erős atmoszférát és hangulatot kölcsönöznek, hogy szinte mi is egy koszlott cápavadász hajón érezzük magunkat, ha nem is túl sokáig, szerencsére. A sztori egy csavaro... több»
Nem az utcáról kéne behúzni a színészeket... Hát megvan 2024 első nézhetetlen filmje, pedig csak január van. De ne szaladjunk ennyire előre...
A Forgotten Experiment alapkoncepciója egész egyedi. Egy lezuhant gép utasai egy furcsa szigeten próbálnak túlélni. Bizonyos időközönként egy különös köd bukkan fel, mely egyszerre hordozza magában a jelent és jövőt, szereplőink pedig más korszakokba teleportálnak, és ezzel párhuzamosan próbálják megoldani a sziget rejtelmeit. Felmerül a kérdés, hogy lehet egy ilyen koncepciót elrontani?
A film látványvilága és vizuális effektjei igényesek, azonban minden elhasal az elképzelhetetlenül ostoba forgatókönyvön és a tehetségtelen színészek vergődésén. A hangalámondás jellegű angol szövegről nem is ak... több»
Identitáskrízis Történetünk főszereplője, Emma titkon bérgyilkos. Férje teljesen véletlenül deríti ezt ki, és azonnal kérdőre vonja ezt a kétszínűséget. Én is ugyanezt teszem a filmmel, mert az egyszerre akar mindenféle dolog lenni, de ahelyett, hogy egy zsánerbe jól illeszkedne, inkább mindegyikben elbukik.
A Role Play talán romantikus sztoriként kezdődik: főszereplőink szerelmi élete nem az igazi, és fel akarják dobni egy kis szerepjátékkal (jé, hát nem ez a film címe?) a dolgot, azonban pont emiatt egy sötét titokra derül fény. Ez egy érdekes irány, és bár a téma nem új, de legalább potenciálisan izgalmas lehetett volna. Egy ideig ezen az elgondolkodtató vonalon mozog a film: milyen az, ha egy hozzánk kö... több»
Awkwardman: Az összeollózott királyság Más kritikák nem igazán foglalkoztak ezzel, úgyhogy íme: ez egy közepes szuperhősfilm, kimagaslóan rossz vágással. Egy ponton már csak erre tudtam figyelni, a jelenetek kontinuitása teljesen kaotikus és véletlenszerű, egyszer a szereplők egy helyszínen vannak, majd egy beállítás múlva egy részük teleportál máshova, míg a többiek csak később csatlakoznak valami miatt, és ez legalább 4-5-ször eljátszódik. Itt egy példa: Hőseink egy ponton óriás szöcskéktől menekülnek. Belefutnak húsevő virágokba, amik megzabálják a szöcskéket, és a kövi jelenetben a két karakter kicsit belassul és dumálgat. Majd újra visszavágunk a szöcskékre, amik valahogy újra támadnak, annak ellenére, hogy a korábbi jelenet... több»
Véres semmi Szomorú ez, több tucat ember hónapig dolgozik egy videón mindenféle érdekesség vagy mondanivaló nélkül, melynek célja kizárólag annyi, hogy tech demóként szolgáljon a stúdió képességeire. Drága pénzen szerződtettek egy nagyobb színészt, hogy végig nyögdécselje a filmet, amelyben nagyrészt semmi sem történik. Főszereplőnk egy robotkutyával küzd. Ennyi. Felfoghatatlan számomra, hogy rengeteg hihetetlen kompetens művész egy ilyen semmilyen film létrehozásán ügyködött. Mintha az ötletelés megállt volna az első meeting után...
Zárva Langyos kis romantikus vígjáték volt ez. Nyilvánvalóan azt a sémát követi, amit minden hasonló szerelmes film: párocska élete már nem az igazi, megpróbálnak valamit, hogy feldobják a kapcsolatot, az a valami nagyon nem sikerül, elválnak, majd felfedezik, hogy igazából egymás eredetiségét szerették, és újra összejönnek. Láttuk, ismerjük, várjuk jellegű film, de ezúttal egy érdekes témát taglal, a nyitott kapcsolatokat, a promiszkuitást, valamint a megcsalás a központi téma. Főszereplőink ezzel akarják felrázni langyosult szexuális életüket, azonban egyikőjük sincs igazán kész erre, és képtelenek megbeszélni problémáikat. Ez egy idő után már inkább frusztráló és lehangoló volt, a film inkább d... több»
Összes esküvés Vannak sztorik, amik annyira hihetetlenek, hogy nem tudok semmit komolyan venni bennük. A Wag the Dog is ezt a kategóriát képviseli. Amellett, hogy filmileg is gyenge, nem volt elég humoros vagy torz, hogy igazán szatirikus legyen. A karakterei az egyedüliek, amik érdekesnek hatnak, és az interakciók szépen vannak megírva, még akkor is, ha a film nem nagyon tudja, mi akar lenni. Egyszer egy valós politikai thriller akar lenni, majd átmegy vígjátékba, és ez folyamatosan hullámzik. A sztori totál ellaposodik a második felvonás után, és csak nagyon kevés dolog történik az utolsó etapban. A cselekmény szerint, két fehér házi alkalmazott egy háborút generál Albániában, hogy az elnök ellen felhozo... több»
Neagley, mondtam már, hogy mondtam már? Reacher visszatért, és nagyobb, mint valaha, sajnos azonban az új fejezet nem éri el első évad minőségét. Főszereplőnk egy egyszerű, Force of Nature figura, aki akkor működik jól, ha be van dobva egyedül egy szituációba, ahol logikus és száraz detektívmunkával remekelhet. A karakter dinamikája más, valós karakterekkel működik jól, olyan helyzetekben, ahol külső szemlélőként valami nem várt megközelítést tud vinni a világba. Számomra felfoghatatlan módon, a második évad Reachert négy másik ugyanolyan karakter mellé teszi. Ezek a Reacher-klónok hihetetlen unalmasak és semmilyenek, és a csapat dialógusai kb. csak egymás dicsérgetéséből áll. Előző évad detektívjével és rendőreivel remek beszélge... több»
Szerelemnyelven nem beszélek A LOVE sajnos már korán elvesztett engem. Ismét gyönyörű képi világot és hangutómunkát kaptam, de a narratíva itt is több különböző – nem túl koherens – jelenetből állt össze, amik egyszerűen nem hordoztak elég érdekességet vagy gondolatiságot magukban. Ezúttal humor faktor sem nagyon volt jelen, hogy az absztraktabb jelenetekben értelmet teremtsen. Enyhén értettem, mit szeretett volna a rendező elérni, de a hatás elmaradt. Mivel az átívelő meteoros sztori is viszonylag gyenge volt, nem annyira kötött le a furcsa világ és karakterei.
Róka móka A Symphony No. 42 egy remek animációs rövidfilm, mely pont eléggé viccesen abszurd, hogy befogadható és emlékezetes maradjon. Története nem igazán van, inkább komikus szituációk sorozata egy többnyire koherens üzenettel. Nem közhelyes, de nem is igényel negyvenoldalas analízist, mint más hasonló jellegű kisfilmek, és nem azzal állsz fel a moziban, hogy fogalmad sincs, mit jelentettek az absztrakt képek. Szerintem a Symphony No. 42 hatása kicsit abban is rejlik, hogy nagyon szépen illeszkedik ilyen animációs filmes fesztivál környezetbe, mert a struktúrája egy az egyben olyan, mint sok kisfilmet nézni egymás után. Ehhez nyilván az is kell. hogy látványa és hangutómunkája szép legyen, de mindk... több»
Isteni színjáték Mókás kis filmek ezek az Oats Stúdiótól. Leginkább csak tech demók és ötletfoszlányok, nyilvánvaló, hogy ezekkel inkább csak befektetőket kerestek, és nem egy koherens sztorit akartak létrehozni. Nincs ezzel semmi baj, ezek a kisfilmek remek gondolatébresztők, a látványvilág és animáció pedig gyönyörű. Sharlto Copley egy remek színész ,és még ilyen apróbb szerepbe is annyi karaktert tudott csempészni. És tényleg megjött a kedvem ezt a dolgot tovább nézni, szóval sztem betaláltak. Kíváncsi vagyok, mi lett ezzel a kezdeményezéssel, tekintve, hogy szinte minden nagyobb név már más projekteken ügyködik.
Aggció Jaj, ez a film nagyon öregnek hatott. Egyrészt a szövegek bűnrosszak, mintha mindenki egymondatos sorokat tanult volna az óvodában. A látvány pocsék, a CGI kimondottan csúnya, a színkeverés meg a film kinézete szintén ocsmány volt. A harci jelenetek egy része menti meg a dolgot attól, hogy totál nézhetetlen legyen, de nyilván nem szabad sokat várni. Jason Stathamnek igazán abba kéne hagyni ezeket a filmeket, az biztos, hogy ő az egyetlen színész itt, de látszik, hogy kb. semennyire sem érdekelte ez a film. Jelenetei nagy részében érezni, hogy csak azért van itt, mert valószínűleg az első ilyen filmnél aláírt egy szerződést, ami ehhez köti, vagy kell pénz az ötödik Ferarrira. Megan Fox a szín... több»
We have Ocean's 11 at home... Ez egy film volt... Mármint volt eleje, közepe, vége, meg karakterek, meg dialógus. A formai keretek megvoltak, csak a lényeg hiányzott. Az egész olyan, mint egy olcsó Ocean's 11 koppintás, ahol a karakterek se nem karizmatikusak, se nem sármosak, és nincs izgalmas dialógus vagy körmönfont narratíva bármilyen izgalmas csavarral és meglepetéssel. Mintha egy hatéves filmötlete lett volna egy az egyben megvalósítva és kivitelezve.
Filmünk főszereplője Kevin Hart, aki egyébként remek indikáció, hogy más filmet kellett volna néznem. Ő és menő tolvajcsapata elrabolt egy NFT-t (azok még léteznek?) és egy festményt. Azonban rajtakapták őket a leghihetetlenebb módon, az őket figyelő rendőrnek ugyanis... több»
Hideg meleg A hó társadalma egy nagyon kemény film. Valószínűleg mindenki ismerte a történetet valamennyire, de a film kényelmetlen részletességgel megy bele az uruguayi rögbicsapat viszontagságaiba. Emellett egy érzelemmel teli, gyönyörűen fényképezett filmet kapunk, mely fenntartja nyomasztó hangulatát, hogy aztán egy olyan felüdülő lezárást adjon, hogy szerintem mindenkit meg fog érinteni, bárhonnan is nézi.
A film nem egy szereplőt követ, a címbeli társadalom a balesetet túlélő csapat tagjaira utal, akiket egytől egyig megismerünk egy kicsit. Ez – meglepő módon – remekül működik, mert a film mindig tudja, melyik karakterekre érdemes az adott szituációban fókuszálni. Ezt a fajta történetmesélést szer... több»
Még egy hegyes sztori Az istenek hegycsúcsa egy gyönyörű animációs film, azonban a feldolgozott története teljesen sekélyes és egyszerű. A narratíva semmitmondása nem jelenti azt, hogy ez egy rossz alkotás lenne. A történetmesélés majdnem ugyanolyan fontos, és azon a fronton a film remekül szerepel. A látványvilág kimagasló, és az animációs technika választása pedig tudatos, hisz pár pillanatig egy szürreális világba is elrepülünk.
Történetünk Fukamachi nevű fotóst követi, aki egy régi fényképezőgépet keres, mely igazolni tudná, hogy az Everestet már jóval korábban meghódította valaki. A szálak egy kiöregedett hegymászóhoz vezetnek, akinek felkutatása meglepően nehéznek bizonyul. A film azonban nem egy detektívme... több»
Thriller film template Majdnem biztos vagyok, hogy a rendező elvesztett egy fogadást, és egy olyan filmet kellett csinálnia, amiben minden kémfilm klisét bele tud nyomni. A film címében már benne van a „tégla” szó, és főszereplőnk többször is téglákat pakolgat a filmben, mintha ez valami paródia lenne. De nem, ez egy komoly film akar lenni, csak egyáltalán nem sikerül neki. A Bricklayernek egy eredeti gondolata vagy ötlete sincs, és nagy költségvetésű filmhez képest meglepően olcsónak hat. Annak ellenére, hogy több középkategóriás színészt is összefújt a szél a forgatási napokon. Az biztos, hogy ezek az emberek nem tudatosan sétáltak a film díszletén, hisz a színészkedésüket szinte teljesen otthon hagyták. Aaron E... több»
Családban marad A Moloch egy meglepően eredeti horror, pár remek ijesztéssel és gondolattal. Történetének végén minden helyére kerül, és minden tisztázódik, ez nem az a fajta film, ahol a gondolkozni kell a tartalomról, vagy metaforák szétszedéséről. Ez nem is baj, enélkül is képes pár érdekes szituációt létrehozni, és egyszerű helyszíneiből és karaktereiből a legtöbbet hozza ki. Betriek lányával, anyukájával és nagyapjával él valahol a Holland vidéken. Hozzájuk közel régészek egy több száz éves nőt találnak, akin furcsa vágás éktelenkedik. Ezzel párhuzamosan, Betrieket furcsa víziók kezdik gyötörni, anyja pedig folyamatosan rohamokat kap.
A film még feldob pár elemet, szellemidézés, testmegszállás és pogán... több»
NA EGY SEGÍTŐ KÉZ (2019)