kabel

Giccs-sebesség
A Flash az x-edik multiverzumos szuperhősfilm, tele történeti lyukakkal, kidolgozatlan szereplőkkel és hihetetlenül ótvar CGI-elemekkel. A film látványvilága egyszerűen borzalmas, olyan, mintha egy 2006-os videójáték trailert néznék, ahol túltolták a szaturációt. Mivel a film nagy része akciójelenetekből áll, melyek hatása áll vagy bukik a számítógépes effekteken, a Flash kimondottan rosszra sikerült. A főszereplő hiperirritáló személyisége végig zavart a filmben, öncélú viselkedése furcsán negatív volt. A sztori egyik központi eleme, hogy elveszti a képességeit, de a film egy későbbi pontján nulla nehézséggel, szinte egy perc alatt visszakapja, én meg vakartam a fejem, hogy a vágó kivágta a... több»

Tudományos Fantasztikus Keresztapa
A 2001: A Space Odyssey filmtörténeti szempontból meghatározó sci-fi alkotás, mely alig öregedett mind látvány, mind narratíva terén. Kubrick, nem szavakkal, mesél, hanem hihetetlen hangulattal rendelkező jeleneteket használ. A Kék Duna keringőre dokkoló űrhajó, HAL könyörgése, vagy az előemberek találkozása a monolith-tel a fejemben maradtak, azóta, hogy először láttam a filmet. Ezek a jelenetek olyan szinten kilógnak a késő hatvanas évek filmjei közül, hogy elképzelni nem tudom, milyen lehetett ezt a kiadás évében nézni. Amennyire erős jelenetekkel operál, annyira visszafogott története szempontjából, és hagy némi teret interpretálni a nézőnek. Ahogy minden jó sci-fi, rámutat a világegyete... több»

Betonegyszerű üzenet egy kaotikus filmben
Nimona sztorija az elfogadást és empátiát dolgozza fel. Sajnos mindezt hihetetlen idegesítő karaktereken és szituációkon keresztül teszi egy narratíva szempontjából teljesen kaotikus történettel. Főszereplőnket koholt vádak miatt lecsukják, de egy alakváltó lány, Nimona kiszabadítja, hogy együtt ööö... valamit csináljanak... A két főszereplő motivációja olyan élesen eltér egymástól, hogy fogalmam sincs, a filmkészítők mire gondoltak amikor összerakták A sztoriban nagy szerepet kap, hogy az irracionális félelem a másságtól nem helyenvaló, de Nimona összes mondata alátámasztja, hogy igenis van ok félni, hisz minden jelenetben halomra gyilkolnak katonákat. Ez akkor olyan dolog, amit a társadalo... több»

Shaky Cam
Remekül játszottak a film atmoszférájával, és a két főszereplő többnyire hiteles maradt, de ez egy elég semmilyen horror volt. Valami templomban lámpáznak a sötétben a film nagyrészében és néha bedobnak egy hangeffektet jumpscarenek. Se nem ijesztő, se nem rémisztő nem volt. Nincs nagyon mögöttes tartalom, vagy a hit vagy a moralitás feltérképezése, csak karakterek ordítanak egymásnak folyamatosan. Sajnos halálra untam magam.

Resident Mediocre
Ez kb egy tizenéves története. Még 2012-hőz képest is elég alacsony minőségű a 3D. Az animáció nagyjából rendben van és van erő benne, még akkoris ha, a 3Ds operatőr néha kicsit túlságosan nagy kameramozgásokat végez, amiktől inkább videójáték cutscene hangulata van az egész filmnek. A karakterek papírvastagok, a centrális konfliktus közhelyektől hemzseg és a film kicsit sem ijesztő.

Repülő macsók
Hát nem egy maradandó alkotás ez a film. Lényegében a film egy 'ki a menőbb gyerek' és 'kinek nagyobb a repülője' jellegű, enyhén langyos nyári mozi. Főszereplőnkön kívül mindenki totál egyoldalú, a film olyan, mintha kicsit a szexualitásról akarna szólni, aztán mintha egy love story lenne, de végül ezek mind zsákutcában kötnek ki, és egy rosszul megvágott repülős összecsapást kapunk lezárásnak. Nehéz komolyan venni, bármit. Egy-két szórakoztató jelenettől eltekintve totál felejthető.

Transformers: Altatók
Ez alatt a film alatt egy dolgot éreztem, és az a fáradtság volt. Folyamatosan csukódott le a szemem, annyira jellegtelen volt az egész történet. A karakterek annyira gyengék voltak, hogy nem tudom, melyik volt rosszabb, a színészkedésük, vagy az a közhelycsokor, ami néha kifolyt a szájukból. Még CGi tekintetében sem nagyon sikerült érdekesre, visszatér az összes szuperhősfilmből ismert beam to the sky és a planétaevő szupergonosz karakter. Ezekre csak halványan emlékszem, mert párszor elbóbiskoltam. Nem tudnám felidézni, mi történt a film végén, hangos zajok voltak, rossz vágású akciójelenetek és erőltetett szituációk, ahol pont az ember karakterekre volt szükség. Inkább aludjunk.

Ez a film hideg
A Greyhound teljes egészében katonai utasításokból, manőverezésből és a német tengeralattjáróktól való félelemből áll. Katonák, akik mindig félelmüket visszafojtva, érzelemmentesen próbálják végrehajtani parancsot, miközben a hideg tengert pásztázzák és bármelyik pillanatban torpedót kaphatnak. Ez egy nagyon technikai film, a főszereplőnk majdnem csak parancsokkal kommunikál mindenkivel, és szinte a film egésze a hadihajó irányítószobájában játszódik. Ez egy nagyon érdekes és velős filmélményt hoz létre, melynek hangulatával kevés film vetekedhet. Nincs nagyon karakterépítés vagy -fejlődés vagy szerelmi szál, csak a háború valósága és veszélyei. Az ellenséges tengeralattjárók már-már vízi sz... több»

Hard sci-fi
Nagyon kevés hiteles sci-fi film van, pláne olyan, mely egy idegen civilizációval való első találkozást mutatja be. A film egyszerre láttatja, mennyire kicsi és mennyire leleményes az emberiség, illetve, hogy a limitált gondolkodásunk és világlátásunk saját magunk ketrecét hozza létre. A Kapcsolat (Contact) az a jellegű film, mely pár karaktert követ, de azok inkább reprezentatív szerepben mozognak, és az emberiség egészét mutatják be. Mindezek mellett filmileg izgalmas és érdekes marad, de első sorban a film mondanivalója itt a lényeges.

Költői aszteroida
A Wes Anderson-filmek elsősorban stíluson utaznak, és általában egy-egy kisebb témát dolgoznak fel, felszínesen izgalmas karakterekkel. Az Asteroid City azonban megpróbál egy mélyebb témát körüljárni: a filmben Wes Anderson saját magát és alkotói képességét tárgyalja ki. Ezt egy metaköntösbe csomagolja, a film egy film létrehozását mutatja be. Na most, maga a film lényegében random jelenetek összessége, melyben szinte robotikus karakterek próbálnak érezni dolgokat. Hogy pontosan mit, az interpretációfüggő. Lehet az egyik karakter halálának feldolgozása a központ, lehet az életcélok hiányának keresése az, lehet valami meghökkentő esemény feldolgozása. És lehet mindhárom. Mindezt érzelmileg vi... több»

Ennyire lyukas sztorit nehéz komolyan venni
Négy epizód után ez inkább felejtős. A Hijack alapszituációja érdekes: adott egy hétórás repülőút, terroristák, és az egészet hét epizód mutatja be, folyamatosan látjuk az utasok helyzetét és a földi rendőrség nyomozását. A repülőn főleg Idris Elba 5D sakkozásást követjük, ahogy megpróbál barátkozni a terroristákkal és megmenti a repülőt. A probléma abban rejlik, hogy sajnos rengeteg logikai bukfenc van a sorozatban, amelyek egy idő után annyira nagyra nőnek, hogy nehéz komolyan venni a szituációt. A terroristák annyira amatőrök, hogy majd hogy nem terv nélkül mentek bele ebbe a kalandba, az eszközök, amiket becsempésztek, értelmetlenek. A sztori egy pontján látjuk, hogy egy random civil egy... több»

Gyengébb
Lényegesen gyengébb az első évadnál. Pont az tetszett korábban, hogy nem mindig az emberek által preferált „jó” volt a történetek kimenetele. A második évadban csak uncsi erényfitogtatás megy, nem túl érdekes karakterekkel. A sztorik annyira nem kapcsolódnak egymáshoz, hogy totál nem tudom, mi az egymásutánisága a történetnek. Lehet, nem is számít.

A valóság tömény
Ez a sorozat valószínűleg mindenkit kicsit máshogy érint meg. Lesz, akinek ismert lesz a felvázolt szituáció, lesz, akinek kevésbé, azonban a történet annyira velősen meséli el egy menekülni kényszerült anyuka sorsát, hogy nehéz nem együttérezni vele és szorítani neki. Nincsenek klisék, közhelyek vagy valószínűtlen jelenetek, csak egy borzasztó szituáció és annak elszenvedői. A sorozatnak akadnak pozitív pillanatai is, de a nyomasztó, levegő nélküli élet végig megmarad. Kényelmetlen mélységekbe merülünk a családon belüli erőszak világában, és rengeteg karaktert ismerünk meg, akik többféleképpen reagálnak egy ilyen helyzetre. Alex eltökéltsége és bátorsága biztosítja az üde színfoltot, a soro... több»

Mission
A Mission Impossible-filmek tovább emelik az akciófilmek minőségét és tovább csavarnak a formulán. A Leszámolás első részének tempója csak úgy repül előre, a filmnek nincs unalmas pillanata, és az akciójelenetek nem csak azért vannak, hogy ne aludjon el a néző, a film pont ezeket használja fel igazán történetmesélésre és karakterépítésre. Összesen két expozíciós jelenetben ledarálják a film fő konfliktusát, és minden más a különböző küldetéseken keresztül alakul és változik, sokszor többször is. Az akciójelenetek másik kiváló eleme az, hogy szinte mindig kétszintesek, tehát sosem egy ember egy problémáját követjük, hanem mindig egyszerre több konfliktust kell megoldani szereplőinknek, melyek... több»

Kaotikus
Alapjáraton szeretem az olyan filmeket, ahol nem tudod előre, mi történik. Ari Aster korábbi filmjeit pedig nagyon bírtam a meglepetéseik miatt, és azokban ez a film is bővelkedik. A Beau is Afraid totál kiszámíthatatlan, ahol a főszereplő csak úgy folyik jelenetből jelenetbe és konfliktusból konfliktusba. A film több témakört is feldob, és folyamatosan gondolkozni kell, mit akar mondani, melyik metafora mit jelent, és amikor a metafora elkezd valami új irányba menni, tovább kavarodik minden. Itt a hiba. Sajnos a film túlságosan elveszik ezekben a random történetekben, és nem állít fel kohezív történeti irányt, így aztán fogalmam sem volt, hol tart, mit akar vagy hova megy főszereplőnk. Emia... több»

Halott Pixel
Zack Snyder csinált egy zombifilmet. Hasonlóan összes filmjéhez, itt is a stílus győzött minden más felett. A film sajnos kimondottan gyenge, karakterek közhelyeket löknek, a történetszál lyukaktól hemzseg, néha random felbukkan pár robotzombi, amikkel aztán nem tesz semmit a film. Az egész film totál érdektelen, és még az eredeti gondolatait sem viszi érdekes helyekre. A legviccesebb, hogy a főcímben bemutatott Las Vegas-i zombiinvázió messze érdekesebb volt, mint az a valami, amiről a film szólni akart.

Idejétmúlt
Ez a fajta humor valószínűleg nagyon bejött, amikor hat-hét éves lehettem. Most már inkább csak kínosan gáz. Talán a forgatókönyv a legrosszabb a filmben, a dialógusok után szekunder szégyenérzetem volt végig, de sajnos nem érte el a Csupasz pisztoly színvonalát. Főszereplőnk egy totál apatikus figura, akit kb. végig utáltam. A cselekmény alakulása véletlenszerű, és olyan, mintha minden jelenetet más rendező rakott volna össze. Sajnos még a hangulat sem konzisztens. A film nevetségesen gagyi, de jó lehet valami ivós játékhoz, ahol mindig inni kell, ha valami nem várt történik.

Mystery sci-fi
Na most, A siló lényegében egy társadalmat mutat be. és azon belül egy karakterközpontú sztorit épít. A karakterek az elnyomó kormányt kicselezve próbálják meg felfedezni a világuk igazságát, de a sorozat arra is rávilágít, hogy még a rezsim tagja sem tudják, mi a valóság. Ez a része a sorozatnak kiváló, rengeteg apró felfedezés van minden epizódban, a sorozat nem felejt el megválaszolni bizonyos kérdéseket, és érezni, hogy nem csak random dolgok történnek, mint mondjuk a Lostban vagy a From cím sorozatban. Azonban A siló sajnos nem valóságos. A világ belső mechanikája számomra hihetetlen kissé, és nem értem, bizonyos technológiák hogyan lehetségesek egyáltalán. A generátor javítása még null... több»

Kicsit lassú, de megrázó és izgalmas sztori, ahol nagyon szurkolsz a főszereplőnek, aki -– néha véletlenek miatt – nem tud elszabadulni kontrolláló anyjától. A film nem annyira köntörfalaz, és ha valami nehéz egy mozgássérültnek, azt tényleg nehézként mutatja be a rendező. Egyszer érdemes megnézni a thrillerhatás miatt.