kabel

Még egy, Meg kettő
Lehet érdekes cápás akciófilmet csinálni? A Meg-filmek azt próbálják bizonyítani, hogy nem. Szomorú, mert van itt pár izgalmas gondolat, és a Meg 2. megpróbálta új helyekre vinni szereplőit, de minek, ha ott is gyenge közhelyeket és túlmagyarázott sztorielemeket löknek egymásnak B és C kategóriás színészek. Például a film első felében felfedeznek egy titkos mélytengeri bányát, ahol milliárd dolláros ásványokat bányásznak. De ezt nem használja fel a rendező valami érdekes melléktörténetre, vagy meglepő világépítésre (pedig mit keres egy bánya óriás cápák között?), hanem csak átfutnak rajta szereplőink, nem is reflektálva az egészre. Végül újra visszakerülünk a tipikus trópusi partiszigetre, a... több»

Minden klisé egyszerre
Nem nagyon érdekelnek az autók, de Neill Blomkamp vizuális világa annál inkább, ezért kíváncsi voltam, mit hoz ki egy ilyen egyszerű sztoriból. Hát leginkább semmit sem hozott ki, a filmben nincs nyoma a rá jellemző látványvilágnak vagy történetvezetésnek, a Gran Turismo lényegében még egy felnövéstörténet gyenge színészekkel és erőltetett szerelmi szállal és legkevésbé sem érdekes konfliktusokkal egy totál érdektelen sztoriban. Főszereplőnk egy totál karizma- és érdeklődésmentes srác, aki versenyző akar lenni. Ezt valamiért úgy akarja elérni, hogy a Gran Turismóval tölti a délutánjait. Bekerül egy versenybe, ahol valós autókkal versenyezhet. Ezen a ponton már az álom kerülgetett, mert sajno... több»

Kifutunk az időből
Mi az Indy-filmek identitása? Egy szórakoztató kaland, ahol hőseink meg akarják védeni a történelmet valamilyen gyarló vagy elnyomó fasiszta rendszertől, mely a természetfeletti erőt a hatalomszerzésre használná? Közben pedig izgalmas szituációból izgalmas szituációba csöppenünk, miközben a gonosz karakterek egy lépéssel mindig utánunk járnak? Ezek mind adottak a filmben, de valószínűleg valami többről van szó, mert a sors tárcsája leginkább csak fehér zaj. Egy erős közepes sztori, közepes akciójelenetekkel, közepes karakterekkel és rossz lezárással. Olyannyira közepes, hogy a nyitójelenet a fiatal Indyvel és nácis-vonatos-humoros kalandjával annyira más jellegű filmnek tűnt, kimondottan szo... több»

Most mi ez?
Amikor ezt a filmet néztem, arra jöttem rá, hogy fogalmam sincs, hogy kéne értékelni ezt. Számomra egy értelmezhetetlen, giccses, humormentes, kaotikus, rosszul vágott, ótvar CGI film volt, melynek minden egyes eleme valami közhely vagy klisé. Eszmei és művészeti értéke negatív. De a film nem nekem szól! A film egy 10 év alatti korosztályt céloz meg, és ez a korosztály valószínűleg tényleg jól szórakozik a bugyuta vicceken és túlszínezett akciójeleneteken. Az egyszerű történet és fekete-fehér karakterek (akik kizárólag azért kerültek a filmbe, hogy játékokat adjanak el) biztos jól működnek gyerkőcökkel. Kissé felfoghatatlan, hogy felnőtt emberek beszóltak a rendezőnek anno, hogy a gyerekkori... több»

Női kapuzárási karakterdráma
Ez nem egy romantikus vígjáték, semmi humoros vagy kimondottan romantikus elem sincs benne, ez egy melankolikus dráma egy nőről, aki nem tud azonosulni a társadalom elvárásaival. Főszereplőnk, Julie csapongó életet él, nem találja helyét egy szakmában sem, és nem találja a szerelmet. Mindig úgy érzi, benne van valamiben, de amint azt a valamit komolyan kéne venni, és mélyebbre kéne ásni, pánikba esik, és elmenekül. Karaktere a társadalmi elvárások és női szerepek mibenlétét kérdőjelezi meg. Miért csinálunk valamit? Azért, mert a közösségünk vagy idegenek vagy a párunk azt mondja, vagy mert mi azt szeretnénk? Julie nem tudja, mit akar, még harminc évesen is az első szerelmet keresi, folyamato... több»

Belháború tenger alatt
Meglepő, hogy a film mennyire kurrens maradt, és szinte semmit sem öregedett egyik aspektusa sem. A szereplőgárda és színészek kiválóak, a sztori konfliktusa pedig bár nem a legrealisztikusabb, mégis szépen illusztrál egy izgalmas harci dilemmát. Karaktereink két eltérő ideált képviselnek, és morális harcuk a filmet egy atomháború szintjére emeli, és a magas tét tökéletesen teszteli az etikai ellentéteket. A történet egy szép reflexió a hidegháborús fegyverkezési kényszerre és a kölcsönös elpusztítás elvére. Hol a határ a parancsok és az egyszerű katona interpretálása között? Mennyire tudjuk elfogadni, hogy egy gomb lenyomása országokat sodorhat atomkatasztrófába? Rengeteg izgalmas kérdés me... több»

Elgondolkodtató sci-fi
A Prometheus egy remek sci-fi film, tele izgalmas gondolatokkal, ijesztő képi világgal és jó karakterekkel. Azonban ahhoz, hogy ténylegesen élvezni tudjuk, pár logikai bukfencen és inkonzisztencián át kell tekintenünk. Ha ez sikerül, egy remek filozófiai, emberi mivoltot és lét mibenlétét boncoló, erőszakos és félelmetes jövőképet mutató filmet kapunk, mely egyszerre egy remek folytatása az Aliennek, és önmagában is megállja a helyét. A filmben szereplőink alkotónkat keresik a végtelen űrben, és közben azon vitatkoznak, mi alkotónak lenni egyáltalán. A Michael Fassbender által kiválóan alakított David androidon keresztül ez a kérdéskör egy új, izgalmas dimenziót kap. Bizonyos értelemben a fi... több»

Valóság?
Az Ultrasound egy érdekes thriller-mystery film, mely ügyesen használ egy kevésbé ismert és tudomány által alig feltárt fenomenont, hogy egy fordulatos sztorit meséljen, ahol minden új jelenet egy csavar lehetőségét hordja magában. A film azonban nem bánik ezekkel gyengén, a sztori központi szála nem tűnik el millió fordulat között. Ezzel azonban az jár, hogy a film jelentős részében csak mentálisan pakolgatjuk a jeleneteket, és nem tudjuk hova tenni, mi miért történt, vagy valódi volt-e. A film végére minden szál elvarródik, és sajnos itt botlik egyet a film, mert pár logikai bukfenc mellett a történet kicsit közhelyessé válik. Valószínűleg ilyen szintű butításra szükség volt, hisz a film l... több»

Piramis, mamutok, kardfogú tigris?
Kétféle értelmezés lehetséges. Vagy azt gondoljuk, hogy a film egy alternatív valóságban játszódik, ahol történelmünk random, időben és tértben teljesen független elemeit összekavarjuk egy fantasyba, vagy Roland Emmerich egyszerre tolt magába mindenféle drogot, miközben a History Channelt nézte, és egy teljességgel történelmileg helytelen, kaotikus filmet dobott össze. Főszereplőnk egy szibériai mamutvadász, akinek elrabolják kedvesét, hogy Egyiptomban piramisokat építsen egy idegen civilizációnak. Fogod még a széked? Úton Egyiptomba terrormadarakkal, kardfogúakkal és háziasított lovakkal is találkoznak. Középiskolás történelem-majrécsengőm ezen a ponton már olyan hangos volt, hogy elengedte... több»

Zseniális stílusfilm
A Sin City elsődleges ismertetőjele a hihetetlen markáns vizuális világa, mely érdekesen irányítja figyelmünket, és ügyesen hangolja a jelenetek brutalitását. A fekete-fehér világ lakóinak moralitása hasonlóan fekete-fehér, és a film igazi érdekessége akkor mutatkozik meg, amikor ezek a karakterek útjai összefutnak, és kavarodnak. Bár a karakterek egyoldalúak, mégis személyiségük karizmatikus, és a film ügyesen kihasználja őket, mert végig érdekes nézni, hogyan próbálják megoldani problémájukat a korrupt és véres városban. A Sin City ugyanis majdnem inkább a városról szól, és azok lakói csak elszenvedői a város által felállított status quo kozmikus mozgatórugóinak. Ugyanannak a mozgatórúgókn... több»

A jövő unalmas
Vontatott, nyújtott, altató. Az évad első feléig jutottam, de egyszerűen túl unalmas volt a dolog. A karakterek nem érdekesek, a konfliktusok nem érdekesek, annak ellenére, milyen menő volt a bemutatott lehetetlen technológia. A sorozat jövőképe is többnyire hiteltelen volt számomra, sok elemnek mintha csak stilisztikai célja volna, és nem volt organikus része a világnak, egyszerűen csak nem illet bele a világba. Sajnos a karakterek hasonlóan kilógnak, a két főszereplő totál érdektelen és antipatikus.

Csinovnyik halála
A Corner Office egy különc irodai dolgozó mindennapjait és konfliktusait dolgozza fel. A film története bizarr, helyszíne és cselekménye inkább allegorikus és absztrakt. Főszereplője Orson, egy enyhén autista, mindenből a legtöbbet és legjobbat kihozni akaró bürokrata, aki képtelen megérteni a szociális interakciókat vagy az emberi kapcsolatokat. Ez számos humoros szituációt eredményez, és a film fő viccforrása is. Orson emellett saját egzisztenciáját rombolva tör előre a munka világában, és önpusztító tevékenységét hamar felfedezi a környezete, és munkatársai egyre inkább távolodnak tőle. A film azonban nem komikus, inkább komor és burleszk, azonban sok helyen kicsit belassul, és repetitívé... több»

Vizuális erőszak
Felkavaró, visszataszító, lenyűgöző és undorító. Chris Cunningham munkássága változatos helyekre repít, de mégis összefügg, és egy sötét, kaotikus, félelmekkel és mulandósággal teli világot ábrázol, tele kétes alakokkal, mutációkkal és az emberi forma torzításával. Történetei mégis emberei érzelmeket, emberi momentumokat dolgoznak fel, szereplőik vágyai egyszerűnek tűnnek, mégis elérésük komplikáltabb, mint gondolnánk, és az árat néha mivoltuk megcsúfolása fizeti. A 'The Work of Director Chris Cunningham' lényegében rövidfilmek és reklámok sorozata, nincs hosszabb film a könyvtárában, bár ezek után kíváncsi lennék, milyen nagyobb filmbe vágná a fejszéjét, mert sokszor gimmick alapú története... több»

Bizonyos embereknek túl sok idejük van
A film lényegében egy interjúsorozat rengeteg random emberrel, akik kicsit túl sok időt töltöttek egy filmmel, és olyan dolgokat látnak bele, amik sok esetben ott sincsenek. Nem tudom, mennyire tudatos, de a film majdnem egy szatíra a túlgondoláson és az összeesküvés-elméletekről. Majdnem minden tartalmat túl lehet gondolni, és apró részleteket úgy kibontani, mintha azok valamit jelentenének. Ez több ponton elhangzik a filmben, egy csávó azt próbálta magyarázni, hogy egy síposzter, ami egy síelőt ábrázol valójában egy bikát láttat. Egy nő annyira alternatív valóságban élt, hogy megpróbált párhuzamot vonni a gyereke meséi és a film között, amit éppen nézett. Egy másik a felhőben vélte felfede... több»

Tipikus A24
Egy újabb remek karakterdrámát kapunk, mely egy érdekes és alig elővett témát dolgoz fel kis családi konfliktussal megfűszerezve. Főszereplőnk egy házaspár, akik jól kijönnek egymással, egészen addig, amíg egy apró dolog meg nem töri az idillt, és mindent megkérdőjelez kapcsolataikban. A bizalom témaköre több kapcsolatban is feltérképeződik, és a film apróbb momentumokon keresztül szépen rávilágít az apróbb hazugságok világára. Mindkét főszereplő zseniálisan játssza a szerepét, és érdekes volt látni, hogy reagálnak a sztori alakulására. A set-up annyira emberközeli és mindenki számára ismert, hogy szerintem bárkinek szórakoztató lehet a film és a karakterek racionalizációja és egyszerre búsk... több»

Hogyan vesztegessünk el egy jó ötlet
Igen, a filmben van jó pár jó gondolat, és egy nagyon érdekes világot mutat be. Látszik, hogy a készítők picit belegondoltak, hogy nézne ki a valóság, ha az emberek át tudnák adni fiatalságukat. Reméltem, hogy a film vagy egy hihetetlen disztópikus valóságképet fest majd, vagy ügyesen játszik, a ki a fiatal, ki az idősebb gondolattal. Mindkettő jelen van a filmben kicsit, azonban furcsa mód, a sztori kimondottan vontatottá és lassúvá válik, pedig alig állunk meg a központi tematika morális kérdéskörével foglalkozni. Nem igazán van vita nagyon a karakterek között, vagy nem elég, hogy az öregség-fiatalság kérdéseit megvitassuk. Egy-két helyen felbukkan a dolog, de inkább háttérelemként van tar... több»