Dorkateo

Kicsit diszfunkcionális, de összetartó család életének egy szomorú-szép szelete.

Azért merész dolog beválasztani egy plus size színésznőt tehetség nélkül egy plus size méretet hájpoló filmbe. Sokkal érdekesebb lett volna, ha némi személyisége is van a főhősnőnek. Persze akkor is csak egy átlagos romantikus film lenne, de így sajnos érdektelenné vált.

Művészfilm akar lenni, de inkább csak vontatott.

Sejtettem, hogy valami nem stimmel a filmmel... túl idillien indult. A zajos, kisgyerekes párizsi család vidékre költözik, ahol minden cuki, csodás házat vesznek, jó áron ...aztán kiderül, hogy mégsem olyan jó az a vétel. Innentől egy idegesítő történetbe váltunk át. Leginkább azért, mert a világon sehol nem lehet lakott területen lövöldözni. Így az egész film érdektelenségbe fullad, mert nem lehet komolyan venni. Tudom, nézhetném szarkasztikusan is, de a műfaji elemek csak szimpla vígjátékra utalnak. Mosogatás közben talán elmegy...

Keserédes, érzelmes, szép film az élet meglepő fordulatairól. Bár itt is szappanoperai fordulatokról beszélhetünk, mégis sikerült jól egyensúlyozni az érzelmes és az érzelgős közti határvonalon.

Úgy hiszem, elavult ez a film, sajnos ma már nem nyújt semmi fontosat számomra.

Könnyű kis francia etűd. A történet alapja egy novella, a film is elég lett volna rövidfilmnek, mert másfél órányi anyag nem volt benne, hiába a nagy nevek.

A nagynevű színészek ellenére is sajnos erősen feledhető lett a film. Bemutatja a Keleti pályaudvar lecsúszóban levő embertípusait, akár dokumentumfilm is készülhetett volna a témában.

Tipikus Hallmark film, annak minden csöpögősségével és felszínességével. Sajnos a színészek is a tizenkettő egy tucat típusba tartoznak, a történetben sincs semmi eredeti, legfeljebb ezúttal sütőtökös a dekor hozzá.