kabel

Szappanopera Pókember
A Spider-Man: Lotus egy indie film, minden indie filmes erénnyel és hibával. A sztori lényege, hogy főhősünk barátnője halála után nem igazán tudja feldolgozni érzelmeit, és hosszú-hosszú jeleneteken át sétál fel-alá. Nagyon nincs Pókember ebben a filmben, nagyrészt egy unalmas dráma ez egy srácról, és 20-on éves barátairól. Abból is egy elég gyengén kivitelezett dráma. A színészkedés, rendezés, kameramunka mind elég rossz. Rengeteg jelenet borzalmasan van bevilágítva, sokszor jeleneteken belül is élesen változik a fényhatás, mintha több napon át lett volna forgatva minden. Fura kritika ez, de a kameramunka folyamatosan zoom optikákat használ, és mindig karakterek arcait mutatja, emiatt az e... több»

Akciófilm Netflix módra
A Spectral nem találja fel a spanyolviaszt, egy egyszerű, egyszer nézhető, egyszer élvezhető, látványos és üres akciófilm ez, ahol az amerikai hadsereg szanaszét lövi kis hazánk fővárosát. Ez a film bebizonyította, hogy Budapest egy dologra tökéletes, és az a lepusztult, háborús helyzet megjelenítése. Elég pár kőrakást elszórni az utcákra, és kész is a a tökéletes posztapokaliptikus háttér. A Spectral remekül használja ezt, és egy egész látványos szellemekkel harcolós, sci-fi akciófilmet produkál, ahol Netflix pénzből szépen robbanásokat és szörny CGI-t kapunk. Lássuk be, ez az egyetlen ok, amiért érdemes ezt a filmet benyomni, azon túl, hogy vicces felismerni a Kálvin teret a csata hátteréb... több»

Sárkányméretű történeti lyukak
A Damsel központjában egy nagyon gyengén kifordított mese áll, melynek főszereplője egy alig kidolgozott hercegnő, akit házassága után átadnak egy sárkánynak. Kár, hogy egy ilyen sztori ennyire unalmasra és lyukasra sikerült. Ez a rendezőnek első nagyobb filmje a 28 héttel később című – alulteljesítő folytatás – után, de nem hiszem, hogy nagyon követni fogom munkásságát a Damsel alapján. Juan Carlos Fresnadillo egy teljesen közepes fantasy filmet rendezett, nagyon kevés eredeti gondolattal vagy érdekességgel. Csak fogott egy gyerekmesét, és kicsit véresebbé és nagyon kicsit felnőttesebbé tette, de sajnos nem annyira, hogy érdekes vagy gondolatébresztő legyen. Kicsit úgy éreztem, nem tudta el... több»

Hol vannak a viccek?
Kb 40 percet bírtam... vagy hát addig vártam az első tényleg vicces poénra, és ott csuktam le a laptopot. Vígjátéknak is gyenge, filmnek meg túl bugyuta. Bár lehet, a célcsoport inkább a 10 év körüli korosztály, és nem én, ezt elfogadom. Nem mondom, hogy a készítők nem próbálták meg, mert számos jelenet tele van viccesnek szánt pillanattal, de minden egyes poén kiszámíthatónak és igénytelennek hatott. A színészek csakis extrémákban tudtak gondolkodni, a viccek nagy része ugyanarra épült, és minden jelenet a kényelmetlenség felé tendált. Attól tartok, itt tényleg csak a színjátszás hiányán és a tehetségtelenségen bukott el ez a filmnek alig nevezhető valami. A főszereplő karakterrel van talán... több»

ChatGPT elrabolva
A film majdnem egy az egyben a Taken olcsóbb és gagyibb változata. Érdekel egy olyan revenge film, ahol a jelenetek annyira gyengén vannak kivitelezve, hogy nézni is kényelmetlen, ahogy a színészek vergődnek? ...és egy olyan, ahol a rendőrség valamiért együtt dolgozik egy csávóval, akiről csak annyit tudnak, hogy random embereknek töri el a kezét? ...na de egy olyan film csak érdekel, ahol minden harci jelenetben olyannyira szanaszét rázzák a kamerát, hogy fel sem tűnik, hogy az ütések nagy része közelében sincs az embereknek? A sztori főszereplője egy birkózásoktató, akit az egyik jelenetben annyira nem érdekli tanítványa, hogy konkrétan azt mondja neki, menjen más sportot csinálni, majd a... több»

Gazdag élet
A Poor Things le sem tagadhatja, hogy Yorgos Lanthimos-film: a szürrealista látványvilág keveredik egy rétegelt metaforával és extravagáns karakterek, közel sem természetes, de hihetetlen vicces dialógusai színesítik a keszekusza narratívát, melynek üzenete mindenkinek szól. A sztori központjában Bella Baxter áll, aki a Frankenstein-jellegű, sokatmondó nevű tudós, Godwin Baxter kreálmánya. A történet ennek a „lénynek” a felnövését követi, ahogy különböző helyszíneken rengeteg érdekes karakterrel találkozik, kik mindig valahogy befolyásolják a filozófiáját. A film egy nagy kaland köntösébe csomagolt korkép, rengeteg mély gondolattal és dilemmával. A film egyszerre annyi mindenről szólhat, és... több»

Akciófilmnek gyenge, viccnek erős
A Nőnap alkalmából a Phantom Warriorra esett választásom, mely leírása alapján egy fantasy sci-fi egy mindent elvesztett nő álomvilágban játszódó bosszúhadjáratáról. Bár ezek a motívumok valóban jelen vannak, a film szinte minden része katasztrofálisan rossz. De legalább viccesen rossz... Igen, ez egy „olyan rossz, hogy már jó” alkotás, mert látszik, hogy volt akarat, csak a tehetség, kreativitás és a szaktudás hiányzott. A színészkedésnél gyengébbet rég láttam. Amit ezek a karakterek produkáltak olyan szinten kritikán aluli volt, hogy fizikai fájdalom volt dialógusjeleneteket nézni. Mintha exkluzív olyan embereket vettek volna fel, akik a színjátszás leghalványabb jelét sem mutatták. Aztán ... több»

Az közöny
Milyen lehet egy olyan világ, mely majdnem egyezik miénkkel, de mégis a karakterek olyan dolgokat mondanak és tesznek, melyek minden morális és etikai nézetünknek ellen mennek? A történt az auschwitzi SS vezetőt és családját mutatja be kényelmetlen pontossággal. A második világháború alatt zajló jelentsorok nem a harcok borzalmait láttatják, és a film nem mond semmi igazságot szájbarágósan az arcunkba. A haláltábor mellett élő család életvitelének átlagossága egyszerre feszélyező és visszataszító, és mindez anélkül történik, hogy a film bármi csúnyát, erőszakosat vagy drámait mutatna. A The Zone of Interest képi világa steril és visszafogott. Nincs művészkedő felvétel technika, stilizált vil... több»

Robotok és poénok
A Transformers-filmekre nem valószínű, hogy pár év múlva emlékezni fogunk. Az első rész talán a legjobb, de azért lássuk be, egy olyan marketingtermékről van szó, melynek egyetlen szerepe, hogy több játékot adjon el 3-16 év körüli célcsoportjának. Így aztán nincs értelme itt bármilyen mélyebb sztorit várni, ez egy hosszú reklám, melyet meg kell hagyni, nagyon látványosan rakták össze. Michael Bay ért az akcióhoz, és tudja, hova kell tenni a kamerát, és mit kell mutatni. Máshoz nincs tehetsége nagyon, a forgatókönyv lényegében csak platform egész vicces szituációkhoz vagy robbanásokhoz. Meglepő módon, mintha egy kis kritikát is betett volna valamelyik író a sztoriba. Ez nincs nagyon kifejtve,... több»

Kőkori történetnek is gyenge
Az Out of Darkness egy hiteltelen, repetitív és unalmas horrorfilm, mely egy ősember csoportot követ, akik kétségbeesetten keresnek új otthont maguknak. Az éjszakáik a legveszélyesebbek, egy gyors, szinte emberfeletti lény tartja őket rettegésben. Ennek ellenére sokszor az álom kerülgetett a film lassú tempója és gyenge karakterei miatt. Na most, egy prehisztorikus történet remek alap lehetne valamilyen kultikus, népi babonákra épülő horrornak, és ezt a készítők is egész jól felismerték, csak sajnos kreativitásuk kimerült abban, hogy ugyanazt a jelenetet eljátszatták a színészekkel 20-szor: hőseink nagy lélegzések közepette a sötét semmit nézik, miközben néha elszórnak pár jump scare hangeff... több»

Nincs homokszem ebben a gépben
A Dűne második része egy grandiózus sci-fi, érdekes karakterekkel, politikai ármánykodással, akcióval és egy olyan atmoszférával, melyről más filmek csak álmodni tudnak. Egy biztos, mindenképpen moziban kell megnézni, rég voltam olyan filmen, mely ennyire magával ragadott, és olyannyira beszívott fantasztikus látványával és hangjaival, hogy el is felejtettem, hogy moziban vagyok. Általában azt mondanám, hogy ha nem jött be az első rész, ne nézd meg ezt, de úgy érzem a második rész tempója és történetvezetése még azoknak is tetszeni fog, akik az elsőt túl lassúnak vagy száraznak találták. A könyvet viszonylag rég olvastam, így nehezen tudom megítélni, mennyire pontos adaptáció ez, de úgy érz... több»

Panelos tipikus
A kisfilmet egy filmfesztiválon láttam, és az összes rövidfilm közül ennek a látványvilága és humora ragadt meg bennem a legjobban. A Pá kis panelom! egy lányt követ, aki valami miatt elhagyja panellakását, és a történet utolsó napját mutatja, ahogy lustálkodik az erkélyén, és a szomszédai és kerülete lakóinak tevékenységét nézi. Ezek egyszerűségét és átlagosságát végtelen fantáziával tölti meg, és rengeteg kreatív energiával látja el, mintha csak gyerekként egy legó építményt vagy azt a bizonyos városos szőnyeget néznénk. Szerintem ez a nosztalgia és a révület maga, terek, emberek és emlékek megfestése és felnagyítása, egy olyan állapot idealizálása, ami a legkevésbé sem volt az. Az animáci... több»

Egy férfi élete
A Manodrome egy Taxi Driver jellegű film szeretne lenni, azonban antipatikus főszereplője és kaotikus narratívája nem engedi, hogy rendesen kibontakozzon, és egy fókuszált üzenetet átadjon. A Jesse Eisenberg által alakított Ralphot követjük a sztoriban. Ralph élete nincs rendben, nem találja helyét a világban, állásából kirúgták, barátnője terhes, és nem ad neki elég figyelmet, és nem tud kiállni magáért, és bizonytalansága kihat a kapcsolatára. Kilátástalan helyzetére ad választ egy férfiklub vezetője, aki mindenféle kultista szertartáson keresztül irányítja tanítványait egy jobb élet reményében. A téma kurrens, hisz a férfiak mentális egészsége nem annyira volt a köztudatban, mégis nagyon ... több»

A nyúlon túl?
Alap film. Végtelenszer nézhető. Ne olvass kritikákat, inkább nézd meg. Ha már láttad, akkor itt az idő újranézni. ...vagy megegyezünk döntetlenben.

Stílus és akció
Sokáig azt hittem, a Dredd amolyan guilty pleasure tartalom, de az igazat véve kész vagyok megvédeni a filmet, bármilyen erősebb kritikától. Ez egy remek akciófilm egy érdekes világgal, izgalmas központi drámával és egyszerű, de karizmatikus karakterekkel. Az akciójelenetek pedig egyáltalán nem repetitívek, mindegyik valami más érdekességgel szolgál. A film lényege, hogy a közeljövő egy disztópikus városában Dredd bíró, az igazság egyik utolsó képviselője, vasszárnyai alá vesz egy félig mutáns újoncot, aki képes emberek fejébe férkőzni. Ketten mennek neki egy toronyház maffiavezérének, Mamának, aki egy időlassító drogot terjeszt, és követői ellenállás nélkül gyilkolnak és pusztítanak. Hősein... több»

Iskolai bürokrácia
Az Elfogy a levegő egy meglepően kurrens film, mely több magyar specifikus témát is boncolgat, azonban narratívája inkább csak felszínesen érint pár dolgot, és a valódi dráma számomra elmaradt, pedig a film ki volt hegyezve a konfrontációra. Történetünk központjában Ana, egy középiskolai irodalomtanár áll, aki olyan filmet adott fel diákjainak szorgalmiként, melyben meleg karakterek is voltak. Az egyik szülő kicsit túlságosan is nehezményezte ezt, és eljárást indít ellene. Meglepő módon a film egyáltalán nem a homoszexualitás kulturális megítéléséről vagy magyarországi elfogadásáról szól. A feladott film majdnem bármiről szólhatott volna, amit valamelyik túlbuzgó szülő kifogásolhat. A film s... több»

Szekunder szégyenérzet az erdő mélyén
A filmre azért klikkeltem, mert felbukkant egy horror oldal kínálatában, és egy ujjamon meg tudom számolni, hány magyar horrorfilmet láttam eddig. Ez a szám továbbra sem változott, mert sajnos ezt a dolgot nem tudtam végigülni. Egyszerűen nem élvezhető kategória, túlságosan amatőr minden eleme. De semmi baj, látszik, hogy elsőfilmes munka, az első filmek összes létező hibájával. A készítőknek annyi tanácsot adnék, hogy legközelebb eredetibb sztorit találjanak ki, és talán egy kisebb filmben kéne gondolkodni. Illetve, a forgatókönyvírást lehet, napolni kéne, mert minden mondat hiteltelennek és mesterségesnek hatott. Ennél még az improvizálásnak is több értelme van. A színészek maguk sem hitté... több»

Hányszor kell ugyanazt a filmet megcsinálni?
John Woo leforgatott egy teljesen lélek- és karaktermentes sztorit, melybe meg sem próbált valami érdekeset vagy újat belecsempészni. A film szinte minden mozzanatát már láthattuk máshol, szebben kivitelezve. Egy harmatgyenge akciófilm ez. Ezerszer láttad ezt a narratívát, random, zord főszereplőnek megölik egy szerettét, így egyszemélyes hadseregként nekimegy a teljes Los Angeles-i maffiának, és mindenkit lemészárol hihetetlen repetitív jelenetekben. Na de miben más ez? Hát főszereplőnk néma... Ez konkrétan semmit sem változtat a filmen, nem is értem, miért került bele egyáltalán. És ha már itt tartunk, miért karácsonykor játszódik a sztori? Joel Kinnaman ráadásul remek színész, félig a han... több»

Hallasz?
A Monolith egy remek kis költségvetésű sci-fi, mely ügyesen csavar saját zsánerén, és megkérdőjelezi, mi az, amit nézünk egyáltalán. A történet központjában egy bukott, nem túl etikus újságíró áll, akit egy rosszul kikutatott riport után kirúgnak, és egy podcastot kezd egy világ több helyén felbukkanó furcsa fekete tégláról. A sci-fi elem nagyon lassan fejlődik csak, a film első kétharmada kiválóan épít egy nagyon érdekes misztikum felé, ahol több meglepő csavar is vár minket. A Monolith mindenkiből mást vált ki, és mindenkinek valamilyen más negatív története van róla. Miért kap annyi ember ilyen téglát egyáltalán? Főszereplőnk végig egymaga lófrál fel-alá hatalmas lakásában, és Covid filme... több»

A világ komor
A Sound of Freedom egy gyermekkereskedelem megelőzésével foglalkozó aktivista, Tim Ballard egyik ügyét mutatja be. Ez egy remekül összeállított film, jó tempóval és egy velős üzenettel, kissé hollywoodi stílussal. A film nagyon szépen van megcsinálva, a főszereplőtől eltekintve, majdnem minden mellékkarakter ügyes, még a gyerekszínészek is, ami gondolom, igazán komplikált lehetett. A látványvilág és a történet struktúrája olyan, mint amit egy ilyen narratívától elvárunk, akad benne kis feszültség, kis izgalom, de nagyrészt akciómentes. Ami jó, hisz az volt az elvárás, hogy egy valós történetet mutasson be. Na most, ha kicsit is olvastál már a témában bármit, nem fog túl sok újat mondani a fi... több»