Horror klisé A Cobwebnek vannak erényei, egyrészt szépen lett felvéve, pár ijesztés egész kreatívra sikerült, de sajnos ezek mind egy teljesen tipikus és agyonhasznált horror sztorit támasztanak alá, mely olyannyira felszínes, hogy azt hittem, a rendező elaludt, és elfelejtette befejezni filmet. Nem viccelek, a filmnek olyan gyorsan van vége mindenféle lezárás vagy katartikus sztorielem nélkül, vissza kellett tekernem, hogy elhiggyem. Az igazat megvallva, szinte mindene eleme a filmnek már ismert lehet más hasonló filmekből, de ettől függetlenül sztorink szépen indul. Lizzy Caplan és Antony Starr remek színészek, és a horrorfilm érdekesen hozta a The Boysból ismert Homelander szintű kettősséget. Főszerep... több»
Bogár szatíra A Starship Troopers egy izgalmas és vicces háborús film, remek effektekkel, karakterekkel és történetvezetéssel. Paul Verhoeven érdekesen kiforgatta az eredeti művet, olyan formában, mely nem szájbarágós vagy izzadtságszagú. Emellett a film látványvilága alig öregedett, a speciális effektek kiválóak, és nagyon szépen társulnak a történethez. De messze a legérdekesebb része a filmek a karakterfejlődés, azon belül is Rico és szerelmi háromszöge, mely érdekesen formába tölti a romantikus kapcsolatokat. Rico karakterének süllyedése a fasiszta háborúalapú diktatúrába még érdekesebb is, mint millió bogármészárlós jelenet. A Starship Troopers következő részei mind félreértették a film üzenetét, és ... több»
Egy színészi karrier legalja Jennifer Lawrence-nek ki kell rúgni az ügynökét, hogy ilyen borzasztó filmbe szerződtette le. Értelmezhetetlen számomra, miért ezt a filmet választotta a színésznő, ez se nem vicces, se nem elgondolkoztató, se nem szerethető romantikus vígjáték volt. A film leginkább csak alpári volt, mindkét főszereplő totál apatikus, klisé karaktert alakított, és bár a színészkedés rendben volt, nincs semmi, ami megmentsen egy ilyen száraz forgatókönyvet. A film tónusa és hangulata hullámvasútként ugrál jelenetről jelenetre, a fiú főszereplő személyisége inkonzisztens, és sokszor azt hittem, a film ezzel egy csavart akart létrehozni, amit rosszul vitelezett ki. Vagy lehet ezt csak beleképzeltem, sokszor el... több»
Minden amatőr Tipikus ijesztő házas horrorfilm ez, csak ezúttal olyan rossz színészkedéssel és olyan rossz vágással, hogy azt hittem, egy félkész verziót néztem. A film elfelejti, hogy egy horror antagonista azért ijesztő, mert nem latjuk. Kb. a sztori felénél a film folyamatosan mutogatni kezdi az antagonistát fényes nappal. Teljesen értelmezhetetlen, miért csinálta ezt a rendező. A gyerekszínészek kényelmetlenül rosszak, szinte minden sor, ami kifolyik a szájukból hiteltelen és olyan, mintha egy felnőtt írta volna. A történet témaköre a család, és talán ez az egyetlen pont, ahol a forgatókönyvíró használta az eszét, és megpróbálta összekötni a horrort a karakterek belső drámájával. Megpróbálta, de nem s... több»
Még egy ilyen film Igen, ezt a filmet már láttad, nem egyszer, nem kétszer, hanem milliószor. Legtipikusabb revenge film, a genre visszatérő elemeivel, és igényes kivitelezéssel. Teljesen kiszámítható és sematikus karaktereket és érzelemmentes akciójeleneteket kapunk, ahol a rosszak elnyerik büntetésüket. Tényleg szomorú, hogy semmi kreativitást vagy történeti érdekességet sem próbáltak meg beletenni ebbe. Sem a helyszín, sem a karakterek, sem a haláluk módja sem meglepő, vagy izgalmas. Nincs transzformatív faktor, vagy ne adj' Isten, egy üzenet, ami komplexebb egy lámpánál. Más, hasonló filmekkel ellentétben itt volt pénz az erőszakosabb jelenetek kivitelezésére, így talán ez az egyetlen, mely a film érdeme l... több»
Zuhanó karakterek A Flight elsősorban karakterdráma, melynek főszereplője egy pilóta, aki széteső családja és alkoholizmus mellett,szinte hihetetlen módon megment egy repülőgépet. A sztori lényegében a katasztrófa utóhatást és főszereplőnk belső harcát taglalja. Ez nem a legjobb Robert Zemeckis film, kicsit túl hosszú, de érezni a rendező profizmusát, hisz ez a majdnem egyszemélyes dráma végig érdekes és többnyire izgalmas marad. Kicsit azért érezni a film hosszát, jó pár jelenet viszonylag repetitív és kiszámítható. Sztorinkba került pár mellékkarakter, akik mind egy-egy életcélt mutatnak be, melyeknek gondolom, az volt a lényege, hogy formálják a főszerelő személyiségét és kissé önző magatartását. Úgy érzem... több»
Egész jó Stephen Kinget nem tartom túl nagyra, de kétségtelen, hogy rengeteget ír, azonban kell egy jó rendező egy saját vízióval, aki ezt filmre is tudja vinni. Ilyen Kubrick és Flanagan is. A két rendező nyelve azonban kicsit sem hasonlít, így aztán megkérdőjelezhető, a film mennyire működik folytatásként, azonban az biztos, hogy önmagában is megáll a helyén, és a Shining történetének ismerete csak színesíti kicsit. Hasonlóan más Mike Flanagan horrorművekhez, ez is filmileg gyönyörűen bevilágított és megvágott anyag. A cselekmény elemei mind pontos helyet kapnak a narratívában, semmi sincs a véletlenre bízva, és a sztori egy kiszámítható, de mégis szórakoztató lezárást kap. Sajnos a film legnagyobb... több»
Kaotikus üzenet-tenger A Barbie egyszerre akar minden lenni: görbe tükör a kapitalizmusra, feminista kiáltvány, kritika a patriarchális rendszerre, transzformatív metafilm, anya-lánya sztori, felnövéstörténet, Truman show... Ki szerint volt ez jó ötlet?
Történetünk Barbielandben kezdődik, ahol főszereplőnk, Barbie „meghibásodik”, és miután beszél a többi Barbie-val és Furcsa Barbie-val, elhagyja Barbielandet, hogy megtalálja, mitől lesz újra Barbie egy Barbie. Igen, ez a szó annyiszor hangzik el a filmben, hogy a vége felé már vér folyt a fülemből. A történetbe bekerül Ken is, aki egy idő után saját céljait próbálja felfedezni, mely érdekesnek hatott, és a maga módján vicces volt a film.
Később pár emberi szereplő... több»
Féltörténet A Metropolisz a robot-ember viszonyokról szól, illetve az emberi mivoltot taglalja. Mindezt azonban nem valami ügyesen teszi. A film képtelen állást foglalni, csak feldobja a kérdéseket, és egy majdnem független lezárást hoz létre. A Fritz Lang filmhez szinte semmi köze ennek, nem is értem, minek lopta el a címét. A fő konfliktus egy új android felbukkanása körül forog. Az identitáskeresés egy elég adott téma lett volna, pláne hogy a városban robotok és emberek egymás mellett élnek, látszólagos békében. A rendező efelett is elsiklik, sose tudjuk meg, hogy él egymás mellett gép és ember, vagy egyáltalán mit jelent gépként élni, vagy mért akarja a film antagonistája ezt az egyensúlyt megtörni?... több»
Velős Ez egy ízig-vérig magyar film egy srác útkereséséről. A film ugyanakkor túl megy ezen, és egy egyedi vizuális világgal mutatja be sztoriját rengeteg olyan jeleneten keresztül, melyek mindenki számára ismerősek lehetnek, és a magyar néplélek mibenlétét fontolgatják. Reisz Gábor alakítása, bár nem tökéletes, mégis természetes és pont emiatt üt akkorát. De a film nem csak random jelenetek egymásutánisága, a történet nagyon szépen építkezik egy bizonyos irányba, melynek konklúziója érzelmes és mellbevágó. Ritka, hogy egy film hangulata és története egyaránt okos és szépen kivitelezett, és ilyen erős kulturális eszközökkel játszik. Ugyanakkor nem véletlenszerű, van egy üzenete, és hősünk döntések... több»
Pontosan az, amit vársz Az Insidious legújabb fejezete pontosan az, amit gondolsz. Pár jumpscare, pár ijesztő arc, gyenge családi dráma, felejthető konfliktus. Szomorú, mert a film első fele tele volt izgalmas és egész mély pillanatokkal. Egy széteső család, mely múltbeli trauma feldolgozására képtelen, egy pánikrohamos apa, aki nem találja a hangot fiaival, egy instabil 20 éves, aki életében először hagyja ott a családi fészket. Rengeteg érdekes terület lenne itt mindenféle trauma feldolgozására és annak manifesztációjára. Azonban az Insidious kb. kidobja az ablakon a drámát, és random pokolfajzat démonokat dob be, amik tényleg csak ijesztgetések miatt vannak. A felsorolt trauma kibontatlan marad, és nem egy érdek... több»
Középszerű Val'szleg egy több ezer oldalas könyvsorozatot nem egy 90 perces filmben kéne feldolgozni. A Setét Torony egy komplikált sztorit próbál meg lebutítani, ezzel azonban tini fantasy sztorit hoz leginkább létre. Főszereplőnk egy kis srác, aki – amellett, hogy nem egy jó színész – alig-alig csinál valamit az egész filmben, és inkább passzív nézőként van jelen. Így a narratíva cipelése Idris Elbára és Matthew McConaughey karakterére esik, akik totál egydimenziós karaktereket játszva, macska-egér játékot játszanak az egész sztori alatt. Segít ezen a borzasztó vágás és jelenetstruktúra, mely talán kicsit túl gyorsan repíti előre a történetet, anélkül, hogy bárkit vagy bármit megismernénk. Egy ponton... több»
Template Sci-fi Szerintem ha elkezded írni egy posztapokaliptikus, utópisztikus rendőrállam sztoriját, az elemeket sokáig kavarod, val'szleg elég hamar eljutsz AEon Fluxhoz. A film minimális meglepetéssel szolgál, azokat is inkább a vizuális effektek terén teszi, melyek az igazat megvallva még ma is teljesen jól festenek... nagyrészt. A probléma inkább a sztoikus karakterekkel és az agyonhasznált sci-fi elemekkel operáló narratívával van. Főszereplőink a város titkát akarják feltárni, melyet az átlagos néző az első 30 percben kitalálhatott, ha kicsit is használta az agyát, és nem TikTok-ot pörgette, macskákat keresve. Nem akarom lehordani nagyon a filmet, 2005 körül mégiscsak az egyik korai képviselője volt... több»
Amikor nem tudjuk, mért készül a film... A Solóról ordít, hogy a Disney Star Wars divíziójának felsővezetése összeült, a Dr. Strangelove-os háborús teremben, hogy kitalálják, melyik részét lehet megfejni a franchise-nak. A darts Harrison Fordra esett, azonban fejükhöz csaptak, hogy „Hinnye, nem az előző filmben öltük meg ezt a szereplőt?” Dehogynem, hát a megoldás az, hogy fognak egy tök ismeretlen színészt, aki még csak kicsit sem hasonlít Fordra, és vele forgatnak egy előzményfilmet, amit sajnos senki, de senki sem akart vagy kért. A film főkonfliktusa pont olyan súlytalan, mint fontossága. Karakterei, bár beleillenek a franchise világába, eldobhatók vagy tovább bonthatók, attól függően, mit akarnak a rajongók. (Spoiler: a rajong... több»
Haldokló exploitation Vajon ez a trend is ki fog halni egyszer? Karaktermentes, zord, csöndes csávót felhúznak a szintén karaktermentes rosszak, és a film egésze egy hihetetlen unalmas revenge-sztori, ahol két ásítást közt halomra gyilkolnak arctalan karaktereket, gyengén koreografált és kivitelezett akcióbeállításokban. Akciójelenetnek nem igazán lehet ezeket nevezni, mert még annyi gondolatiság sincs ezekben a filmekben. A jelenetek egymásutánisága is elég megkérdőjelezhető, a főszereplőnk pedig olyan extrém szituációkat él át, simán hihetjük szuperhősnek ezen a ponton. Nem szeretem az olyan filmeket, melyek kizárólag a „kapcsold ki az agyad” filozófiára épülnek. A Sisu is ilyen. Az western jellegű címek és beá... több»
Néha nem tudjuk, mi az elég A film egy anya-fia kapcsolatot dolgoz fel, és egy olyan árnyalatot mutat, mely eredeti, és ritkán látni, mégis emberközeli, és bárkit megérinthet. Ziggy egy narcisztikus tini, akit hidegen hagy minden, ami nem vezet vissza saját magához, Evelyn pedig egy anya, aki egy másmilyen gyereket szeretett volna, és a tökéletes fiú létrehozásához minden követ megmozgat. A két karakter folyamatos távolodása, majd megnyugvása és kiegyezése a film érzelmi központja, és a sztori rendesen odaüt. Úgy tudom, ez Jesse Eisenberg első rendezése, és nagyon ügyesen eltalálja ezt a történetet és karaktereit. Tökéletesen beleillik az A24 palettájába. Mind Ziggy, mind Evelyn érzelmi világába és konfliktusaiba betek... több»
Technikailag gyenge Ez nem sikerült túl jól. A film bedob ismert, megölhetetlen karaktereket a zombik által elfoglalt Alcatrazba, ahol ugyanazt a jelenetet kell néznünk egyfolytában. Hőseink zombikat lőnek, majd néha elfelejtenek jól lőni, majd egy másodperccel később újra tűpontosan céloznak. A köztük lévő dialógus annyira karaktermentes, hogy kb. annyi személyisége van mindegyiknek, mint egy uborkának. Az igazán közhelyes és túltolt beszélgetést a főgonosz kapja, mely bár az egyetlen érdekes eleme a filmnek, nevetségesen klisés. Az animáció volt talán az egyetlen ok, amiért ránéztem a filmre. Sajnos elég vegyesre sikerült, a karaktermodellek kidolgozottsága változó, Leon és Jill modelljei jóval részletesebbek... több»
Sztárparádé Az Oppenheimer nem olyan, mint a trailere, a film 90% lényegében „csávók szobában beszélgetnek.” Semmilyen értelme sincs ezt IMAX-ben nézni, ez nem egy moziélmény, mert sajnos a beszélgetéseket sem Sorkin írta, és a film folyamatosan elveszti a lendületet, amikor egy újabb történelmi figurát dob be két jelenet erejéig, csak hogy autentikus maradjon. Ha meghalljuk, hogy Oppenheimer, rögtön az atombomba, a morális dilemma és a Manhattan Projekt jut eszünkbe. Ez a film kb 25%... Sokkal több idő telik egy teljesen érdektelen és céltalan személyes viszály feltérképezésével, mely meg sem közelíti fontosságban a korábban felsorolt témaköröket. A film nem unalmas vagy vontatott, egyszerűen csak egy ... több»
Majdnem szólt valamiről A galaxis őrzői legújabb fejezétének az a baja, hogy messze túl sok dolgot akar mesélni, messze túl sok eltérő karaktere van, és végül kb. csak másfelet tud kifejteni rendesen, emiatt a film furcsán bizonytalannak és súlytalannak hat, és a végefőcímnél az az érzésem, hogy egy csomó dolog kimaradt. Főszereplőink nem igazán illenek össze, a csapat dinamikája nincs egységben, mindenki kicsit mást akar. Egy ilyen szituációba csöppenünk bele, ekkor derül ki, hogy egy majdhogynem isten el akarja lopni Rocketet, Quill újra találkozik régi szerelmével, egy arany család üldözi hőseinket, a film fő konfliktusa pedig az élet értékéről és mibenlétéről szól. Mégis kinek az ötlete volt ezt mind egy filmbe... több»
Scorsese egyik legjobbja A Casino az a film, amit csak úgy elkezdesz nézni, és nem tudod abbahagyni. Scorsese képes arra, hogy akár egy unalmasnak hangzó pénzszámolást is érdekesen meséljen el, olyannyira, hogy nem is látod, mennyi idő telt el. A Casino azon kevés filmek egyike, ahol a narráció olyan jól illik a filmbe, hogy azt tanítani kellene. Hihetetlen nehéz egy valós sztorit ilyen minőségben feldolgozni, de sikerült, a film minden perce magával ragad, és ez valszleg a két főszereplő, Robert De Niro és Joe Pesci kiváló karaktere miatt történik. Mindkét szereplő saját céljait és elveit követi a 60-as évek Las Vegasában, és történetük alakulása egyszerre szórakoztató és tragikus. Remek film.
60 A félelem fészke (2023)
A Cobwebnek vannak erényei, egyrészt szépen lett felvéve, pár ijesztés egész kreatívra sikerült, de sajnos ezek mind egy teljesen tipikus és agyonhasznált horror sztorit támasztanak alá, mely olyannyira felszínes, hogy azt hittem, a rendező elaludt, és elfelejtette befejezni filmet. Nem viccelek, a filmnek olyan gyorsan van vége mindenféle lezárás vagy katartikus sztorielem nélkül, vissza kellett tekernem, hogy elhiggyem. Az igazat megvallva, szinte mindene eleme a filmnek már ismert lehet más hasonló filmekből, de ettől függetlenül sztorink szépen indul. Lizzy Caplan és Antony Starr remek színészek, és a horrorfilm érdekesen hozta a The Boysból ismert Homelander szintű kettősséget. Főszerep... több»