Dorkateo

Felnövéstörténet, bevándorló történet, meleg identitástörténet, családi tragédia. Van itt minden, de kerek egésszé mégsem áll össze a sztori. Nem rossz, de nem is kiemelkedő.

Csodát várni a filmtől nem érdemes, de egy kellemes etűd filmre számíthatunk. Történetünk főhősei elakadtak életük nehézségeiben, és a francia kegyhelyre, Lourdes-ba zarándokolva a csodában reménykednek, hogy majd az fordít a sorsukon. Mindenki nagyon korrektül játszik a filmben, még valamennyire azonosulni is lehet a történetekkel, de aztán egy ordas nagy hazugság és az utána következő azonnali kibékülés nálam lehúzta a sztorit. A világon nincs olyan, hogy ilyen mély konfliktusok egy kis ejnye-bejnyére rögtön rendbe jöjjenek... A tálalás viszont profi, a megidézett hatvanas évek hangulata nosztalgikusan szép lett.

Ez a film annyira rejtélyes, hogy én nem is értem, mi a története. Berto49-nek igaza van, hogy jól mutatja be a francia zsidók deportálásának folyamatát és az emberi felelősség súlyát, de ezentúl művészfilmhez méltóan nehezen értelmezhető a cselekmény. Kafkai talány, sötét, reménytelen hangulat jellemzi. Talán azt is mutatja a film, hogy mi magunk is kettősek vagyunk, van egy oldalunk, amit kifelé mutatunk, és van egy valódi. S bármikor felcserélődhet, bármikor bajba kerülhetünk, ha lehull az álarc.

Valami nem stimmel a pontozással, mert a sorozat a 9. évadnál jár, és nem készülne ennyi ideig, ha nem szeretnék a nézők. Lehet, itt is érvényesül, hogy aki nem kedveli a kövéreket, az lepontozza? Ehhez hasonló történetekről, a kövérség nehézségeiről is szól ez a reality. Whitney egy kifejezetten jó humorú, önreflektív, őszinte ember – még akkor is, ha nyilvánvalóan vannak irányított helyzetek a filmben. Tiszteletre méltó, ahogy próbál javítani az adottságain, edz, táncol, és másoknak is segít változni. Kis jóindulattal a 3,5 csillag inkább négy lett, mert a realityk között szerintem a jobbik típusba tartozik.

A feminista mozgalom nálunk ismeretlen zászlós filmje, ami most került a köztudatba és egyáltalán a magyar mozikba. Filmtörténeti alapműként aposztrofálják, de ez nyilván a művészfilmek közegére igaz. Az átlag néző számára ingerszegénynek, történet nélkülinek, akár unalmasnak is tekinthető, és mindenképpen a hosszú művészfilmek kategóriájába tartozik. Ugyanakkor tényleg meg tudja mutatni a kiüresedett, másokat szolgáló, önmagát elnyomó női sorsot, amibe csak belebolondulni lehet. De nekem nem egy ilyen film közvetíti igazán a mondanivalót a nők szabadságáról, pedig minden igaz, amit ábrázolnak. Értem, de nem akarom elfogadni ezt a lecsupaszított, érzelmek nélküli, tényszerűen folyamatfeltár... több»

Kedvelem Kevin Costnert, akkor is, ha önmagát állandóan idealisztikus hősszerepben láttatja, hiszen végül is jól áll neki. Costner mintha nem öregedne, nagyon jól néz ki, a megfontolt hős karaktere illik hozzá. Éltem a gyanúperrel, hogy az 1883 c. sorozat sikere vagy ötlete indította útjára ezt a filmet, de nem, Costner évtizedek óta szerette volna megvalósítani vízióját a vadnyugat hőskoráról. Ez meg is látszik, az eposzi képsorok lenyűgözőek lettek, önmagában ezért már biztosan megéri megnézni. Persze, csak ha nem zavar a sok véres jelenet, a gyilkosságok, az erőszak. Értem én, hogy ilyen volt a korszak, nekem azért határeset az ábrázolás kegyetlensége. Ugyanakkor időnként amerikaiasan pat... több»

A Fortuna legendája
Roppant szerencsétlen módon sikerült fordítani a sorozat magyar címét. A "főszereplő" ugyanis a Fortuna nevű spanyol hadihajó, illetve annak rakománya. Szerencsére kapott egy másodcímet is: A Fortuna legendája. Ha akciódús nyomozást, váratlan fordulatokat vagy világszenzációt várna valaki, akkor csalódni fog. A La Fortuna alapvetően egy lélektani film, amelynek témája a régészeti kincsek eltulajdonítása. Hasonló ügyek magyarhonban is előfordulnak, pl. az elhíresült Seuso-kincs lelet, amely szintén kalandos úton került vissza hozzánk. Láthatunk bizonyítékkereső nyomozást, nemzetközi bírósági tárgyalást és némi szerelmi szálat is, bár néha kissé dokumentumfilm-ízű a megvalósítás. Kiváló színés... több»