A Gilmore sorozat méltán lett sokunk kedvence. Vártam és féltem a folytatást, általában nem kedvelem a folytatásokat, második részeket, szerintem érthető okokból. Ritkán sikerül újra megugrani, amit elsőre elértek, talán mert ritkán fakad ihletettségből az ilyen igyekezet, sokkal inkább a népszerűség meglovagolásából (s nyilván anyagi haszon reményében).
Sajnos itt is így történt. Vértelenül gyenge lett a négy új rész. Láthatóan nem volt ötlet a történetre, így csak annyi lett a csavar, hogy minden karakter nagyon más, mint a sorozatban volt – felnőtt vagy megöregedett vagy kiégett... Erőltetettek a párbeszédek is. Lorelai kifejezetten unszimpatikus figura lett, Rory érdektelenné vált, Miss... több»
A szokványos életrajzi filmek egyike. Filmként teljesen átlagos, feleslegesen két részesre nyújtott ábrázolása egy nagyszerű nőnek. Épp ezért nehezen érthető, miért hagytak ki fontos tényeket az életrajzából.
A film képi világa méltó Koltai Lajos operatőr munkásságához, így erre igazán nem lehet panaszunk. A forgatókönyvet is jó érzékkel írták, jól keretezi Semmelweis élettörténetét a kiválasztott bécsi időszak. Kiváló színészek játszanak a filmben.
Mégis elveszett a lényeg. Különösen a párbeszédek minősége, a hanglejtés hagy kívánnivalót maga után. Az elvárható karizmatikus erő egyszerűen hiányzik. Értelmezhetetlen egyes erős jelenetek során, hogy mennyire hétköznapi és erőtlen a hang, a kifejezés. Semmelweis karaktere egyszerűen nem konzekvens. Nem tudom eldönteni, hogy ez rendezői hiba-e, hogy Koltainak kellett volna kihoznia Vecseiből az erős férfit, sorsfordító orvosi karaktert, vagy Vecsei... több»
Megoldatlan gyerekkori sérülések, családi konfliktusok, kimondatlan bántások. Nem csoda, hogy ennek talaján újabb konfliktusok épülnek, s a boldog vég csak szomorú szerelem lehet.
Oprah többszörösen érintett a történetben. Őt is abuzálták gyerekkorában, 14 évesen szült gyermeket emiatt. Később a Bíborszín című könyv segített neki feldolgozni a lelki traumát. Majd eljátszotta az egyik szerepet az 1985-ös filmben, Spielberg rendezésében. Az alapmű a fekete nők és az elnyomott nők felemelkedésének és összefogásának alapműve, a filmre is ekként tekinthetünk. A 2022-es feldolgozás szokatlanul musicalként dolgozza fel a történetet, mely maivá teszi, és a fekete zene érzelmességére apellálva próbál hatni ránk. Oprah támogatta az új feldolgozás elkészültét, ennek krónikája a doku-film.
Sok szempontból kedvelhető a sorozat. Az igazságosztó főhőst alakító Alan Ritchson szimpatikus figura, és látványnak sem utolsó. Valahogyan mégis sikerült középszerűre lehúzni a színvonalat. Nem emlékszem, hogy Lee Child regényeiben ennyire bugyuta párbeszédek lettek volna. Túl sok lett a leegyszerűsítés, már-már bugyuta megoldás a jelenetekben. A második évadban a barátnőt alakító Serinda Swan már jóval kevésbé meggyőzően dolgozott. Akciódús, sorozat mivolta miatt a könyveket elég részletességgel feldolgozó mű született, amely nálam 3,5 csillagot ér.
70 Papírvékony falak (2024)