Először lepontoztam a filmet, mert túl véresnek és furcsának találtam az első részt. Ugyan ez továbbra is így van, mármint, hogy véres és furcsa, de valamiért mégis újra belenéztem, és a második résztől már jobban tetszett.
Nehéz követni a sztorit, ebben hasonlít Kevin Costner új westernjére, de a képek itt is gyönyörűen vannak fotografálva, és a színészek is kiválóak. A nyers erőszak és a gonoszság ábrázolása miatt nem könnyű nézni, időnként mégis sikerült lírai részeket is alkotni. Eléggé különböző a részek színvonala, némelyik vontatott, vagy akár unalmas is. Rövidebbre vágva jobb lett volna.
Igaz történet alapján készült miniszéria. Egy wales-i sorozatgyilkos sokáig büntetlenül úszta meg a gyilkosságokat, amikor egy nyomozó az új DNS-vizsgálatok segítségével sikeresen bíróság elé állítja. A film nem egy klasszikus krimi, nincsenek nagy fordulatok, csak szorgalmas nyomozati munka. Apróságok, emberi rezdülések alkotják a nyomokat, ezeket sikerül megfejteni. Sokat megtudhatunk arról, miként gyűjtik, tárolják a bizonyítékokat, milyen módszerekkel hallgatják ki a gyanúsítottat, hogyan segítenek a tanúknak. Szinte dokumentumfilm-szerűen van tálalva a sztori, mégis érdekes és tanulságos.
Felnövéstörténet, bevándorló történet, meleg identitástörténet, családi tragédia. Van itt minden, de kerek egésszé mégsem áll össze a sztori. Nem rossz, de nem is kiemelkedő.
Csodát várni a filmtől nem érdemes, de egy kellemes etűd filmre számíthatunk. Történetünk főhősei elakadtak életük nehézségeiben, és a francia kegyhelyre, Lourdes-ba zarándokolva a csodában reménykednek, hogy majd az fordít a sorsukon.
Mindenki nagyon korrektül játszik a filmben, még valamennyire azonosulni is lehet a történetekkel, de aztán egy ordas nagy hazugság és az utána következő azonnali kibékülés nálam lehúzta a sztorit. A világon nincs olyan, hogy ilyen mély konfliktusok egy kis ejnye-bejnyére rögtön rendbe jöjjenek...
A tálalás viszont profi, a megidézett hatvanas évek hangulata nosztalgikusan szép lett.
Ez a film annyira rejtélyes, hogy én nem is értem, mi a története. Berto49-nek igaza van, hogy jól mutatja be a francia zsidók deportálásának folyamatát és az emberi felelősség súlyát, de ezentúl művészfilmhez méltóan nehezen értelmezhető a cselekmény. Kafkai talány, sötét, reménytelen hangulat jellemzi. Talán azt is mutatja a film, hogy mi magunk is kettősek vagyunk, van egy oldalunk, amit kifelé mutatunk, és van egy valódi. S bármikor felcserélődhet, bármikor bajba kerülhetünk, ha lehull az álarc.
Valami nem stimmel a pontozással, mert a sorozat a 9. évadnál jár, és nem készülne ennyi ideig, ha nem szeretnék a nézők. Lehet, itt is érvényesül, hogy aki nem kedveli a kövéreket, az lepontozza?
Ehhez hasonló történetekről, a kövérség nehézségeiről is szól ez a reality. Whitney egy kifejezetten jó humorú, önreflektív, őszinte ember – még akkor is, ha nyilvánvalóan vannak irányított helyzetek a filmben. Tiszteletre méltó, ahogy próbál javítani az adottságain, edz, táncol, és másoknak is segít változni.
Kis jóindulattal a 3,5 csillag inkább négy lett, mert a realityk között szerintem a jobbik típusba tartozik.
A feminista mozgalom nálunk ismeretlen zászlós filmje, ami most került a köztudatba és egyáltalán a magyar mozikba.
Filmtörténeti alapműként aposztrofálják, de ez nyilván a művészfilmek közegére igaz.
Az átlag néző számára ingerszegénynek, történet nélkülinek, akár unalmasnak is tekinthető, és mindenképpen a hosszú művészfilmek kategóriájába tartozik.
Ugyanakkor tényleg meg tudja mutatni a kiüresedett, másokat szolgáló, önmagát elnyomó női sorsot, amibe csak belebolondulni lehet. De nekem nem egy ilyen film közvetíti igazán a mondanivalót a nők szabadságáról, pedig minden igaz, amit ábrázolnak. Értem, de nem akarom elfogadni ezt a lecsupaszított, érzelmek nélküli, tényszerűen folyamatfeltár... több»
Kedvelem Kevin Costnert, akkor is, ha önmagát állandóan idealisztikus hősszerepben láttatja, hiszen végül is jól áll neki. Costner mintha nem öregedne, nagyon jól néz ki, a megfontolt hős karaktere illik hozzá. Éltem a gyanúperrel, hogy az 1883 c. sorozat sikere vagy ötlete indította útjára ezt a filmet, de nem, Costner évtizedek óta szerette volna megvalósítani vízióját a vadnyugat hőskoráról.
Ez meg is látszik, az eposzi képsorok lenyűgözőek lettek, önmagában ezért már biztosan megéri megnézni. Persze, csak ha nem zavar a sok véres jelenet, a gyilkosságok, az erőszak. Értem én, hogy ilyen volt a korszak, nekem azért határeset az ábrázolás kegyetlensége. Ugyanakkor időnként amerikaiasan pat... több»
57 A szervezet (2024)