Válts másik fokozatra Kicsit elszomorít, hogy itt tart a kultúra, hogy meg sem próbáljuk a film gondolatát vagy üzenetét megérteni vagy megfejteni, csak rányomjuk a „művészkedős” jelzőt, mint egy inzultust, és félredobjuk. Szerintem nem így kéne hozzáállni egy filmhez, amit lehet, elsőre nem értünk meg, nem lehet minden Marvel-film. Olyan jó volt a Titane, mint a rendező előző filmje, a Nyers? Nem, de ez nem jelenti, hogy nem szól semmiről vagy értelmezhetetlen. Pont hogy absztrakt módon fog meg egy témát, amiről nagyon máshogy nem is tudnánk beszélni. A kérdés inkább az kéne, hogy legyen, hogy jól formálja-e szimbolista történetét, és van-e itt valami, amit át akar adni nekünk?
Szerintem még annak is, aki nem lá... több»
Gazdag valóság A White Lotus egy kényelmetlen sorozat, mely a szupergazdag fehér turisták hawaii nyaralását mutatja be. Milyen problémákkal küzdenek, hogy interaktálnak a hotel dolgozóival és hogy értékelik saját gazdagságukat. Bár a sorozat rengeteg ötlettel és karakterrel operál, és nagyrészt érdekes gondolatokat ad át az emberi gyarlóságról és a gazdagság mibenlétéről, lezárása nem teljesen sikerül, és számos szála elvarratlan marad.
Egy biztos, ez a sorozat kényelmetlen, a karakterek folyamatosan szituációkba vannak nyomva, ahol nem ismerik fel saját gondolataikat vagy, hogy mennyire nem illenek bele a helyzetbe. Legyen szó egy masszőrről, aki képes segíteni egy jóval gazdagabb vendégnek, aki ezután úg... több»
Vicces kis korkép A Wicked Little Letters egy vígjáték, melynek témaválasztása meglepően erős, és sokkal mélyebb, mint enyhén humoros története. Tipikus vígjátékszerű narratívája és egyszerű karakterei miatt egy mélyebb dráma nem tud kibontakozzon, így egy kissé felszínes, de mégis szórakoztató bepillantást nyerünk egy első világháború utáni angol kisváros mindennapjaiba, ahol mindenki elfolyt valamit.
Ez nem egy kimondottan humoros film, inkább bájos, története nem túl komplikált vagy csavaros, detektívsztorinak csak nagyon nagy jóindulattal mondanám, hisz elég hamar kiteregeti minden titkát, és a krimi rész inkább Wes Anderson-filmek hangulatát tükrözi. Retrospektív, ez érthető, és karaktereknek motivációt ... több»
Kényelmetlen lezáratlanság A Memory Sylviáról, egy szociális munkásról szól, aki gondozásba veszi egy régi iskolai társát, Sault, aki memóriaproblémákkal szenved. Sylvia lányával él, szüleivel nem beszél egy gyerekkori családi trauma miatt. Ez a trauma lengi be az egész családot, és a film lényegében a családtagok visszaemlékezéseit követi nyomon, illetve azt, mennyire nehéz bizonyos dolgokat előhozni, vagy bizonyos dolgokat miért akarunk mindenáron elrejteni és elfelejteni. Ez főleg Saulon és Sylvia nővérén keresztül látjuk, és a filmnek akadnak elég érzelmes pillanatai, ahol Jessica Chastain játéka hihetetlen jó. Azonban, sajnos egyedül nem tudja elvinni a hátán a filmet, a többi szereplő korán sem ilyen ügyes, és s... több»
Hiperkáosz A HyperNormalisation egy elég kaotikus dokumentumfilm, mely egyszerre túl sok témakör között ugrál, és kicsit egyoldalú képet ad a világ alakulásáról. Ha vákuumban nézi az ember, egy remek elemzést élvezhet, szépen összeállított képsorokkal, de ha van már valami ismerete a világ történelméről és szereplőiről, a film inkább egy furcsa, majdnem összeesküvés-elmélet kategóriába sorolható rémálomszerű monológ, ahol okok és okozatok kapcsolata annyira flexibilis, hogy nehéz komolyan venni a levezetéseket. A követhetetlen struktúra és zavaros történetvezetés önmaga paródiájává válik, csak nem tudom, tudatosan-e.
Adam Curtis számos hasonló ismeretterjesztő filmet csinált már, és sajnos eléggé kétsé... több»
Minek ilyen filmet csinálni? Nem viccelek, a film első 45 percében nem történik semmi. Antipatikus, színészetre képtelen emberek kínos small talkot folytatnak egymással. Mindezt rossz vágással és kameraállásokkal sikerült átadni. De a legfurább, hogy az egész nem vezet sehová. Konkrétan csak random dolgokról beszélgetnek, amiknek az égvilágon semmi köze sincs a film központi konfliktusához. Nem nagyon vannak földönkívüliek a filmben, csak vártam és vártam, hogy a cringe jeleneteknek vége legyen, és vége elkezdődjön valami izgalmas sci-fi dolog, de azért van egy határ, ami után le kellett kapcsolnom a filmet. Tényleg nem értem, minek készült ez, vagy kinek volt ez a grandiózus víziója?
A karakterek mind nagyon gyengék, d... több»
Gyenge thriller, kényelmetlenül rossz akció A The Painter nem lenne nézhetetlen film, ha csak egy kém-thriller akarna lenni. Sajnos azonban néha megszakítja kiszámítható jeleneteit az év valószínűleg legrosszabbul kivitelezett akciójeleneteivel. Amatőr youtuberek ügyesebbek, mint ami itt készült, majdnem olyan, mintha direkt lenne ilyen rossz minden.
Nem tudom, hogy sikerült ez, de olyan, mintha rossz időben gyorsítanák a mozgásokat, vagy csak egyetlen egyszer próbáltak volna el minden jelenetet, és mindig látványosan melléütnek karakterek, vagy látszik, hogy bénáznak, de benne hagyták, ahelyett, hogy újrapróbálták volna. Ordít az amatőr munka minden snittből, legyen az olcsó világítás, fura kamerabeállítás, vagy csak túl szabadon ért... több»
Inkább Az utolsó ómen Ez a film bűnrossz. Horrornak nehezen nevezném, jelenetei majdnem olyan gyengék, hogy viccbe nyúlnak át. A történt iszonyat lassan indul el, és még a lezárást sem sikerült valóban ijesztőre csinálni, pedig a véres horroraspektus adott volt. A film mintha nem mert volna igazán brutális dolgokat mutatni, de akkor még minek a 18-as besorolás?
Történetünk lényegében egy az egyben a januári Szeplőtlen gagyibb verziója. Nem mintha az a film közepesnél jobb lenne, de míg az a történet legalább egy nézhető főszereplővel, gyönyörű látvánnyal és zenével operált, addig itt minden olcsó és hatástalan. A két film rendezője kb. mintha egymás munkáját nézte volna, a filmekben nagy részében ugyanaz történik... több»
Vér és lélek Ez a sorozat fantasztikus, a Blue Eye Samurai a hős útja modell tökéletes változata, ahol katarzis, bosszú, látvány, történelem és harc olyan fúziót alkot, melyről nem tudtam levenni a szememet. Minden epizód, minden harc előre visz minket, és mindezt egy eredeti, ritkán látott grafikai stílusban teszi, olyan animációval, amit nagyobb filmekben is ritkán láttam. Ez a sorozat akár Tarantino és az Arcane szerelemgyereke is lehetne.
Főszereplőnk, Mizu, egy kissé sztoikus harcos, akit félvérként a társadalom folyamatosan elnyomott, így bosszút forral fehér apja ellen, aki otthagyta őt. A sorozat remekül mutatja be a Japán Shogun alatti társadalmát, kiemelve a nemek közti ellentéteket. A sorozat ... több»
Ki írja a valóságot? A The Newsroom egy híradóban dolgozó emberek munkáját és magánéletét dolgozza fel, azonban mindezt olyan stílusban teszi, ami miatt minden epizódra odatapadunk. A sorozatot Sorkin alkotta és írta, és a dialógusok tempója, tartalma és formája izgalmasabb nem is lehetne. Minden karakter olyan magas szinten kommunikál és formálja a szavakat, néha többszintes módon elrejtve mondandóját, hogy csak a forgatókönyv elég volt, hogy mindhárom évadot végigpörgessem, fülig érő szájjal.
Rég szórakoztam ilyen jót. Azonban, a széria szól is valamiről, mindhárom évad három nagyobb eseményt dolgoz fel, melyek történeti szempontból néha elbotlanak, és karakterek személyes története alá kerülnek, mégis elég er... több»
Stílusos verekedés bizonytalan történetben A Monkey Man egy kicsit túl ambiciózus akciófilm, remek látványvilággal és hangokkal, csak néha elfelejti, milyen történetet akar elmesélni. Dev Patel első rendezése ügyes, John Wick jellegű verekedős dráma, mely indiai köntöse miatt kilép inspirációja árnyékából, azonban ütős harci jelenetein túl nem kecsegtet sokkal, annak ellenére, hogy rendezője megpróbálta számos érdekességgel és melléksztorival is feltölteni a filmjét.
A sztori első fele kiváló, megismerjük főszereplőnket, problémáját és világát, illetve megtudjuk mi motiválja és miért küzd. A történet szerves része a helyszín, mely egy autentikusan koszos és lecsúszott Indiát láttat, ahol bűnözés és korrupció virágzik és minden gazd... több»
Én vagyok Cézár! A majmok bolygója negyedik része messze a legsötétebb és leghangulatosabb epizódja a szériának. Lényegében egy Spartacus sztori ez, ahol az antropomorf majmok fellázadnak a nagyrészt elnyomó emberek ellen.
Az apartheid és amerikai civil rights mozgalmakkal való párhuzamot lehetetlen nem felismerni. Caesar lázadása majdnem egy az egyes analógia, és érdekes volt látni, hogy a film kicsit bele mert menni etikai vitákba, természetesen, inkább csak felszínesen. Ugyanakkor maga a lázadás meglepően gyorsan történik, és filmileg nem a legjobb a kivitelezése. Sok „harcos” jelenetnél alig lehet látni vagy érteni, mi történik, kinek mi a reakciója, és hogy áll az ütközet.
A film látványvilága zseniális... több»
Középkori, olcsó John Wick klón Oké, ez a film nem találja fel a spanyolviaszt, de meglepően akciódús és bár kimondottan olcsónak tűnik, ez nem állította meg, hogy végtelen harcokat pakoljon jeleneteibe.
A történet szerint egy hercegnőt hozzá akarnak adni egy gonosz, rossz, nagyon rossz herceghez, aki ezzel akarja megszilárdítani a hatalmát(?). Hercegnőnk azonban harcosnak tanult egész gyermekkorában, és nem az a típus, aki könnyen belemegy egy ilyen jegyességbe. Nagyon hamar elkezdi a gonosz herceg katonáit gyilkolászni, és valahonnan odakerült, kínai mentora segítségével meg sem áll a hercegig.
Ezek elég repetitív harcok, és szerintem még lehetett volna kis kreativitást beleölni a kivitelezésbe, mondjuk nem mindig kardok... több»
További majmolások A szériát valahogy reformálni kellett a kimondottan gyenge második rész után, és a készítők megpróbálták az első film ellentétét csinálni, ezúttal intelligens majmokat vittek egy emberi társadalomba. Szerintem az ötlet egyszerre érdekes és sajnos nagyon behatárolt. Ez a filmnek volt egy szép kirekesztés elleni vonala, és még apró kommentár is volt kultúránkról és az emberi (vagy majomi) hatalomról. Azonban, azzal, hogy újra az emberi társadalomba kerülünk, ez már nem üt akkorát, hisz A mMajmok bolygója pont ennek a kifordításáról akart volna szólni.
Engem sosem zavartak a széria kosztümjei, tudom, egy kicsit sem valóságosak, de legalább egész karakteresek, és van bennük valami bizarr, egysze... több»
Hol az igazság? A The Truth vs. Alex Jones egy HBO dokumentumfilm, mely sajnos meglepően keveset kezd a témakörével.
Több mint tíz éve, a Sandy Hook iskolai lövöldözést Alex Jones valótlan eseménynek mutatta be, és az áldozatok szüleit színészeknek és hazugnak nevezte, műsorának számos nézőjét ellenük fordítva. A szülők megelégelték ezt, és bíróságra vitték az ügyet, a dokumentumfilm pedig ezt a tárgyalást dolgozta fel. Azonban, mindezt kimondottan lassan és nem túl érdekesen adta elő, mivel messze túl sok idő ment el a lövöldözés történetével, és alig maradt időnk a tárgyalás részleteire. Nem éreztem, hogy a film tényleg belement volna a részletekbe, és a több éven át húzódó tárgyalást meglepően felszínese... több»
Bugyuta bokszolás Hogy lehet ennyi klisét összelapátolni és egy ennyire gagyi filmet összehozni? A Road House-nak nincs identitása, dolgok történnek, aztán unalmas, szanaszét gyorsított akciójelenetek jönnek, és mindenki elfolyik, annyira laza a történet.
Jake Gyllenhaal nem tudom, direkt játszotta ilyen szétesve a szerepét, mert a hatás inkább az volt, mintha totál nem érdekelné a film. A színészi játéka nagyon gyenge, és a fizikuma nem volt hihető. Ilyen pálcikaember nem ver péppé öt embert egyszerre, sérülés nélkül. McGregor annyira túljátszotta a rosszfiút, hogy azt hittem, ez valami paródia több ponton, amikor megjelent. Ezt a többi gonosz karakter is elősegítette, ők a legközhelyesebb dumákat tolták vég... több»
Paraziták A White Lotus első epizódja elég visszafogottan cringe. Érdekes, bár elég sztereotipikus karaktereket sorakoztat fel, a szereplők egyelőre nem váltak egyéniségekké, és a narratíva is inkább hangulatépítésen ügyködött, ahelyett, hogy a történet konfliktusát mutatná be. A jelenetek nem túl kiforrottak, bár érezni, hogy a sorozat a felső tízezret akarja szembeállítani a hotel dolgozóival, mégis oly lassan bontakozott ki a történet, hogy úgy érzem, valódi konfliktus csak az évad végére lesz ebből. Nem túl jó első epizód ez.
Még egy hegymászós film Ezekkel a hegymászós filmekkel úgy vagyok, mint a romantikus vígjátékokkal. Teljesen sematikusak és ugyanolyanok. Szerintem csak azoknak szól, akik ebben a világban mozognak. Meg kell hagyni, nagyon látványos, és megpróbáltak drámát belecsempészni, ahol csak lehetett, de ez egy hangulat sztori, így aztán nehéz filmszerű narratívát beleerőltetni.
Ez a film emellett iszonyat repetitív. A lényeg, hogy egy csávó a 14 legmagasabb hegyet mássza meg a legrövidebb időn belül. Ez azt jeleneti, hogy folyamatosan ugyanazokat a képsorokat látjuk, ugyanazokat a közhelyes hegymászós dumákat halljuk, hogy „ne add fel” meg „sose állj meg” meg „eggyé válsz a heggyel”. Nincs nagyon narratív vonal, csak „most ... több»
Átkok és pankrátorok A Vaskarom Sean Durkin harmadik egész estés filmje. Az A24 produkció, a felszínen a pankrációból karriert építő Von Erich család valós pillanatait mutatja be, ám a történet ennél sokkal többről szól. Egy munkaközpontú, elnyomó hierarchiába nyerhetünk bepillantást, amely a fiúgyermekek majdnem mindegyikét felőrli, és végül tragédiába torkollik. Egy érzelmes, sokrétű drámát látunk, kiváló alakításokkal és rendezéssel, amely messzebb nem is állhatna a kiszámítható, boldog sportfilmektől. Középpontjában egy komor, mindenki számára releváns üzenet húzódik az érzelmek elnyomásáról és a teljesítménykényszerről.
A film főszereplője a Von Erich család második legidősebb fia, Kevin, akit meglepő módo... több»
One Way Down Röviden, a No Way Up nem volt annyira nézhetetlen, mint gondoltam. Mármint, elég gagyi volt, de legalább megpróbáltak egy épkézláb dolgot összerakni, és az alapszituáció egész eredetinek hatott. Kár, hogy a film nem annyira kezdett sokat a felállással, és nagyrészt csak nagyon unalmas volt.
A mozi lényege, hogy egy repülő tengerbe zuhanása után pár utas a gép farkában ragad, ahol egy kis beszorult levegő miatt tudnak túlélni a tengerfenéken. Azonban a kijutás nehezebb, mint gondolnánk, mert éhes cápák vadásznak rájuk. Érdekes setup, de a rendező nem nagyon merült el a témában, és olyan, mintha a forgatókönyv első verzióját filmesítették volna meg.
Igen, a legnagyobb gond itt a forgatókönyv, ... több»
46 Titán (2021)
Kicsit elszomorít, hogy itt tart a kultúra, hogy meg sem próbáljuk a film gondolatát vagy üzenetét megérteni vagy megfejteni, csak rányomjuk a „művészkedős” jelzőt, mint egy inzultust, és félredobjuk. Szerintem nem így kéne hozzáállni egy filmhez, amit lehet, elsőre nem értünk meg, nem lehet minden Marvel-film. Olyan jó volt a Titane, mint a rendező előző filmje, a Nyers? Nem, de ez nem jelenti, hogy nem szól semmiről vagy értelmezhetetlen. Pont hogy absztrakt módon fog meg egy témát, amiről nagyon máshogy nem is tudnánk beszélni. A kérdés inkább az kéne, hogy legyen, hogy jól formálja-e szimbolista történetét, és van-e itt valami, amit át akar adni nekünk? Szerintem még annak is, aki nem lá... több»