A pártatlanság középszerűsége Nem hittem volna, de Alex Garland filmje nem magával ragadó vagy izgalmas vagy elgondolkodtató volt, hanem hihetetlen unalmas. A rendező kitalált egy remek alapszituációt, egy nagyon kurrens témakörrel. A szétesett Amerika, ideológia különbségek, vagy a legnagyobb és legerősebb ország belháborúja saját elnöke ellen, annyi érdekességet tartogatott volna magában (talán egy filmhez túl sokat is), de valahogy sikerült egy majdnem semmitmondó, témáját félredobó, vontatott filmet összehozni, ami a konfliktus talán legkevésbé érdekes részét láttatta, de azt is meglepően gyengén.
A filmet csak azért értékelem három csillagra, mert a rendező mindezt tudatosan tette, és azt a történetet, amit ő el aka... több»
Futószalag MI akciófilm Az Atlas egy tipikus, semmitmondó, üres, netflixes akciófilm egy hihetetlen rossz főszereplővel. Hőseink nagy ellensége egy mesterséges intelligencia, Harlan, aki valamiért el akarja pusztítani az emberiséget, és mindezt az Andromeda-galaxisból akarja megvalósítani. Nyugi, nem lesz több értelme a sztorinak később sem.
Főszereplőnk, Atlas Shepherd egy elemző, akinek a film egy hétéves lány személyiségét adta, egy arrogáns, sírós, mindenre érzelmileg reagáló, antipatikus karaktert kapunk, aki a film során szép lassan barátságot köt egy Titanfallból lopott mech-et irányító AI-jal. Ketten mennek neki, a rajzfilmesen gonosz Harlannak, miközben annyi történeti lyukon esnek át, hogy nem is értem, m... több»
Kevesebb Mad, több Max Furiosa egy kicsit félszeg film. Felsorakoztat remek elemeket, érdekes részleteket és grandiózus karaktereket, csak aztán valahogy képtelen izgalmasan összekötni őket. A film remekül indul, azonban hamar elkezd bukdácsolni, tempója és jelenetei nem alkotnak egy egészet, célok, ellenségek és motivációk szétesnek a hullámzó sztori végére. A 2015-ös Fury Road végig tudta, mi akar lenni, és egyszerű karaktereit ügyesen kihasználta narratívájának motiválására és fantasztikus akciójelenetek létrehozására. A Furiosa ebben gyengélkedik a leginkább, emiatt akciójelenetei szintén nem ütnek akkorát, és lezárása meglepően erőtlen és motiválatlan.
Kicsit hasonlítgatni fogom a két mozit, mert a Furiosa is... több»
Pusztító alpáriság Olyan kérdés merült fel bennem, amikor ezt a förmedvényt néztem, hogy mégis ki lehet a célcsoport itt. A viccek olyan 5-6 éves színvonalon mozognak, és a karakterek is ezt a szintet hozzák színészkedés terén, de a film meglepően erőszakos és véres helyenként, és obszcén, poénnak alig nevezhető mondatok is becsúsznak olykor. El nem tudom képzelni, ki tud ezen jól szórakozni. A film sajnos annyira gyenge és céltalan, hogy sokszor nem is értettem, ezek a többnyire ismert színészek mit gondoltak, amikor erre jelentkeztek.
A karakterek utálhatóak és sekélyesek. A viccek nagyrészt erőltetett rámutatások vagy középkori kontraszt megjelenítések. Emellett még kimondottan ostobák is. Ez talán mind jó ... több»
Alternatív Asztronauta A Constellationt leginkább a kiváló Dark c. sorozathoz vagy a nem túl kiváló Outer Range-hez tudnám hasonlítani. Nagyrészt átlagos emberek próbálnak megérteni természetfeletti eseményeket, a misztikum folyamatos komplikálódása és a rétegelt narratíva viszi előre a sorozatot. Az évad érdekesen tárja fel titkai egy részét, és nyitott lezárással operál, mely rengeteg izgalmas irányba mozgathatja tovább a történetet, amennyiben készül folytatás. Azoknak ajánlom, akik nem félnek sci-fijüket komplikált, misztikus elemekkel keverni.
Főszereplőnk Noomi Rapace, Jo Ericsson svéd asztronautát alakítja, aki a Nemzetközi Űrállomáson dolgozik munkatársaival. Egy megmagyarázhatatlan baleset után az állomás... több»
Harckoreográfiából jeles A Logan the Wolf elég messze van a Marvel-filmektől, hisz egy alacsony költségvetésű, kimondottan erőszakos és véres akciófilm, aminek nem minden jelenete gusztustalan CGI.
Mégis, a képregények egyik karakterét eleveníti meg és teszi át vikinges harcos közegbe, ami meglepően remekül működik, mivel a film nem akar ennél az alapkoncepciónál többet végrehajtani. Ez egy Logan sztori, ahol főszereplőnkért zsoldosok jönnek, hogy darabokra szedjék. Hamar kiderül, hogy ez nem olyan egyszerű, hisz lényegében az egész film egy hosszú harcjelenet. De ez itt totál rendben van, a harckoreográfia kiváló, iszonyat kreatív és követhető. A film ügyesen emeli a tétet a harc közben, és remekül láttatja főszere... több»
Elképzelni is nehéz Az Imaginary lényege, hogy a zsáner minél több kliséjét belepasszírozunk egy filmbe, majd elfelejtünk használható horrorelemeket beletenni. Mindezt borzasztó, borzasztó színészekkel láthatjuk, akik totál hiteltelen és antipatikus karaktereket alakítanak.
A legnagyobb gond, hogy egy csomó izgalmas dolog el volt rejtve a sztoriban, amiket mintha mindig pont a legidiótább irányba vitte volna a rendező. Tényleg akad pár eredeti alapkoncepció, ez volt az egyetlen ok, hogy végigszenvedtem ezt, de kérlek, kedves olvasó, te ne tedd ezt magaddal. Nincs itt semmi, ami megér bármennyi percet.
A horrorelem talán a leggyengébb, olyannyira, hogy szinte nincs is ilyen a filmben az első jeleneten kívül. Csa... több»
A gyilkos bohócok is elfáradnak néha Ez egy meglepően jó slasher, ami csinál is valamit történetével és karaktereivel, ami eggyel mélyebb, mint gondoltam. Kicsit úgy mentem bele, hogy a tematika miatt legalább újszerű film lesz, de teljesen meglepődtem, hogy ez inkább egy személyes dráma, néha egy kis öldökléssel. Azt meg kell említeni, hogy a film tempója túl lassú, és az akció vagy vérengzés fanatikusok sem fogják megtalálni benne, amit keresnek, de attól még egy szórakoztató, többnyire eredeti film ez, egy remek témakörről.
Főszereplőnk, Bowie, egy B filmes színésznő, aki nem igazán találta meg a sikerét a filmiparban. Kisebb szerepei nem kreatívak vagy ötletesek eléggé, így Bowie egy saját projektbe kezd, mely egy szinte fi... több»
Négy Nagyláb A Sasquatch Sunsetről nem lehet sokat mondani, ez a film olyan, mint a Koyaanisqatsi vagy a Baraka, szinte teljesen hangulatalapú, és nekünk kell mindent belelátni. Sokszor vicces, olykor drámai, néha meglepő és érzelmes
Négy lényt követünk, akik valahol a Sziklás-hegységben tengetik egyszerű életüket. Négy különböző személyiség próbálja kihasználni az összes dolgot, amit az élet adott nekik, legyen az gombázás, szeretkezés, testi vágyak kielégítése, zene vagy egymás támogatása és dolgok felismerése. Mind kicsit máshogy élik meg a világot, a film gondolom, egy csoportdinamikát vagy mini társadalmat akart ezzel bemutatni, de ugyanakkor, a felfedezések sokszor borzasztó következményekkel járn... több»
Horror hol? A Tumbbad nagyon érdekesen indul, enyhe, de mégis meglepően nyomasztó horror elemekkel, amelyik nem az amerikai-féle „egy jump scare ötpercenként” formulát követték. Generáción átívelő sztorit követünk egy családi és kulturális trauma feldolgozatlanságáról, többnyire sokszínű és változatos karakterekkel, akiknek a motivációit folyamatosan a sötétben tartja a film. Ez mind egész jó lenne, de sajnos a film tempója, vágása és történetvezetése nem elég összeszedett, a jelenetek véletlenszerűen követik egymást, sokszor csak 20 perccel később ismerjük meg, miért számított valami. Emiatt a nyitójelenet után a horror szinte totál háttérbe szorul, és egy drámát látunk fura karakterekkel. A film későb... több»
Repülő unalom A Shamrock Spitfire egy történelmi dráma egy fiatal vadászgéppilótáról a második világháború alatt. A kérdés inkább az, hogy mért olyan történet ez, amit érdemes elmesélni? A film nem igazán tudja ezt megválaszolni. Sajnos, messze túl lassú és unalmas, rengeteg technikai hibával és sokszor értelmezhetetlen jelenetekkel. Bár ez egy valódi ember életét mutatja be, rengeteg szereplő és jelenet totál közhelyes, mintha valaki csak összeválogatott volna elemeket random katonai és háborús filmekből, hogy összemossa az egészet. Még főszereplőnknek is alig jutott karakter, nemhogy a mellékszereplőknek. Persze az sem segít, hogy a színészi játéknak alig nevezhető színjáték nagyon hullámzó. Majdnem min... több»
Fene se eszi meg Hát ezt a fajta menekülős, harcolós, túlélős filmet már láttam, sokszor. Csak annyi a különbség, hogy ez pont oroszlános, és a főszereplő Idris Elba.
Elba egy nem túl komplex karaktert alakít, aki két lányával meglátogatja Dél-Afrikát, hogy újra találkozhasson régi barátjával és múltjával. Azonban egy gonosz, hipertaktikus oroszlán hamar rövidre zárja a vakációjukat.
A két lány meglepően antipatikus, de pánikolásuk és Elba színészkedése teljesen rendben volt, és hihető volt, hogy a karakterek nem mindig tudják, mi a legjobb megoldás. A probléma inkább az, hogy nincs elég feszültség és félelem a jelenetekben. Ez egy csomó apróságon bukik el, legyen ez túltolt, nem túl szép CGI, lassan induló ... több»
Nem hagyott nyomott A Sting sajnos egy gyenge pókos film. Valahogy hiányzott a horrorfaktor végig, és inkonzisztens ijesztések, utálható karakterek és repetitív jelenetek jellemezték a legjobban.
Főszereplőnk egy kiscsaj, aki majdnem érdekes figura volt, mert voltak jó és rossz karakterisztikumai, de érdeklődése és hobbijai egy komplex karaktert sejtettek. Azonban, a forgatókönyvben csak egy érdekes szereplőre volt pénz, a többiek lényegében pókkaják egy visszaszámlálóval a fejük felett. A filmnek nincs mondanivalója vagy más érdekessége, csak egy agresszív pókja, ami valahogy képes mindenkit és mindent kinyírni. Sosem lehetett nagyon félni, és a film nem volt elég fura vagy undorító, nem vitte elég izgalmas he... több»
Le a kalappal a VFX stúdiók előtt... Ezt a filmet nagyon nehéz értékelni. Mármint konkrétan azt nehéz kitalálni, hány csillagot érdemel.
Ha az egyik oldalról nézzük, teljesen elérte, amit akart. Lényegében a belső ötévesem gyerekszobai pillanatát elevenítette meg tökéletesen. A film pontosan az, amire gyerekként gondoltam, amikor két dinófigurát ütögettem egymásnak. Ez romboláspornó, úgy, ahogy a Fast and Furious-filmek autópornók. Végtelen hosszan nézzük, ahogy mindenféle hatalmas szörnyek péppé verik egymást városokban, erdőben, sziklákon, a piramisokon, más szörnyek hátán, lényegében mindenhol, ahol van mit rombolni. Eközben pedig mindegyik üvölt, minden jelenetben. Kb. 25%-a a szörnyes pillanatoknak csak üvöltős beállítások... több»
Álommanó A Dream Scenario bemutatja, milyen az, amikor a felfoghatatlan az emberi magatartással találkozik, illetve az absztrakt és szürreális milyen gyorsan beolvad és eltűnik. Azt, ahogy az új megoldások és technológiák papíron közelebb akarnak hozni mindenkit egymáshoz, mégis inkább kihasználják primitív majomagyunkat, hogy mindenből tartalmat vagy terméket vagy egy meghatározó érzést váltsanak ki. Mindezt egy remek emberi drámába csomagolja, egy szerethető karakterrel, akit Nic Cage tökéletes formázott meg.
A24-es film, úgyhogy kellemesen absztrakt és indie, mégis gyönyörűen fotózott, és remek látványvilággal operál. A történet kihasználja furcsa alapszituációját, hogy érdekes képet fessen, és sz... több»
Munkamorál Az Emma és Eddie egy nagyon érdekes, többnyire dokumentarista film egy nem konvencionális párkapcsolatról. Bár eleinte azt hinnénk, a szexmunka mindennapi életre való hatását láttatja a film, igazából inkább egy lélektani dráma két taszító személyiséggel. Aki OnlyFans vagy valami hasonló filmre vágyik, az csalódni fog, csak nagyon minimálisan tér ki erre az iparra a film. A jelenetek kemények és valóságszagúak. Folyamatosan kényelmetlenül éreztem magam, és a pár jelenlétéhez mindig valamilyen feszültség társult. Ez egy kerek történt, a konfliktusok kifutnak valahová, de a naturalista felvételtechnika miatt bármi, bárhogy alakulhat, így sosem biztos mennyire komoly az, amit látunk.
Itt bejön ... több»
Se füstje, se lángja Emlékszel a Clone Wars sorozatra? Na, már én sem annyira, de itt van egy kb. semmilyen folytatás hozzá, mely annak stílusát és egyszerű történetmesélését hozza, pár ott látott mellékszereplővel, akiket meg sem próbált érdekesen kibontani.
Minden sztori túl gagyi és kiszámítható, kb. mintha Chat GPT-vel írtak volna Star Wars történetet. Semmilyen izgalmas felismerés vagy meglepő helyszín vagy furcsa karakterfejlődés sincs itt. Totál egyszerű minden, és csak pillanatokra érezni valami kis mélységet.
A sztori egy csomó birodalmi ember körül forog, de a legtöbb figura sekélyes és egyoldalú. Tényleg csak az Andorból kellett volna egy nagyon kicsit másolni. Sajnos, mivel mindenki ilyen karikaturis... több»
Uram bátyám Guy Ritchie most jót alkotott, visszatért a komfortzónájába, de legalább végre nem bugyuta akciófilmeket vagy fantasyket csinál. A Gentlemen első epizódja a zsáner minden kliséjét felhalmozza, de nem baj, mert a karakterek szórakoztatóak, a cselekmény izgalmas és fordulatos, és kíváncsian vártam, milyen őrültség jön a következő jelenetben. A látványvilág átlagos, szegény Ritchie sokat romlott a Sherlock-filmek óta, itt sajnos a beállítások nagy része unalmas, és nem annyira illik az extrémák találkozásához.
Ez nem egy X-Men-film? A Le régne animal egy szimbolikus apa-fiú sztori egy változó világban. A film azonban nagyon lassú, meglepően repetitív és nem túl eredeti, narratívája nem igazán fut ki érdekes helyekre, és cselekménye nehezen hihető, ha metaforáját félretesszük.
Mutánsok bukkannak fel, emberek hónapok alatt valamilyen állat karakterisztikáját veszik át, és gyorsan végleg elveszítik emberi formájukat. Főszereplőnk egy tini, aki szintén ezt a folyamatot kezdi felfedezni magát, azonban biológiáját nem tudja sokáig rejtegetni.
Eldönthetjük, hogy ez egy coming of age sztori a tinédzser szexualitás felfedezéséről, vagy egy történet a másság elfogadásáról, esetleg a káros szenvedélyekkel való együttélés láttatása... több»
Hálás pont nem vagyok Eli Roth visszatért a zsáneréhez, de hamar konfrontálódunk a ténnyel, hogy sosem volt jó rendező. Egy tipikus slasher a Thanksgiving, mely érdekes módon pont a végére laposodik el, annak ellenére, hogy egy fantasztikus jelenettel indul.
A Thanksgiving nyitójelenete remekül berakott a sztoriba. Megismertünk pár bajos tinédzsert (akik inkább 28 éveseknek néztek ki, de ez mindegy), és már a korai jelenetektől utálni lehet őket, alig vártam, hogy antagonistánk elnáspángolja őket. Majd megkapjuk azt, amivé az amerikai ünneplés fejlődött: Végtelen és erőszakos konzumerizmus. Az országban majdnem tradíció, hogy hálaadás után, a fekete pénteken a középosztály egy kicsit olcsóbb gofrisütőért majdhogy... több»
67 Polgárháború (2024)
Nem hittem volna, de Alex Garland filmje nem magával ragadó vagy izgalmas vagy elgondolkodtató volt, hanem hihetetlen unalmas. A rendező kitalált egy remek alapszituációt, egy nagyon kurrens témakörrel. A szétesett Amerika, ideológia különbségek, vagy a legnagyobb és legerősebb ország belháborúja saját elnöke ellen, annyi érdekességet tartogatott volna magában (talán egy filmhez túl sokat is), de valahogy sikerült egy majdnem semmitmondó, témáját félredobó, vontatott filmet összehozni, ami a konfliktus talán legkevésbé érdekes részét láttatta, de azt is meglepően gyengén. A filmet csak azért értékelem három csillagra, mert a rendező mindezt tudatosan tette, és azt a történetet, amit ő el aka... több»