kabel

Zsánerforgatás alacsony gravitációban
Az Apollo 18 talán az egyetlen űrben játszódó found footage film, ami önmagában egy olyan érdekes gimmick, hogy még egy aránylag egyszerű és bugyuta sci-fi horrort is el tud vinni a hátán. Mert a film sztorija nem fog sehol díjakat nyerni, de funkcionális, és a hangulat kialakítására tökéletes. Kicsit jobban örültem volna, ha hidegháborús világkép és a szovjet–amerikai versengés erősebb lett volna, hogy a filmnek valami kis üzenete is legyen, és ne csak egy creepy creature feature legyen. Mert a lényes része remek, a zajos, archív felvétel miatt a lényeknek nem is kellett fotórealisztikusnak lenniük, hogy elhiggyük őket, viszont mozgásuknak szépen kellett kinézniük, így a rákszerű lények vál... több»

Stílus maximalizálás
Sajnálom, de semmilyen művészi érték vagy gondolat sincs az időhúzásban. Nem éreztem magam közelebb a világhoz azzal, hogy vágás nélküli beállításokban egy ember öltözését nézzük 20 percig, háromszor egymás után. Ez a fajta aktívan hosztilis történetmesélés nem érdekes számomra, csak idegenítő, és értem, hogy ez volt a cél, de a film nem jó médium ennek az érzésnek a bemutatására. Ez tipikusan az a dolog, ami egy élő színházban vagy performanszban még erősebb lenne, természetesen annak, aki egy ilyen dologra hajlandó. Szerintem, ez egy félrement üzenet, mintha egy képben akarnék átadni információt egy többlépcsős procedúráról. A kép nem ideális erre. Mert mi a történet itt? Egy ember és lány... több»

Iskolai felelet Napóleonból
A Napóleon egyszerre akar mindenről is szólni, de végül csak egy trailernek hat a francia császár komplikált életéhez. A film tempója hihetetlen gyors, azonban nem felépített eléggé, és sajnos nagyon csapongó. Nem unalmas, de nem is érdekes. Ezt rögtön az első jelenetben érezzük, hisz a francia forradalom bonyolult körülményein körülbelül 10 perc alatt futunk végig, ezzel biztosítva, hogy semmire se emlékezzünk ebből az Európát megrengető pillanatból. Én értem, hogy egy ilyen (saját sorozatot érdemlő) történelmi eseményt nem könnyű belezsúfolni a sztoriba, de felmerül a kérdés, hogy minek rakjuk bele egyáltalán, ha nem számít semmit? Ez egy visszatérő dilemma lesz a filmmel kapcsolatban, mer... több»

Lapos király
Sajnos minden csak közepes. Történet, színészi játék, történetmesélés és technika egyaránt. A Marsh King's Daughter egy elég sokszor látott családi drámát dolgoz fel, viszonylag unalmasan és nulla mondanivalóval. Egy visszaemlékezős családi traumát kapunk, melyben azonnal tudunk mindent a történetről, így a film később emlékezős jelenetei sajnos semmit sem adnak hozzá a történethez, és aktívan megakasztják az amúgy is nagyon komótos tempót. Magában a struktúrában van a hiba, ha a film sokkal ügyesebben kezelte volna központi konfliktusát, és valamennyi ambiguitás lett volna a címszereplő és apja kapcsolatában, talán lett volna értelme a flashbackben gazdag lezárásnak. Így csupán egy vontatot... több»

Agybomlás
A Kill List egy elég kemény film. Egy drámának indul, majd thrillerbe csap át, csak hogy horrorban kössön ki. Mindezt viszonylag lassan teszi, elemeit szépen egymás után építgeti, és figyelni kell, mit akarunk elhinni a mesélőnek. Történetünk két bérgyilkos mindennapi életét és tevékenységét mutatja be, látjuk családjukat, problémáikat és szorongásaikat. Gal megpróbál mindent higgadtan kezelni, míg Jay egyre jobban elveszik a gyilkolásokban és saját kiútkeresésében. A film nagyon lágyan játszik a valóságtorzítással, azonban a vágási technika tempója és kivitelezése hagy némi kívánnivalót maga után. Ugyanakkor, lehet ezzel akart a rendező rámutatni, azonban akkor ez nem sikerült túl jól. A tö... több»

Rétegelt dráma
A Yellowjackets második évada már többet markol és többet fog, mint az első. Szereplői és konfliktusai komplikáltabbak és kiterjedtebbek, azonban tempója még mindig túl lassú. Főszereplőinkhez csatlakozik pár új karakter, nem tudom, a sorozat hány új szereplőről villantja fel, hogy amúgy túlélte a tortúrát, de érdekes volt látni, hány tini lány feje tetején jelent meg a homokóra, melynek lejártával egy másik szereplő karakterfejlődésébe és gyomrába esnek bele. A felnőtt szereplőgárda továbbra is kiváló, annak ellenére, hogy az írók kicsit a lábos alját kapargatják, hogy konfliktust generáljanak a semmiből ezeknek a színészeknek. Az évad lezárása azonban meglepően izgalmasra sikeredett, és mé... több»

Meglepően okos, hihetetlen látványos
Ez A Karib-tenger kalózai-filmek utolsó értékelhető darabja. Egy remek lezárást adó, katartikus és fantasztikus látványmozi ez, érdekes rétegelt karakterekkel, meglepően többszintű dialógussal és egy olyan lezárással, ami nemcsak grandiózus, de fordulatos és meglepő, olyannyira, hogy csak a film utolsó harmadáról is írhatnám ezt a kritikát. A sztorinak ezúttal jó pár fontosabb szereplője van, nagyon eltérő célokkal és tervekkel. A folyamatos hatalmi játszmáik és ármánykodásaik viszik előre a történetet, azon Gore Verbinski ügyesen használja az akciójeleneteit, és nagyon változatos és vicces szituációkba teszi szereplőit, melyben mindannyian remekelhetnek. A történet másodfokú antagonistája, ... több»

Lélekvándorlás
A La chimera egy túlnyújtott, személyes dráma, rengeteg érdekes, de sajnos alulfejlesztett történeti szállal. Főszereplőnk, Arthur, egy csavargó, de különleges képességgel bír. Természetfeletti módon képes arra, hogy megtaláljon sírokat, hogy azt sírfosztó cimboráival után kifossza, és kincseit eladja. Történetünk karakterfejlődését és identitásbeli változását mutatja be, ahogy Arthur szép lassan rájön, hogy amit tesz, nincs összhangban a világgal. Az olasz neorealizmus nagyon erősen átüt a film szinte minden jelenetében. A depresszív világkép, az elmúlás, a céltalan és végtelen kiút keresés a nem túl metaforikus kriptákból egy erős képi világot és hangulatot kölcsönöz. A szereplők a társada... több»

Értelmezhetetlen
Nem tudtam túltenni magam a hihetetlen idióta, tudományellenes alapkoncepción. Az első jelenetnél – ahol egy űrliftet rakétákkal küldtek fel az űrállomáshoz – már éreztem, hogy akik ezt csinálták, meg sem próbáltak hihető történetet összetákolni. Az űrlift lényege pont az, hogy ne kelljen rakétákkal energiát pazarolni! Ez azért szomorú, mert a film az emberiség összetartásáról akarna szólni, és valós reakciókat akart mutatni, rengeteg különböző karakterrel. Ezek között irracionálisan sokszor ugrálunk, sokszor akciójelenetek közben. Olyan mintha, valaki folyamatosan csatornát váltana egy tévében, mert a párhuzamosan futó melléktörténetek sokszor nem is támogatják egymást. A film meglepően a v... több»

Mindenkinek valódit
A Foe egy disztópikus sci-fi köntösbe bújt filozófiai és párkapcsolati dráma. A történet a közeljövőben játszódik, és lényege, hogy egy friss házas pár, Hen és Junior a kietlen pusztában próbálnak élni. Kapcsolatuk nem felhőtlen, jövőképeik nem egyeznek teljesen, de még mindig szeretik egymást. Ekkor jelenik meg Terrance, aki két évre az űrbe repíti Juniort egy kötelező munkára, azonban, amíg a férfi távol van, egy élethű androiddal cserélné le, hogy Hen ne legyen egyedül. Na most a „ki a valódi ember?” természetesen egy érdekes téma, és a film ügyesen játszik ezzel, de nem csak pár „nem is az vagy, akinek hittünk” csavarra számítsunk, a történet sokkal több ennél. Egyszerre szól a válásról,... több»

Röfiagy
Filmünk egy disznótenyésztőről szól, aki gyermekkori traumáit gyilkolászásban éli ki. A másik szál pedig egy fiatal nőt mutat be, aki nem találja helyét apja és annak új felesége mellett, és drogokkal próbálja elnyomni a szorongását. Történetünk megpróbálja a gyilkost és indítékait bemutatni, kicsit az ő fejébe költözünk, és úgy látjuk az áldozatokat, ahogy ő teszi. Ebben mindenképp van egy undorfaktor, a disznófarm pedig kellően gusztustalan helyszín. Azonban, a gond abban rejlik, hogy sajnos nincs jól kivitelezve szinte semmi. A kameramunka és a látványvilág nagyon amatőr, a világosító néhol kimondottan rosszul világított be helyszíneket. A színészi játék botrányosan rossz. Disznógyilkosun... több»

Thrillernek gyenge, de cserébe filmnek is
A történetünk szerint egy pentagoni vezető egy balesetben véletlen megöli a szeretőjét, és segédje segítségével megpróbálja eltussolni az ügyet. Egy nem kapcsolódó orosz kémre kenik a gyilkosságot, akinek megtalálását főszereplőnkre bízzák. A dolog ott komplikálódik, hogy a hölgy főszereplőnk szeretője is volt, főszereplőnk pedig történetesen pont ennek a pentagoni vezetőnek dolgozik. Tekintsünk el a hihetetlen véletlenektől és a szituáció orbitális abszurditásától. A film egyszerűen csak totál unalmas. A karakterek jóval a nézők után értenek meg fordulatokat, vagy jönnek rá meglepetésekre, emiatt a film cselekménye sajnos teljesen altatónak hat. A főszereplők nem reprezentálnak semmit, csup... több»

Pornóparódia pornó nélkül?
Nehezen értelmezem ezt, a film konkrétan annyira rossz, hogy akik csináltak vagy nem láttak még filmet életükben, vagy direkt csinálták ilyenre. A színészkedés minősíthetetlen, tényleg csak amatőr felnőttfilmek jutottak eszembe róla. Részben azért is, mert a film színészei néha teljesen indokolatlan jelenetekbe vannak dobva. Például 8 percen keresztül nézzük, ahogy két nő tusol és a kamera szinte exkluzív a melleiket mutatja. Értelmezhetetlen, mert néhány rész még egy 70-es évekbeli exploitation filmben is lehetne, de ezeket is nagyon nehéz élvezni, mert itt is borzasztó minden a világítástól a dialógusokig. A film olyan magasan inkompetens minden téren, szinte biztos, hogy amolyan 'so bad i... több»

Mi az ember?
A történet szerint egy szociálisan visszamaradt lányt elragad egy boszorkány, a lány végül elszökik, és megpróbál beilleszkedni az emberek világába, megérteni tevékenységüket, érzelmeiket, kapcsolataikat és a nemi szerepeket. Mert a lány különleges képessége, hogy ha megöl valakit, vagy szexel valakivel, akkor át tudja venni annak a testét. Így aztán nemet is tud váltani, és egy új szemszögből tudja megvizsgálni az embereket. A film pedig ez, egy vizsgálat, ahol a nemek egyenlőtlensége kapja talán a legnagyobb szerepet. Azonban filmkészítés szempontból a film iszonyat repetitív és lassú. Folyamatosan a lány narrálását halljuk. Ahelyett, hogy látnánk, ő hogy éli meg az új testeket és élmények... több»

Magyar történelmi fantasy
Bár történelmi pontossága valószínűleg a Gyűrűk Urával vetekedik, a Hadik egy működő alkotás, mely végre filmnek hatott, jó látványvilággal és többnyire rendesen összerakott jelenetekkel. Bár tipikus magyar filmes problémákat még nem sikerült teljesen levedleni, ezúttal volt annyi munka a filmben, hogy elhiggyem, ez nem csak egy pénzmosoda volt. Főszereplőnket, Hadikot egyenesen a királynő kéri meg arra, hogy foglalja el Berlint, a történet pedig ezt a hadjáratot dolgozza fel. A sztori még felvonultat pár karaktert, legtöbbjük szerethető bajtárs vagy sztereotípen gonosz, vagy sunyi kategóriát képviseli, de érdekes módon nem is rajtuk van a hangsúly. Meglepődtem, mennyi harci jelenetet bele t... több»

Csak a stílus
Kicsit vegyesek az érzelmeim ezekkel a feldolgozásokkal kapcsolatban. Leginkább azt érzem, ezek csak platformok arra, hogy Wes Anderson a stílusát mindenhol villogtatni tudja. És igen, tényleg eredeti rendezés és látványvilág fogad minket, a történetmesélés azonban már nem filmes, és szerintem aktívan belezavar az amúgy is gyenge narratívába. Mert igazság szerint ez nem történet, ez egy történet fele maximum, de inkább csak egy történet set-upja. Színészi játék, főleg Ralph Fiennes kiváló, a csávó alakítása miatt tudom csak igazán értékelni ezt a szösszenetet.

Vihar által homályosan
A Viharsziget egy kicsit más Scorsese-film. Történetvezetése és karakterei itt is kiválóak, azonban narratívája majdnem horror-thriller felé hajlik, és annyi elemmel operál, hogy érdemes többször végignézni. Ez nem jelenti azt, hogy elsőre ne lenne izgalmas vagy magával ragadó. Mint majdnem minden más film a rendezőtől, itt is a képernyőn akarjuk tartani a szemünket, bármilyen jelenetről is van szó, hisz nincs véletlen ebben a sztoriban. DiCaprio és Ruffalo érdekes párost alkot, a háttérben sunyuló Ben Kingsley pedig remek antagonista jellegű figura. A filmes csavarok nem akkor működnek jól, ha totál a semmiből jönnek, hanem akkor, amikor kicsit elkezdjük érezni, hogy valami nem stimmel, de ... több»

Elfűrészelt történet
A Saw X sajnos egy vontatott, repetitív, semmitmondó film, mely meg sem próbál érdekességet vagy morális dilemmát csempészni a szériába, és ehelyett meglepően gyenge és egyszerű történetét nyújtja a végtelenségig. A filmet egyedül Tobin Bell alakítása menti meg a totál jellegtelenségről. A színész kiállása és manierizmusa egy sötét, de megfontolt karaktert rejt, aki sajnos egy sokkal jobb filmet érdemelt volna. A film lényege, hogy John Kramer rákos betegsége miatt egy kísérleti, illegális műtétre fizet be, azonban orvosa átveri és meglopja, főszereplőnk pedig a filmszériából ismert módon móresre tanítja a svindlert és segédjeit. Valószínűleg, aki nem látott még Fűrész-filmet, örülni fog, ho... több»

Messze túl hosszú
Ennek egy rövidfilmnek kellett volna lennie. Messze túl hosszúra van nyújtva minden jelenet, minden emlékezés, minden dialógus. A film első fél órájában szinte semmi sem történik, és bár a későbbi jelenetek egy fokkal jobbak, nem annyira, hogy egy kicsit is megmentsék a filmet. A színészek nem tudták levetkőzni az igénytelenül megírt dialógust, mely sajnos egy pillanatra sem tűnik autentikusnak, és a jelenetek közötti érzelmi hangsúly mindig furcsa, mintha a jeleneteket két külön rendező rakta volna össze, akik máshogy képzelték el a filmet.

Minősíthetetlen volt
Nem tudom, melyik aspektusa volt rosszabb, az iskolás szintű színészi játék, az ostoba cselekmény, vagy az egész film hihetetlen olcsó hatása. Talán a színészkedés és dialógusok miatt fog sugárban ömleni a vér a fülemből leginkább. Talán cimborákkal és alkohollal végignevethető, mert olyan jellegű trash, józanon nem működik, és filmnek nevezni is inzultus a művészeti ág felé.