kabel

Ez már nem is Black Mirror
Eltűnt a technológia és a sötét jövőkép világa, ezek az epizódok már inkább szociodrámák, valamilyen kicsit kurrens kérdést boncolgatnak. Maga a boncolgatás többnyire érdekes, de szinte mindig vagy felszínes, vagy túl egyszerű és filmes ahhoz, hogy elgondolkodtató legyen. A témák, amiket feldob a sorozat, érdekesek, de tényleg kicsit mélyebben kellett volna belemászni, ahogy a korai évadok tették.

Kényelmetlenül gagyi
Kínosan rossz a forgatókönyv. A film egyszerűen kényelmetlen, és nem elég ambiciózus a koncepcióhoz képest. A sztori lényege, hogy bárki képes egyszer bármit kívánni, és az azonnal megtörténik. Ez inkább egy Black Mirror jellegű sztorinak lehet az alapja, nem egy WW filmnek, mert ez a karakter nem illik bele egy ilyen hihetetlen grandiózus, mély társadalmi kérdést boncoló narratívába. A főantagonistával való konfrontáció talán az egyik legkínosabb jelenete a DC-filmeknek. Gal Gadot elég rossz színésznő, és itt nagyon látszik, hogy fogalma sincs, milyen érzelmet kéne átadnia. Üres közhelyeket mondogat az egész filmben, és nevetségesen nem fejlődik sehova sem. A CG viszonylag gagyi és az akció... több»

Meglepően mókás
A DC egy fura stúdió, egyáltalán nem tudnak megegyezni a filmek stílusán. Ez nem baj, mert legalább néha egy nézhető film is kiesik az ablakukon. Ilyen a The Suicide Squad. Vicces, véres, komor, mély. Meglepett, hogy tudatosan nem vették komolyan, és ez nagyon jót tett a filmnek. A lezárás tipikus, klisés szuperhős nonszensz, de az oda vezető út legalább egész eredeti. A film eleje talán a legerősebb, ahogy James Gunn ügyesen kitörölte az előző filmet a kollektív emlékezetünkből, elég emlékezetes volt. A későbbi jelenetek karaktercentrikusak, a film sztorija nem annyira fontos, mint karakterei motivációi, ami végre egy jó irány, mert van időnk megszeretni ezeket a furcsa figurákat, és lássuk... több»

Hogy történt ez?
A film lényegében egy csomó SNL jellegű klip, borzasztó viccekkel. A legtöbb egyszerűen csak gusztustalan és igénytelen. Kb. mintha a célközönség hatéves lenne, ezért a poénok exkluzív nekik szólnak. Az egyetlen vicces snitt az első volt Kate Winslettel, az is kizárólag a színésznő alakítása miatt. Azóta kiderült, hogy a színészeket kb. átverték a filmmel kapcsolatban, és folyamatosan másnak állították be a producerek, mint ami ténylegesen lett. Közel nézhetetlen kategória.

Meglepően erős
Hát, furcsa ez, a John Wick 4-en az álom kerülgetett, de az Extraction 2 végig érdekes maradt. Zsánerének egyik legjobb teljesítménye. A harcok izgalmasak és többszintesek, a karakterek nem egysíkúak és jó szorítani nekik, a kivitelezés pedig pazar. A korábbi filmből ismert egysnittes ismét visszatér, és most hosszabb, mint valaha, egy olyan szekvenciát foglal magába, mely az utóbbi évek talán legjobb akciójelenete, számos különböző elemmel és helyszínnel. Kizárólag ezért a szekvenciáért érdemes megnézni a filmet, és sok időt nem is vesztünk, hisz egész korán megkapjuk ezt. Ez sajnos azt jelenti, hogy a film későbbi része egy kicsivel gyengébb, de itt is akad jó pár érdekes apróság. Olyasmik... több»

War Bad
A Brooklyn 45 veterán katonák háború utáni világát dolgozza fel. A sztori körüljárja, hogy a második világháború milyen traumákat halmozott az emberekre, és milyen irracionális gondolatokat ültetett a fejükbe. A film ezt egy természetfeletti erőként mutatja be, melyben egy szellem erőlteti rá az emberekre a sztereotípiájukat és a háborús világképüket. Ez egy ügyes metafora, és érdekes szituációkat hoz létre még akkor is, ha a film leegyszerűsít pár karaktert, és néha inkább kliséket, mint valós személyeket látunk. A látványvilág azonban elég fura, és olyan, mintha egy gyerekeknek szóló ijesztgetős filmet látnánk, nem egy filozófiai és lélektani drámát. Ezt a kettősséget végig nem értettem,... több»

Érdekes hangulat
Nem igazán értettem, milyen film ez. Abban a hitben voltam, hogy ez egy God's not Dead-féle keresztény propaganda, de film inkább az ördög jelenlétéről szólt. Nem is misztikus, hisz már korai jelenetekben természetfeletti erőket mutat be, amikre nincs logikai magyarázat, és a film meg sem próbálja ezt kifejteni. Azontúl, hogy egy érdekes, karakterközpontú horrort mutat be, nem igazán történik semmi a filmben. Olyan, mintha egy másik film felvezető jelenetét látnánk. Ez nem jelenti azt, hogy a film időt húzna, nem éreztem unalmasnak vagy lassúnak. A probléma inkább az, hogy a cselekmény egy irányba megy végig, és nincs meglepetés vagy furcsaság, pedig a film belső mechanikája rengeteg érdekes... több»

Egysoros robbanások
Autók mennek ide-oda, szabvány akciójelenetek minden hatodik percben, hogy ne tudjon elaludni senki. Közepes színészek nevetségesen ostoba dialógusokat mondanak egymás irányába. Színészi játék legalját látjuk, ostoba dialógusokkal. Senki sem a film szeretete miatt van benne, látszik, hogy csak összelapátolják a pénzt, oszt mennek vissza a nyaralójukba. Momoa az egyetlen üde színfolt, aki megpróbált valamit kezdeni a féldimenziós karakterével. Valószínűleg az improvizációiban lévő potenciált nem is akarta észrevenni a rendező, pedig, ha a film jobban beleállt volna az ilyen elrugaszkodott, őrült karakterekbe, és sokkal kevésbé vette volna magát komolyan a sztori, akár még egy szórakoztató pop... több»

Egy színésznő felolvassa a film üzenetét 10 percig
A Pearl remekül indult: adott egy lány mentális zavarokkal, nagy álmokkal, egy szigorú anyával és egy beteg apával. A film szépen épít világát, bár maga a cselekmény kimondottan lassú, de a látvány és a nyilvánvaló trauma alatt álló szereplők megfigyelése egyfajta kíváncsiságfaktort hordoz magával. A Pearl közel sem olyan, mint az X: míg az utóbbi egy exploitation film volt egy kisebb csavarral, a Pearl egy lélektani dráma borzasztó tempóval. Mért borzasztó a tempó? Mert a film legfontosabb és legvelősebb jelenete egy hosszú monológ a főszereplőtől, melyben szó szerint a képünkbe mondja motivációját, a film témakörét és problémáját. Ez nem filmművészet. Ez olyan, mintha egy összefoglalót olv... több»

Remek alapötlet, gagyi kivitelezés
Nem tudom, Ben Affleck mit keres egy ilyen direkt to streaming tucatakciófilmben. A film témaköre még akár egy Nolan-filmnek is lehetne az alapja, de Konstrukció (Hypnotic) készítői meg sem próbálták felkutatni a hipnózis és kontroll mögötti érdekességeket. Így aztán egy sekélyes, lyukaktól hemzsegő, langyos filmet kapunk, kidolgozatlan karakterekkel, olyannyira gyenge motivációkkal, hogy abban sem vagyok biztos, a lezárás pozitív vagy negatív volt szereplőinknek. Annyi remek ötletet dob föl, majd felejt el a film percenként, és kimondottan idegesítő, hogy az agymenős sztorikból ismert film végi csavart sem tudták szépen kivitelezni. Ez leginkább egy thriller, de abból is a gyengébb fajta.

Jelentős visszaesés
A második évad több sebből vérzik, és megkérdőjelezi az első évadot is. Lehet, ott csak véletlen sikerült minden annyira jól. A második felvonás misztikuma és történetvezetése lényegesen gyengébb, a titkok feltárása sokszor logikátlan, és sajnos a főszereplők sem túl erősek, főleg a kissrác színészi játéka gyenge. Bár maga a központi misztikum érdekes, a lezárása hagy némi kívánnivalót maga után.

Fordulatos és izgalmas
A Sinner első évada egy izgalmas bűnügyi játszma, ahol mindig az igazság szélén állunk, és folyamatosan egy lépésre vagyunk a megoldástól. A sorozat tempója kiváló, és Jessica Biel és Bill Pullman dinamikája érdekes marad végig. A sorozat misztikumfaktora talán a legérdekesebb, és más detektívsztorikkal ellentétben, a bűnügy feltárása itt központi eleme az érzelmi konfliktusnak is. Ha a Killer, a Mindhunter és az ehhez hasonló dolgok bejönnek, érdemes ránézni.

Csakúgy, mint az első
Gyönyörű, ijesztő, meghökkentő és lenyűgöző. Egyszerűen hihetetlen, ahogy ez a sorozat betekintést biztosít egy elveszett világba. Ez egy olyan utazás, amihez foghatót nem találunk máshol, hisz nincs más sorozat, ami csak megközelítőleg is hasonló minőségben mutatná be ezeket az élőlényeket, ráadásul David Attenborough hangjával. Le a kalappal az animációs csapat előtt. Ha adnák moziban, azonnal megnézném.

Remek színészi játék, de hitvány történetmesélés
A rendező egy az egyben megfilmesítette egy hírszerzési szakember kihallgatását, miután kiszivárogtatott egy titkosított dokumentumot. Bár a téma egyediségi és valóságossága miatt kimondottan izgalmasan hangzik, sajnos a történetvezetés annyira unalmas és technikailag visszafogott, hogy totál érdektelenné tette a filmet. A színészi játék kiváló, de a sztori annyira kötődik a valósághoz, hogy meg sem próbál filmnyelvi eszközökkel mesélni, és valószínűleg az egész ügy legunalmasabb részét emeli ki. Sem az eseményt követő bírósági tárgyalás, sem a médiavisszhang, sem Reality belső harca nincs benne a filmben. Alig kapunk belelátást abba, mért tette azt a nő, amit tett. A film nem csak unalmas é... több»