Thriller film template Majdnem biztos vagyok, hogy a rendező elvesztett egy fogadást, és egy olyan filmet kellett csinálnia, amiben minden kémfilm klisét bele tud nyomni. A film címében már benne van a „tégla” szó, és főszereplőnk többször is téglákat pakolgat a filmben, mintha ez valami paródia lenne. De nem, ez egy komoly film akar lenni, csak egyáltalán nem sikerül neki. A Bricklayernek egy eredeti gondolata vagy ötlete sincs, és nagy költségvetésű filmhez képest meglepően olcsónak hat. Annak ellenére, hogy több középkategóriás színészt is összefújt a szél a forgatási napokon. Az biztos, hogy ezek az emberek nem tudatosan sétáltak a film díszletén, hisz a színészkedésüket szinte teljesen otthon hagyták. Aaron E... több»
Családban marad A Moloch egy meglepően eredeti horror, pár remek ijesztéssel és gondolattal. Történetének végén minden helyére kerül, és minden tisztázódik, ez nem az a fajta film, ahol a gondolkozni kell a tartalomról, vagy metaforák szétszedéséről. Ez nem is baj, enélkül is képes pár érdekes szituációt létrehozni, és egyszerű helyszíneiből és karaktereiből a legtöbbet hozza ki. Betriek lányával, anyukájával és nagyapjával él valahol a Holland vidéken. Hozzájuk közel régészek egy több száz éves nőt találnak, akin furcsa vágás éktelenkedik. Ezzel párhuzamosan, Betrieket furcsa víziók kezdik gyötörni, anyja pedig folyamatosan rohamokat kap.
A film még feldob pár elemet, szellemidézés, testmegszállás és pogán... több»
Süllyedés Vannak filmek, ahol fogalmam sincs, mi okból készültek. Nincs se kreatív történetmesélés, vagy ügyes vágási vagy operatőri munka, vagy bármilyen elhatározás egy tartalmas vagy izgalmas film létrehozásához. Az Operation Seawolfnak se füle, se farka. Dolph Lundgren egy kiöregedett tengeralattjáró parancsnokot alakít, melynek az a célja, hogy New Yorkra bombát dobjon, mert a film elmondása szerint onnan vannak az amerikai csapatok irányítva. Természetesen, az egésznek semmi történelmi (vagy logikai) alapja sincs, de hát nagyon nem is vette senki komolyan a dolgot, Frank Grillón kívül, aki fogalmam sincs, a marveles pályafutása után miért vállalt el egy ilyen C kategóriás filmet. Minden másik sz... több»
Nincs igazság! Az Athena egy valós eseményekből inspirált fikció. Történetének központjában egy polgári felkelés áll, valamint az azt irányító érzelmek és emberek. Karizmatikus karaktereket sorakoztat fel, akiket a történelmük, személyiségük és kulturális közegük a legradikálisabb irányba tolt, és végső elkeseredésükben erőszakhoz nyúltak, mint egyetlen eszköz, mellyel bárki azonosulni tud, és bárki megmozgatható. Mindezt a film hihetetlen hosszú vágás nélküli, vizuálisan gyönyörű, technikailag pedig lenyűgöző beállításokon keresztül mutatja meg. Ezek a jelenetek önmagukban egy bámulatosan erős filmélményt kölcsönöznek, és csak emiatt érdemes megnézni a filmet.
De ennél kicsit többről is szól a történet. ... több»
A pajtában semmi sincs Ilyen agresszívan unalmas karácsonyi horrort rég láttam. Bevallom, a végén már inkább a mobilomon Redditet pörgettem, annyira nem érdekelt az egész film vagy bármelyik karaktere. Se nem volt vicces, se nem volt eléggé alpári vagy véres, egy langyos, semmilyen filmet kaptunk egy családról, akiket már az első jelenetben megutáltam. Olyan tipikus karácsonyi film ez, ahol senki meg sem próbál valami izgalmasat vagy ötleteset csinálni a bugyuta alapsztorival, így furcsán erőszakmentes és kínosan rosszul koreografált jelenetsorokon alszik el a nagyérdemű karácsony estén. Nem mintha túl izgalmasan indult volt a dolog. Egy amerikai család megörököl egy norvég birtokot és házat egy pajtával, és ahely... több»
Lassú detektálás A Reptile egy túl hosszú detektívfilm egy remek központi misztikummal, jó karakterekkel és egy nagyon okos forgatókönyvvel. Minden pozitívuma a filmnek azonban elhasal a tempóján, a történet az első óra után csak nyúlik és nyúlik. Kapunk egy nagyon erős lezárást, de ahhoz tényleg át kell vergődni egy végtelenül hosszú második felvonáson, ahol elfelejtettek elég bizonyítékot vagy elemet elrejteni. Ugyanis a film felsorakoztat rengeteg zsákutcát és lehetőséget, de ezeket szinte ugyanolyan sebességgel el is dobja, így nem igazán van min gondolkodni, mivel sokáig mi sem tudjuk, mit kéne a főszereplő detektívnek értelmeznie. Emellett sokszor teljesen felesleges jeleneteket kapunk. Justin Timberla... több»
Érdekes téma, de hol a film? A film egy valós szituációt mutat be, ahol egy lány deepfake pornót talál magáról az interneten, és megpróbál utánajárni a dolognak. Nos, ez mind hihetetlen érdekes lenne, azonban a film teljessége ennyi. Nincs betekintés a technológia felépítésébe, nem tudjuk meg, mit lehet ilyenkor tenni, nem látjuk az okait, és nem tudjuk meg az elkövetők motivációját vagy a nézők hozzáállását. Nem is tudjuk meg, mi a történet vége. Nem ismertünk meg semmi jogi dilemmát, nem látunk ellenvéleményeket, vagy a technológia más felhasználásait, nem kapunk betekintést abba, a lány mit csinált az életével. A film egyszerűen csak nem szól semmiről, és folyamatosan az a hatás, mintha majd a következő jelenet továb... több»
Ki a főszereplő? A May December egy komplex film egy nem normális kapcsolatról remek színészi játékkal és meglepő karakterekkel, azonban a történet ennél sokkal többel nem szolgál, és nem igazán csinál semmit cselekményével, csak elénk tárja, hogy mi értelmezzük. És hát van is mit értelmezni, történetünk főszereplője Elizabeth, egy színésznő, aki egy kisvárosba utazik, hogy Gracie és Joe életébe bepillantást nyerjen a készülő filmje kedvéért. Gracie egy ötvenes nő, aki 35 évesen szexuális viszonyt folytatott az akkor 13 éves Joe-val. Rajtakapták, börtönbe került, ahol gyermeke született a 13 évestől, majd a börtön után összeházasodtak, és lett még két gyerekük. Ebbe a furcsa közegbe kapunk mi is bepillantást... több»
Drámalapát A film egy közepesen érdekes amerikai nevelőtábor rövid történelmét mutatja be. Mindezt a lehető legdrámaibb, legerőltetettebb, érzelmi manipulációs eszközökkel teszi. Minden interjúalany a sírógörcs szélén táncol, mintha senki sem tudna egy nem túl komplikált tábort feldolgozni. A zene és vágás mind ezt a túlcsinált hangulatot erősíti, hogy a Netflix talált még egy kibányászható sztorit a lábas alján, amiről annyi bőrt húznak le, amennyit lehet. Emellett a film egyszerűen csak unalmas és csapongó. A rendező érezte, hogy nincs elég archív felvétele vagy riportalanya, így folyamatosan időben és térben is ugrál a legkülönbözőbb mellékszálak között. Van itt nemi erőszak, balesetek, köveket cipe... több»
Egy KFC-s menü A Chicken Run második részére 23 évet vártunk, és egy kedves, egyszerű és kiszámítható filmet kaptunk, mely megtartja a szép báb- és gyurmaanimáció báját, azonban nem ad sokkal többet ennél. Ez természetesen nem baj, elsődlegesen egy gyerekfilmről van szó, mégis az első filmnek volt pár egész felnőttes és ijesztő jelenete, a viccek pedig többek voltak egyszerű body humornál. Nem szeretnék túl sokat összehasonlításokon ugrálni, de az első film remekül hintázott az abszurdságán, a beszélő, antropomorf csirkék és gonosz emberek találkozása egyszerre volt hihető és szürreális. Az új film kicsit inkább a Despicable Me-féle abszurditást vállalta magára, és sokkal inkább az extrémákra és túlcsinált... több»
Tűzés innen A Rebel Moon teljesen közepes. Kicsit olyan, mintha közvetlen a forgatási nap előtt találták volna ki az egészet. A sztori szinte minden eleme lopott vagy alulfejlesztett, a látványvilág nagyrészt érdekes, a karakterek nagyrészt érdektelenek, és sajnos az egész film kong az ürességtől.
Bevallom, többször az álom kerülgetett, a narratíva annyira kiszámíthatóra sikerült. Szegény űrvikingeket rettegésbe, tartják az űrnácik, és főhősnőnk összeszed egy csipet csapatot, hogy leigázzák elnyomóikat. A sztori eleje az egyetlen, ami koherensnek hat, és bár hatéves gyerek színvonalán, de bemutatott egy világot és pár totál közhelyes karaktert. A főszereplőn kívül mindenki papír vékony és teljesen egydi... több»
Legyek az űrben A film egyedüli jó pontja a set design, az űrhajó klausztrofób belseje remekül fest, a külső jelenetek pedig szintén jól lettek megcsinálva. Sajnos más jó dolgot nem tudok mondani, a sztori kiszámítható, a karakterek közhelyesek és langyosak. Nincs nagyon mélysége senkinek, mindenki egy bizonyos archetípus, mintha valami forgatókönyvírást tanító könyvből hullottak volna ki. Történetünk szerint egy úgynevezett generációs hajó útnak indul a haldokló Földről, hogy egy új bolygót kolonizáljon. Tegyük félre, hogy kb. 12 ember nem tudja genetikai gondok nélkül újraépíteni az emberiséget. A hajón lévő tinédzserekben azonban picit irracionálisan túlteng a feszültség és a hormonok, és elég hamar egym... több»
A legmesszebb a tucathorrortól A When Evil Lurks egy bevállalós film. Nem fél elvinni a nézőket olyan helyekre, ahova egyáltalán nem szeretnénk menni. Főszereplői átlagemberek, akik egy olyan elkeseredett helyzetbe kerülnek bele, mely megtöri a valóságukat. A történet pedig mindent nekünk dob a film közepén, és a hangulatot a Mother! klausztrofób vagy a The Father alzheimeres szekvenciáihoz tudnám hasonlítani. Bár ez a fajta nyomás jelen van később is, a film vége kicsit veszít tempójából. Van itt minden, puffadt emberi hulladék, szellemszállta gyermekek, testrablás és démonok. A főszereplők a leküzdhetetlen ellen küzdenek, a film horrorja metaforikus, de mégis sok destruktív tevékenységre ráhúzható, mely egy kisebb közön... több»
Magányos tél A Wintertide egy meglepően ijesztő horror dráma, melyben központi szerepet kap az egyedüllét feldolgozása, valamint a gyász. A film ezeket nem tárgyalja ki hosszasan, inkább egy metaforába csavarja, és It Followshoz hasonló stílusban tálalja. A horror elem itt kimondottan erős, és a film nem ugrál jump scare-eken vagy zombis ijesztgetéseken igazán, a bemutatott félelem inkább pszichológiai, és bár a főszereplő leginkább az elszenvedője, mégis ránk, nézőkre is hatással van, főleg akkor, amikor elkezdjük megérteni, mennyire univerzális a film üzenete valójában. Ugyanakkor, ez egy indie film, így technika és filmkészítés terén hagy némi kívánnivalót maga után. A vágás és világítás kimondottan g... több»
Fincher ismét egy közepes sztoriból kovácsol jót David Fincher egy remek rendező, azonban igényel egy ügyes forgatókönyvírót, aki tényleg mélyíteni tudja technikai és filmkészítési tudását. Ez történt a Hetedikben, a House of Cards korai évadaiban, illetve a Social Networkben is. Ebből a filmből azonban ez a fajta gondolatiság és narratív központúság teljes egészében hiányzik. Történetünk a legátlagosabb bosszúhadjárat, melyet csupán főszereplője, képi világa és hangulata ment meg a középszerűségtől. A film lendülete, mesélése és atmoszférája kiváló és kimondottan jól passzol az érzelem nélküli gyilkos monologizálásához, mely repetitív és nem mond sokat, mégis rabul ejt és megtart a cselekmény utolsó harmadáig, ahol sajnos kifullad. Főszer... több»
Tucat szuperhősfilm a kedvenc játékfiguráinkkal Hát nem vártam sokat, de nem is kaptam sokat.
A film tényleg leginkább egy hosszú, zavarodott gyerek lázálma, melyben főszereplőink csihi-puhija meglepően kevés helyet vagy időt kap kiteljesedni. Olyannyira, hogy a két szereplő motivációja leginkább csak kaotikusnak hat. Karakterek hihetetlen komplikált terveket eszelnek ki és hajtanak végre, melyek több ponton elhasalhatnak vagy el is hasalnak, csak hogy off screen megtörténjenek mégis. Nem tudom, ez valami komikus kritika lett volna a főgonosz karakterek túlcsavart terveire, ha igen, hát nem nevettem nagyon, csak a fejem fogtam. A két címszereplőnk sokáig nem is interaktál egymással, és a film tónusa miatt a világ inkább David Fincher-es Z... több»
Zsánerforgatás alacsony gravitációban Az Apollo 18 talán az egyetlen űrben játszódó found footage film, ami önmagában egy olyan érdekes gimmick, hogy még egy aránylag egyszerű és bugyuta sci-fi horrort is el tud vinni a hátán. Mert a film sztorija nem fog sehol díjakat nyerni, de funkcionális, és a hangulat kialakítására tökéletes. Kicsit jobban örültem volna, ha hidegháborús világkép és a szovjet–amerikai versengés erősebb lett volna, hogy a filmnek valami kis üzenete is legyen, és ne csak egy creepy creature feature legyen. Mert a lényes része remek, a zajos, archív felvétel miatt a lényeknek nem is kellett fotórealisztikusnak lenniük, hogy elhiggyük őket, viszont mozgásuknak szépen kellett kinézniük, így a rákszerű lények vál... több»
Stílus maximalizálás Sajnálom, de semmilyen művészi érték vagy gondolat sincs az időhúzásban. Nem éreztem magam közelebb a világhoz azzal, hogy vágás nélküli beállításokban egy ember öltözését nézzük 20 percig, háromszor egymás után. Ez a fajta aktívan hosztilis történetmesélés nem érdekes számomra, csak idegenítő, és értem, hogy ez volt a cél, de a film nem jó médium ennek az érzésnek a bemutatására. Ez tipikusan az a dolog, ami egy élő színházban vagy performanszban még erősebb lenne, természetesen annak, aki egy ilyen dologra hajlandó. Szerintem, ez egy félrement üzenet, mintha egy képben akarnék átadni információt egy többlépcsős procedúráról. A kép nem ideális erre.
Mert mi a történet itt? Egy ember és lány... több»
Iskolai felelet Napóleonból A Napóleon egyszerre akar mindenről is szólni, de végül csak egy trailernek hat a francia császár komplikált életéhez. A film tempója hihetetlen gyors, azonban nem felépített eléggé, és sajnos nagyon csapongó. Nem unalmas, de nem is érdekes.
Ezt rögtön az első jelenetben érezzük, hisz a francia forradalom bonyolult körülményein körülbelül 10 perc alatt futunk végig, ezzel biztosítva, hogy semmire se emlékezzünk ebből az Európát megrengető pillanatból. Én értem, hogy egy ilyen (saját sorozatot érdemlő) történelmi eseményt nem könnyű belezsúfolni a sztoriba, de felmerül a kérdés, hogy minek rakjuk bele egyáltalán, ha nem számít semmit? Ez egy visszatérő dilemma lesz a filmmel kapcsolatban, mer... több»
Lapos király Sajnos minden csak közepes. Történet, színészi játék, történetmesélés és technika egyaránt. A Marsh King's Daughter egy elég sokszor látott családi drámát dolgoz fel, viszonylag unalmasan és nulla mondanivalóval. Egy visszaemlékezős családi traumát kapunk, melyben azonnal tudunk mindent a történetről, így a film később emlékezős jelenetei sajnos semmit sem adnak hozzá a történethez, és aktívan megakasztják az amúgy is nagyon komótos tempót. Magában a struktúrában van a hiba, ha a film sokkal ügyesebben kezelte volna központi konfliktusát, és valamennyi ambiguitás lett volna a címszereplő és apja kapcsolatában, talán lett volna értelme a flashbackben gazdag lezárásnak. Így csupán egy vontatot... több»
54 A kőműves (2023)
Majdnem biztos vagyok, hogy a rendező elvesztett egy fogadást, és egy olyan filmet kellett csinálnia, amiben minden kémfilm klisét bele tud nyomni. A film címében már benne van a „tégla” szó, és főszereplőnk többször is téglákat pakolgat a filmben, mintha ez valami paródia lenne. De nem, ez egy komoly film akar lenni, csak egyáltalán nem sikerül neki. A Bricklayernek egy eredeti gondolata vagy ötlete sincs, és nagy költségvetésű filmhez képest meglepően olcsónak hat. Annak ellenére, hogy több középkategóriás színészt is összefújt a szél a forgatási napokon. Az biztos, hogy ezek az emberek nem tudatosan sétáltak a film díszletén, hisz a színészkedésüket szinte teljesen otthon hagyták. Aaron E... több»