sptt

Amikor egy ilyen filmet látok, egyre gyakrabban megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy a látványra fordított hatalmas összegek (ld. még: Godzilla, Jurassic, egyes DC-, Marvel-filmek) nem térülnének-e meg jobban, ha egy kicsit többet költenének forgatókönyvre, nem elégednének meg a baromi egyszerű vonalvezetéssel, a kiszámíthatósággal és a látvánnyal, hanem beletennének egy csavart, némi váratlant, lenne benne valami eredetiség, mint Shyamalan korai munkáiban, mint a Három óriásplakát feszültségében, mint egyes Tarantino-filmekben, mint A szoba drámaiságában. Vagy Hollywood valóban egy matematikai képlet háttere, amennyiben jó a bevétel/budget arány, akkor minden rendben, jöhet a folytatás. Fü... több»

Egy alapvetően szerethető film, aminek van egy nagy hibája: nem történik benne semmi. Nincsenek benne jó poénok, nincs benne igazi cselekmény, De Niro zsenialitása ritkán mutatkozik meg, a többiek játéka pedig simán felejthető, vagyis ez a film nem igazán érte meg a ráfordított időt. 5/10.

Ez egy ötlettelen forgatókönyvből rendezett akció-vígjáték, amely során ha jól emlékszem, egyszer mosolyodtam el, de a legnagyobb mosoly akkor ült ki az arcomra, amikor vége lett a filmnek. Természetesen az megsüvegelendő, hogy J. Lo. és Lenny milyen formában vannak, őrületes DNS-állománnyal és személyi edzőkkel rendelkeznek, de erre nem lehet építeni egy filmet. Illetve lehet, csak annak ez lesz az eredménye. Ha már J. Lo. és akció-vígjáték, akkor én legközelebb inkább megint megnézem a Pénzvonatot. 5/10.

Úgy néz ki, hogy a dramaturgok is sztrájkoltak egy ideig Hollywoodban. Más okát nem látom annak, hogy a közel kétórás filmben kb. 50 mondat hangzik el, de vannak olyan 10-12 perces jelenetek is, amelyek szöveg nélküliek. Értem, hogy akciófilm, értem, hogy látvány, értem, hogy CGI, de valami értelmes sztorit mégis kellene kreálni a látványhoz. Nekem ez így rendkívül sivár volt, a valóban látványos jelenetek ellenére. 5/10.

Az átlagos karácsonyi giccsparádénál legalább egy fokkal jobb romantikus komédia, még az ízléshatáron belül. Mind a történetet, mind a szereplőket illetően jobb volt, mint amire számítani lehetett, Arielle Kebbel igazán kellemes jelenség a filmvásznon. 7/10.

Ha röviden akarom írni, akkor: semmi különleges. Ha hosszabban, akkor egy rövid, kedves, szerethető romantikus komédiába csomagolt thriller, amin jól lehet szórakozni egy vasárnap délután, ha ez az elképzelésed. Ne várj Guy Ritchie-féle csavarokat és szereplőket, mert ez nem az a mozi, itt csak dőlj hátra, nyiss ki egy üveg olasz bort, és lazulj el, akkor jól fogsz szórakozni. RIP James Caan. 7/10.

Vannak azok a filmek, amelyek szépen öregszenek, vannak, amelyek kevésbé. Ez a film az utóbbi kategóriába tartozik. Nem igazán bonyolult, így aztán könnyen kitalálható minden cselekmény, a feszültség nem hasítja szét a filmszalagot. Ugyanakkor tisztességes alkotás, éltes kora (35 év) ellenére érdemes végignézni. Nem tartozik azon filmek közé, amelyek ugyanazt az élményt nyújtják, mint VHS-en kikölcsönözve a megjelenés évében, de nem is töri össze a szép emlékeket. 6/10.

Kellemes, laza sorozat, különösebb mondanivaló nélkül, de szükség van ilyen sorozatokra is, mint a Charlie angyalai vagy a Halálos fegyver. Sajnálom, hogy a nyitva hagyott folytatás ellenére nem kapták meg a második évadot, így viszont Lauren Cohan visszamehetett halottakat vadászni a Walking Deadbe. Ügyesen találták meg az összhangot a humor és az akció között, az epizódok elkülönítése és az egységes sztori között. Nem fogunk rá sokáig emlékezni, de simán le lehetett darálni egy hétvége alatt, nem volt unalmas. 7/10.

Feleslegesen hosszúra nyújtott film, komolyabb történések nélkül. Ez a brand is megérdemelt volna egy komolyabb forgatókönyvet, valahol érthetetlen, hogy miként ment át ez egy vélhetően szigorú kritikusi szűrőn. Ez egy olyan történetfonal, amelyről viszonylag könnyen le lehet húzni annyi bőrt, amennyit a forgalmazók szeretnének, de ehhez ennél komolyabb befektetésre lenne szükség. Őszintén szólva vélhetően még a gázsikkal is spóroltak, mert azért sok A kategóriás húzónevet erre a filmre már nem választottak. A kellemes meglepetés helyett egy kisebb csalódást érzek most, a film megtekintése után. 6/10.

Kivételesen olvasgattam kritikát a film megtekintése előtt, pedig próbálom kerülni az ilyesféle befolyásolást. Tekintettel a kritikákra és a korábbi szuperhősfilmek tapasztalataira, nem vártam sokat a filmtől, de ehhez képest kellemes volt a meglepetés. Nem, nem arról van szó, hogy elkészült 2024 legjobb filmje, nem kedveltem meg ettől a Marvel-univerzumot, csak egyszerűen – számomra – ez nem volt semmivel rosszabb, mint egy átlagos DC- vagy Marvel-film, sőt, láttam már ennél rosszabbat is. OK, jóval kevesebb volt benne az akció, a látványos csihi-puhi, a robbantás, mint egy átlagos szuperhősfilmben, de ezt leszámítva simán vállalhatja az összevetést egy nem kiemelkedő Marvel-filmmel (kiemel... több»

Érdekes kettősséget éreztem, amikor végignéztem mai szemmel ezt a közel 45 éves filmet. Egyrészt ez nem volt egy jó film. Nem volt jó film, mert baromi gyenge volt a forgatókönyv, ha már Kojak, akkor kriminek kellett (volna) lennie, de nem volt az. Másrészt ez a film lett a szegény ember „Tanú”-ja, hiszen a kor – szinte – összes hibája, ami a kommunizmus jellemzője volt (kezdve a bürokráciától a munkások ivásán keresztül az alkalmazottak elnézett lustaságáig) megjelenik a filmben, és kritikaként megfogalmazódik egy amerikai szemén keresztül, aki rácsodálkozik ezekre a visszásságokra. 1980-ban nem arról szólt a film, hogy Magyarországon minden jó, és az USA próbál minket utolérni, de hiába...... több»