sptt

Egy igazán rosszul sikerült film, nagyon nehezen tudnék bármi értelmeset írni róla, unalmas volt, felesleges és nyomasztó. Nem indult rosszul, de nagyjából a film felétől már csak a végét vártam. 3/10.

Egy jó forgatókönyv elég gyenge megvalósításban. Az utóbbi időben – elsősorban a látványfilmeknél – megfigyelhető, hogy sztoriban a minimumra törekszenek Hollywoodban, mint amikor a magyar politikus megfogalmazza az üzenetet, hiszen ennél többet nem tud befogadni a néző/hallgató. Ebben az esetben a sztori jó volt, de a film nem eléggé, így több maradt ebben a történetben. Russell Crowe még mindig jó, de ebben a filmben ezzel is egyedül maradt. 6/10.

Nem azt mondom, hogy egy filmtörténeti klasszikus, nem azt mondom, hogy ilyen csavarokat még sosem láttam Hollywoodban, de ugye, hogy nem ördögtől való dolog az, hogy egy látványfilmhez készítünk valami forgatókönyvet is? A japánok most megmutatták Hollywoodnak, hogy akár ilyen is lehet egy film, ha egy kicsit komolyabban vesszük a nézőket, és fontos hangsúlyozni, hogy itt nem a dollármilliók jelentik a fő különbséget, sokkal inkább az akarat. Mindannyiunk érdeke, hogy ez a film arányaiban sikeresebb legyen, mint a „Godzilla x Kong”, mire megtörténik az újabb részre való felkészülés. 7/10.

Végre egy film, ami jelentősen különbözik a többitől, az átlagtól. Nem képregényhősök és genetikai mutánsok, mesterséges intelligencia által teremtett lények lövik és püfölik egymást, hanem hús-vér emberekkel történnek valóságos események. Érzelmek, kémia, sport, izzadtság, pénz, hatalom, Isten hozott a való életben. Voltak a filmnek gyengébb pillanatai, de összességében kellemes volt, felüdülést jelentett. Zendaya még mindig minden pillanatban vonzza a tekintetet a képernyőre. 7/10.

Amikor egy ilyen filmet látok, egyre gyakrabban megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy a látványra fordított hatalmas összegek (ld. még: Godzilla, Jurassic, egyes DC-, Marvel-filmek) nem térülnének-e meg jobban, ha egy kicsit többet költenének forgatókönyvre, nem elégednének meg a baromi egyszerű vonalvezetéssel, a kiszámíthatósággal és a látvánnyal, hanem beletennének egy csavart, némi váratlant, lenne benne valami eredetiség, mint Shyamalan korai munkáiban, mint a Három óriásplakát feszültségében, mint egyes Tarantino-filmekben, mint A szoba drámaiságában. Vagy Hollywood valóban egy matematikai képlet háttere, amennyiben jó a bevétel/budget arány, akkor minden rendben, jöhet a folytatás. Fü... több»

Egy alapvetően szerethető film, aminek van egy nagy hibája: nem történik benne semmi. Nincsenek benne jó poénok, nincs benne igazi cselekmény, De Niro zsenialitása ritkán mutatkozik meg, a többiek játéka pedig simán felejthető, vagyis ez a film nem igazán érte meg a ráfordított időt. 5/10.

Ez egy ötlettelen forgatókönyvből rendezett akció-vígjáték, amely során ha jól emlékszem, egyszer mosolyodtam el, de a legnagyobb mosoly akkor ült ki az arcomra, amikor vége lett a filmnek. Természetesen az megsüvegelendő, hogy J. Lo. és Lenny milyen formában vannak, őrületes DNS-állománnyal és személyi edzőkkel rendelkeznek, de erre nem lehet építeni egy filmet. Illetve lehet, csak annak ez lesz az eredménye. Ha már J. Lo. és akció-vígjáték, akkor én legközelebb inkább megint megnézem a Pénzvonatot. 5/10.

Úgy néz ki, hogy a dramaturgok is sztrájkoltak egy ideig Hollywoodban. Más okát nem látom annak, hogy a közel kétórás filmben kb. 50 mondat hangzik el, de vannak olyan 10-12 perces jelenetek is, amelyek szöveg nélküliek. Értem, hogy akciófilm, értem, hogy látvány, értem, hogy CGI, de valami értelmes sztorit mégis kellene kreálni a látványhoz. Nekem ez így rendkívül sivár volt, a valóban látványos jelenetek ellenére. 5/10.

Az átlagos karácsonyi giccsparádénál legalább egy fokkal jobb romantikus komédia, még az ízléshatáron belül. Mind a történetet, mind a szereplőket illetően jobb volt, mint amire számítani lehetett, Arielle Kebbel igazán kellemes jelenség a filmvásznon. 7/10.

Ha röviden akarom írni, akkor: semmi különleges. Ha hosszabban, akkor egy rövid, kedves, szerethető romantikus komédiába csomagolt thriller, amin jól lehet szórakozni egy vasárnap délután, ha ez az elképzelésed. Ne várj Guy Ritchie-féle csavarokat és szereplőket, mert ez nem az a mozi, itt csak dőlj hátra, nyiss ki egy üveg olasz bort, és lazulj el, akkor jól fogsz szórakozni. RIP James Caan. 7/10.

Vannak azok a filmek, amelyek szépen öregszenek, vannak, amelyek kevésbé. Ez a film az utóbbi kategóriába tartozik. Nem igazán bonyolult, így aztán könnyen kitalálható minden cselekmény, a feszültség nem hasítja szét a filmszalagot. Ugyanakkor tisztességes alkotás, éltes kora (35 év) ellenére érdemes végignézni. Nem tartozik azon filmek közé, amelyek ugyanazt az élményt nyújtják, mint VHS-en kikölcsönözve a megjelenés évében, de nem is töri össze a szép emlékeket. 6/10.

Kellemes, laza sorozat, különösebb mondanivaló nélkül, de szükség van ilyen sorozatokra is, mint a Charlie angyalai vagy a Halálos fegyver. Sajnálom, hogy a nyitva hagyott folytatás ellenére nem kapták meg a második évadot, így viszont Lauren Cohan visszamehetett halottakat vadászni a Walking Deadbe. Ügyesen találták meg az összhangot a humor és az akció között, az epizódok elkülönítése és az egységes sztori között. Nem fogunk rá sokáig emlékezni, de simán le lehetett darálni egy hétvége alatt, nem volt unalmas. 7/10.