Még egy hegymászós film Ezekkel a hegymászós filmekkel úgy vagyok, mint a romantikus vígjátékokkal. Teljesen sematikusak és ugyanolyanok. Szerintem csak azoknak szól, akik ebben a világban mozognak. Meg kell hagyni, nagyon látványos, és megpróbáltak drámát belecsempészni, ahol csak lehetett, de ez egy hangulat sztori, így aztán nehéz filmszerű narratívát beleerőltetni.
Ez a film emellett iszonyat repetitív. A lényeg, hogy egy csávó a 14 legmagasabb hegyet mássza meg a legrövidebb időn belül. Ez azt jeleneti, hogy folyamatosan ugyanazokat a képsorokat látjuk, ugyanazokat a közhelyes hegymászós dumákat halljuk, hogy „ne add fel” meg „sose állj meg” meg „eggyé válsz a heggyel”. Nincs nagyon narratív vonal, csak „most ... több»
Átkok és pankrátorok A Vaskarom Sean Durkin harmadik egész estés filmje. Az A24 produkció, a felszínen a pankrációból karriert építő Von Erich család valós pillanatait mutatja be, ám a történet ennél sokkal többről szól. Egy munkaközpontú, elnyomó hierarchiába nyerhetünk bepillantást, amely a fiúgyermekek majdnem mindegyikét felőrli, és végül tragédiába torkollik. Egy érzelmes, sokrétű drámát látunk, kiváló alakításokkal és rendezéssel, amely messzebb nem is állhatna a kiszámítható, boldog sportfilmektől. Középpontjában egy komor, mindenki számára releváns üzenet húzódik az érzelmek elnyomásáról és a teljesítménykényszerről.
A film főszereplője a Von Erich család második legidősebb fia, Kevin, akit meglepő módo... több»
One Way Down Röviden, a No Way Up nem volt annyira nézhetetlen, mint gondoltam. Mármint, elég gagyi volt, de legalább megpróbáltak egy épkézláb dolgot összerakni, és az alapszituáció egész eredetinek hatott. Kár, hogy a film nem annyira kezdett sokat a felállással, és nagyrészt csak nagyon unalmas volt.
A mozi lényege, hogy egy repülő tengerbe zuhanása után pár utas a gép farkában ragad, ahol egy kis beszorult levegő miatt tudnak túlélni a tengerfenéken. Azonban a kijutás nehezebb, mint gondolnánk, mert éhes cápák vadásznak rájuk. Érdekes setup, de a rendező nem nagyon merült el a témában, és olyan, mintha a forgatókönyv első verzióját filmesítették volna meg.
Igen, a legnagyobb gond itt a forgatókönyv, ... több»
Gyenge horror, erős látvány Nagyon szomorú vagyok, a trailer alapján egy jó kis pszichológiai horrorra számítottam, a Saint Maud mintájára, ahol főszereplőnk terhessége sötét titkot rejt, de a film sikeresen a legunalmasabb, legsemmilyenebb sztorit választotta, és a lezárásnál csak arra tudtam gondolni, mennyivel érdekesebb teóriákra gondoltam a film alatt.
A film szépen indul, adott egy közepesen érdekes setup, pár creepy egyházi karakter és egy nagyon szépen bevilágított, eredeti olasz paplak helyszín, hihetetlen jó gregorián zenével. Alig vártam, hogy elkezdjen komplikálódni a történet, és kiderüljön, hogy lett egy szűz apáca egyik napról a másikra terhes. Sweeney sztem egész oké volt ebben, még akkor is, ha kicsit... több»
Alsóközép Az Anyone but You egy romkom. A legtipikusabb, legközhelyesebb elemekkel a zsánerből. Amiben ez más lehetne, az Glen Powell és Sydney Sweeney, és kettejük nagyjából az egyetlen működő dolog a filmben. Pedig Sweeney talán élete legrosszabb alakítását tolta itt, olyan, mintha néha a kamerába is nézne, annyira unta a forgatást.
A történetet nyilván már a trailer alapján kitaláltad, és sajnos humorból a dolog nem is adott többet. Egyszerűen nem vicces a film, vagy a színészek nem tudják, hogyan kell vicceket kivitelezni, mintha az időzítés vagy a vágás nem működne együtt rendesen. Például főszereplőink megpróbálják eladni, hogy bírják egymást, azzal hogy egymás seggét fogdossák, de maga a jelene... több»
A valódi történet érdekesebb lett volna A Szent pók története valós eseményeken alapul. A kétezres évek hajnalán, Iránban végrehajtott sorozatgyilkosságot ismerhetjük meg, melyeknek elkövetője – vallási elgondolásból – kizárólag prostituáltakat ölt. Ezzel párhuzamosan, az őt kézre kerítő újságírót is követjük, aki az inkompetens rendőrséggel és vallási vezetőkkel próbál nyomozói munkát végezni. A film leginkább abban sikeres, hogy bemutatja, mennyire borzasztó hely Irán, a narratíva nem túl komplikált vagy csavaros, és sajnos, ha közelebb maradtak volna a valósághoz, egy sokkal jobban rétegelt narratívát tudtak volna összehozni.
Főszereplőnk, Rahimi, újságíró, aki a szent városba, Mashhadba utazik, hogy megpróbáljon utánajárni a g... több»
Elmélkedés egy nyolclábúval Az Űrhajós Adam Sandler komolyabb filmjeinek egyike, mely a magányt, az emberi kapcsolatokat és a traumát dolgozza fel egy szürreális szituáción keresztül. A filmet a Netflix finanszírozta, és a kiváló Csernobil c. sorozat egyik alkotója, Johan Renck rendezte. Hangulata zseniális, és témaválasztása izgalmas, azonban kérdéskörét nem járja eléggé körül, és története túl szerteágazó, hogy igazán el tudjunk merülni a főszereplő érzelemmel teli utazásban.
A film központjában Jakub, egy cseh űrhajós áll, aki hónapokig tartó repülés után a Naprendszer szélére érkezik, hogy a pár éve felbukkant, furcsa, lila részecskéket elemezze. A történelmi eseményt azonban beárnyékolja, hogy a férfi terhes feles... több»
Trailer thriller A You'll Never Find Me egyike azoknak a zárt drámáknak, ahol a teljes film alatt azon kell gondolkodni, kinek mi lehet a motivációja, mit rejteget, és ki mond igazat. Ha olyan filmek, mint a The Invitation, Speak No Evil vagy a The Feast tetszett, ez is érdekelni fog, hisz hasonló hangulattal és szituációval játszik.
Ebben az egyhelyszínes thrillerben először Patrickot követjük, aki egyedül él egy isten háta mögötti lakókocsiparkban, és egy hirtelen érkező, éjjeli vihar alatt egy különös vendég jelenik meg az ajtaja előtt. Egy fiatal nő kopog be hozzá, akinek eredete a film alatt folyamatosan változik, és kicsit ránk van bízva, mennyire bízunk egyik vagy másik történetében. A rendező ügyesen... több»
Rettegek, mert nem tudom, mit láttam Fura film ez, egyfelől szépen bemutatja, milyen az ismeretlen megértésének vég nélküli keresése és az abszurd természetfeletti furcsaságok emberekkel való találkozása. De csak azért, mert fogalmam sincs, mit néztem majdnem egy órán keresztül...
Borzasztó színészek jelenetekben kínlódtak, és mondogattak szavakat egymásnak, de minden elég véletlenszerűnek és randomnak tűnt. Motivációk, vagy egyszerű narratív pontok alig vannak létrehozva, és megérteni, miért történnek dolgok, szintén inkább talány, mint tény. A trailer alapján azt hittem, ez valami lovecraftos sztori szatíra és fekete humor keverék kalandfilm lesz, de még mindig nem vagyok biztos, a rendező direkt rakott bele viccesnek ható je... több»
Sablon Horror Szerintem elérkeztünk a véghez, legalábbis ez a film azt akarja velem elhitetni, hogy elfogytak az érdekes ötletek, és most már random dolgokból kell horrort gyártani: ezúttal egy medencéből. Alig várom a stúdió következő filmjét egy démoni garázsról vagy egy vámpír betonkeverőről. Először pajtát akartam írni, de rájöttem, pont most karácsonykor azt már megpróbálták.
Az Éjszakai merülés tényleg paródiának hat, a zsáner összes közhelyét felsorakoztatja: flashback valami múltbeli halálesettel, jobb napokat látott átlag amerikai család, idegesítő gyerekek, hatodrangú színészek gyalázatos alakításokkal, végtelen sok – szörny szemszögéből cél nélküli – ijesztgetés, lámpakapcsolgatós jump scare cs... több»
Horror képkockákból A Stopmotion egy egész eredeti látványvilágú body horror. Egy animátort követünk, ahogy munkája és karakterei szép lassan átveszik az élete fölötti irányítást, és kicsavart története életre kel. A film folyamatosan flörtöl több témakörrel és metaforával, melyek sajnos a sztori végére sem állnak teljesen össze.
A film hangulat- és látványvilága kiváló, a stop-motion animációk furcsasága és gusztustalansága, valamint a bábuk anyagszerűsége és a miniatúrák keveredése a valódi szereplőkkel rengeteg eredeti horror elemnek ad teret. Talán a pár éve megjelent egeres animált filmhez, a The House-hoz vagy a Mad Godhoz tudnám hasonlítani, azonban a Stopmotionben a szépen meganimált figurák szinte töké... több»
Szubjektivitás Az Anatomy of a Fall egy haláleset felderítéséről szól, de nem egy krimi, és a történet többször kihangsúlyozza, hogy a valóság sosem annyira fontos, mint a valóságról alkotott, szubjektív képünk. Az egész sztori egy kis metaköntösben létezik emiatt, hisz – bár mi is a megoldást, a válaszokat keressük – a film is csak egy szegmensét mutatja a valóságnak. Röviden, ha nem szereted a lezáratlan történeteket, akkor ne nagyon nézd meg ezt a filmet, itt csak érdekes kérdések vannak, katarzis nélkül.
A történet központjában Sandra áll, akinek férjét holtan találják házuk előtt, valahogy az erkélyről odaesett. Mi történt? Baleset? Öngyilkosság? Gyilkosság? Bár a filmet nagyrészt Sandra szemszögéből ... több»
Karaktermentes jellemtanulmány Nos igen, a film a nem sok dologról szól. A címből már kitalálható, hogy témája a depresszió és öngyilkossági hajlam, és a történet lényegében ezt láttatja nagyrészt vontatott, minimalista és kényelmetlen stílusban. Ha olyan filmek, mint a Lost in Translation vagy a The Assistant tetszettek, akkor ez a mozi is ideális lehet, bár, sajnos nem olyan jó, mint a fenti filmek.
Nem igazán van nagyon központi konfliktus vagy narratíva, úgyhogy ha nem bírod a hangulatfilmeket, olyan messze kerüld el, amennyire csak tudod. Itt majdnem minden attól függ, együtt tudsz-e érezni, vagy benne voltál-e hasonló jellegű szituációba, mint a főszereplő. Azért akad pár mindennapi elem, amivel szerintem sokan szim... több»
Szappanopera Pókember A Spider-Man: Lotus egy indie film, minden indie filmes erénnyel és hibával. A sztori lényege, hogy főhősünk barátnője halála után nem igazán tudja feldolgozni érzelmeit, és hosszú-hosszú jeleneteken át sétál fel-alá. Nagyon nincs Pókember ebben a filmben, nagyrészt egy unalmas dráma ez egy srácról, és 20-on éves barátairól. Abból is egy elég gyengén kivitelezett dráma.
A színészkedés, rendezés, kameramunka mind elég rossz. Rengeteg jelenet borzalmasan van bevilágítva, sokszor jeleneteken belül is élesen változik a fényhatás, mintha több napon át lett volna forgatva minden. Fura kritika ez, de a kameramunka folyamatosan zoom optikákat használ, és mindig karakterek arcait mutatja, emiatt az e... több»
Akciófilm Netflix módra A Spectral nem találja fel a spanyolviaszt, egy egyszerű, egyszer nézhető, egyszer élvezhető, látványos és üres akciófilm ez, ahol az amerikai hadsereg szanaszét lövi kis hazánk fővárosát.
Ez a film bebizonyította, hogy Budapest egy dologra tökéletes, és az a lepusztult, háborús helyzet megjelenítése. Elég pár kőrakást elszórni az utcákra, és kész is a a tökéletes posztapokaliptikus háttér. A Spectral remekül használja ezt, és egy egész látványos szellemekkel harcolós, sci-fi akciófilmet produkál, ahol Netflix pénzből szépen robbanásokat és szörny CGI-t kapunk. Lássuk be, ez az egyetlen ok, amiért érdemes ezt a filmet benyomni, azon túl, hogy vicces felismerni a Kálvin teret a csata hátteréb... több»
Sárkányméretű történeti lyukak A Damsel központjában egy nagyon gyengén kifordított mese áll, melynek főszereplője egy alig kidolgozott hercegnő, akit házassága után átadnak egy sárkánynak. Kár, hogy egy ilyen sztori ennyire unalmasra és lyukasra sikerült.
Ez a rendezőnek első nagyobb filmje a 28 héttel később című – alulteljesítő folytatás – után, de nem hiszem, hogy nagyon követni fogom munkásságát a Damsel alapján. Juan Carlos Fresnadillo egy teljesen közepes fantasy filmet rendezett, nagyon kevés eredeti gondolattal vagy érdekességgel. Csak fogott egy gyerekmesét, és kicsit véresebbé és nagyon kicsit felnőttesebbé tette, de sajnos nem annyira, hogy érdekes vagy gondolatébresztő legyen. Kicsit úgy éreztem, nem tudta el... több»
Hol vannak a viccek? Kb 40 percet bírtam... vagy hát addig vártam az első tényleg vicces poénra, és ott csuktam le a laptopot. Vígjátéknak is gyenge, filmnek meg túl bugyuta. Bár lehet, a célcsoport inkább a 10 év körüli korosztály, és nem én, ezt elfogadom. Nem mondom, hogy a készítők nem próbálták meg, mert számos jelenet tele van viccesnek szánt pillanattal, de minden egyes poén kiszámíthatónak és igénytelennek hatott. A színészek csakis extrémákban tudtak gondolkodni, a viccek nagy része ugyanarra épült, és minden jelenet a kényelmetlenség felé tendált. Attól tartok, itt tényleg csak a színjátszás hiányán és a tehetségtelenségen bukott el ez a filmnek alig nevezhető valami.
A főszereplő karakterrel van talán... több»
ChatGPT elrabolva A film majdnem egy az egyben a Taken olcsóbb és gagyibb változata. Érdekel egy olyan revenge film, ahol a jelenetek annyira gyengén vannak kivitelezve, hogy nézni is kényelmetlen, ahogy a színészek vergődnek? ...és egy olyan, ahol a rendőrség valamiért együtt dolgozik egy csávóval, akiről csak annyit tudnak, hogy random embereknek töri el a kezét? ...na de egy olyan film csak érdekel, ahol minden harci jelenetben olyannyira szanaszét rázzák a kamerát, hogy fel sem tűnik, hogy az ütések nagy része közelében sincs az embereknek?
A sztori főszereplője egy birkózásoktató, akit az egyik jelenetben annyira nem érdekli tanítványa, hogy konkrétan azt mondja neki, menjen más sportot csinálni, majd a... több»
Gazdag élet A Poor Things le sem tagadhatja, hogy Yorgos Lanthimos-film: a szürrealista látványvilág keveredik egy rétegelt metaforával és extravagáns karakterek, közel sem természetes, de hihetetlen vicces dialógusai színesítik a keszekusza narratívát, melynek üzenete mindenkinek szól.
A sztori központjában Bella Baxter áll, aki a Frankenstein-jellegű, sokatmondó nevű tudós, Godwin Baxter kreálmánya. A történet ennek a „lénynek” a felnövését követi, ahogy különböző helyszíneken rengeteg érdekes karakterrel találkozik, kik mindig valahogy befolyásolják a filozófiáját. A film egy nagy kaland köntösébe csomagolt korkép, rengeteg mély gondolattal és dilemmával.
A film egyszerre annyi mindenről szólhat, és... több»
Akciófilmnek gyenge, viccnek erős A Nőnap alkalmából a Phantom Warriorra esett választásom, mely leírása alapján egy fantasy sci-fi egy mindent elvesztett nő álomvilágban játszódó bosszúhadjáratáról. Bár ezek a motívumok valóban jelen vannak, a film szinte minden része katasztrofálisan rossz. De legalább viccesen rossz...
Igen, ez egy „olyan rossz, hogy már jó” alkotás, mert látszik, hogy volt akarat, csak a tehetség, kreativitás és a szaktudás hiányzott. A színészkedésnél gyengébbet rég láttam. Amit ezek a karakterek produkáltak olyan szinten kritikán aluli volt, hogy fizikai fájdalom volt dialógusjeleneteket nézni. Mintha exkluzív olyan embereket vettek volna fel, akik a színjátszás leghalványabb jelét sem mutatták. Aztán ... több»
82 14 hegycsúcs: Semmi sem lehetetlen (2021)
Ezekkel a hegymászós filmekkel úgy vagyok, mint a romantikus vígjátékokkal. Teljesen sematikusak és ugyanolyanok. Szerintem csak azoknak szól, akik ebben a világban mozognak. Meg kell hagyni, nagyon látványos, és megpróbáltak drámát belecsempészni, ahol csak lehetett, de ez egy hangulat sztori, így aztán nehéz filmszerű narratívát beleerőltetni. Ez a film emellett iszonyat repetitív. A lényeg, hogy egy csávó a 14 legmagasabb hegyet mássza meg a legrövidebb időn belül. Ez azt jeleneti, hogy folyamatosan ugyanazokat a képsorokat látjuk, ugyanazokat a közhelyes hegymászós dumákat halljuk, hogy „ne add fel” meg „sose állj meg” meg „eggyé válsz a heggyel”. Nincs nagyon narratív vonal, csak „most ... több»