Senki sem egyéniség A Vivárium picit szürrealista, de azért egy érthető és szépen összerakott metaforát hoz létre, sőt története belső logikája is megfontolt, így koherens és olykor vicces mozit kapunk. Jesse Eisenberg és Imogen Poots által alakított fiatal pár családalapítási és letelepedési tervei egyre nagyobb akadályba ütköznek, hisz liminális poklukból nem tudnak kitörni, és bár egyedinek és lemásolhatatlannak gondolják magukat, szép lassan integrálódni kezdenek a világukba. Csak szép lassan, mert mindkét karakter a kitörést fontolgatja a maga módján, melyet a gyász többi lépése követ nem sokkal később. Bár a történet kissé depresszív és komor, a szituációk komikusak, így a tónus ingadozása érdekessé teszi... több»
Kevés testcsere A Suitable Flesh lényege, hogy egy mitikus lény folyamatosan átveszi mások testét, hogy örökké élni tudjon. A gond az, hogy a film ennél a mondatnál nem komplikálódik tovább, és sajnos a testcserés elemmel sem játszottak eléggé, hogy elég csavar vagy meglepetés legyen. Történetünk szinte minden pontján tudjuk, kinek a teste kié, vagy mikor mi történik, így aztán sosincs misztikus hangulat, vagy sosem vagyunk csak félig biztosak egy személyiségben. A színészi játék kimondottan pocsék, bár ez lehet direkt ilyen, hogy a nyolcvanas évek B kategóriás filmjeinek hangulatát hozza. Ez azonban nem magyarázat a rengeteg történeti lyukra. Pszichológusok nem így beszélnek emberekkel, mint a filmben, és ... több»
Ez vígjáték? Kb. 50 percet vártam az első értékelhető poénra. Nem segített, hogy egy jelenet sem volt vicces vagy ügyesen kifordított. Csak egy karakter rámutat a mai világ túlzásaira, miközben káromkodik. Szomorú, mert amúgy lenne itt egy érdekes film, mert a sztori tematikája kurrens, de ebben formában csak gyengének és izzadtságszagúnak hat. Extrémára nem csak extrémával lehetne válaszolni. Ennyi sztereotípiát felsorakoztatni, csak hogy egyből valami gyenge viccel arrébb tolják, nem túl eredeti vagy nevetséges. Sajnálatos, mert a főszereplő trióban legalább ketten ügyes stand-uposok, jó sztorikkal.
Male Gaze Kitty Green, a The Assistant rendezője újra a nemek egyenjogúságának kérdéskörét mutatja be, ezúttal egy aktívabb, de – pont ezért – jóval egyszerűbb és kevésbé érdekes vagy meglepő történetben. Főszereplőink, Hanna és Liv elfogadnak egy állást pár hétre, hogy pénzt gyűjtsenek. Az isten háta mögötti ausztrál kocsmában pultozni azonban nem épp az a vakáció, amit Hanna elképzelt. A nagyrészt férfi vendégek folyamatosan szexista poénokat mondogatnak, és mindig kellemetlen helyzetekbe viszik a két nőt, és erőszakoskodásuk egyre inkább elfajul, ahogy a film halad előre. Hanna undorodik ettől, azonban a civilizációtól oly messze vannak, és főnöke részegeskedése miatt nem tud mit csinálni. Liv visz... több»
Túl sok, de túl kevés Az Öt éjjel Freddy pizzázójában a nagy sikerű, már media franchise szintre emelt játékszéria első játékfilmes adaptációja. Bár nyolc éven keresztül csak dobálták ide-oda az ötletet, végül azt hinné az ember, az eredmény kicsit jobb lesz, hisz az utóbbi években számos jó adaptáció is készült. Itt azonban nem sikerült a játék hangulatát érzékeltetni, nem igazán éreztem soha a bezártságot vagy a hektikus reakciókat vagy a klausztrofóbiát. A gyermekkor torzítása sem igazán volt jelen, annak ellenére, hogy a mechanikus bábok kimondottan autentikusan néztek ki és az, hogy nem számítógépes effekteket használtak létrehozásukra, jelentősen segített a filmen. A rendező nem volt elég bátor, és túl korá... több»
Okos thriller A Wicker Man nem egy egyszerű, tucathorror, nem ijesztget beugró fejekkel vagy szörnyes álomjelenetekkel, és nem mutat vérben tocsogó hullákat vagy élőholtakat sem. A történet horrorja mi magunk vagyunk, a mi hozzáállásunk, a mi világképünk és annak borulása és megváltozása. Ritkán látni ilyen filmet, az biztos. Főszereplőnk egy detektív, aki egy kis szigetre érkezett egy elveszett kislányt keresve, azonban a szigetlakók furcsa szokásai, hazugságai és ferdítései miatt folyamatosan falakba ütközik, de semmi semmi sem tántorítja el céljától. A detektívsztorinak induló cselekmény alakulása érdekes, és mindig akad benne elég meglepetés és fordulat, hogy izgalmas maradjon, és minden találkozás, m... több»
Csupasz Tribeca Nincs vígjátéksorozat, mely jobban hozná a Csupasz pisztoly-féle humort. Az Angie Tribeca szituációs poénjai szinte mindig valamilyen vizuális elemet facsarnak ki. Főszereplőnk és a többi karakter ezt totál ignorálva, minden sort a legnagyobb komolysággal mond el, és a humor nagyrészt abban rejlik, ahogy egy-egy szituációba valami nem várt, új elemet visznek. Na most, a poénok kicsit obszcénak és nem túl emelkedettek. Nem egy intellektuális hozzáállást igényel a sorozat, ahol a viccek összetettsége nevetett meg minket. Ezzel szerintem nincs gond, szükség van ilyen jellegű humorra is, és a Tribeca detektívet követő epizódok elég rövidek, hogy ne legyenek túl fárasztóak. A sorozat végigdarálás... több»
Kicsit indie, kicsit nyitott, de legalább nem unalmas Az Endless egy elég kis költségvetésű film, és ezt érezni mind a vizuális világon, mind a színészkedésen, de ennek ellenére egy eredeti koncepciót dob fel, és egy idegen, de kicsit (meg)érthető világot láttat. A történetünk a jobb fajta kozmikus horror kategóriájába esik, annak ellenére, hogy a legnagyobb jóindulattal sem horrorfilm ez, sokkal inkább misztikus thriller. Két testvér évtizedek után visszatér egy korábbi kommunába, mert rájöttek, hogy nem kezdtek semmit az életükkel. Meglepetésükre, alig valami változott, és egyre több furcsa dolgokkal találkoznak a sivatagban a tábor körül. Ezeknek a furcsaságoknak a megismerése és megértése a film központi eleme. Milyen világot fogadunk el, m... több»
Kezdők A vígjátékpáros, akik folyamatosan gyenge vígjátékokban szerepelnek, csináltak egy filmet arról, hogy kiöregedtek az iparból. Nem tudom mennyire volt ez tudatos, valószínüleg nem volt az, de elég vicces, hogy a film lényege, hogy ez a két ember szakmailag nem ment sehová. A film is ezt reflektálja, egy langyos, gyenge humorú, bugyuta film, ahol az idősek játszák az idiótát. A gond az, hogy a sztori, amúgy elég szomorú és valóságszagú lehetett volna, és tragikomédiaként is jól megállta volna a helyét, ha jobban beleállnak a kiöregedés vonalba és legalább egy koherens üzenetre fókuszálnak. Ehelyett az került előtérbe, hogy a technológia emberi eleme még mindig a legfontosabb, ami szép meg jó, ... több»
Godzilla: Another one A film nem túl jó, de feldob egy érdekes dilemmát. Hogy csinálunk emberközeli, érzelmes filmet egy hatalmas dinoszaurusz főszereplésével, ami folyamatosan városokat tipor? Ide-oda vágni az emberek sztorijából a Godzilla sztoriba evidens, hogy nem működik, az egyik (általában a Godzilla) mindig fontosabb és érdekesebb lesz, mint a másik. Mármint képzeljünk el egy romantikus filmet, ahol bírjuk a karaktereket, szurkolunk, hogy összejöjjenek, de amúgy 20 percenként átvágunk Chicagóra, ahol egy hatalmas pók harcol a katonasággal. Na most bármennyire érdekes a love story, száz százalék, hogy a pók harca a fontosabb történet itt. Nagyobb horderejű, több az újdonság benne, és hát a fantáziaelem is ... több»
Álmos hörgések A Howl lényege, hogy egy lerobbant vonat utasait farkasember terrorizálja. És meg kell hagyni, a farkasember kinézete az egyetlen jó dolog a filmben, bár a mozgás nem az igazi, a smink és maszk kiváló. Sajnos más pozitívumot nem tudok elmondani. Ezek után csak szintek vannak a rosszból. A vágás és történetvezetés kimagaslóan rossz. Rengetegszer karakterek egymás mellett nem reagálnak a cselekményre, kizárólag a rossz vágás miatt. Minden harci jelenet rosszul komponált, közeli és shaky cam kombináció. A film története szintén gyenge, és valószínűleg ott helyben írták. Főhőseink az égvilágon semmilyen karakterfejlődésen nem mennek át, és a történet nem építkezik sehová. A színészi játék szinté... több»
A jövő szürkesége Szeretem az Ad Astra-jellegű scifiket. Visszafogott, érzéki, mégis érdekes gondolatokat feszít, és világa pont annyira tág, amennyire azt a története igényli. A rendező pontosan tudta, meddig ér a filmje, és remekül használja a minimalista képi világot a karakterek belső konfliktusainak kifejtésére. Azt, hogy Brad Pitt karaktere milyen ember, nem egy meetingen ismerjük meg, vagy egy beszélgetésben halljuk, hanem az első jelenetben látjuk. A cselekmény szerint apját keresi, aki rég eltűnt egy idegen civilizációt keresve, és nem ad életjelet magáról. Főszereplőnk feladata, hogy megpróbálja elérni, de csakúgy, mint minden jó sci-fiben, itt is nyilván többről van szó. A vallás központi eleme a f... több»
Egy logikátlan háború Úgy ültem be a filmre, hogy azt hittem, szeretni fogom, hisz odavagyok a témáért és a film látványáért, de a mozi végén leginkább csak a fejem fogtam, annyira bugyuta dolgokat csináltak a karakterek. Általában nem szoktak érdekelni a lazább sci-fik logikai bukfencei, de a The Creator egy nagyon valóságos világot akar bemutatni egy komoly sztorival. Sajnos emiatt nem lehet olyan idiótaságokat a filmbe tenni, mint egy repülő katonai űrbázis-szkenner, ami csak akkor irányít rakétákat, ha pontosan rávilágít a becsapódási pontra. Ha felhős az ég, valszleg nem működik? A szuper drága katonai űrbázis kérdés nélkül dokkol egy polgári repülőgépet, melyben tudják, hogy terroristák utaznak, majd percek... több»
Huh? Elvesztettem a fonalat, mielőtt megtaláltam volna. Sajnos fogalmam sincs, miről szól a film, vagy miről akarna szólni. Lazán kapcsolódó jelenetek egymásutánisága nem hordozott számomra bármilyen koherenciát egy nagyobb narratíva létrehozásához. Biztos, hogy lett volna valami, amit a rendező át akart adni, mert a színészkedés és a látvány kiváló, a karakterek érdekesek és sokrétűek, és látszott, hogy valamilyen víziót képviselt a film. Azonban, egyszerűen nem tudom, mi lehetett ez. A történet már-már meseszerű, elemei és szituációja amolyan Stephen King-esen nem valódi, még akkor is, ha narratívája jóval komplikáltabb. Azonban szinte minden jelenete aktív történetmesélés, és nem igazán mutatj... több»
Új paca Nem láttam az első filmet, de végigülve ezt, úgy érzem, nem maradtam ki sokból. Nem egy Scorsese-filmet várok egy Conjuring univerzumos alkotástól, de legalább egy épkézláb sztorit szeretnék ok-okozatokkal és valamennyire érdekes karaktereket, akikért lehet szorítani. A film ijesztései nagyrészt abból állnak, hogy jelenetek hátterében egy kamerasvenk után megjelenik az apáca, ordít egyet-kettőt, majd eltűnik. A főantagonista sztem nem is nagyon ölt meg senkit, nagyrészt a segédje gyilkolászott, azonban a film meg sem próbált eljátszani a gondolattal, hogy mi van, ha amúgy ez az egész démonos biznisz dettó ostobaság, és igazából csak egy sorozatgyilkossal van dolgunk? Mennyivel ijesztőbb lenn... több»
Fantasztikus látvány, de mi ez a sztori? A Changeling egy eredeti gondolatot és sztorit mutat be egy hihetetlen erős látványvilággal és remek effektekkel. Azonban, bár a sztorija az első pár epizódban érdekes és misztikus, az évad végére annyira kaotikus és keszekusza elemeket használ, hogy szinte teljesen értelmetlenné válik. Az évad utolsó pár epizódjában olyan szinten megtörik a történetvezetés, hogy az egész évadot hazavágja. Rengeteg fölösleges flashbacket látunk, karakterek, akik mellesleg hihetetlen fontosak, egyszer csak megjelennek, majd eltűnnek. Egy teljes epizód erejéig az egyik szereplő anyukáját követjük ahelyett, hogy a messze fontosabb, központi szálat oldanák meg szereplőink. Az évad még egy jó lezárást sem tudott ... több»
Tipikus horror indiai köntösben Az It Lives Inside egy érdekes dologról szólt volna: egy bevándorló család társadalmi beilleszkedése és a kirekesztés félelme, bár már ismert téma, mégis az indiai vonal adhatott volna valami egyediséget és újdonságot. Azonban ez a legtipikusabb horrorsztori, majdnem független a szereplők nemzetiségétől. Sajnos még azt sem tudom mondani, hogy az ijesztések izgalmasak vagy meglepőek lennének, hacsak valaki nem pisil be a lámpa le- és felkapcsolós jump scare-ektől, mert abból van a filmben dögivel. Emellett rengeteg horrorklisét kapunk, karakterek egy fekete sarkot néznek, egy rajzolt naplóból tudják meg a történetet, láthatatlan szörny elől rohangálnak és elhagyott házakban kutakodnak. Nincs ... több»
Zajos Shaky Cam A V/H/S/85 talált felvételes rövidfilmeket kombinál össze egy több idősíkban játszódó sztorivá, az egészet pedig a nyolcvanas évek és X-akták-féle misztikumok és természetfeletti erők köntöse itatja át. Majd rászór egy jó nagy adag vért és rengeteg VHS-kazetta zajt. Van itt egy jó film elrejtve nem túl mélyen, és a film picivel több egy egyszerű slashernél, hisz helyenként egész eredeti gondolatokat képes volt rövid sztorijába csempészni. Emellett pedig nem engedi, hogy a néző csak céltalan véres jeleneteket nézzen, mert a film megfejtésében aktívan részt kell vállalni a filmek egymásra vágásra miatt. Először nem tudjuk, hogy ezek a filmek ha kapcsolódnak is, hogy kapcsolódnak, és bevallom, ... több»
67 Vivárium (2019)
A Vivárium picit szürrealista, de azért egy érthető és szépen összerakott metaforát hoz létre, sőt története belső logikája is megfontolt, így koherens és olykor vicces mozit kapunk. Jesse Eisenberg és Imogen Poots által alakított fiatal pár családalapítási és letelepedési tervei egyre nagyobb akadályba ütköznek, hisz liminális poklukból nem tudnak kitörni, és bár egyedinek és lemásolhatatlannak gondolják magukat, szép lassan integrálódni kezdenek a világukba. Csak szép lassan, mert mindkét karakter a kitörést fontolgatja a maga módján, melyet a gyász többi lépése követ nem sokkal később. Bár a történet kissé depresszív és komor, a szituációk komikusak, így a tónus ingadozása érdekessé teszi... több»