Időörvény Az Aporia talán a Prime és Coherence szerelemgyereke, és ha ezeket a filmeket láttad, valószínűleg már ezt a filmet is megnézted, sz'al innentől nem kell ezt a kritikát olvasnod, hacsak nincs egy olyan időgéped, mint ebben a filmben. Történetünk egy dolog körül forog, az pedig a felelősség. Meddig tart a felelősség, mikortól számít valami emberi döntésnek, mikortól az univerzum állása? Szabad-e ebbe belenyúlni, hogy saját vágyainkat kielégítsük? Mi a moralitás szerepe ebben? Megölhető egy sorozatgyilkos, mielőtt elkövetné tettét? Ugyanaz a gyerek az, akinek a szülei megváltoztatták a gyermek múltját? Rengeteg érdekes kérdés, talán túl sok is, az Aporia nem is tudja mindet feldolgozni rendese... több»
Fogyasztható sémaakció A Megtorlás egy olcsó film volt, szinte végig egyetlen autóban játszódik, és összesen van kb. 3 szereplője. Lényegében egy thrillert kapunk, mely szerint főszereplőnk autójába bombát tesznek, és sakkban tartják, hogy pénzt csikarjanak ki belőle. Meg kell hagyni, a rossz cím ellenére a Megtorlásban akad 1-2 épkézláb ötlet, de elég hamar bekövetkeznek a hasonló filmekből ismert történeti lyukak és karakterek fejfájást előidéző tervei. Ebben a filmben ezek egy része elnézhető, mert a mozgalmasra és tempósra lett vágva a cselekmény, főszereplőnk végig stressz alatt vezet, és a történet nem igazán áll meg annyira, hogy bele tudjunk gondolni, hogy „hé, lehet, abban az alagútban kellett volna marad... több»
Borsodi 8 mérföld A Larry egy meglepően mellbevágó és életszagú rálátás a magyar valóságra. Itt nincs színesítve vagy romanticizálva semmi, a Larry nem egy feel good történet egy szegény srác viszontagságairól, aki a zenében találja meg a menekülést, és pont emiatt olyan erős a film. Nem húzódik vissza klisékbe vagy közhelyekbe, karakterei nem állnak meg, hogy a kamerán keresztül elmondják nekünk a film üzenetét és a rendező világképét, vagy hogy hogyan változtassuk meg a világot. Főszereplőnk, Ádám, egy dadogós pásztorfiú, aki elvesztette anyját, jövőkép nélkül, apja abuzív viselkedését tűri, nincsenek barátai vagy társai, és nem tudja kifejezni magát. Egyedül akkor nem dadog, amikor rappel, de akkor is csak... több»
Mézesmadzag Az X-akták premisszája az, hogy rengeteg megmagyarázhatatlan dolog történik a világban, csak hinnünk kell benne. A kormányok pedig tudnak mindenről, és céljuk az igazság elrejtése, bármi áron. Azonban sajnos sosem tudjuk meg, mi az igazság, vagy mért kell elrejteni, vagy mit szabad és nem szabad elhinni. A sorozat iszonyat repetitív, minden epizódban szinte pontosan ugyanaz történik, majd az epizód végén visszaáll a status quo. Nincsenek izgalmas válaszok, vagy kifejtett gondolatok, vagy ne adj’ Isten egy koherens narratíva, amin lehet izgulni a sorozat 'monster of the week' struktúrája miatt. A jó atmoszféra és az ellentétes karakterek már az első évad végén kevésnek bizonyulnak, hogy az ér... több»
Sci-fi börleszk A Landscape with Invisible Hand egyszerre egy távoli és közeli valóságot mutat be. Egy gyengéden diktatórikus földönkívüli faj átvette az uralmat a Föld felett, megoldották az oktatást és élelmezést, azonban a társadalmak többnyire összeomlottak, rengeteg munkára nincs többé szükség, és sokan nem tudják, mit dolgozzanak, vagy mit kezdjenek az életükkel.
Főszereplőink középiskolások, akik megpróbálják saját útjukat keresni ebben a hihetetlen gyorsan változó világban. A földönkívüliek más értékrendszerrel bírnak, nem értik az emberi érzelmeket, de érdeklődnek iránta, nem értik a művészetet, de látják a hatását, nem értik, az emberek miért szenvednek, de értik, hogy lehet ezt kihasználni. A fil... több»
Büntetőcéduló Ez a film volt büntető. Rég látni ilyen kaotikus összevisszaságot. Nem tudtam, hogy ez valami paródia vagy egy komoly dráma. Néztem a Rotten Tomatoes reviewjukat, de lehet valami belsős viccnek nem vagyok tagja. A film nézhetetlen kategória. Technikailag gyenge, undorító színekkel, rossz kameraállásokkal és borzasztó dialógusokkal. Fogalalmam sincs, hogy kerültek ilyen jó színészek ebbe. A filmünk úgy kezdődik, hogy főszereplőnk mérgében, puszta kézzel szétüt egy autót. Akkorát nevettem, mert azt hittem egy valami GTA paródia lesz, de a sztori többi része komolyan akarta venni magát.
"Akciófilm cím helye" (legyen minnél közhelyesebb) Ebben az akciófilmben egy kiöregedett, tökéletes reflexekkel és célzással bíró, sztoikus, visszafogott katonát kihúznak a civil életből még egyszer utoljára. Igen, ennyi klisét egyszerre nehéz lett volna összelapátolni. Hűen a fenti mondathoz, a film nagyrészt totál átlagos és semmilyen, egészen sztori utolsó harmadáig, ahol hirtelen elkezdtek gondolkodni és egy ötletes helyszínt és szituációt választottak a végső konfrontációra. Ez a fajta váltás annyira meglepett, hogy olyan volt, mintha egy teljesen más filmet néznénk, ahol érdekes és izgalmas dolgok történnek. Mert tény, a film megtalálta mitől lehet érdekes a karakter, sajnálatos, hogy ezt csak a legvégén sikerült és nagyrészt egy tök á... több»
We have Knives Out at home A See How They Run megpróbálja dekonstruálni a detektív zsánert és egy meta köntösbe ültetni a detektívtörténteket, narratívájának katarzisát a struktúra felfedezésébe, mintsem a gyilkos megtalálásába rejti. Na de mit jelent ez? Azt, hogy a film annyira a saját útját járja, hogy detektívfilmként kaotikussá válik, karakterdrámának gyenge, így aztán leginkább vígjátékba fordul át. Még pedig egy... Wes Anderson-féle vígjátékba. Saoirse Ronan és Edward Norton remek duót alakítanak egy vígjátékhoz képest. Sajnos a film csavarjai azonban nem ütnek elég nagyot, és levezetésük olyan gyorsan vagy absztrakt módon történik, hogy nincs meglepetés erejük. A film egy Rian Johnson-film akar lenne, de sajno... több»
Undorító, nyálas valóság A nyelés egy felkavaró karakterdráma egy kimondottan taszító jelenség manifesztációjáról. Főszereplőnk, Hunter a tradicionális konzervatív feleséget játssza, aki egész nap csak takarít és a férjét várja vacsorával. Házasságuk üres és sekélyes, férje és családja csak egy eszköznek tekinti őt. Hunter terhessége azonban felébreszt valamit benne, és elkezd tárgyakat enni. A film ezt úgy kezeli, mint a nő kitörési vágyát, hisz végre talál valamit, ami felett ő tud uralkodni, amit ő választ, és ő alakít. Természetesen komplikálódik a dolog, amit férje és családja megtudja, mit tesz, és a korábbi hideg profizmussal próbálják meg Hunter menekülését megakadályozni. De milyen menekülés ez, és hova tar... több»
Futószalag Star Wars Itt egy újabb Star Wars-sorozat, mely totál jellegtelen és csupán azért küzd, hogy legalább háttérzaj legyen, miközben vacsorát csinálsz. Unalmas karakterek, jellegtelen konfliktus, altató akciójelenetek. Az Ahsoka meg sem próbált valami érdekes irányt találni karaktereinek, és még a harmadik epizódban is keresi történetének érdekességét. Nem segít, hogy főszereplőnk egy sztoikus, semmitmondó, üres karakter. Ez nem lenne akkora baj, ha mindenki körülötte érdekes lenne, de sajnos csak egy karakter kidolgozására volt pénz, ezért mindenki lényegében Ahsoka személyiségét kapta. Az antagonisták is, ők annyira jellegtelenek, hogy a nevükre sem emlékszem, mert az égvilágon semmit sem adtak hozzá a ... több»
Értékelhetetlen színészi játék A filmben egy nő és egy férfi próbálja megtalálni egymást, miközben szörnyek elől bujkálnak az skót mezőkön. Nagyrészt rádión beszélnek, és mély és érzelmes monológokat darálnak sírások mellett az elmúlásról, a hanyatló világról és az elvesztésről. Konkrétan semmi sem hihető az egészből. Mindkét színész borzasztóan hiteltelen, színészkedésre vagy érzelem átadására képtelen. A hiba talán a szkriptben van, átlagos emberek nem mondanak olyan dolgokat, amiket ezeknek a karaktereknek mondaniuk kellett, és látszott kicsit, hogy a színészek sem hitték el a közhelyeket, amiket lökniük kellett. Sajnos ez annyira hazavágta a filmet, hogy nagyon nehéz volt bármit komolyan venni. Szerencsére nagyon ninc... több»
Art vs. heart Remek látványvilág, de összecsapott, klisés és lebutított cselekmény. A '22-es Csizmás Kandúr film láttatta, hogy lehet egy remek látványvilágú rajzfilmbe meglepően mély sztorit és karaktereket csempészni, úgy, hogy a film egyszerre legyen érdekes felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. A Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz is egy eredeti rajzi stílust villant meg, és akad benne egy-két emlékezetes karakter, azonban a sztori sajnos annyira ellentmondásos és agyonhasznált elemekre épül, hogy nehéz jókat írni róla. Karaktereink egy csatornában élnek, de többet akarnak, ők is az emberi világ részévé akarnak válni, azonban az emberek ódzkodnak a mutánsoktól, és félnek tőlük. Mit kezd ezzel a csele... több»
We have Babadook at home... A Boogeyman nem akarja újra felfedezni a horror zsánert, nem egy mély horrort kapunk, és nincs pszichológiai rettegés, vagy elgondolkodtató dráma. Egy tipikus horrort kapunk, pár kreatív vizuális gondolattal, és hasonló filmekben már sokszor látott karakterekkel. Kétlem, hogy Stephen King eredeti regénye sokkal tartalmasabb lett volna, mondjuk, sz'al a készítők már eleve sekélyes vízbe építkeztek. De legalább építkeztek valamit, mert a szörny tényleg ijesztőre sikerült, mind a kinézete, mind a mozgása, mind a felvezetése ötletes és eredeti volt. A szereplők nem csináltak ostobaságokat minden második percben, igaz, a film párszor eljátszotta az „ez csak egy álom volt” dolgot, de őszintén szól... több»
Átlagos vámpíros A film remek horrorként indult, adott egy érdekes helyszín és melankolikus karakterek, azonban, ahogy a sztori halad előre, rájövünk, hogy nincs vízió vagy gondolat semmi mögött, a vámpírunk egy ronda CGI-szörny, szinte mindenki folyamatosan egymás ellen dolgozik, kontraproduktív, idióta dolgokat csináltak, és végül a film egy minden drámaiságot mellőző lezárást tudott csak összehozni, mely annyira gagyi volt, hogy minden tiszteletem elszállt a film korábbi elemeivel kapcsolatban. Mert sajnos vannak jó dolgok a moziban, a gótikus hajó remek látványvilágot kölcsönzött, a közhelyes filozófiai beszélgetések és sztereotipikusan komor legénység a maga módján szépen építette az ijesztéseket. De sa... több»
Genrebender A Blackening lényege, hogy fekete karakterek kibérelnek egy tipikus horror helyszínt, és tipikus horror dolgok történnek. Azonban a film mindezt lazán kezeli, és tudatában van a sztori abszurditásával, karakterei folyamatosan viccet csinálnak a szituációból, de a dialógusok mégsem erőltettek vagy gagyik. A szereplők bár nem valós embereket alakítanak, mégis látszik, hogy jól szórakoznak, és a maximumot adják minden jelenetben. A film is ezt teszi a közismert ijesztő filmes elemeivel, és még van is ideje egy tematikusan érdekes kifordításra is a film végén. Jó végre egy olyan filmet nézni, ami úgy nem veszi magát komolyan, hogy nem gyerekes poénokkal dobálózik, vagy túltoltja a negyedik fal á... több»
Még egy, Meg kettő Lehet érdekes cápás akciófilmet csinálni? A Meg-filmek azt próbálják bizonyítani, hogy nem. Szomorú, mert van itt pár izgalmas gondolat, és a Meg 2. megpróbálta új helyekre vinni szereplőit, de minek, ha ott is gyenge közhelyeket és túlmagyarázott sztorielemeket löknek egymásnak B és C kategóriás színészek. Például a film első felében felfedeznek egy titkos mélytengeri bányát, ahol milliárd dolláros ásványokat bányásznak. De ezt nem használja fel a rendező valami érdekes melléktörténetre, vagy meglepő világépítésre (pedig mit keres egy bánya óriás cápák között?), hanem csak átfutnak rajta szereplőink, nem is reflektálva az egészre. Végül újra visszakerülünk a tipikus trópusi partiszigetre, a... több»
Minden klisé egyszerre Nem nagyon érdekelnek az autók, de Neill Blomkamp vizuális világa annál inkább, ezért kíváncsi voltam, mit hoz ki egy ilyen egyszerű sztoriból. Hát leginkább semmit sem hozott ki, a filmben nincs nyoma a rá jellemző látványvilágnak vagy történetvezetésnek, a Gran Turismo lényegében még egy felnövéstörténet gyenge színészekkel és erőltetett szerelmi szállal és legkevésbé sem érdekes konfliktusokkal egy totál érdektelen sztoriban. Főszereplőnk egy totál karizma- és érdeklődésmentes srác, aki versenyző akar lenni. Ezt valamiért úgy akarja elérni, hogy a Gran Turismóval tölti a délutánjait. Bekerül egy versenybe, ahol valós autókkal versenyezhet. Ezen a ponton már az álom kerülgetett, mert sajno... több»
NA Aporia (2023)
Az Aporia talán a Prime és Coherence szerelemgyereke, és ha ezeket a filmeket láttad, valószínűleg már ezt a filmet is megnézted, sz'al innentől nem kell ezt a kritikát olvasnod, hacsak nincs egy olyan időgéped, mint ebben a filmben. Történetünk egy dolog körül forog, az pedig a felelősség. Meddig tart a felelősség, mikortól számít valami emberi döntésnek, mikortól az univerzum állása? Szabad-e ebbe belenyúlni, hogy saját vágyainkat kielégítsük? Mi a moralitás szerepe ebben? Megölhető egy sorozatgyilkos, mielőtt elkövetné tettét? Ugyanaz a gyerek az, akinek a szülei megváltoztatták a gyermek múltját? Rengeteg érdekes kérdés, talán túl sok is, az Aporia nem is tudja mindet feldolgozni rendese... több»