Ez már nem is Black Mirror Eltűnt a technológia és a sötét jövőkép világa, ezek az epizódok már inkább szociodrámák, valamilyen kicsit kurrens kérdést boncolgatnak. Maga a boncolgatás többnyire érdekes, de szinte mindig vagy felszínes, vagy túl egyszerű és filmes ahhoz, hogy elgondolkodtató legyen. A témák, amiket feldob a sorozat, érdekesek, de tényleg kicsit mélyebben kellett volna belemászni, ahogy a korai évadok tették.
Kényelmetlenül gagyi Kínosan rossz a forgatókönyv. A film egyszerűen kényelmetlen, és nem elég ambiciózus a koncepcióhoz képest. A sztori lényege, hogy bárki képes egyszer bármit kívánni, és az azonnal megtörténik. Ez inkább egy Black Mirror jellegű sztorinak lehet az alapja, nem egy WW filmnek, mert ez a karakter nem illik bele egy ilyen hihetetlen grandiózus, mély társadalmi kérdést boncoló narratívába. A főantagonistával való konfrontáció talán az egyik legkínosabb jelenete a DC-filmeknek. Gal Gadot elég rossz színésznő, és itt nagyon látszik, hogy fogalma sincs, milyen érzelmet kéne átadnia. Üres közhelyeket mondogat az egész filmben, és nevetségesen nem fejlődik sehova sem. A CG viszonylag gagyi és az akció... több»
Meglepően mókás A DC egy fura stúdió, egyáltalán nem tudnak megegyezni a filmek stílusán. Ez nem baj, mert legalább néha egy nézhető film is kiesik az ablakukon. Ilyen a The Suicide Squad. Vicces, véres, komor, mély. Meglepett, hogy tudatosan nem vették komolyan, és ez nagyon jót tett a filmnek. A lezárás tipikus, klisés szuperhős nonszensz, de az oda vezető út legalább egész eredeti. A film eleje talán a legerősebb, ahogy James Gunn ügyesen kitörölte az előző filmet a kollektív emlékezetünkből, elég emlékezetes volt. A későbbi jelenetek karaktercentrikusak, a film sztorija nem annyira fontos, mint karakterei motivációi, ami végre egy jó irány, mert van időnk megszeretni ezeket a furcsa figurákat, és lássuk... több»
Hogy történt ez? A film lényegében egy csomó SNL jellegű klip, borzasztó viccekkel. A legtöbb egyszerűen csak gusztustalan és igénytelen. Kb. mintha a célközönség hatéves lenne, ezért a poénok exkluzív nekik szólnak. Az egyetlen vicces snitt az első volt Kate Winslettel, az is kizárólag a színésznő alakítása miatt. Azóta kiderült, hogy a színészeket kb. átverték a filmmel kapcsolatban, és folyamatosan másnak állították be a producerek, mint ami ténylegesen lett. Közel nézhetetlen kategória.
Meglepően erős Hát, furcsa ez, a John Wick 4-en az álom kerülgetett, de az Extraction 2 végig érdekes maradt. Zsánerének egyik legjobb teljesítménye. A harcok izgalmasak és többszintesek, a karakterek nem egysíkúak és jó szorítani nekik, a kivitelezés pedig pazar. A korábbi filmből ismert egysnittes ismét visszatér, és most hosszabb, mint valaha, egy olyan szekvenciát foglal magába, mely az utóbbi évek talán legjobb akciójelenete, számos különböző elemmel és helyszínnel. Kizárólag ezért a szekvenciáért érdemes megnézni a filmet, és sok időt nem is vesztünk, hisz egész korán megkapjuk ezt. Ez sajnos azt jelenti, hogy a film későbbi része egy kicsivel gyengébb, de itt is akad jó pár érdekes apróság. Olyasmik... több»
War Bad A Brooklyn 45 veterán katonák háború utáni világát dolgozza fel. A sztori körüljárja, hogy a második világháború milyen traumákat halmozott az emberekre, és milyen irracionális gondolatokat ültetett a fejükbe. A film ezt egy természetfeletti erőként mutatja be, melyben egy szellem erőlteti rá az emberekre a sztereotípiájukat és a háborús világképüket. Ez egy ügyes metafora, és érdekes szituációkat hoz létre még akkor is, ha a film leegyszerűsít pár karaktert, és néha inkább kliséket, mint valós személyeket látunk. A látványvilág azonban elég fura, és olyan, mintha egy gyerekeknek szóló ijesztgetős filmet látnánk, nem egy filozófiai és lélektani drámát. Ezt a kettősséget végig nem értettem,... több»
Érdekes hangulat Nem igazán értettem, milyen film ez. Abban a hitben voltam, hogy ez egy God's not Dead-féle keresztény propaganda, de film inkább az ördög jelenlétéről szólt. Nem is misztikus, hisz már korai jelenetekben természetfeletti erőket mutat be, amikre nincs logikai magyarázat, és a film meg sem próbálja ezt kifejteni. Azontúl, hogy egy érdekes, karakterközpontú horrort mutat be, nem igazán történik semmi a filmben. Olyan, mintha egy másik film felvezető jelenetét látnánk. Ez nem jelenti azt, hogy a film időt húzna, nem éreztem unalmasnak vagy lassúnak. A probléma inkább az, hogy a cselekmény egy irányba megy végig, és nincs meglepetés vagy furcsaság, pedig a film belső mechanikája rengeteg érdekes... több»
Egysoros robbanások Autók mennek ide-oda, szabvány akciójelenetek minden hatodik percben, hogy ne tudjon elaludni senki. Közepes színészek nevetségesen ostoba dialógusokat mondanak egymás irányába. Színészi játék legalját látjuk, ostoba dialógusokkal. Senki sem a film szeretete miatt van benne, látszik, hogy csak összelapátolják a pénzt, oszt mennek vissza a nyaralójukba. Momoa az egyetlen üde színfolt, aki megpróbált valamit kezdeni a féldimenziós karakterével. Valószínűleg az improvizációiban lévő potenciált nem is akarta észrevenni a rendező, pedig, ha a film jobban beleállt volna az ilyen elrugaszkodott, őrült karakterekbe, és sokkal kevésbé vette volna magát komolyan a sztori, akár még egy szórakoztató pop... több»
Egy színésznő felolvassa a film üzenetét 10 percig A Pearl remekül indult: adott egy lány mentális zavarokkal, nagy álmokkal, egy szigorú anyával és egy beteg apával. A film szépen épít világát, bár maga a cselekmény kimondottan lassú, de a látvány és a nyilvánvaló trauma alatt álló szereplők megfigyelése egyfajta kíváncsiságfaktort hordoz magával. A Pearl közel sem olyan, mint az X: míg az utóbbi egy exploitation film volt egy kisebb csavarral, a Pearl egy lélektani dráma borzasztó tempóval. Mért borzasztó a tempó? Mert a film legfontosabb és legvelősebb jelenete egy hosszú monológ a főszereplőtől, melyben szó szerint a képünkbe mondja motivációját, a film témakörét és problémáját. Ez nem filmművészet. Ez olyan, mintha egy összefoglalót olv... több»
82 San Junipero (2016)