D. Shaday

Sajnos csak az első fele hozta maradéktalanul azt, amit vártam tőle. Utána túlságosan előtérbe kerültek a fantáziátlan, olcsó poénok, a történet is elvesztette az egyensúlyát. Kár érte, mert lehetett volna egy igazán színvonalas folytatás.

Nagyon érdekes ötvözete a horrornak és a keserédes dráma-vígjátéknak. Kimondottan olyan film, amihez fogható nem sok készült. Egyedi a hangulata, az operatőri munkája és a maga módján a története is. Első hallásra furcsának tűnik, de mesteri alkotás, ami minden figyelmet megérdemel. Bruce Campbell lenyűgöző ebben a szerepben. Élete alakítását hozza, csodálkozom, hogy nem jelölték Oscar-díjra, sőt, szerintem még magát a díjat is odaadhatták volna neki.

Campbell kétségtelenül ügyesen mutat be saját magának. Remek önkritikája van ennek az embernek, ez tagadhatatlan. Kár, hogy a sztori és a poénok nem voltak annyira erősek, tényleg szinte teljes egészében Bruce Campbell jelenléte menti meg a filmet. Az viszont nagyon.

Horrornak semmiképp nem mondanám, inkább vígjáték, de annak nagyon hangulatos. Tetszett, hogy egy zombi apokalipszis közepén is tudott arról mesélni, milyen fontos, hogy az embernek legyenek barátai, kapcsolatai és, hogy élvezze az élet nyújtotta aprócska örömöket. Tulajdonképpen feelgood mozi remek karakterekkel és nagyszerű humorral.

Emlékszem, mikor először láttam, legalább egy hétig a hatása alatt voltam. Rendkívül erős minden jelenete - a gombás, és az édesapával történő párbeszéd különösen. Lassú, hipnotikus alkotás ez, aki leül elé, legyen felkészülve, hogy mit fog látni, de még akkor is meg fogja viselni az embert, természetesen pozitív értelemben. Szerintem mestermű.

Fantasztikus film, melynek átütő ereje éppen a visszafogottságában rejlik. Nincs katarzis, nincs érzelmi kitörés, csak egy teljesen átlagos ember és az ő gondolatai. Hihetetlenül hangzik, de végig nagyon izgalmas és érdekes, sokszor meditatív erejű alkotás. Nem hétköznapi értelemben szórakoztató, hanem képes átadni egy olyan életérzést, amit szavakkal nem lehet megfogalmazni, ez pedig mérhetetlenül nagy dicséret

A vizuális világa félelmetesen zseniális. Egyáltalán nem a beszéddel, sokkal inkább a képekkel és a zenével viszi előre a történetet, ami amúgy nagyon elvont és szürreális. Ez volt a bajom egyébként a filmmel. Túlságosan nehéz befogadni, emellett nem tűnt úgy, hogy a sztori minden logikai buktatótól mentes. Az utolsó jelenetekre pedig műfajt is vált, és feladja az addigi hangulatot, ami nagyon nem tett neki jót. Szerettem volna négyest adni a valóban hihetetlenül egyedi hangulata miatt, de maradjon inkább egy nagyon erős hármas.

Eleinte érdekesnek tűnt, de hamar unalomba fulladt. Nem elég érdekes a sztori, a szereplők is sokszor logikátlanul viselkedtek, a leginkább azonban az zavart, hogy képtelen volt valamiféle feszültséget fenntartani. Unalmas volt.

Elképesztő erejű alkotás! Sutherland és Hurt életük legjobb alakítását nyújtják, a filmvégi csavar olyan erősen szúrja szíven az embert, hogy az szavakkal körülírhatatlan. Hihetetlenül jól átgondolt cselekmény és feszes tempó jellemzi ez a mesterművet, melynek befejezése a legkatartikusabb, amit életemben láttam.

Életem legjobb vígjátéka! Meg sem tudnám mondani, hányszor láttam már, de mindig szétröhögöm magamat rajt.a Pedig az egészben nincs semmi újdonság vagy eredetiség, de a már meglévő paneleket és sablonokat olyan mesterien pakolja egymásra, hogy az példa nélküli. A pókos jelenet pedig filmtröténelem.

Kimondottan jól sikerült újrafeldolgozás szerintem. Igaz, hogy nem mérhető az eredeti mű zsenialitásához, viszont kevésbé elvont, ennek köszönhetően azért jóval könnyebb befogadni. A színészek sokat dobtak az összképen és a rendezés is igényes. Kellemes meglepetés volt ,rosszabbat vártam.

Al Pacino legjobb filmje és legjobb alakítása egyaránt. Hiába hosszú, egy percig sem unalmas felemelkedés és bukás történet. Arra mindenki készüljön, hogy rendkívül véres és brutális, a végső mészárlás és a láncfűrészes jelenet még mai szemmel is sokkoló lehet.

Milyen jó lenne, ha valóban készülne egy Mortal Kombat film ilyen stílusban. Megreformálná a videojáték adaptációk eddigi összképét az egészen biztos. Alig tíz perc az egész, de hihetetlen ereje van, Reptile figuráját pedig ennél hátborzongatóbbra képtelenség lenne elkészíteni.

Ez az abszolút mélypont. Semmi értelme az egésznek, próbáltam logikai összefüggéseket keresni, de egy óra után feladtam. Verekedések alig vannak és az egészet telerakták döbbenetesen bizarr, szürreális képsorokkal, amik nagyon de nagyon nem illettek az összképbe. Fájdalmas volt nézni, senkinek nem ajánlom.

Jaj ,de nagy csalódás volt ez anno a meglepően klassz második után. Rengeteg benne a logikai buktató, és sajnos nincs szinte semmi, ami ellensúlyozni tudná. A verekedések ugyan még mindig látványosak, de alig van belőlük - igazából csak a végén látunk néhányat -, a főgonosz röhejes, de a leginkább mégis az zavart, hogy nem volt egyetlen olyan jelenet sem ,amire azt tudtam volna mondani, hogy emlékezetes.

Kifejezetten jó folytatás, csak kevéssel marad el az első résztől. Daniel Bernhardt meglepően karakteres, jól áll neki a főszerep. Nagyon tetszett, hogy a film meg mert lépni olyan dolgokat is, amik ez első részből kimaradtak, például, hogy a főhős egy számára nem éppen közömbös ellenféllel kerül szembe. A verekedések szerintem még látványosabbak, mint az első részben, és rengeteg van belőlük. Kimondottan jó film, minden hibája ellenére is.

Igazi klasszikus rengeteg idézhető pillanattal, nagyszerűen fényképezett verekedésekkel és Van Damme testhezálló alakításával. Meg vannak a hibái, ez tény, de a maga idejében úttörő volt, emellett egyáltalán nem öregedett rosszul. A mai napig bármikor újranézhető.

Egyedül Mads Mikkelsen zseniális alakítása miatt adok három csillagot, minden más eléggé középszerű, sőt, sokszor gyenge. A főszereplő még úgy-ahogy elmegy, a két társa azonban rövid idő alatt rémesen idegesítővé vált számomra és a cselekmény sem éppen nagy szám. A fényképezés és a zene mondjuk még valóban jó volt, szóval egyszer nézős film.