Néha nem tudjuk, mi az elég A film egy anya-fia kapcsolatot dolgoz fel, és egy olyan árnyalatot mutat, mely eredeti, és ritkán látni, mégis emberközeli, és bárkit megérinthet. Ziggy egy narcisztikus tini, akit hidegen hagy minden, ami nem vezet vissza saját magához, Evelyn pedig egy anya, aki egy másmilyen gyereket szeretett volna, és a tökéletes fiú létrehozásához minden követ megmozgat. A két karakter folyamatos távolodása, majd megnyugvása és kiegyezése a film érzelmi központja, és a sztori rendesen odaüt. Úgy tudom, ez Jesse Eisenberg első rendezése, és nagyon ügyesen eltalálja ezt a történetet és karaktereit. Tökéletesen beleillik az A24 palettájába. Mind Ziggy, mind Evelyn érzelmi világába és konfliktusaiba betek... több»
Technikailag gyenge Ez nem sikerült túl jól. A film bedob ismert, megölhetetlen karaktereket a zombik által elfoglalt Alcatrazba, ahol ugyanazt a jelenetet kell néznünk egyfolytában. Hőseink zombikat lőnek, majd néha elfelejtenek jól lőni, majd egy másodperccel később újra tűpontosan céloznak. A köztük lévő dialógus annyira karaktermentes, hogy kb. annyi személyisége van mindegyiknek, mint egy uborkának. Az igazán közhelyes és túltolt beszélgetést a főgonosz kapja, mely bár az egyetlen érdekes eleme a filmnek, nevetségesen klisés. Az animáció volt talán az egyetlen ok, amiért ránéztem a filmre. Sajnos elég vegyesre sikerült, a karaktermodellek kidolgozottsága változó, Leon és Jill modelljei jóval részletesebbek... több»
Sztárparádé Az Oppenheimer nem olyan, mint a trailere, a film 90% lényegében „csávók szobában beszélgetnek.” Semmilyen értelme sincs ezt IMAX-ben nézni, ez nem egy moziélmény, mert sajnos a beszélgetéseket sem Sorkin írta, és a film folyamatosan elveszti a lendületet, amikor egy újabb történelmi figurát dob be két jelenet erejéig, csak hogy autentikus maradjon. Ha meghalljuk, hogy Oppenheimer, rögtön az atombomba, a morális dilemma és a Manhattan Projekt jut eszünkbe. Ez a film kb 25%... Sokkal több idő telik egy teljesen érdektelen és céltalan személyes viszály feltérképezésével, mely meg sem közelíti fontosságban a korábban felsorolt témaköröket. A film nem unalmas vagy vontatott, egyszerűen csak egy ... több»
Majdnem szólt valamiről A galaxis őrzői legújabb fejezétének az a baja, hogy messze túl sok dolgot akar mesélni, messze túl sok eltérő karaktere van, és végül kb. csak másfelet tud kifejteni rendesen, emiatt a film furcsán bizonytalannak és súlytalannak hat, és a végefőcímnél az az érzésem, hogy egy csomó dolog kimaradt. Főszereplőink nem igazán illenek össze, a csapat dinamikája nincs egységben, mindenki kicsit mást akar. Egy ilyen szituációba csöppenünk bele, ekkor derül ki, hogy egy majdhogynem isten el akarja lopni Rocketet, Quill újra találkozik régi szerelmével, egy arany család üldözi hőseinket, a film fő konfliktusa pedig az élet értékéről és mibenlétéről szól. Mégis kinek az ötlete volt ezt mind egy filmbe... több»
Scorsese egyik legjobbja A Casino az a film, amit csak úgy elkezdesz nézni, és nem tudod abbahagyni. Scorsese képes arra, hogy akár egy unalmasnak hangzó pénzszámolást is érdekesen meséljen el, olyannyira, hogy nem is látod, mennyi idő telt el. A Casino azon kevés filmek egyike, ahol a narráció olyan jól illik a filmbe, hogy azt tanítani kellene. Hihetetlen nehéz egy valós sztorit ilyen minőségben feldolgozni, de sikerült, a film minden perce magával ragad, és ez valszleg a két főszereplő, Robert De Niro és Joe Pesci kiváló karaktere miatt történik. Mindkét szereplő saját céljait és elveit követi a 60-as évek Las Vegasában, és történetük alakulása egyszerre szórakoztató és tragikus. Remek film.
Giccs-sebesség A Flash az x-edik multiverzumos szuperhősfilm, tele történeti lyukakkal, kidolgozatlan szereplőkkel és hihetetlenül ótvar CGI-elemekkel. A film látványvilága egyszerűen borzalmas, olyan, mintha egy 2006-os videójáték trailert néznék, ahol túltolták a szaturációt. Mivel a film nagy része akciójelenetekből áll, melyek hatása áll vagy bukik a számítógépes effekteken, a Flash kimondottan rosszra sikerült. A főszereplő hiperirritáló személyisége végig zavart a filmben, öncélú viselkedése furcsán negatív volt. A sztori egyik központi eleme, hogy elveszti a képességeit, de a film egy későbbi pontján nulla nehézséggel, szinte egy perc alatt visszakapja, én meg vakartam a fejem, hogy a vágó kivágta a... több»
Tudományos Fantasztikus Keresztapa A 2001: A Space Odyssey filmtörténeti szempontból meghatározó sci-fi alkotás, mely alig öregedett mind látvány, mind narratíva terén. Kubrick, nem szavakkal, mesél, hanem hihetetlen hangulattal rendelkező jeleneteket használ. A Kék Duna keringőre dokkoló űrhajó, HAL könyörgése, vagy az előemberek találkozása a monolith-tel a fejemben maradtak, azóta, hogy először láttam a filmet. Ezek a jelenetek olyan szinten kilógnak a késő hatvanas évek filmjei közül, hogy elképzelni nem tudom, milyen lehetett ezt a kiadás évében nézni. Amennyire erős jelenetekkel operál, annyira visszafogott története szempontjából, és hagy némi teret interpretálni a nézőnek. Ahogy minden jó sci-fi, rámutat a világegyete... több»
Betonegyszerű üzenet egy kaotikus filmben Nimona sztorija az elfogadást és empátiát dolgozza fel. Sajnos mindezt hihetetlen idegesítő karaktereken és szituációkon keresztül teszi egy narratíva szempontjából teljesen kaotikus történettel. Főszereplőnket koholt vádak miatt lecsukják, de egy alakváltó lány, Nimona kiszabadítja, hogy együtt ööö... valamit csináljanak... A két főszereplő motivációja olyan élesen eltér egymástól, hogy fogalmam sincs, a filmkészítők mire gondoltak amikor összerakták A sztoriban nagy szerepet kap, hogy az irracionális félelem a másságtól nem helyenvaló, de Nimona összes mondata alátámasztja, hogy igenis van ok félni, hisz minden jelenetben halomra gyilkolnak katonákat. Ez akkor olyan dolog, amit a társadalo... több»
Shaky Cam Remekül játszottak a film atmoszférájával, és a két főszereplő többnyire hiteles maradt, de ez egy elég semmilyen horror volt. Valami templomban lámpáznak a sötétben a film nagyrészében és néha bedobnak egy hangeffektet jumpscarenek. Se nem ijesztő, se nem rémisztő nem volt. Nincs nagyon mögöttes tartalom, vagy a hit vagy a moralitás feltérképezése, csak karakterek ordítanak egymásnak folyamatosan. Sajnos halálra untam magam.
Resident Mediocre Ez kb egy tizenéves története. Még 2012-hőz képest is elég alacsony minőségű a 3D. Az animáció nagyjából rendben van és van erő benne, még akkoris ha, a 3Ds operatőr néha kicsit túlságosan nagy kameramozgásokat végez, amiktől inkább videójáték cutscene hangulata van az egész filmnek. A karakterek papírvastagok, a centrális konfliktus közhelyektől hemzseg és a film kicsit sem ijesztő.
Repülő macsók Hát nem egy maradandó alkotás ez a film. Lényegében a film egy 'ki a menőbb gyerek' és 'kinek nagyobb a repülője' jellegű, enyhén langyos nyári mozi. Főszereplőnkön kívül mindenki totál egyoldalú, a film olyan, mintha kicsit a szexualitásról akarna szólni, aztán mintha egy love story lenne, de végül ezek mind zsákutcában kötnek ki, és egy rosszul megvágott repülős összecsapást kapunk lezárásnak. Nehéz komolyan venni, bármit. Egy-két szórakoztató jelenettől eltekintve totál felejthető.
Transformers: Altatók Ez alatt a film alatt egy dolgot éreztem, és az a fáradtság volt. Folyamatosan csukódott le a szemem, annyira jellegtelen volt az egész történet. A karakterek annyira gyengék voltak, hogy nem tudom, melyik volt rosszabb, a színészkedésük, vagy az a közhelycsokor, ami néha kifolyt a szájukból. Még CGi tekintetében sem nagyon sikerült érdekesre, visszatér az összes szuperhősfilmből ismert beam to the sky és a planétaevő szupergonosz karakter. Ezekre csak halványan emlékszem, mert párszor elbóbiskoltam. Nem tudnám felidézni, mi történt a film végén, hangos zajok voltak, rossz vágású akciójelenetek és erőltetett szituációk, ahol pont az ember karakterekre volt szükség. Inkább aludjunk.
Ez a film hideg A Greyhound teljes egészében katonai utasításokból, manőverezésből és a német tengeralattjáróktól való félelemből áll. Katonák, akik mindig félelmüket visszafojtva, érzelemmentesen próbálják végrehajtani parancsot, miközben a hideg tengert pásztázzák és bármelyik pillanatban torpedót kaphatnak. Ez egy nagyon technikai film, a főszereplőnk majdnem csak parancsokkal kommunikál mindenkivel, és szinte a film egésze a hadihajó irányítószobájában játszódik. Ez egy nagyon érdekes és velős filmélményt hoz létre, melynek hangulatával kevés film vetekedhet. Nincs nagyon karakterépítés vagy -fejlődés vagy szerelmi szál, csak a háború valósága és veszélyei. Az ellenséges tengeralattjárók már-már vízi sz... több»
Hard sci-fi Nagyon kevés hiteles sci-fi film van, pláne olyan, mely egy idegen civilizációval való első találkozást mutatja be. A film egyszerre láttatja, mennyire kicsi és mennyire leleményes az emberiség, illetve, hogy a limitált gondolkodásunk és világlátásunk saját magunk ketrecét hozza létre. A Kapcsolat (Contact) az a jellegű film, mely pár karaktert követ, de azok inkább reprezentatív szerepben mozognak, és az emberiség egészét mutatják be. Mindezek mellett filmileg izgalmas és érdekes marad, de első sorban a film mondanivalója itt a lényeges.
Költői aszteroida A Wes Anderson-filmek elsősorban stíluson utaznak, és általában egy-egy kisebb témát dolgoznak fel, felszínesen izgalmas karakterekkel. Az Asteroid City azonban megpróbál egy mélyebb témát körüljárni: a filmben Wes Anderson saját magát és alkotói képességét tárgyalja ki. Ezt egy metaköntösbe csomagolja, a film egy film létrehozását mutatja be. Na most, maga a film lényegében random jelenetek összessége, melyben szinte robotikus karakterek próbálnak érezni dolgokat. Hogy pontosan mit, az interpretációfüggő. Lehet az egyik karakter halálának feldolgozása a központ, lehet az életcélok hiányának keresése az, lehet valami meghökkentő esemény feldolgozása. És lehet mindhárom. Mindezt érzelmileg vi... több»
Ennyire lyukas sztorit nehéz komolyan venni Négy epizód után ez inkább felejtős. A Hijack alapszituációja érdekes: adott egy hétórás repülőút, terroristák, és az egészet hét epizód mutatja be, folyamatosan látjuk az utasok helyzetét és a földi rendőrség nyomozását. A repülőn főleg Idris Elba 5D sakkozásást követjük, ahogy megpróbál barátkozni a terroristákkal és megmenti a repülőt. A probléma abban rejlik, hogy sajnos rengeteg logikai bukfenc van a sorozatban, amelyek egy idő után annyira nagyra nőnek, hogy nehéz komolyan venni a szituációt. A terroristák annyira amatőrök, hogy majd hogy nem terv nélkül mentek bele ebbe a kalandba, az eszközök, amiket becsempésztek, értelmetlenek. A sztori egy pontján látjuk, hogy egy random civil egy... több»
Gyengébb Lényegesen gyengébb az első évadnál. Pont az tetszett korábban, hogy nem mindig az emberek által preferált „jó” volt a történetek kimenetele. A második évadban csak uncsi erényfitogtatás megy, nem túl érdekes karakterekkel. A sztorik annyira nem kapcsolódnak egymáshoz, hogy totál nem tudom, mi az egymásutánisága a történetnek. Lehet, nem is számít.
A valóság tömény Ez a sorozat valószínűleg mindenkit kicsit máshogy érint meg. Lesz, akinek ismert lesz a felvázolt szituáció, lesz, akinek kevésbé, azonban a történet annyira velősen meséli el egy menekülni kényszerült anyuka sorsát, hogy nehéz nem együttérezni vele és szorítani neki. Nincsenek klisék, közhelyek vagy valószínűtlen jelenetek, csak egy borzasztó szituáció és annak elszenvedői. A sorozatnak akadnak pozitív pillanatai is, de a nyomasztó, levegő nélküli élet végig megmarad. Kényelmetlen mélységekbe merülünk a családon belüli erőszak világában, és rengeteg karaktert ismerünk meg, akik többféleképpen reagálnak egy ilyen helyzetre. Alex eltökéltsége és bátorsága biztosítja az üde színfoltot, a soro... több»
Mission A Mission Impossible-filmek tovább emelik az akciófilmek minőségét és tovább csavarnak a formulán. A Leszámolás első részének tempója csak úgy repül előre, a filmnek nincs unalmas pillanata, és az akciójelenetek nem csak azért vannak, hogy ne aludjon el a néző, a film pont ezeket használja fel igazán történetmesélésre és karakterépítésre. Összesen két expozíciós jelenetben ledarálják a film fő konfliktusát, és minden más a különböző küldetéseken keresztül alakul és változik, sokszor többször is. Az akciójelenetek másik kiváló eleme az, hogy szinte mindig kétszintesek, tehát sosem egy ember egy problémáját követjük, hanem mindig egyszerre több konfliktust kell megoldani szereplőinknek, melyek... több»
Kaotikus Alapjáraton szeretem az olyan filmeket, ahol nem tudod előre, mi történik. Ari Aster korábbi filmjeit pedig nagyon bírtam a meglepetéseik miatt, és azokban ez a film is bővelkedik. A Beau is Afraid totál kiszámíthatatlan, ahol a főszereplő csak úgy folyik jelenetből jelenetbe és konfliktusból konfliktusba. A film több témakört is feldob, és folyamatosan gondolkozni kell, mit akar mondani, melyik metafora mit jelent, és amikor a metafora elkezd valami új irányba menni, tovább kavarodik minden. Itt a hiba. Sajnos a film túlságosan elveszik ezekben a random történetekben, és nem állít fel kohezív történeti irányt, így aztán fogalmam sem volt, hol tart, mit akar vagy hova megy főszereplőnk. Emia... több»
58 Ha végeztél a világ megmentésével (2023)
A film egy anya-fia kapcsolatot dolgoz fel, és egy olyan árnyalatot mutat, mely eredeti, és ritkán látni, mégis emberközeli, és bárkit megérinthet. Ziggy egy narcisztikus tini, akit hidegen hagy minden, ami nem vezet vissza saját magához, Evelyn pedig egy anya, aki egy másmilyen gyereket szeretett volna, és a tökéletes fiú létrehozásához minden követ megmozgat. A két karakter folyamatos távolodása, majd megnyugvása és kiegyezése a film érzelmi központja, és a sztori rendesen odaüt. Úgy tudom, ez Jesse Eisenberg első rendezése, és nagyon ügyesen eltalálja ezt a történetet és karaktereit. Tökéletesen beleillik az A24 palettájába. Mind Ziggy, mind Evelyn érzelmi világába és konfliktusaiba betek... több»