Art vs. heart Remek látványvilág, de összecsapott, klisés és lebutított cselekmény. A '22-es Csizmás Kandúr film láttatta, hogy lehet egy remek látványvilágú rajzfilmbe meglepően mély sztorit és karaktereket csempészni, úgy, hogy a film egyszerre legyen érdekes felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. A Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz is egy eredeti rajzi stílust villant meg, és akad benne egy-két emlékezetes karakter, azonban a sztori sajnos annyira ellentmondásos és agyonhasznált elemekre épül, hogy nehéz jókat írni róla. Karaktereink egy csatornában élnek, de többet akarnak, ők is az emberi világ részévé akarnak válni, azonban az emberek ódzkodnak a mutánsoktól, és félnek tőlük. Mit kezd ezzel a csele... több»
We have Babadook at home... A Boogeyman nem akarja újra felfedezni a horror zsánert, nem egy mély horrort kapunk, és nincs pszichológiai rettegés, vagy elgondolkodtató dráma. Egy tipikus horrort kapunk, pár kreatív vizuális gondolattal, és hasonló filmekben már sokszor látott karakterekkel. Kétlem, hogy Stephen King eredeti regénye sokkal tartalmasabb lett volna, mondjuk, sz'al a készítők már eleve sekélyes vízbe építkeztek. De legalább építkeztek valamit, mert a szörny tényleg ijesztőre sikerült, mind a kinézete, mind a mozgása, mind a felvezetése ötletes és eredeti volt. A szereplők nem csináltak ostobaságokat minden második percben, igaz, a film párszor eljátszotta az „ez csak egy álom volt” dolgot, de őszintén szól... több»
Átlagos vámpíros A film remek horrorként indult, adott egy érdekes helyszín és melankolikus karakterek, azonban, ahogy a sztori halad előre, rájövünk, hogy nincs vízió vagy gondolat semmi mögött, a vámpírunk egy ronda CGI-szörny, szinte mindenki folyamatosan egymás ellen dolgozik, kontraproduktív, idióta dolgokat csináltak, és végül a film egy minden drámaiságot mellőző lezárást tudott csak összehozni, mely annyira gagyi volt, hogy minden tiszteletem elszállt a film korábbi elemeivel kapcsolatban. Mert sajnos vannak jó dolgok a moziban, a gótikus hajó remek látványvilágot kölcsönzött, a közhelyes filozófiai beszélgetések és sztereotipikusan komor legénység a maga módján szépen építette az ijesztéseket. De sa... több»
Genrebender A Blackening lényege, hogy fekete karakterek kibérelnek egy tipikus horror helyszínt, és tipikus horror dolgok történnek. Azonban a film mindezt lazán kezeli, és tudatában van a sztori abszurditásával, karakterei folyamatosan viccet csinálnak a szituációból, de a dialógusok mégsem erőltettek vagy gagyik. A szereplők bár nem valós embereket alakítanak, mégis látszik, hogy jól szórakoznak, és a maximumot adják minden jelenetben. A film is ezt teszi a közismert ijesztő filmes elemeivel, és még van is ideje egy tematikusan érdekes kifordításra is a film végén. Jó végre egy olyan filmet nézni, ami úgy nem veszi magát komolyan, hogy nem gyerekes poénokkal dobálózik, vagy túltoltja a negyedik fal á... több»
Még egy, Meg kettő Lehet érdekes cápás akciófilmet csinálni? A Meg-filmek azt próbálják bizonyítani, hogy nem. Szomorú, mert van itt pár izgalmas gondolat, és a Meg 2. megpróbálta új helyekre vinni szereplőit, de minek, ha ott is gyenge közhelyeket és túlmagyarázott sztorielemeket löknek egymásnak B és C kategóriás színészek. Például a film első felében felfedeznek egy titkos mélytengeri bányát, ahol milliárd dolláros ásványokat bányásznak. De ezt nem használja fel a rendező valami érdekes melléktörténetre, vagy meglepő világépítésre (pedig mit keres egy bánya óriás cápák között?), hanem csak átfutnak rajta szereplőink, nem is reflektálva az egészre. Végül újra visszakerülünk a tipikus trópusi partiszigetre, a... több»
Minden klisé egyszerre Nem nagyon érdekelnek az autók, de Neill Blomkamp vizuális világa annál inkább, ezért kíváncsi voltam, mit hoz ki egy ilyen egyszerű sztoriból. Hát leginkább semmit sem hozott ki, a filmben nincs nyoma a rá jellemző látványvilágnak vagy történetvezetésnek, a Gran Turismo lényegében még egy felnövéstörténet gyenge színészekkel és erőltetett szerelmi szállal és legkevésbé sem érdekes konfliktusokkal egy totál érdektelen sztoriban. Főszereplőnk egy totál karizma- és érdeklődésmentes srác, aki versenyző akar lenni. Ezt valamiért úgy akarja elérni, hogy a Gran Turismóval tölti a délutánjait. Bekerül egy versenybe, ahol valós autókkal versenyezhet. Ezen a ponton már az álom kerülgetett, mert sajno... több»
Kifutunk az időből Mi az Indy-filmek identitása? Egy szórakoztató kaland, ahol hőseink meg akarják védeni a történelmet valamilyen gyarló vagy elnyomó fasiszta rendszertől, mely a természetfeletti erőt a hatalomszerzésre használná? Közben pedig izgalmas szituációból izgalmas szituációba csöppenünk, miközben a gonosz karakterek egy lépéssel mindig utánunk járnak? Ezek mind adottak a filmben, de valószínűleg valami többről van szó, mert a sors tárcsája leginkább csak fehér zaj. Egy erős közepes sztori, közepes akciójelenetekkel, közepes karakterekkel és rossz lezárással. Olyannyira közepes, hogy a nyitójelenet a fiatal Indyvel és nácis-vonatos-humoros kalandjával annyira más jellegű filmnek tűnt, kimondottan szo... több»
Most mi ez? Amikor ezt a filmet néztem, arra jöttem rá, hogy fogalmam sincs, hogy kéne értékelni ezt. Számomra egy értelmezhetetlen, giccses, humormentes, kaotikus, rosszul vágott, ótvar CGI film volt, melynek minden egyes eleme valami közhely vagy klisé. Eszmei és művészeti értéke negatív. De a film nem nekem szól! A film egy 10 év alatti korosztályt céloz meg, és ez a korosztály valószínűleg tényleg jól szórakozik a bugyuta vicceken és túlszínezett akciójeleneteken. Az egyszerű történet és fekete-fehér karakterek (akik kizárólag azért kerültek a filmbe, hogy játékokat adjanak el) biztos jól működnek gyerkőcökkel. Kissé felfoghatatlan, hogy felnőtt emberek beszóltak a rendezőnek anno, hogy a gyerekkori... több»
Női kapuzárási karakterdráma Ez nem egy romantikus vígjáték, semmi humoros vagy kimondottan romantikus elem sincs benne, ez egy melankolikus dráma egy nőről, aki nem tud azonosulni a társadalom elvárásaival. Főszereplőnk, Julie csapongó életet él, nem találja helyét egy szakmában sem, és nem találja a szerelmet. Mindig úgy érzi, benne van valamiben, de amint azt a valamit komolyan kéne venni, és mélyebbre kéne ásni, pánikba esik, és elmenekül. Karaktere a társadalmi elvárások és női szerepek mibenlétét kérdőjelezi meg. Miért csinálunk valamit? Azért, mert a közösségünk vagy idegenek vagy a párunk azt mondja, vagy mert mi azt szeretnénk? Julie nem tudja, mit akar, még harminc évesen is az első szerelmet keresi, folyamato... több»
Belháború tenger alatt Meglepő, hogy a film mennyire kurrens maradt, és szinte semmit sem öregedett egyik aspektusa sem. A szereplőgárda és színészek kiválóak, a sztori konfliktusa pedig bár nem a legrealisztikusabb, mégis szépen illusztrál egy izgalmas harci dilemmát. Karaktereink két eltérő ideált képviselnek, és morális harcuk a filmet egy atomháború szintjére emeli, és a magas tét tökéletesen teszteli az etikai ellentéteket. A történet egy szép reflexió a hidegháborús fegyverkezési kényszerre és a kölcsönös elpusztítás elvére. Hol a határ a parancsok és az egyszerű katona interpretálása között? Mennyire tudjuk elfogadni, hogy egy gomb lenyomása országokat sodorhat atomkatasztrófába? Rengeteg izgalmas kérdés me... több»
Elgondolkodtató sci-fi A Prometheus egy remek sci-fi film, tele izgalmas gondolatokkal, ijesztő képi világgal és jó karakterekkel. Azonban ahhoz, hogy ténylegesen élvezni tudjuk, pár logikai bukfencen és inkonzisztencián át kell tekintenünk. Ha ez sikerül, egy remek filozófiai, emberi mivoltot és lét mibenlétét boncoló, erőszakos és félelmetes jövőképet mutató filmet kapunk, mely egyszerre egy remek folytatása az Aliennek, és önmagában is megállja a helyét. A filmben szereplőink alkotónkat keresik a végtelen űrben, és közben azon vitatkoznak, mi alkotónak lenni egyáltalán. A Michael Fassbender által kiválóan alakított David androidon keresztül ez a kérdéskör egy új, izgalmas dimenziót kap. Bizonyos értelemben a fi... több»
Valóság? Az Ultrasound egy érdekes thriller-mystery film, mely ügyesen használ egy kevésbé ismert és tudomány által alig feltárt fenomenont, hogy egy fordulatos sztorit meséljen, ahol minden új jelenet egy csavar lehetőségét hordja magában. A film azonban nem bánik ezekkel gyengén, a sztori központi szála nem tűnik el millió fordulat között. Ezzel azonban az jár, hogy a film jelentős részében csak mentálisan pakolgatjuk a jeleneteket, és nem tudjuk hova tenni, mi miért történt, vagy valódi volt-e. A film végére minden szál elvarródik, és sajnos itt botlik egyet a film, mert pár logikai bukfenc mellett a történet kicsit közhelyessé válik. Valószínűleg ilyen szintű butításra szükség volt, hisz a film l... több»
Piramis, mamutok, kardfogú tigris? Kétféle értelmezés lehetséges. Vagy azt gondoljuk, hogy a film egy alternatív valóságban játszódik, ahol történelmünk random, időben és tértben teljesen független elemeit összekavarjuk egy fantasyba, vagy Roland Emmerich egyszerre tolt magába mindenféle drogot, miközben a History Channelt nézte, és egy teljességgel történelmileg helytelen, kaotikus filmet dobott össze. Főszereplőnk egy szibériai mamutvadász, akinek elrabolják kedvesét, hogy Egyiptomban piramisokat építsen egy idegen civilizációnak. Fogod még a széked? Úton Egyiptomba terrormadarakkal, kardfogúakkal és háziasított lovakkal is találkoznak. Középiskolás történelem-majrécsengőm ezen a ponton már olyan hangos volt, hogy elengedte... több»
Zseniális stílusfilm A Sin City elsődleges ismertetőjele a hihetetlen markáns vizuális világa, mely érdekesen irányítja figyelmünket, és ügyesen hangolja a jelenetek brutalitását. A fekete-fehér világ lakóinak moralitása hasonlóan fekete-fehér, és a film igazi érdekessége akkor mutatkozik meg, amikor ezek a karakterek útjai összefutnak, és kavarodnak. Bár a karakterek egyoldalúak, mégis személyiségük karizmatikus, és a film ügyesen kihasználja őket, mert végig érdekes nézni, hogyan próbálják megoldani problémájukat a korrupt és véres városban. A Sin City ugyanis majdnem inkább a városról szól, és azok lakói csak elszenvedői a város által felállított status quo kozmikus mozgatórugóinak. Ugyanannak a mozgatórúgókn... több»
A jövő unalmas Vontatott, nyújtott, altató. Az évad első feléig jutottam, de egyszerűen túl unalmas volt a dolog. A karakterek nem érdekesek, a konfliktusok nem érdekesek, annak ellenére, milyen menő volt a bemutatott lehetetlen technológia. A sorozat jövőképe is többnyire hiteltelen volt számomra, sok elemnek mintha csak stilisztikai célja volna, és nem volt organikus része a világnak, egyszerűen csak nem illet bele a világba. Sajnos a karakterek hasonlóan kilógnak, a két főszereplő totál érdektelen és antipatikus.
66 Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz (2023)
Remek látványvilág, de összecsapott, klisés és lebutított cselekmény. A '22-es Csizmás Kandúr film láttatta, hogy lehet egy remek látványvilágú rajzfilmbe meglepően mély sztorit és karaktereket csempészni, úgy, hogy a film egyszerre legyen érdekes felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. A Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz is egy eredeti rajzi stílust villant meg, és akad benne egy-két emlékezetes karakter, azonban a sztori sajnos annyira ellentmondásos és agyonhasznált elemekre épül, hogy nehéz jókat írni róla. Karaktereink egy csatornában élnek, de többet akarnak, ők is az emberi világ részévé akarnak válni, azonban az emberek ódzkodnak a mutánsoktól, és félnek tőlük. Mit kezd ezzel a csele... több»